„Azt szeretném, hogy a tárlataink örömet szerezzenek”

A korábban a berlini Alte Nationalgalerie-t igazgató, 51 éves német művészettörténész idén januárban vette át a bécsi Albertina vezetését. Az osztrák fővárosba látogató magyarok körében is igen népszerű múzeum új igazgatóját arról kérdeztük, mi motiválta a váltásban és mennyiben lesz más az intézmény a vezetése alatt.

Fontos múzeumvezetői állást töltött be Berlinben, mégis megpályázta az Albertina igazgatói székét. Miért akart váltani?

Az Albertina Európa egyik legjelentősebb képzőművészeti múzeuma, hat évszázadot felölelő, egyedülálló gyűjteménnyel, nagy nemzetközi hatással és kiváló jövőbeli lehetőségekkel. Nagyon vonzott a kihívás, hogy egy ilyen intézményt fejleszthetek tovább és gazdagíthatok új impulzusokkal. Ráadásul dolgoztam már korábban is Bécsben, erősen kötődöm a városhoz és művészeti színteréhez.

Az Albertina épülete (fotó/forrás: Alexander Christopher Wulz / Albertina Museum, Bécs)

Ezek szerint könnyen össze tudja hasonlítani Berlint Béccsel. Hol könnyebb napjainkban múzeumot vezetni? Hasonló vagy inkább különböző utak vezetnek a sikerhez a két városban? 

Minden városnak megvan a maga múzeumi színtere és kulturális dinamikája. Berlinben nagyon eleven és sokszínű a művészeti szcéna, a múzeumok irányítása azonban gyakran a hatóságokéhoz hasonlít. Bécs gazdag hagyományokkal rendelkező művészeti és kulturális metropolisz, a művészetek iránt rendkívül fogékony lakossággal. Egy múzeum sikerét azonban végső soron mindkét helyen működtetésének stratégiai iránya, programjainak minősége, nemzetközi kapcsolatrendszere és a társadalommal folytatott párbeszéde határozza meg. 

Mit gondol, mi győzte meg az ön pályázatában a döntéshozókat?

Vélhetően a nagy múzeumok vezetésében szerzett jártasságom, a szemléletmód, ahogyan a művészethez közelítek és a célkitűzésem, hogy az Albertina még nemzetközibb, a korral még inkább haladó múzeum legyen, s emellett váljon a papíralapú munkák kiemelkedő kutatómunkát végző kompetenciaközpontjává. Azt is hangsúlyoztam a pályázatomban, hogy számomra kiemelten fontos a csapatmunka és a folyamatos kapcsolattartás a művészeti színtér különböző szereplőivel.

Leonardo da Vinci: Apostol, 1494–1496 körül, 14,6 × 11,3 cm, fémvessző, toll és barna tinta kék alapozott papíron (fotó/forrás: Albertina Museum, Bécs)

Mi az, amiben inkább az eddigi gyakorlatot kívánja követni az Albertinában és mi az, amin változtatni szeretne? A változtatási szándék a múzeumokkal szembeni új elvárásokból vagy inkább az ön személyes habitusából, megközelítésmódjából következik?

Az Albertina az elmúlt években Ausztria egyik leglátogatottabb múzeumává vált. Számos jelentős képzőművészeti gyűjteménynek adunk otthont és ezen túlmenően több mint százezer tételt számláló kollekciónkkal a fotográfiának is egyik legfontosabb kiállítóhelye vagyunk – ezeket a pozíciókat szeretném megőrizni. Ugyanakkor szükségét érzem annak, hogy továbbfejlesszük a házat: szeretném, ha saját gyűjteményeink még inkább a középpontba kerülnének, ha új formákat is találnánk a művészet közvetítéséhez és még erőteljesebben kiépülne nemzetközi kapcsolatrendszerünk. A múzeumok folyamatosan alakulnak, és a mi feladatunk az, hogy a jelen kérdéseire korszerű válaszokat adjunk. Az Albertinát a mai közönséghez szóló és figyelmét a jelen kérdéseinek szentelő intézményként képzelem el. Innovatív megközelítéssel, közösen akarjuk újragondolni a múzeumot, újszerűen meg- és átélhetővé tenni a művészetet, amely önmagában is megállja a helyét és mindig vizuális élményt jelent, de rendszerint több is van mögötte: a társadalom tükre. Hiszen a társadalmi kérdések „belefolynak” a művészetbe. Szeretném a kiállításainkkal kíváncsivá tenni és felfedezésekkel teli utazásra hívni a látogatókat. De mindenekelőtt azt szeretném, hogy a tárlataink örömet szerezzenek! 

