Art is business. Business is art

Az elmúlt években sok előadást tartottam azzal a címmel, hogy „A vezetés művészete”. Azt gondolom, jól vezetni tényleg művészet. A világ exponenciálisan változik, a hagyományos megközelítéssel nem oldhatóak meg a mostani kihívások. Az innovációhoz sokszínű közösséget kell építeni és egyben tartani. A sokszínű közösség pedig sokszínűen tud feltöltődni. Égni és nem kiégni.

Trust Summit JÖVŐ. MOST. előadás (forrás: Bizalmi Kör Vezetői Klub)

A cégvezetés számomra olyan, mint egy gyönyörű, színes pointillista-impresszionista festmény. A csodálatos végeredmény rengeteg apró pontból, színfoltból áll össze, és mindegyiknek megvan a maga helye. Persze vannak fontosabb és kevésbé fontos részletek: például ha Monet Felkelő nap című képéből a Nap vörös foltja hiányozna, az nagyobb űrt hagyna maga után, mintha a tenger egyik fodrozódását vennénk ki a sok hullám közül. A hiányzó napkorong minden művészetkedvelőnek feltűnne, ha viszont a Vízililiomok című festményéből csak egy liliom hiányozna, azt csak a profik vennék észre. Mégis, a mű akkor tökéletes, ha minden ecsetvonás a helyén van, ahogy egy Mozart-műben is megvan minden hangnak a helye.

Az Amadeus című filmben egyik kedvenc jelenetem az, amikor az ifjú Mozart zongorázza II. Józsefnek egy új szerzeményét. Miután eljátszotta, az uralkodó ingatja a fejét, hogy jó, jó, de picit sok benne a hang. Erre Mozart: „Felség, melyiket vegyem ki?” Meggyőződése, hogy bármelyiket kiveszi, a mű csonkul, már nem lesz tökéletes.

Fátyol (fotó: Harangozó Dávid) 

Csak az tud inspirálni, aki maga is inspirált.

A művészet különböző ágai végigkísérték az életem, hatottak rám, és meghatározták mindennapjaimat, kapcsolódásaimat. Barátaim döntően szintén művészetkedvelők. Vannak, akik az építészetben, a komolyzenében vagy a festészetben merültek el jobban, de az igényesség egy összekötő „ragacs” közöttünk.

Gyermekkoromban nagyon szerettem rajzolni, egy temperával festett ló megmaradt lakásunk folyosójának falán ebből az időszakból. Az általános iskola vége felé a szegedi Tömörkény művészeti gimibe vágyódtam. Rajz szakhoz nem voltam elég tehetséges, szobrász szakra vettek volna fel, de amikor megláttam a pincében nyakig sárosan korongozó diákokat, menekülőre fogtam. És milyen az élet, mára a szobrokat is megszerettem. Van, amihez meg kell érni. Zocskár Andreától, egy fiatal művésztől, azoknak is szoktam vásárolni ajándékba, akiket szeretek.

Forrás: Gazsi Zoltán, Facebook

Az általános iskolában bátyám hozta haza a gyulai gimiből a progresszív rockzene remekműveit. Tizenöt évesen már el tudtam fütyülni többek közt a Pink Floyd, Genesis, Mike Oldfield, Yes, Emerson összes lemezét. A zene folyamatosan szólt, vagy a magnóból, vagy belül a fejemben. Nemrég a Tool-koncerten a Sober című szám refrénjét („trust me! trust me!”) hallgatva indultak el a gondolataim arról, hogy miért ilyen nehéz dolog a bizalmat kialakítani, és általa jutottam el az eriksoni szociális szakaszok megértéséhez, amely szakaszok kiemelik az életünk első évének fontosságát az alapbizalmunk kialakulásában. A jól kötődő kolléga hatalmas ajándék, hiszen nem azzal tölti az idejét, hogy saját bizonytalanságát folyamatosan kompenzálja mások győzködésével, hanem mondjuk, értéket teremt.

A fenntarthatóság nem a műanyag zacskóval meg a napelemmel kezdődik, hanem az emberek fenntarthatóságának biztosításával, az értékrenddel. Bérczesi Robert, a Hiperkarma énekese gyönyörűen összefoglalta a világ problémájának gyökerét: „Aki megengedheti, az mind megengedi”.

Az igazi művészek az értékeket komolyan veszik.

Ahogy a könyvek, a különböző művészeti ágak sem mindenkit varázsolnak el, és nem is egy időben. Van, amihez komoly kor is kell: Mozart zongoraversenyei már a harmincas éveimben megfertőztek, azonban egy betegség segített ahhoz, hogy nagyobb merítést kapjak a komolyzenéből. A Szent László Kórházban általam szervezett koncerteket látva felkeresett Lesták-Bedő Eszter, a Budapesti Fesztiválzenekar elsőhegedűse, és négy művész eljött játszani a betegeknek. Megszerettük egymást, és felkértek, legyek a BFZ vállalati nagykövete. Így én is sokkal többet járok koncertekre, mint korábban, sok reklám kreatívunk ötlete a koncertek alatt formálódott bennem. Fischer Iván kereteket feszegető szemlélete értékes minta arra, mi is az az „out of box” megközelítés, amire minden cégvezetőnek szüksége van a saját kihívásai kezelésében.

