Az én életemben egyértelműen jól hasznosult a művészet

Még ma sem, több évtizedes piacgazdasági működés után sem tűnik nagyon „emelkedett” gondolatnak, de bizony a kultúra is áru bizonyos fokig. A képzőművészet pedig, amely területen a galériám működik, nemcsak esztétikai élményt és intellektuális élvezetet nyújt, hanem befektetési lehetőségeket is, hiszen a műtárgyak sokaknál komoly valorizációs célú vagyontárgyak, pénzügyi befektetések is egyben. Ráadásul a képzőművészeti tevékenység „termékei” egyedi (vagy kis sorozatszámú) alkotások, ami önmagában is nehézzé teszi az összehasonlítást, az érték- és ármeghatározást, csakúgy mint az a tény, hogy az értékelésbeli differenciák döntően a művészi megkülönböztethetőségre, az eredetiségre, a művészettörténeti „kánonban” elfoglalt pozícióra és bizony a divathullámokra vezethetők vissza. Bár egyre inkább jelen vannak kvantitatív mérések, elemzések és összehasonlítások, a szubjektivitásnak meghatározó szerepe van és lesz mindig is ezen a területen.

A művészeti szektorban az üzleti mentalitás ugyanolyan fontos, mint bármely más területen, ugyanakkor itt fokozottan érvényes, hogy az üzletépítés, a döntéshozatal nemcsak szakma, nemcsak tudomány, hanem „művészet” is egyben. E gondolkodás legfontosabb képviselői a piaci (forprofit) alapon működő magángalériák.

A kortárs művészeti galériák művészeket képviselnek, és hosszú távon segítik pályájukat. Ez a tevékenység jellegében összehasonlítható a versenysporttal, a tehetségek fejlődésének elősegítése, illetve menedzselése tekintetében, de még annál is hosszabb távú gondolkodást igényel (hiszen egy művész életpályája sok évtizedet is felölelhet), ugyanakkor ennek a befektetésnek hosszú távú biztonságát adó jogi/szerződéses keretek gyakorlatilag nem, vagy csak nagyon korlátozottan léteznek. A kortárs galériás tevékenység (ezért és más okokból is) alapvetően bizalmi üzletág, tartós kapcsolatok megteremtésére és ápolására épül mind a művészek és szakmai intézmények, mind a vásárlók és gyűjtők irányában.

A galériák legfőbb bevételi forrásai a tipikusan bizományosi alapon történő műtárgy-értékesítésből származó bevételek, kiadásaik között pedig az operatív működési kiadások mellett kimagasló hányadot képviselhetnek a hosszú távú építkezést szolgáló promóciós kiadások, például a külföldi vásárok költségei. Azt gondolom, kevés olyan üzletág létezik, amelynek az alaptevékenysége ekkora hányadban tartalmaz (kulturális) missziós, már-már filantróp elemeket, amire a fedezetet szintén döntően a piaci eladások bevétele termeli meg. Mindezért elengedhetetlen a hosszú távra előretekintő üzleti tervezés, a nagyon gyors és rugalmas piaci reagálás és a feszes pénzügyi gazdálkodás.

Hogyan hasznosítom ezt a fajta üzleti/menedzsmenti gondolkodást?

A galériám megnyitását megelőzően több mint egy évtizeden át szereztem üzleti gyakorlatot és tapasztalatot nemzetközi ingatlan-tanácsadó cégeknél, kisebb részben banki és gazdasági újságírói területen.

Az ingatlanszakmára és a pénzügyi területre is jellemző, hogy a sikerben kiemelkedően fontos szerepet játszk az emberi kapcsolatok építése, gondozása és ezzel összefüggésben a bizalom megteremtése. Gondolom, nem szorul hosszasan magyarázatra, milyen mértékben tudtam és tudok támaszkodni ezekre a tapasztalatokra a galériás tevékenységem során, míg az újságírás kitűnő „előgyakorlatot” jelentett a művészeti piaci területen szinte elengedhetetlen íráskészség fejlesztése, a tömör és közérthető tartalmak megfogalmazása és kommunikációja tekintetében.

Milyen „hozzáadott értékkel” bír a művészet?

Szerencsésnek tartom magam, hiszen korán rátaláltam egy olyan professzionális területre az életemben, ahol egy helyen csoportosultak mindazon lehetőségek, üzleti és intellektuális kihívások, tanulási és fejlődési potenciálok, amelyek nemcsak egy hosszú távú karriert, hanem a magánéletemben is egy teljesebb önmegvalósítást kínáltak. Amikor a 90-es évek végén, fiatal közgazdászként komolyabban kezdtem el kortárs képzőművészettel foglalkozni. természetesen nem láthattam tisztán ezeket a szempontokat, hatásokat, inkább ösztönösen haladtam, lépésről lépésre egy vágyott cél, életforma irányába.

Egy pálya, hivatás elején mindenki inkább a pozitívumokat próbálja feltérképezni, arra fókuszál jobban, miközben a választással járó nehézségek, áldozatok nem rajzolódnak ki markánsan rövid távon. Mégis, ha visszatekintve mérlegre teszem ezen hatásokat, egyértelmű, hogy a pozitív értékek, élmények és tapasztalatok messze felülmúlják a befektetett munkát és az azzal járó nehézségeket, sok esetben komolyabb lemondásokat.

A legfontosabb pozitívum, hogy a munkahelyen és otthon egyaránt állandóan körülvesz a művészet, amely ezáltal folyamatosan hat rám, családomra és tágabb környezetemre is. Emiatt a konstans művészeti élmény miatt nem is választható szét teljesen a szakmám és a magánéletem, gyakran erősek az átfedések. Külföldi utazáskor kihagyhatatlan a helyi múzeumok, galériák látogatása, ismerős galeristák, művészek felkeresése.

Talán a külföldi vásárokon való szereplés is jó példa erre, hiszen a legkeményebb hajtás, időprés, koncentráció és értékesítési fókusz mellett is marad energiám a számomra fontos extra szakmai programokra, valamint kiállítások, múzeumok megtekintésére. Még fáradtan is kihagyhatatlanok a beszélgetések, vacsorák a külföldi kollégákkal, gyűjtőkkel, akik hasonlóan gondolkodnak, éreznek Bár a világ különböző részeiről érkezünk, más-más kulturális háttérrel, ezek a különbség mégsem érzékelhetők a művészet által létrejött különleges mikrokörnyezetben, ahol gyakran félszavakból megértjük egymást. Számomra mindig inspiráló ez a vibráló nemzetközi környezet, ami hihetetlen nagy hozzáadott értékkel bír az életemben. Az előbbiek azért is lényegesek, mert szerintem a művészet különleges és fontos lehetőséget kínál az emberek közötti kapcsolódásra, párbeszédre, a tolerancia tapasztalására.

Elmondhatom, hogy az én életemben egyértelműen nagyon jól hasznosult és hatott a művészet, és ha továbbra is szerencsésen folytathatom a pályámat, talán még több évtizedes hasonlóan inspiráló élmények várnak rám.

Molnár Annamária a Molnár Ani Galéria tulajdonosa, igazgatója.

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

A képeken Molnár Annamária (fotó: Bielik István)