by Sándor Zsuzsa 2022. máj 03.

Amit nem lehet elmondani, azt el lehet zenélni

Zene és orvoslás a gyakorlatban

Dalos Margit hatodéves orvostanhallgató, jelenleg gyakorlóidejét tölti az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI), és ott is szeretne majd dolgozni. Van egy másik szenvedélye is: a zenélés. Gyerekkora óta hegedül. Zeneterápia az orvoslásban – egy zenész medikus szemszögéből címmel nemrég előadást tartott a Budapest Music Centerben. Azokról a tudományos kutatásokról is beszélt, amelyek a zeneterápia megdöbbentő gyógyító hatásait bizonyítják. Saját vizsgálatot is folytatott egy súlyos Parkinson-kóros beteggel.

Dalos Margit, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem végzős hallgatója legtöbbször hegedűvel jár be gyakorlatra az OORI-be. Az egyetem mellett aktívan zenél is, tagja az Arco amatőr kamarazenekarnak.

Zeneszerető családban nőtt fel, édesanyja és nővére csellózik, bár egyikük sem hivatásos muzsikus. Margit a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába járt, hatévesen kezdett hegedülni, majd Budakalászra költöztek, és egy neves hegedűtanárnál folytatta a tanulást. Amikor nyolcadikos lett, felvetődött, hogy a konziba jelentkezzen. De tizenhárom évesen nehéz egy életre elköteleződni a zenei pálya mellett. Margit a nyolcosztályos Veres Péter Gimnáziumba járt, szerette az iskoláját, úgyhogy maradt, és ott érettségizett le. Mivel a biológia, főleg az emberi szervezet működése is érdekelte, a segítő hivatás is vonzotta, az orvosira jelentkezett, ahová elsőre felvették.

Csakhogy az orvosi egyetem hatalmas terheléssel járt, a hegedűre alig maradt ideje. Nővére fogorvosnak készült, s közben is folytatta a csellózást. Az Újvilág szimfóniát próbálták az Arco Kamarazenekarral, amikor hívta a húgát: jöjjön, mert szükségük lenne egy hegedűsre.
– Kiborultam, hogy mehetnék próbálni, de anatómiaszigorlatra kell készülnöm – mondja Dalos Margit. – De aztán arra gondoltam, mindegy, megbukom-e, az Újvilág szimfóniát nem hagyhatom ki. A próbák új lendületet adtak a tanuláshoz is. Jól sikerült a szigorlatom, a koncert pedig fantasztikusan. Ott ragadtam a kamarazenekarban. Az egyetem alatt éltem át igazán, hogy mennyi mindent ad a zene. A fáradtságot, a stresszt kiadhattam magamból hegedüléssel. Ezek voltak a felnőtté válásom évei is. A zene az önismeretben, az érzelmek kifejezésében is segített: mert amit nem lehet elmondani, azt el lehet zenélni.

A terhek azonban továbbra sem csökkentek az orvosin, és a medika úgy érezte, ilyen feszített tempóban nem bír ki még éveket. És megint a zene segített. Az orvosi területek közül a rehabilitáció érdekelte a legjobban, és az OORI honlapján rábukkant a zeneterápiára. Addig nem is hallott erről. Lelkesen vetette bele magát az ismeretlen terület felfedezésébe. Később a Magatartás-tudományi Intézetben megismerkedett dr. Kollár Jánossal, a hazai zeneterápia egyik központi alakjával, s nála írta meg a Zeneterápia a rehabilitációs orvoslásban című rektori pályamunkáját. Ebben saját gyakorlati kutatásának eredményeiről is beszámolt. Tíz héten át foglalkozott egy súlyos Parkinson-kóros beteggel, s azt vizsgálta, milyen gyógyító hatást lehet elérni nála a zene eszközeivel.

Margit páciense önként jelentkezett a foglalkozásokra. A hetvenegy éves hölgy évek óta egy idősek otthonában élt, előrehaladott Parkinson-kórja volt, a lábával olyan erős akaratlan mozgásokat végzett, hogy a kerekesszéke is ide-oda mozgott alatta. A beszéd- és koncentrációs zavarok mellett súlyos depresszióval is küzdött. Korábban kétszer is megkísérelt véget vetni az életének. Csak rollátor segítségével tudott rövid távon sétálni.

Állapotához igazodva elsősorban az aktív zenehallgatást alkalmazták a foglalkozásokon. A medika bevitt egy zenelejátszót a betegnek, s ő a gazdag repertoárból választhatott kedvencet, illetve Margit hegedült is neki. Az idős hölgy először Máté Péter egyik dalát választotta ki, ám később nyitottá vált Mozart, sőt a kortárs művek iránt is. Margit azt is vizsgálta, miként hat a zene a beteg motoros funkcióira. Döbbenetes eredményeket tapasztaltak.
– Amint megszólalt a zene, a beteg akaratlan mozgásai megálltak – meséli az orvostanhallgató. – Ott volt a páciens lánya is, és neki is leesett az álla. A parkinsonos betegekre jellemző, hogy ha koncentrálnak valamire, enyhülnek a tüneteik. Ugyanakkor, amint elhallgatott a zene, a tünetek azonnal visszatértek.

