Borok és arcok

A laikus azt gondolná, nincs konzervatívabb dolog a borászatnál. Hiszen a bor is, a szőlő is, a föld is, a klíma is mind adott, nem változhat – épp az a baj, ha változik! – örök és állandó. Aki egy kicsit többet tud a borokról, már nem állítaná, hogy örökkévalóak, annak a frascatinak, amit mondjuk, Cicero kortyolgatott a catilináris beszéd fogalmazása közben, nincs sok köze a mai italokhoz – másképp készítették, tartósították, más volt az íze, bukéja. Tokaj szőlővesszeje sem mindig ugyanolyan nektárt csepegtetett, de rövid távon mégis az állandóság illúzióját érzi az ember egy pohárral a kezében, a pince előtt sütkérezve a bágyadt tavaszi napfényben.

És ha már a borok sem örökkévalóak és egyformák, miért lennének azok a pincészetek? A Harsányi Pincészet a konzervatív hagyományőrzést és a lendületes, ötletes modernitást ötvözi. Borban nem ismernek tréfát, de ismernek tradíciót: szőlőterületeik a tokaji borvidéken, Sárospatak mellett találhatóak, a Kútpatka, a Királyhegy, a Megyer és a Ciróka dűlőkben. Közel kilenc hektárnyi termőterületen dolgoznak, főleg hagyományos tokaji szőlőfajtákkal. Több mint százéves módszerekkel készítik a borokat. Fő fajtájuk a Furmint, de készítenek Sárga Muskotályt is, mely illatossága és könnyedsége miatt válik könnyedén bárki kedvencévé.

A minőségi bor és a biogazdálkodás elkötelezett hívei, amit mind a szőlőben alkalmazott módszerekben, mind a feldolgozás technológiájában igyekszenek a gyakorlatban is megvalósítani. Organikusan művelik a szőlőt, erős terméskorlátozással. Termékpalettájukon az aranyérmes aszútól a pálinkáig sok mindent találunk. De emellé bőkezű mecénásai a művészeteknek, és támogatják a jótékony célú akciókat is.

Bodóczi Ildikó

Mégpedig nem a hagyományos, megszokott módszerekkel. Erről kérdeztük Bodóczi Ildikót, aki a pincészet és a sárospataki Cuvée Rendezvényház ötleteiről mesélt az Art is Businessnek.

– Hogyan találták ki a megszokottól eltérő, nagyon kreatív támogatási rendszerüket? Arra gondolok, hogy más vállalkozások általában egy adott műfajt, művészeti ágat, irányzatot támogatnak, esetleg más lehetőségeket keresnek, de az Önök módszere minden eddigitől eltér. Mintha nem a személyeket, hanem a tevékenységet támogatnák.

– A kultúra és művészetek iránti érdeklődésünk és elköteleződésünk nem új keletű. Amikor Sárospatakon megnyitottuk rendezvényházunkat, ott is cél volt, hogy többféle művészeti ágat megszólaltassunk. Így a komolyzenétől kezdve a világzenén keresztül a jazzig sokféle műfaj és előadó megfordult nálunk. Idén egy fotópályázat pályaműveiből készül majd kiállítás. Épülő feldolgozóüzemünk mellé is egy művészeti installációt tervezünk. Valóban nyitottak vagyunk mindenféle művészeti ágra.

– Honnan jött például az ötlet a „Láthatatlan Présházhoz”, ami kétségtelenül nagy érdeklődést fog kiváltani? (Ez a Búzavirág Alapítvány projektje, egy interaktív kiállítás, melyen látássérültek fognak dolgozni, a látogatóknak pedig egy boros témájú kerettörténethez kapcsolódóan teljes sötétben kell olyan feladatokat elvégezniük, amik a látássérültek mindennapjaiban is előfordulnak. Élményeiket ezt követően látássérült tárlatvezetők segítségével tudják feldolgozni. A Harsányi Pincészet borászati eszközökkel, használt hordóval, palackokkal, dugókkal, kellékekkel támogatja a kísérletet.)

– A Láthatatlan Présház nem a mi projektünk, mi csak eszközökkel támogattuk a kezdeményezést. A Búzavirág Alapítvánnyal Holdfénybazár nevű rendezvénysorozatunkon ismerkedtünk meg, elmondták nekünk a tervüket, és mi örömmel segítünk benne.

– A „Bor Arcai” projekt különösen érdekes. Valóságos összművészeti produkció jön létre: írott és vizuális műfajok elegye, mint egy igazán jól eltalált bikavér. Hogyan jutottak erre a gondolatra?