Jenny Saville: Gaze, 2021–2024, 200 × 160 cm, olaj, akril, vászon. A mű egy magángyűjtemény része, jelenleg a múzeum Saville kiállításán szerepel. (fotó/forrás:  Prudence Cuming Associates Ltd / Bildrecht, Bécs 2025)

Hogyan mérhető egy múzeum sikere?

Semmiképp sem kizárólag a látogatószámmal, hanem azzal is, mennyire tekintenek rá a közös gondolkodás, a véleménycsere lehetőségeként, terepeként. Szeretném, ha az Albertina továbbra is inspiráló hely maradna a művészet iránt érdeklődők számára, de emellett olyan embereket is megszólítana, akik eddig talán ritkán fordultak meg itt. Ha széles körben feléleszthetjük a művészet iránti lelkesedést, ha élménnyé varázsoljuk a múzeum látogatást, ha lehetővé tehetjük a különböző látószögből történő megközelítéseket úgy, hogy közben modellünk gazdaságilag is fenntarthatónak bizonyul – nos, erre joggal tekinthetünk sikerként.

Eddigi megnyilvánulásai alapján úgy tűnik – anélkül, hogy megkérdőjelezné az Albertina értékeit és eredményeit –, viszonylag sok változást tervez. Milyen gyorsak lehetnek ezek? Szokás a nagy múzeumokat tankerekhez hasonlítani, amelyekkel csak lassan lehet manőverezni, irányt váltani a felborulás veszélye nélkül.

A változásokhoz kétségkívül időre van szükség, különösképpen, ha azt szeretnénk, hogy tartósak legyenek. Ebben az évben sok mindent kipróbálunk és kiértékeljük a tapasztalatokat – új formátumokat tesztelünk, újragondolunk kiállításokat, teret adunk az innovatív megközelítéseknek. Egy nagy és nagy múltú intézménynek természetesen megvannak a kialakult struktúrái, de az én feladatomat abban látom, hogy új impulzusokat adjak, anélkül, hogy elvesztenénk azt, ami bevált. 

Pablo Picasso: Mediterrán táj, 1952, 81 × 125 cm, olaj, fa, Albertina Museum, Bécs – Batliner Gyűjtemény (forrás: Succession Picasso / Bildrecht, Bécs 2024)

Napjainkban a vezető múzeumok többségének is komoly anyagi gondokkal kell szembenézniük. Mi a helyzet önöknél e téren? 

Számunkra is az jelenti a kihívást, hogy a működésünkhöz gazdaságilag fenntartható modellt találjunk. A közpénzekből kapott támogatás mellett egyre nagyobb a saját bevételeink szerepe. Ez utóbbiak aránya nálunk szokatlanul magas, meghaladja a hatvan százalékot. De így is látok még további lehetőségeket a fundraising és a szponzori partneri együttműködések területén, a baráti körünk kiépítésében, a vonzó művészetközvetítő programok kínálatának bővítésében. E lehetőségeket feltétlenül ki kell használnunk. 

A közvéleményt is foglalkoztatja a Batliner-gyűjtemény további sorsa az Albertinában.

A Batliner-gyűjtemény időközben az Albertina fontos „hozzávalójává” vált és természetesen továbbra is központi szerepe lesz a klasszikus moderneknek szentelt állandó kiállításunkban. Intenzíven foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogyan tudjuk ezt a gyűjteményt a lehető legjobban prezentálni látogatóink számára. [A Batliner-gyűjteményt 2007-ben adományozta a múzeumnak állandó letétként Herbert és Rita Batliner, a páratlan értékű kollekció letéti szerződése 2027-ben lejár – a szerk.]

Marc Chagall: Papírsárkány, 1926 (fotó/forrás: Bildrecht, Bécs 2024 / Albertina Museum, Bécs – Batliner-gyűjtemény)

Szeretne további jelentős magángyűjteményeket is tartósan az Albertinához kötni?

