Amit nem lehet elmondani, azt el lehet zenélni

Dalos Margit hatodéves orvostanhallgató, jelenleg gyakorlóidejét tölti az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI), és ott is szeretne majd dolgozni. Van egy másik szenvedélye is: a zenélés. Gyerekkora óta hegedül. Zeneterápia az orvoslásban – egy zenész medikus szemszögéből címmel nemrég előadást tartott a Budapest Music Centerben. Azokról a tudományos kutatásokról is beszélt, amelyek a zeneterápia megdöbbentő gyógyító hatásait bizonyítják. Saját vizsgálatot is folytatott egy súlyos Parkinson-kóros beteggel.

Dalos Margit, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem végzős hallgatója legtöbbször hegedűvel jár be gyakorlatra az OORI-be. Az egyetem mellett aktívan zenél is, tagja az Arco amatőr kamarazenekarnak.

Zeneszerető családban nőtt fel, édesanyja és nővére csellózik, bár egyikük sem hivatásos muzsikus. Margit a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába járt, hatévesen kezdett hegedülni, majd Budakalászra költöztek, és egy neves hegedűtanárnál folytatta a tanulást. Amikor nyolcadikos lett, felvetődött, hogy a konziba jelentkezzen. De tizenhárom évesen nehéz egy életre elköteleződni a zenei pálya mellett. Margit a nyolcosztályos Veres Péter Gimnáziumba járt, szerette az iskoláját, úgyhogy maradt, és ott érettségizett le. Mivel a biológia, főleg az emberi szervezet működése is érdekelte, a segítő hivatás is vonzotta, az orvosira jelentkezett, ahová elsőre felvették.

Csakhogy az orvosi egyetem hatalmas terheléssel járt, a hegedűre alig maradt ideje. Nővére fogorvosnak készült, s közben is folytatta a csellózást. Az Újvilág szimfóniát próbálták az Arco Kamarazenekarral, amikor hívta a húgát: jöjjön, mert szükségük lenne egy hegedűsre.
– Kiborultam, hogy mehetnék próbálni, de anatómiaszigorlatra kell készülnöm – mondja Dalos Margit. – De aztán arra gondoltam, mindegy, megbukom-e, az Újvilág szimfóniát nem hagyhatom ki. A próbák új lendületet adtak a tanuláshoz is. Jól sikerült a szigorlatom, a koncert pedig fantasztikusan. Ott ragadtam a kamarazenekarban. Az egyetem alatt éltem át igazán, hogy mennyi mindent ad a zene. A fáradtságot, a stresszt kiadhattam magamból hegedüléssel. Ezek voltak a felnőtté válásom évei is. A zene az önismeretben, az érzelmek kifejezésében is segített: mert amit nem lehet elmondani, azt el lehet zenélni.

A terhek azonban továbbra sem csökkentek az orvosin, és a medika úgy érezte, ilyen feszített tempóban nem bír ki még éveket. És megint a zene segített. Az orvosi területek közül a rehabilitáció érdekelte a legjobban, és az OORI honlapján rábukkant a zeneterápiára. Addig nem is hallott erről. Lelkesen vetette bele magát az ismeretlen terület felfedezésébe. Később a Magatartás-tudományi Intézetben megismerkedett dr. Kollár Jánossal, a hazai zeneterápia egyik központi alakjával, s nála írta meg a Zeneterápia a rehabilitációs orvoslásban című rektori pályamunkáját. Ebben saját gyakorlati kutatásának eredményeiről is beszámolt. Tíz héten át foglalkozott egy súlyos Parkinson-kóros beteggel, s azt vizsgálta, milyen gyógyító hatást lehet elérni nála a zene eszközeivel.

Margit páciense önként jelentkezett a foglalkozásokra. A hetvenegy éves hölgy évek óta egy idősek otthonában élt, előrehaladott Parkinson-kórja volt, a lábával olyan erős akaratlan mozgásokat végzett, hogy a kerekesszéke is ide-oda mozgott alatta. A beszéd- és koncentrációs zavarok mellett súlyos depresszióval is küzdött. Korábban kétszer is megkísérelt véget vetni az életének. Csak rollátor segítségével tudott rövid távon sétálni.

Állapotához igazodva elsősorban az aktív zenehallgatást alkalmazták a foglalkozásokon. A medika bevitt egy zenelejátszót a betegnek, s ő a gazdag repertoárból választhatott kedvencet, illetve Margit hegedült is neki. Az idős hölgy először Máté Péter egyik dalát választotta ki, ám később nyitottá vált Mozart, sőt a kortárs művek iránt is. Margit azt is vizsgálta, miként hat a zene a beteg motoros funkcióira. Döbbenetes eredményeket tapasztaltak.
– Amint megszólalt a zene, a beteg akaratlan mozgásai megálltak – meséli az orvostanhallgató. – Ott volt a páciens lánya is, és neki is leesett az álla. A parkinsonos betegekre jellemző, hogy ha koncentrálnak valamire, enyhülnek a tüneteik. Ugyanakkor, amint elhallgatott a zene, a tünetek azonnal visszatértek.