– Szeretünk kreatívan állni minden munkánkhoz – a borászaton kívül van egy kis marketingügynökségünk, ahol ez amúgy is elengedhetetlen. A Borarcok kampány ötlete onnan jött, hogy ha valaki megkérdezi, milyen bort ajánlunk neki, akkor nehéz erre válaszolni, hisz' minden ember más stílus, más ízlés. Így jött az ötlet, hogy rendeljünk egy-egy borhoz egy-egy karaktert, amivel azonosulni lehet. Először vizuálisan kerestünk hangulatokat a borokhoz, majd rájöttünk, hogy úgy áll össze a kép igazán, ha kirajzolódik egy teljes történet. Minden bornak van karaktere, ízvilága. Mi tudjuk, hogy férfi vagy nő. Tudjuk, hogy zárkózott vagy kitárulkozó. Tudjuk, hogy mély rétegei vannak, vagy végtelenül könnyed. Így kértünk fel alkotókat, hogy egy-egy borhoz írjanak egy-egy egyperces novellát, és így kértünk fel személyeket, akik megszemélyesítik a borokat. Nekik külön történetük van, a személyiségüket adják a borhoz. Van köztük zenész, színész, kardiológus, táncművész, cukrász, belső építész. Nekünk érték ebben az is, hogy alkotunk valamit, és az is, hogy így a vásárlóink könnyebben választanak a borok között.

– Különösen hangozhat a kérdés, de a borhoz választanak művészeket, vagy a művészekhez választják a bort?

– A borhoz választjuk, hogy ki személyesítse meg. Előbb leírjuk saját magunknak a bor karakterét, utána próbálunk neki arcot adni. Ha kirajzolódott a karakter kora, neme, stílusa, gondolkodásmódja, elkezdünk azon gondolkodni, hogy kit kérhetnénk fel a bor megszemélyesítésére. Nem mindig könnyű a feladat. Maga személy, a bor, a fotósorozat és a novella együtt alkotnak egy teljes egészet. Ha mindez koherens, akkor születik meg igazán, amit szerettünk volna.

– Milyenre tervezik a létrejövő kiadványt, hol lesz elérhető, kapható a közönség számára?

– Ha az összes borról elkészül a fotósorozat és a novella, akkor a honlapon tesszük közzé elsősorban, de tervben van, hogy egy print kiadványban is megjelentetjük, mint egy kis novellás kötetet.

– Mennyire befolyásolta a terveiket a most dühöngő világjárvány?

– Mint mindenkit, minket is érintett a helyzet. Alkalmazkodást igényelt, és ki kellett lépni a komfortzónánkból. Voltak projektjeink, amikről átmenetileg le kell mondanunk. Ilyenkor nem működnek a sztenderdek, el kell kezdeni másképp gondolkodni. Elsőként indítottunk online kóstolókat még tavaly áprilisban, aminek nem a boreladás, hanem a közösségépítés lett a legnagyobb hozadéka. Mindig is tudtuk, hogy a kulturált borfogyasztás és az emberi beszélgetések közelebb hozzák az embereket. Korábban is volt egy borklubunk, ahol érdekes témákat dolgoztunk fel érdekes emberek társaságában, jó borok mellett. De azt sosem gondoltuk volna, hogy az online térben, a szemünk előtt köttetnek barátságok, és épül közösség vadidegen emberekből. Amit megtanultunk ebből az időszakból, az mindenképpen az újra való nyitottság, és a másokkal való együttműködés fontossága.

– Gondolkodnak más, hasonlóan fantáziadús támogatási tervezeteken?

– Mindig gondolkodunk. Szeretjük az ilyen projekteket, kihívásokat. Minden évben szervezünk egy borfesztivált a XVI. kerületben – tavalyi lett volna az ötödik. Ennél a projektnél is úgy gondolkodtunk, hogy összehozzuk a családokat, a borszakma iránt érdeklődőket, az igényes zene iránt elkötelezett fesztiválközönséget. Kulturális programokkal, előadásokkal, zenei fellépőkkel próbáltunk kilépni a hagyományos borfesztiválklisékből. Sok tervünk volt a fesztivállal kapcsolatban a jövőre nézve – reméljük, idén vagy legkésőbb jövőre meg is tudjuk valósítani.

– Ha véget ér az általános zárlat, olvasóink hol találkozhatnak akár programjaikkal, akár kiváló boraikkal?

– A legnagyobb projekt, amin most dolgozunk, a Dűlőbisztró nyitása Sárospatakon. Így már két helyszínen tudjuk fogadni a borkóstolóra vágyó közönséget. Szeretnénk ezt a nyarat nagyon sok programmal megünnepelni. Mindenkire ráfér. Rendezvényházunkban is folyatjuk a korábbi programsorozatokat – lesz Holdfénybazár, Bormozi, kvízestek. A mi házunk táján mindig történik valami izgalmas.

Aki a járványügyi zárlat feloldása után Sárospatak környékén jár, most már tudja, hova érdemes benézni – és nem csak a remek borok kedvéért lesz érdemes meglátogatni például a Dűlőbisztrót. Ahol ilyen sokoldalú, izgalmas és kulturált terveket kovácsolnak, ott egészen biztos, hogy képtelenség unatkozni. Ahol a bor és a kultúra kéz a kézben jár, mindig történik valami érdekes és kellemes. Egészségükre!

Nyitókép: Bodóczi Ildikó