A magángyűjtemények komoly többletértéket jelenthetnek egy múzeum, így az Albertina számára is. Ugyanakkor fontos, hogy ezek tartalmukban jól illeszkedjenek hozzánk és ésszerűen egészítsék ki saját állományunkat. Nyitott vagyok az új együttműködések irányába, de ezeknek kiérlelt stratégiai megfontolásokon kell alapulniuk. 

Véleménye szerint hány kiállítóhelyre van szüksége az Albertinának? Túl kevés, túl sok a jelenlegi három, vagy éppen ez az ideális szám? Indokolt-e további finomhangolás az egyes kiállítóhelyek profilja között?

A kiállítóhelyeink nagyszerű lehetőségeket kínálnak, miközben különböző irányultságúak. Nem is a számuk a legfontosabb, mint inkább az, hogy optimálisan használjuk ki az erős oldalaikat. „Törzshelyünkön”, az Albertinában hat évszázad művészetét mutatjuk be a gótikától napjainkig. Az Albertina Modern az osztrák és nemzetközi modern és kortárs művészet otthona, míg az Albertina Klosterneuburgban egy látványraktárat alakítottunk ki saját állományunk bemutatására, a súlypontot itt az 1945 utáni művészet képezi.

Albertina Klosterneuburg, kiállítási enteriőr (fotó: Rupert Steiner)

Hogyan jött létre az idei kiállítási program, mennyiben tükrözi már az ön prioritásait? Mely kiállításokra hívná fel külön is a figyelmet?

Az idei programot 2023 óta már az én irányításommal dolgoztuk ki és úgy tekintünk rá, mint „a felfedezések kísérleti évére”. Szeretném kiemelni a művészettörténeti korokon átívelő tematikus tárlatokat, valamint a Damien Hirst grafikai munkásságának szentelt első nagy kiállítást, ahol a látogatók Hirst „rajzológépe” segítségével maguk is aktív szerephez juthatnak és kiélhetik kreativitásukat. Ebben az évben hat nő alkotó egyéni kiállítását tervezzük – a nők tehát lényegesen hangsúlyosabb szerepet kapnak a programunkban. 

Damien Hirst: Beautiful Fluttering Spirograph Drawing, 2007, 330 x 230 mm, akriltinta, olajpasztell, zsírkréta, karton, papír. A mű a múzeum májusban nyíló Hirst-tárlatán szerepel. (fotó/forrás: Prudence Cuming Associates Ltd., Damien Hirst és Science Ltd. / Bildrecht, Bécs 2025.)

Mit kínál az Albertina a látogatóinak a tárlatokon túl? Tervezi ennek a kínálatnak a bővítését?

A múzeumi élmény nemcsak egy kiállítást jelenthet, hanem magában foglalhat különböző művészetközvetítő programokat, digitális formátumokat és kulturális eseményeket. Szeretnék bővebb kínálatot ezeken a területeken, hogy újabb célcsoportokat szólíthassunk meg. Szívügyemnek tekintem 1,2 millió műtárgyunk digitális hozzáférhetőségének biztosítását. 

Az Audiencia-szoba, az Albertina egyik díszterme (fotó: Georg Molterer)

Hivatalba lépése óta eltelt rövid idő alatt érték-e már – akár pozitív, akár negatív – meglepetések az Albertinában?

Minden háznak megvannak a maga sajátosságai és természetesen vannak olyan dolgok, amelyeket az ember csak akkor lát meg, amikor már nyakig belemerült a munkába. De a múzeumi team professzionalizmusa és szenvedélyes elkötelezettsége például azonnal fellelkesített – ez nagyszerű alapot teremt a jövőbeli tervek megvalósításához. 

Nyitókép: Ralph Gleis (fotó: Sabine Hauswirth)

Lásd még:

Albertina, Bécs – egy sikersztori – Kétszázötven éve, egy grafikai gyűjteménnyel kezdődött minden

A bécsi műalkotás-kölcsönző, ahonnan Hermann Nitsch munkáit is hazavihetjük – Akárcsak egy nyilvános könyvtár, csak éppen műtárgyakkal: így működik a musa

A múzeum, ahol a világ legtöbb Schiele-műve lelt otthonra – Betekintés a bécsi Leopold Múzeumba