Az angyalok némasága

Az idei irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László veheti át „lenyűgöző és látomásos életművéért, amely az apokaliptikus rémület közepette is felmutatja a művészet erejét”. A világszerte népszerű szerző a modern magyar próza megújítója, stílusa a kortárs világirodalom egyik legsajátosabb hangja: hosszú, hömpölygő mondatai, sötét víziói és filozófiai tágassága kultikus magasságokba emelte műveit, többek között a Sátántangó, Az ellenállás melankóliája, aSeiobo járt odalent és a Báró Wenckheim hazatér című regényeit. A Nobel-díjhoz kapcsolódó ünnepi beszédét 2025. december 7-én mondta el Stockholmban: szót ejtett angyalokról, emberi méltóságról és a remény hiányáról – a védjegyévé vált, szenvedélyes és apokaliptikus tónusban. Az író december 10-én veszi át a díjat Svédországban, miközben Magyarország-szerte ünneplik őt: különleges közösségi eseményekkel, irodalmi programokkal, kiállításokkal és filmvetítésekkel.

„Járkálok fel-alá, és az angyalokról gondolkozom, most is járkálok, ne higgyenek a szemüknek, úgy látszik, hogy állok, és beszélek egy mikrofonba, de nem, a valóságban én most körbe-körbe, az egyik saroktól a másikig, és vissza oda, ahonnan elindultam, és így tovább, körbe-körbe, és igen, az angyalokról, akikről annyit máris elárulhatok, hogy újfajta angyalok ezek, már nincsen szárnyuk, ezért például már nem kell azon töprengeni, hogy ha kiáll az a két szárny a hátból” – kezdte ünnepi beszédét a Nobel-díjas alkotó. Krasznahorkai magyarul, azzal a felütéssel osztotta meg gondolatait a közönséggel, hogy ugyan a reményről óhajtott beszélni, de a remény nála végleg kifogyott, így az angyalokról ejt szót.

Krasznahorkai László ünnepi beszédt mond a a Svéd Királyi Akadémián (fotó: Nobel Prize Outreach, Anna Svanberg)

„...ezek az új angyalok végtelen némaságukban már talán nem is angyalok, hanem áldozatok, áldozatok a szó eredeti, szakrális értelmében, gyorsan előkapom a fonendoszkópomat, mert az mindig nálam van, most is, itt, hogy beszélek abból a toronyszobából, körbe-körbe járván, és nagyon lágyan a mellükre helyezem a hallgatófejet, és azon nyomban meghallom a sorsot, az övékét, és ezzel egy olyan sorsba lépek át, egy olyan sorsot érzek ott dobogni, ami azonnal megváltoztatja a pillanatot, de főleg a következőt, ami előttem állt volna, mert nem, az a valószínűnek ígérkező következő pillanat nem következik be, egy egészen más pillanat következik be, a megrendülés és az összeomlás pillanata csap le rám, mert a fonendoszkópom kihallja az elém álló új angyal rémületes történetét, hogy áldozat ő, áldozat: és nem értünk, hanem miattunk, valamennyiünkért, és valamennyiünk miatt, szárnyak nélkül, és üzenet nélkül, tudatván, hogy háború van, háború, és csak háború a természetben is, a társadalomban is, és ez a háború nemcsak fegyverekkel, kínnal és pusztítással zajlik, azzal is persze a skála egyik szélén, de zajlik annak a skálának az ellenkező szélén is, mert egyetlen rossz szó elég, amit neki, az új angyalnak egyszer odavetettek, elég egy igazságtalan, egy meggondolatlan, egy méltatlan tett, egy belegázolás a lélekbe és a testbe, mely éppen hogy másra rendezkedett be születésekor, nem arra, mert arra védtelen, hogy egy megtöretés legyen, egy aljasság, egy cinikus kegyetlenség az ő ártatlansága és szűziessége ellen, egy tett, de már egyetlen rossz szó is elég, hogy örökre megsebezze őt, és amit én tízezer szóval se tehetek jóvá, hisz jóvátehetetlen.”