Palya Bea és Gazsi Zoltán (forrás: Palya Bea, Facebook)

Palya Bea énekessel, inspiratív előadóval és csodás emberrel barátok lettünk, ő énekli az egyik számában: „Átrobogtam az életemen". A nyomás hatalmas, szerintem minden cégvezető legnagyobb kihívása a saját harmóniájának megtartása, a robogás lassítása, az élet pillanatainak élvezete. Vagy a múlton szorongunk, vagy a jövőn. A művészetek a jelenben tartanak.

A meditáció új fajtáját ötvenévesen fedeztem fel azzal, hogy kaptam egy gitárt. Elkezdtem tanulni YouTube-ról az akkordokat, esténként altatót pengettem a kislányomnak, Fruzsinak. A Szent László Kórház Esterházy-parkjában zenéltünk lányaimmal, és utána több fellépésünk is volt már. 2022-ben megalakult a Bridge Band. Az Edison Platform szervezeteiből, menő cégeiből toboroztuk a csapatot, december 5-én lépünk fel a Ludwig Múzeumban. A céges karácsonyi vacsorákra mindig készülök valami fellépéssel, Valentio gitárművész barátommal gyakorolgatok előtte. Imádja a főztömet, én meg azt, ahogyan tanít. Win-win.

A főzés is művészet, konyhaművészet, ami engem teljesen kikapcsol. Amikor valakitől azt hallom, hogy nincs ideje főzni, akkor az jut eszembe: nem szeret igazán. Nekem este tízkor is van kedvem főzni. A színes, formás saláták is inspirációs forrásként szolgálnak számomra, kinyitok egy üveg bort, szól a zene, és mindig megjön az ihlet is. Néha még táncolunk is a konyhában, ilyenkor a feleségem elmondja: örül, hogy nem vonatos terepasztal lett a hobbim.

Beyond The Pass - Grant Achatz & Alinea (forrás: Access Luxury)

A Netflixen, a Chef’s table sorozatban látható Massimo Bottura Michelin-csillagos szakács története, akit egy művészeti kiállítás inspirált arra, hogy átgondolja a terítési stílusát. „Oops, I dropped the lemon tart” nevű ikonikus süteményét az az ötlet adta, hogy tálalás közben elejtette egyszer, és az étel a földre plattyanva úgy nézett ki, mint egy impresszionista festmény. Számomra a kreativitás csúcsa a Michelin-csillagos szakácszseni, Grant Achatz, akit idegesített, hogy a tányérok mérete behatárolja kreativitását, és onnantól fogásait közvetlenül az asztalra szervírozta. Az is zavarta, hogy a tányérra csak két dimenzióban lehet teríteni, ezért kitalálta, hogyan lehet az ételt lebegtetve felszolgálni.

A könyvekre nem sok fókuszom maradt, negyvenéves korom után kezdtem intenzívebb olvasásba. Lett egy kis irodai könyvtáram, onnan szoktam adni kollégáknak, ha éppen eszembe jut, elakadásuknál melyik könyv segíthetne. Azt tapasztalom, hogy a vezetők keveset olvasnak, ezért LinkedIn posztokba sűrítve igyekszem felkelteni az érdeklődést izgalmas témák, könyvek iránt.

Elizabeth M. Gilbert Big Magic című könyvében olvastam azt a gondolatot, hogy az ötletek nem feltétlen bennünk keletkeznek, hanem az univerzumban léteznek, és arra várnak hogy valaki megvalósítsa őket. Repkednek az emberek között, és annál kötnek ki, aki leginkább kész arra, hogy meg is valósítsa őket. A könyv olvasása beindított, elkezdtek cikázni a fejemben a gondolatok, a rengeteg kreatív ötlet kicsalt az ágyamból. Az elmúlt években rengeteg posztot írtam, kilencezer követőm lett, akiket inspirálnak a gondolataim. A szerverek egyszer talán elrozsdásodnak, felrobbannak vagy elégnek, akkor minden gondolatom, korábbi alkotásom az enyészeté lesz, és unokáimnak, ükunokáimnak semmi nem marad belőlem.

Tudtam, hogy ha tovább alszom, a szirének éneke elhalkul, és egy órával később már bánni fogom, hogy nem ragadtam meg a számítógép billentyűzetét. Ha nem kelek fel, akkor elszalasztom a lehetőséget, és valaki más majd megírja őket helyettem. Szóval, felkeltem, lenyomtam a kávégép gombját. Elkezdtem könyvet írni...

Gazsi Zoltán az Eisberg Hungary ügyvezető igazgatója.

------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Gazsi Zoltán (fotó: Harangozó Dávid)