Előadása a Zeneterápiás Klubban (forrás: Facebook)

A medika több alkalommal is mérte, miként befolyásolja a zene a járás gyorsaságát. A beteg zenehallgatás nélkül és zenére is sétált. Az összehasonlító mérések szerint átlagosan tizenkét százalékkal gyorsabban tette meg ugyanazt a tízméteres távot, ha közben zenét hallgatott. Különböző kézügyességi feladatokat is végezett a páciens, és azokat átlagosan húsz százalékkal gyorsabban oldotta meg, ha közben a kedvelt zenéit hallgatta. A beszédzavara is javult: átlagosan huszonhárom százalékkal gyorsabban tudott felolvasni, ha szólt a zene, és artikuláltabbá is vált a beszéde. Jelentősen változott a pszichés állapota is. A vizsgálatok megkezdése előtt a Beck kérdőív súlyos depressziót jelzett nála. A tizedik találkozás után a megismételt mérés már csak középsúlyos depressziót mutatott ki.

Előadása a Zeneterápiás Klubban (forrás: Facebook)

Vannak más esetek is, amikor a zene gyógyító hatása hosszú távon is megmutatkozik. Például az autizmus spektrumzavarban a zene javítja a kommunikációs készséget. Pozitívan hat a csecsemő–szülő kapcsolatra is. Az újszülöttek intenzív osztályán azt tapasztalták, hogy ha az anya énekel a babának, az életfunkciókat jelző monitoron megváltozik az újszülött szívverése és légzésszáma. Alzheimeres betegeknél pedig a kognitív folyamatokat és a memóriát javítja a zene. Megfigyelték azt is, hogy a jobb és a bal agyféltekére egyaránt hat, erősíti a köztük lévő kapcsolatot.
– Láttam olyan MR-felvételeket, amelyeken zenészek és nem zenészek agyát vizsgálták – magyarázza Dalos Margit. – A két féltekét összekötő Corpus callosum sokkal vastagabb volt a zenészeknél. Az afáziás betegeknél is nagyon hatékony a zeneterápia. Ők beszélni nem nagyon tudnak, de énekelni igen. Az afázia neurológiai oka az, hogy a domináns (többnyire a bal) agyféltekében lévő beszédközpontok valamelyike – például sztrók miatt – sérült. Az átellenes, szubdomináns oldali agyi területek nem a beszédért felelősek, de mivel a zenei készségekben szerepük van, ha épen maradnak, a páciens tud énekelni. Az OORI-ben akadt olyan beteg is, aki nem tudta elmondani a nevét, de képes volt elénekelni, sőt hosszú dalszövegeket is énekelt. Ráadásul az énekelt szöveg a beszédet is fejleszti, ezt használja ki a melodikus intonációs terápia.

Dalos Margit rektori dolgozatának másodkonzulense dr. Fekete Zsófia, az OORI vezető zeneterapeutája volt. Zsófia és az OORI többi zeneterapeutája – Eckhardt Fanni, Bódi Zsófia és Cselenák Zsolt – mellett a medika közelről megismerhette a zeneterápia gyakorlatát és fantasztikus eredményeit. Példa erre az egyik beteg – nevezzük Áronnak – esete is. A huszonéves fiatalembert autóbaleset érte, súlyos koponyasérülést szenvedett. Margit először az OORI szubintenzív osztályán látta őt: nagyon rossz állapotban volt, a keze, lába kényszertartásban, a szeme nyitva, de nem volt magánál, tekintetét is nehezen irányította. Úgy tűnt, nem lehet vele kapcsolatot teremteni, dr. Fekete Zsófia zeneterapeuta mégis úgy beszélt hozzá, mintha mindent értene. A beteg lába fölé tartott egy csengettyűt, és azt mondta: „Áron, már tudod, milyen hangja van a csengőnek. Ha tetszett, és szeretnéd, hogy megszólaljon, emeld föl a lábadat, és érintsd meg a csengőt!”. És a látszólag kómában lévő beteg a lábát felemelve megszólaltatta a csengőt.
– Nem akartam hinni a szememnek – folytatja Margit. – Nem gondoltam volna, hogy Áron bármit ért abból, ami körülötte történik. Megrázó tapasztalat volt arról, hogy ha egy beteg nem is tudja magát kifejezni, még lehet, hogy mindent ért.

Forrás: Facebook

Margit pár hónappal később találkozott újra Áronnal a felépülőben lévő Agysérültek Rehabilitációs Osztályán. A fiú már kerekesszékben ült, és beszélt, a közösségi zeneterápiás csoport egyik aktív tagja volt, az összes dalszöveget kívülről tudta. Hatalmas fejlődésében az egész rehabilitációs team segítette, gyógyulásához hozzájárult a zeneterápia is.

Dalos Margit azt mondja, korábban attól félt, hogy választania kell az orvoslás és a zenélés között. De talált egy olyan irányt, amelyben a zenét orvosi hivatásában is hasznosíthatja. A muzsika terápiás hatását saját magán is tapasztalta: biztos benne, hogy a hegedűje nélkül nem tudta volna befejezni az egyetemet.

Nyitókép: Dalos Margit

---------------

Az interjú létrejöttét a B. Braun támogatta.