Ajándék magángyűjteményekből, megőrzésre

Értékes adománnyal gyarapodott tavaly a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum, de az új kollekcióhoz szomorú történés kapcsolódik: az év elején elhunyt Bródy Vera útján érkezett. Bálint Endre, Ország Lili és Lucien Hervé alkotásaira a műgyűjtők is pályáztak, végül a tulajdonosok akarata szerint váltak közkinccsé.

Bródy Vera

Az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy célba ér-e Bródy Vera és egy francia testvérpár adománya, de Bodonyi Emőke kurátor végül látható megkönnyebbüléssel és büszkeséggel vezet körbe az új kollekció festményei, monotípiái, plakátjai és fotográfiái között. „Amikor megérkezett az első szállítmány Párizsból, hírzárlatot kértem a múzeumtól” – mondja. – „A műgyűjtők ugyanis még akkor is üzletet szimatoltak, amikor Vera már megkötötte velünk az ajándékozási szerződést. Arra biztatták, hogy tépje össze, és inkább adja el a birtokában lévő műkincseket.”

Három huszadik századi alkotó, Bálint Endre, Ország Lili és Lucien Hervé ragyogó és értékes munkái láthatók október 3-áig a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrumhoz tartozó Kmetty Múzeumban a Bródy Vera és barátai című kiállításon. Miként a cím is jelzi, az idén januárban, 97. évében elhunyt legendás báb- és díszlettervező köti össze ezeket az életműveket. A kollekció java része párizsi lakását díszítette, de számára többet jelentettek, mint díszt: életre szóló barátságokat és a magyar kultúra megőrzendő szeletét. „Itt – mutat körbe a kiállításon Bodonyi Emőke – szinte minden műtárgyat Verának dedikáltak.”

Ország Lili: Cím nélkül, 1960-as évek
olaj, farost, 60 × 35 cm
© Ferenczy Múzeumi Centrum, fotó: Deim Balázs

A művész 2016-ban, kilencvenkét évesen vette fel a kapcsolatot – Passuth Krisztina művészettörténész közbenjárásával – a Ferenczy Múzeumi Centrummal, ugyanis nem szerette volna, ha a nála lévő műalkotások szétszóródnak a piacon. 1968 óta élt a francia fővárosban, évtizedekig „egy gyönyörű lakásban, ahol minden égtáj felé néztek ablakok, és az előszobától a nagyszobáig minden helyiséget festmények, rajzok, fotók tarkítottak.” Amikor Bodonyi Emőke először ott járt, huszonöt Bálint Endre-művet vett katalógusba, később pedig, ahogy Bródy Vera bizalma megnőtt a múzeum iránt, Ország Lili és Lucien Hervé művei is az adomány részei lettek. A négyéves folyamat utolsó szakaszát megnehezítette, hogy már a járványügyi korlátozásokra is figyelni kellett. „Vera csak azt szerette volna, hogy a tárgyak minél tovább nála maradjanak. Amikor tavaly meglátogattam a kórházban, már ő kérte, hogy intézkedjünk az elszállításukról. Saját bábjainak és férje hatalmas könyvtárának sorsa is foglalkoztatta.” (Közel négyezer darabot számláló báb- és díszletterveit egyébként a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának adományozta.)

De nem ő a kollekció egyetlen adományozója: három Bálint Endre- és hét Ország Lili-festmény egy idős, anonimitást kérő francia testvérpártól érkezett, akik a hatvanas években éppen Vera javaslatára vásároltak a kommunista rendszerben margóra került magyar festőművészek alkotásaiból. Bródy Vera ugyanis kiváló közvetítő volt, több festmény megvételét ő segítette elő. Konzuli útlevél birtokában szabadon utazhatott a két ország között, az Állami Bábszínháznak továbbra is dolgozott. Bálint Endre és Ország Lili, akiket a bábszínházban ismert meg, bevezették a tiltólistára került modern művészet világába.

Bálint Endre: Várakozók II., 1958
olaj, fa, 37,5 × 39,5 cm
© Ferenczy Múzeumi Centrum, fotó: Deim Balázs

Bálint Endre – miután reklámgrafikát tanult – saját visszaemlékezése szerint első párizsi útján, egy galéria ablakában Modigliani és Braque műveit megpillantva döntött a festészet mellett. A második világháború után André Breton szürrealista körével megismerkedve változott a stílusa, de központi motívumai gyakran gyerekkorához vezettek: angyalok, ördögök és totemszerű alakok idézik fel a népligeti vurstliban szerzett élményeket. „Munkáin az angyal mellett gyakran jelenik meg egy nehezen azonosítható, ugyanakkor szorongást keltő fantázialény” – mutatja végig az alkotásokat Bodonyi Emőke, amely alkotások már restaurálás után láthatók. Bálint Endrét az Európai Iskola megszűnését követően, 1948 után a dogmatikus kultúrpolitika margóra tette, és ez a festőt még inkább a fantázia birodalma felé taszította. A kollekcióhoz jelentős számú festmény tartozik – például az ismertebb Várakozók II. –, amelyen az álom és a valóság lenyűgöző színekkel keveredik össze, és a tér rendszerint távoli asszociációk, megmagyarázhatatlan érzéseket keltő figurák és tájak játszóterévé válik.

