Bach Máté-passiója

A passiószövegeket Lipcsében közel száz évig (1669–1766) hagyományosan végigrecitálták a reggeli istentiszteleteken, úgy, hogy azokat gregoriánének módjára szólaltatták meg. A passiózene a négy–öt órán át tartó délutáni istentisztelet része volt, nem tekintették koncertzenének.

Johann Sebastian Bach (forrás: British Library)

Johann Sebastian Bach 1723-ban szerződést kötött a lipcsei városi tanáccsal: vállalta, hogy olyan egyházzenéről gondoskodik, „amely nem túl hosszú és nem ölt operai jelleget (opernhafftig), hanem a hallgatót áhítatra buzdítja.” Miután 1724-ben, majd 1725-ben egy átdolgozott változatban is bemutatta János-passióját, 1726-ban Friedrich Nicolaus Brauns 1702-ben írt Márk-passióját vezényelte, amelyet korálokkal egészített ki, és a lipcsei gyakorlathoz igazított. A Máté-passió a János-passiót hosszával és kétkórusos szerkezetével is felülmúlja. 

Változatok

A ma érvényesnek tekintett és a legtöbb előadás alapjául szolgáló műváltozat egy, az 1730-as évek második feléből származó tisztázatban maradt fönn, amelyet Bach legszebb és leggondosabb autográfjaként tartanak számon, s amely mutatja, milyen nagy jelentőséget tulajdonított munkájának a szerző. Az ő esetében egyedülálló a bibliai szövegnél és az „O Lamm Gottes unschuldig” kezdőkorálnál alkalmazott vörös tinta szimbolikája. Carl Philipp Emanuel Bach örökölte apja halála után ezt és még számos más kéziratot, amelyek később Georg Poelchau magántulajdonába kerültek. A partitúra ma a berlini Staatsbibliothekhoz tartozik, és legértékesebb eredeti kéziratukként tartják számon. Restaurálása, melyhez az úgynevezett Papierspaltverfahren technikát (papírhasítási eljárás) alkalmazták, igen költséges és munkaigényes vállalkozásnak bizonyult.

A 71. recitativo kezdete, J. S. Bach Kézirata. A szerzői a bibliai szöveget piros tintával írta (forrás: Wikipedia)

A Máté-passió 1729-es, korai változata (BWV 244b) egy csak nemrégiben tudományosan feldolgozott, Johann Christoph Farlautól származó partitúra másolatának felel meg, amely 1755 körül keletkezett. Ezt első ízben 2000 márciusában a Thomanerchor és a Gewandhaus zenekara Georg Christoph Biller, a Tamás templom karnagya vezényletével adták elő Szapporóan, és 2007 márciusában készült belőle felvétel ugyanezzel az együttessel. 

A Máté-passió néhány egyszerű négyszólamú korálfeldolgozása fellelhető a Carl Philipp Emmanuel Bach által közreadott korálgyűjteményekben. Ő maga apja más műveiből származó néhány tétel mellett átvett három korált és hét kórustételt a Máté-passióból a saját Passio-Pasticciójához, amelyet 1769 és 1787 között többször előadtak Hamburgban.

1829-től Bach-reneszánsz kezdődött a Máté-passió Bach halála utáni első újraelőadásával egy majdnem felére rövidített verzióval, amelyet a közel százötven énekesből álló berlini Sing-Akademie, néhány héttel később pedig Frankfurt am Mainban a Cecília Egyesület adott elő Felix Mendelssohn-Bartholdy vezényletével. Leginkább áriákat és korálokat hagytak el a drámai részek kedvéért, néhány tételt áthangszereltek, ám a szöveget nem írták át. Mendelssohn számára Bach eredeti partitúrájának egy másolata szolgált alapul. Ő maga kísérte a recitativókat kalapácszongorán, mert orgona nem állt rendelkezésre.

Mendelssohn (1830), aki húszévesen elször adta elő újra a Mété-passiót (forrás: Wikipedia)

A mű első nyomtatott kiadására 1830-ban, a Schlesinger kiadónál került sor. 1840-ig Bach műveit minden évben játszották koncerteken, azt követően azonban csak rendszertelenül. Mendelssohn elkötelezettsége széles körben tudatosította Bach jelentőségét, és hozzájárult a lipcsei Bach-Gesellschaft 1850-es megalapításához. A Máté-passió a XIX. század végétől – a szimfonikus hangzásideál igényével – a városi polgárság koncertprogramjainak állandó részévé vált. Hatalmas együttesek adták elő, háromszáz-négyszáz zenésszel. Először 1912-ben szólalt meg a rövidítetlen változat, amely mára általánossá vált.

A XX. században számos egymástól jelentősen eltérő hangfelvétel készült híres karmesterekkel és előadóművészekkel (modern előadásban: Wilhelm Furtwänglerrel, Karl Richterrel, Otto Klempererrel, Rudolf Mauersbergerrel, Peter Schreierrel, Helmuth Rillinggel, Solti Györggyel, Enoch zu Guttenberggel és historikus előadásban: Nikolaus Harnoncourttal, Gustav Leonhardttal, Ton Koopmannal, John Eliot Gardinerrel, Philippe Herreweghével, Masaaki Suzukival). Az interpretációs lehetőségek széles skáláját mutatják be a hagyományos együttestől a romantikus hagyományon alapuló monumentális felfogásig, illetve a historikus előadásmód szellemét követő kisegyüttesig. Az 1980-as években történt kísérletek, hogy a passióelőadást visszaállítsák a liturgikus istentisztelet keretei közé, csupán egyszeri próbálkozások maradtak.

A Máté-passió felépítése

A monumentális dramatikus-epikus mű impozáns sztereofón hatása a kettős kórus és kettős zenekar révén bontakozik ki, melyen belül a kórusok gyakran párbeszédet folytatnak egymással. A mű mindkét részét keretezi egy-egy nagy nyitó- és zárókórus, melyek közül kiemelkedik a lenyűgöző és egyedülálló nyitókórus. Köztük sokféle, elmélkedő ária található, amelyek Jézus szenvedését fejezik ki érzékletesen. A recitativók, áriák és kórusok közé – a cselekmény dramaturgiai csúcspontjait hangsúlyozandó –  korálok épülnek be. 

A mű két részből áll. A rövidebb első rész a zsidó főtanács gyilkossági tervéről, Jézus bethániai felkenéséről, az utolsó vacsoráról és a Gecsemáné kertben történt elfogásáról szól. A terjedelmesebb második rész Jézus zsidó tanács előtti kihallgatását, Péter árulását, Pilátus büntetését, Jézus megszégyenítését, keresztre feszítését, halálát és temetését idézi fel. A két rész között hangzott el Bach idejében a körülbelül egyórás prédikáció.

A Máté evangéliumából vett bibliai szöveget Bach huszonnyolc jelenetre bontotta, amelyeket azért szakítanak meg korálok és szabad versek, hogy ily módon megállítsák az időt: áthidalják a távolságot az egykori szenvedéstörténet és a jelen kor, a hallgatóság között. 

(A Wikipedia nyomán.)

Nyitókép: Jézus Krisztus, a fájdalmak embere, id. Lucas Cranach alkotása, 1515 (forrás: Wikipedia)

Lásd még: 

Bach?! Az meg kicsoda? –- Varnus Xavér televíziósorozata