Az angyalokról szóló gondolatívet az emberi méltóságról szóló követte, felvázolva az evolúció nagyobb állomásait: „Elképesztő ember, ki vagy te? Feltaláltad a kereket, feltaláltad a tüzet, feltaláltad, hogy az együttműködés az egyetlen esélyed, feltaláltad a dögevést, hogy ura legyél az általad uralt világnak, megdöbbentően sok észre tettél szert, s akkora az agyad, annyira barázdált és annyira komplex, hogy ezzel tényleg az általad világnak nevezett világ fölött némiképp korlátozottan, de hatalmad lett, olyan felismerésekre jutottál, amelyekről ugyan később kiderült, hogy nem igazak, de segítettek a továbbhaladásodban az evolúciód során, ugrásszerűnek látszó fejlődésed megszilárdította és megnövelte fajtád a Földön (...) lehetővé vált – az agy beszédközpontjának a párhuzamos finomodásával –, hogy létrehozd a beszédet, leültél a Mennyek Urával, és ha hihetünk az Ószövetség elhallgatott fejezeteinek, leültél vele, s amit Ő felmutatott a teremtett dolgok közül, annak te nevet adtál, majd később feltaláltad az írást, de ekkor már filozófiai gondolatmenetekre is képes voltál, az eseményeket előbb összekapcsoltad, majd elválasztottad a hitbeli meggyőződésedtől, a tapasztalatodra hivatkozva megteremtetted az időt, kocsit, hajót szerkesztettél, és bejártad az Ismeretlent a Földön, kiraboltál mindent, amit lehetett (...),végül történelmi lépték szerint egészen hirtelen elkezdtél nem hinni semmiben többé, a magad teremtette s a képzeletet megsemmisítő eszközeid segítségével már csak rövid távú memóriád maradt, így elhagytad a tudás és a szép és az erkölcsi jó nemes és közös birtokát, és készülsz kiköltözni egy lápvidékre, ahol süllyed a láb, ne mozogj, mész a Marsra?, inkább: ne mozogj, mert elnyel ez a sár, lehúz a mocsár, de szép volt, utad az evolúcióban lélegzetelállító, csak sajnos: megismételhetetlen.” 

Beszédét a lázadásról szóló gondolatmenetével zárta, felidézve egy esetet a kilencvenes évekből, amikor az U-bahnra várt Berlin egyik állomásán. „az én figyelmem azt érzékeli csak, hogy a Jó soha nem éri el a csápoló Gonoszt, mert a Jó és a Gonosz között nincsen semmiféle remény. (...) Hölgyeim és uraim, minden lázadás az egészre vonatkozik, és most, hogy itt állok önök előtt, és egészen belassulnak a lépteim abban az otthoni toronyszobában, újra felvillan az az akkori berlini utazás az U-Bahnnal Ruhleben felé. Egyik kivilágított állomás fut el a másik után, nem szállok ki sehol, azóta is megyek azzal az U-Bahnnal az alagutakban, mert nincs állomás, ahol kiszállhatnék, csak nézem az elfutó állomásokat, és úgy érzem, mindent elgondoltam, és mindent elmondtam arról, hogy mit gondolok a lázadásról, az emberi méltóságról, az angyalokról, és igen, talán mindent – még a reményről is” – mondta.

A teljes beszédet elolvasni ITT, megtekinteni pedig alább lehet:

A szöveg megjelentetéséről szigorúan rendelkezik a Svéd Királyi Akadémia – egyszer adhatják ki könyvként. És már meg is jelent: a Magvető Kiadó gondozásában, A stockholmi beszéd címmel. A kötetet korlátozott példányszámban érhető el, megrendelni ITT lehet.

A Svéd Királyi Közszolgálati Televízió a Nobel Alapítvány felkérésére portréfilmet forgatott Krasznahorkairól. A film ITT tekinthető meg.

Ünnepel az ország

Nemcsak a kivételes kötet ünnepli az írót: 2025. december 10-én rendhagyó közösségi eseményben lehet része a főváros lakóinak. Reggel 6-kor ugyanis elindul a NobelMobil 2025: a platós teherautó afféle mozgó irodalmi zarándokhelyként járja Budapest utcáit huszonnégy órán keresztül. A jármű tizenhárom helyszínen áll meg, mindenhol körülbelül egy órára. A NobelMobil 2025 két megálló közötti lassú haladásakor, felvételről Krasznahorkai László saját felolvasásában a Mindig Homérosznak és a Háborús architektúrák című szövegek hangzanak el.