Bálint Endre1953-ban ismerte meg Bródy Verát, az Állami Bábszínházban az ő előadásaihoz tervezte – többek között – a Csalavári Csalavér, a Szentivánéji álom, a Fehérlófia és a leghíresebb, a Misi Mókus plakátjait, amelyek másolatai szintén megtekinthetők a kiállítás utolsó termében. A színházi plakátok és tervrajzok korábban Bródy Vera dolgozószobáiban lógtak. Nem véletlenül tartotta őket magához közel, az ötvenes évektől naponta játszottak valamit a bábtervező nevével a színlapon. Ez volt az élete. (Amikor ideérünk, kvízkérdést is kapok a kurátortól: vajon hol szerepeltek a papírlap méretű plakátok egykor a városban? A megfejtés szerint a régi típusú villamosokon, a felső, vízszintes kapaszkodók fölött.)

A kiállítás egyik terme Lucien Hervé fotóival
© Ferenczy Múzeumi Centrum, fotó: Deim Balázs

Lucien Hervé – eredeti nevén Elkán László – már szinte francia volt, amikor Bródy Vera Párizsban megismerte. A fotográfus tizennyolc évesen került nyugatra, és ottani magazinoknak kezdett dolgozni. A második világháború után vette fel jól csengő művésznevét, és miután 1949-ben lefotózta Le Corbusier Marseilles-i lakótömbjének építését, olyannyira jó munkát végzett, hogy a később világhírig jutó építész állandó fotósaként alkalmazta. Lucien Hervé fényképein a Kelet, Amerika és Európa épületei évszázadok mementóiként jelennek meg. Maradandóbb szereplői a történelemnek, mint az ember. „Negyvenéves barátságunk emlékére” – ezt a rövid dedikációt csatolta a művész a fotókhoz, amelyek Bródy Vera hagyatékában voltak. Mindegyiken szerepel a szignó – egy elnyújtott L, valamint a H betűk –, eredetiségükhöz nem fér kétség.

Enteriőr a kiállításból
© Ferenczy Múzeumi Centrum, fotó: Deim Balázs

A kollekcióban szereplő Ország Lili-művek a kurátor szerint még a szakma felfedezésére várnak. „Elképzelt városok alapjai, falak, amelyek a történelem szemtanúi, a földi és az égi szféra rétegzett ábrázolása” – mutat végig a hét festményen, amelyek közül öt most először látható magyarországi kiállításon. Ezek a művek az 1960-as években készültek. A kurátor szerint tovább árnyalhatják Ország művészetéről alkotott képünket, és jól illeszthetők az életműbe: a spirituális és az okkult iránti érdeklődés, az elvont térszerkesztés és a zárt, klausztrofób terek iránti vonzódás látszik rajtuk. Ahogy a Bálint-festményeken, itt is eszünkbe juthat az álom, amely mélyebben, de rendezetlenebbül tárja fel a múltat, a kultúra, az emlékezet, a belső és külső tér viszonyait.

Bródy Vera (fotó: London Katalin)

„Ez egy összefüggő műtárgyegyüttes, amelynek együtt kell maradnia” – mondja a kollekcióról Bodonyi Emőke. Kellett izgulni a szállításnál, ugyanis akkor már a járványügyi intézkedések megnehezítették az európai közlekedést. – „Akkor nyugodtam meg csak teljesen, amikor minden, az utolsó darabig megérkezett a múzeumba.” Holott nem szokatlan a városban, hogy ajándékokból, hagyatékokból születnek kollekciók – hogy messzebb ne menjünk, a mostani kiállításnak helyet adó múzeum is Kmetty János hátrahagyott alkotásaiból született –, ritka az ilyen jelentős műkincsadomány. A kurátort azonban hiába faggattam a kollekció összértékéről. Noha szakértők segítségével ő becsülte fel a tételeket, nem merte összeszámolni a végét.

Kurátori tárlatvezetés (forrás: Facebook)

Húsz évvel ezelőtt Bródy Vera egy interjúban elmondta, hogy az Állami Bábszínház kezdő bábosaként „egy új világ nyílt ki előtte” azzal, hogy megismerte Bálint Endrét és Ország Lilit, akik bevezették a modern képzőművészet zsigeri birodalmába. Most Bródy Vera által tárul szélesre ugyanez a kapu. Számára mindennél fontosabb volt, hogy párizsi lakásának kincsei méltó otthonra leljenek, és ami talán éppily fontos, a közönség tekintetében újjáéledjenek. Hol lenne alkalmasabb helyük, mint egy múzeumban, Barcsay Jenővel, Anna Margittal, Ámos Imrével és Vajda Lajossal egy városban, Szentendrén?

A kiemelt kép Lucien Hervé fotója.

A kiállítás október 3-áig, csütörtöktől vasárnapig 10 és 18 óra között tekinthető meg. Helyszín: Kmetty Múzeum, Szentendre, Fő tér 21.

Kurátori tárlatvezetés szeptember 16-án 17-től 18 óráig.