Előadása a Zeneterápiás Klubban (forrás: Facebook)

A medika több alkalommal is mérte, miként befolyásolja a zene a járás gyorsaságát. A beteg zenehallgatás nélkül és zenére is sétált. Az összehasonlító mérések szerint átlagosan tizenkét százalékkal gyorsabban tette meg ugyanazt a tízméteres távot, ha közben zenét hallgatott. Különböző kézügyességi feladatokat is végezett a páciens, és azokat átlagosan húsz százalékkal gyorsabban oldotta meg, ha közben a kedvelt zenéit hallgatta. A beszédzavara is javult: átlagosan huszonhárom százalékkal gyorsabban tudott felolvasni, ha szólt a zene, és artikuláltabbá is vált a beszéde. Jelentősen változott a pszichés állapota is. A vizsgálatok megkezdése előtt a Beck kérdőív súlyos depressziót jelzett nála. A tizedik találkozás után a megismételt mérés már csak középsúlyos depressziót mutatott ki.

Előadása a Zeneterápiás Klubban (forrás: Facebook)

Vannak más esetek is, amikor a zene gyógyító hatása hosszú távon is megmutatkozik. Például az autizmus spektrumzavarban a zene javítja a kommunikációs készséget. Pozitívan hat a csecsemő–szülő kapcsolatra is. Az újszülöttek intenzív osztályán azt tapasztalták, hogy ha az anya énekel a babának, az életfunkciókat jelző monitoron megváltozik az újszülött szívverése és légzésszáma. Alzheimeres betegeknél pedig a kognitív folyamatokat és a memóriát javítja a zene. Megfigyelték azt is, hogy a jobb és a bal agyféltekére egyaránt hat, erősíti a köztük lévő kapcsolatot.
– Láttam olyan MR-felvételeket, amelyeken zenészek és nem zenészek agyát vizsgálták – magyarázza Dalos Margit. – A két féltekét összekötő Corpus callosum sokkal vastagabb volt a zenészeknél. Az afáziás betegeknél is nagyon hatékony a zeneterápia. Ők beszélni nem nagyon tudnak, de énekelni igen. Az afázia neurológiai oka az, hogy a domináns (többnyire a bal) agyféltekében lévő beszédközpontok valamelyike – például sztrók miatt – sérült. Az átellenes, szubdomináns oldali agyi területek nem a beszédért felelősek, de mivel a zenei készségekben szerepük van, ha épen maradnak, a páciens tud énekelni. Az OORI-ben akadt olyan beteg is, aki nem tudta elmondani a nevét, de képes volt elénekelni, sőt hosszú dalszövegeket is énekelt. Ráadásul az énekelt szöveg a beszédet is fejleszti, ezt használja ki a melodikus intonációs terápia.

Dalos Margit rektori dolgozatának másodkonzulense dr. Fekete Zsófia, az OORI vezető zeneterapeutája volt. Zsófia és az OORI többi zeneterapeutája – Eckhardt Fanni, Bódi Zsófia és Cselenák Zsolt – mellett a medika közelről megismerhette a zeneterápia gyakorlatát és fantasztikus eredményeit. Példa erre az egyik beteg – nevezzük Áronnak – esete is. A huszonéves fiatalembert autóbaleset érte, súlyos koponyasérülést szenvedett. Margit először az OORI szubintenzív osztályán látta őt: nagyon rossz állapotban volt, a keze, lába kényszertartásban, a szeme nyitva, de nem volt magánál, tekintetét is nehezen irányította. Úgy tűnt, nem lehet vele kapcsolatot teremteni, dr. Fekete Zsófia zeneterapeuta mégis úgy beszélt hozzá, mintha mindent értene. A beteg lába fölé tartott egy csengettyűt, és azt mondta: „Áron, már tudod, milyen hangja van a csengőnek. Ha tetszett, és szeretnéd, hogy megszólaljon, emeld föl a lábadat, és érintsd meg a csengőt!”. És a látszólag kómában lévő beteg a lábát felemelve megszólaltatta a csengőt.
– Nem akartam hinni a szememnek – folytatja Margit. – Nem gondoltam volna, hogy Áron bármit ért abból, ami körülötte történik. Megrázó tapasztalat volt arról, hogy ha egy beteg nem is tudja magát kifejezni, még lehet, hogy mindent ért.

Forrás: Facebook

Margit pár hónappal később találkozott újra Áronnal a felépülőben lévő Agysérültek Rehabilitációs Osztályán. A fiú már kerekesszékben ült, és beszélt, a közösségi zeneterápiás csoport egyik aktív tagja volt, az összes dalszöveget kívülről tudta. Hatalmas fejlődésében az egész rehabilitációs team segítette, gyógyulásához hozzájárult a zeneterápia is.

Dalos Margit azt mondja, korábban attól félt, hogy választania kell az orvoslás és a zenélés között. De talált egy olyan irányt, amelyben a zenét orvosi hivatásában is hasznosíthatja. A muzsika terápiás hatását saját magán is tapasztalta: biztos benne, hogy a hegedűje nélkül nem tudta volna befejezni az egyetemet.

Nyitókép: Dalos Margit

---------------

Az interjú létrejöttét a B. Braun támogatta.