Forrás: A NobelMobili 2025 Facebook-oldala

Az előre meghirdetett megállókban a civil érdeklődők beléphetnek a jármű platóján kialakított térbe, ahol egy szék, egy asztal és egy nyitott könyv fogadja őket. A látogatók felolvashatnak egy-egy részletet Krasznahorkai László november 11-én megjelent új regényéből, A magyar nemzet biztonsága című kötetből, és a kiválasztott részlet mellé – a lapszélre – felírhatják a nevüket. A felolvasásról hangfelvétel, az akcióról fim készül. A közösen létrehozott, különleges utazó emlékkönyvet az eseményt követően a Magvető Kiadó eljuttatja az írónak. 

A NobelMobil 2025 megvalósítását Krasznahorkai László életművét tisztelő művészek kezdeményezték, fő támogatóként és szervezőként a Magvető Kiadó állt az esemény mögé. A projekt szakmai koordinátorai Miklusicsák Aliz közösségi alkotóművész, aki számos térspecifikus közösségi színházi esemény megálmodója és megvalósítója, valamint Dávid Ferenc szociológus.

A rendhagyó eseményről további információ ITT.

Krasznahorkai László, feLugossy László, Szirtes János és Keresztury Tibor (fotó: Déri Miklós és Stekovics Gáspár)

Szentendrén is Krasznahorkaié a főszerep december 10-én: a MűvészetMalonban Szilágyi Zsófia Júlia irodalomtörténész, a Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága című kiállítás kurátora beszélget az író barátaival, feLugossy László Munkácsy Mihály-díjas képzőművésszel, Keresztury Tibor József Attila-díjas íróval, irodalomtörténésszel és Szirtes János Munkácsy Mihály-díjas képzőművésszel. 

A helyszínen élőben közvetítik a díjátadó ünnepséget.

„A Ferenczy Múzeumi Centrum szeretettel várja az irodalombarátokat egy különleges délutánra a MűvészetMalomba, ahol kivetítőn követhetjük a ceremóniát, az előtérben pedig az író pályáját elindító és szentendrei történetek elevenednek meg – ezúttal nem az irodalmi elemzéseké lesz a főszerep” – írják az esemény szervezői. 

A Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága című kiállítás ingyenesen látogatható, de regisztrációhoz kötött, jelentkezni a regisztracio@muzeumicentrum.hu e-mail-címen lehet.

Időpont: 2025. december 10., szerda 16:00 
Helyszín: MűvészetMalom, 2000 Szentendre, Bogdányi u. 32.

További információ ITT.

Részlet a Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága című kiállításból (fotó: Deim Balázs)

Krasznahorkai a moziban is

2025. december 10-én 19:00 órától a szentendrei P’Art Mozi Tarr Béla és Hranitzky Ágnes Werckmeister harmóniák című (2000) filmdrámáját vetíti. A film forgatókönyve Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényén alapul. 

További információ és jegyvásárlás ITT.

Az író tiszteletére Krasznahorkai–Tarr-hétvégét rendez a Cirko-Gejzír mozi is december 13–14-én.Tarr Béla filmjei „otthon vannak" a Cirkóban, régi hagyomány, hogy újra és újra műsorra tűzik nemcsak a Sátántangót, hanem a legendás szerző más fontos alkotásait is. „Krasznahorkai László Nobel-díja újabb szintre emeli az érdeklődést és a megtiszteltetést is, hogy ezekkel a filmekkel foglalkozhatunk” – mondták el a mozi munkatársai.

Jelenet a Sátántangóból (forrás: Cirko Film)

A Sátántangó mellett műsorra tűzik az alkotópáros többi közös filmjét is, amelyeket mindig örömmel fogad a közönség: vetítik a Kárhozat és a Werckmeister harmóniák, valamint A torinói ló című műveket is. Utóbbi évekig csak ritkán volt látható, 2025. december 11-én azonban újra országosan kezdik vetíteni a mozik.

Jelenet A torinói ló című filmből (forrás: Cirko Film)

A hétvége műsora:

December 13., szombat:

15: 30: Kárhozat (1988, 116 perc)
17:45: Werckmeister harmóniák (2000, 145 perc)
20:30: A torinói ló (2011, 148 perc)

December 14., vasárnap:

13:30: Sátántangó (1994, 439 perc két szünettel)

További információ és jegyvásárlás ITT.

Nyitókép: Krasznahorkai László a Svéd Királyi Akadémián (fotó: Nobel Prize Outreach, Clément Morin)