Brüll Krisztina: Színházak színészek nélkül

A járvány okozta kényszerhelyzetben elsőként a Thália Színház sietett a munka és megélhetés nélkül maradt előadóművészek, elsősorban az állandó szerződéssel nem rendelkező színészek megsegítésére. 2020 tavaszán alapítványt hoztak létre, a színház ügyvezető igazgatója, Kálomista Gábor és akkori művészeti vezetője, Schell Judit megalapították a Színházi Szolidaritási Alapot.

A művészeti titkárokból álló kuratórium élén Brüll Krisztina áll, aki harminc éve szinte hozzánőtt a házhoz. Tíz évig kellékezett, egy időben csatlakozott a Sámán Színházhoz, akikkel bejárta a világot. Megyeri László igazgatása idején lett művészeti titkár, majd néhány éve művészeti főtitkár.

2020-ban milyen konkrét céllal hozta létre a Thália Színház vezetősége a Színházi Szolidaritási Alapot?

Amikor beköszöntött az életünkbe a járvány, mindenki tanácstalanul állt, nem igazán tudtuk, mit kezdjünk ezzel a helyzettel. A saját helyzetünket illetően az igazgatónk azonnal tisztázta, hogy milyen rend szerint működünk a továbbiakban. Alapító tagjaink, Kálomista Gábor és Schell Judit már a Covid első hetében döntöttek arról, hogy valamilyen formában megpróbálják segíteni az előadóművészeket. Azokat a színészeket, énekeseket, táncművészeket, színházi zenészeket, akik ebben az időszakban bevétel nélkül maradtak. Ezzel a támogatással is megerősítve őket abban, hogy fontos és kiváló munkát végeznek művészként, színészként, előadóként a színpadon, és kényszerből ne kelljen elhagyniuk a hivatásukat és a színpadot.

A Thália művészeti főtitkáraként evidens volt a kuratórium elnöki tisztsége?

Az alapítók részéről, igen, nekik egyértelműen rám esett a választásuk, mivel maguk semmiképpen nem szerették volna szabályozni, hogy ki részesedjen a támogatásból, és mert jól ismerik a feladatkörömet, tudják, hogy mivel telnek a napjaim: a művészekkel nagyon szoros kapcsolatot ápolok, nem csak a saját társulatunk művészeivel. Nekünk, művészeti titkároknak eléggé kiterjedt a kapcsolati rendszerünk, nagy ismeretanyag birtokában vagyunk. Nem véletlen hát, hogy a Színházi Szolidaritási Alap kuratóriuma művészeti titkárokból áll a független, a magán- és a kőszínházi szférából. Eleinte nyolcan voltunk, most négyen dolgozzuk fel a kérelmeket. Korábbi kuratóriumi tagok: Domokos Ildikó (Karinthy Színház), Kiss Réka Judit (Pintér Béla Társulat), Pap Zsuzsanna (Radnóti Színház), Mihály Csaba (Jászai Mari Színház, Tatabánya), jelenlegi kuratóriumi tagok: Kékesi Miklós (Játékszín), Gáspár Anna (Manna Produkció), Kiss Fabióla (Rózsavölgyi Szalon) és én.

Jellemzően kik részesültek eddig segítségnyújtásban? Milyen területekről tevődik össze a támogatottak köre?

A támogatást színművészek, színházi előadásban részt vevő táncosok, zenészek és énekesek igényelhették. Annyi volt a feltétel, hogy kőszínházhoz ne fűzze őket állandó szerződés. A színházak egy része produkciós szerződés kereteiben foglalkoztatja a színészeit, így a produkciók elmaradásával a művészek bevételei is elmaradtak. Próbáltuk megtalálni azokat, akik a legeslegnagyobb szükségét látják ennek a támogatásnak. A második hullám alatt egyre többen szorultak segítségre: a színházak bezártak, a próbákat leállították, minden független előadó-művészeti tevékenység leállásra kényszerült. Szívünk szerint mindenkinek adtunk volna, mint ahogy eredetileg ez is volt az alapítók célja.

A színházi háttérdolgozók, műszakiak nem igényelhetnek támogatást?

A Színházi Szolidaritási Alaptól nem, de a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) nagyon élen jár ezen a téren. A FESZ létrehozott egy komoly alapítványi háttérrel működő segélyalapot, amely az alkotóművészek mellett rendkívüli jövedelempótló gyorssegélyt nyújt a bevétel és munka nélkül maradt színházi háttérdolgozóknak is. Tudomásom szerint elég sokan kaptak tőlük támogatást.

Milyen megkötéseket alkalmaznak a pénz elköltését illetően?

Semmilyen megkötés nincs, nem követjük a pénz útját. Ez a támogatás, az adómentesen adató legnagyobb összeg, kétszer nyolcvanezer forint. Többen, akár kétszer is részesülhetnek segélyben, a megkötés annyi, hogy egy naptári évben egy támogatás adható adómentesen. De a Coviddal már bőven a második naptári évben vagyunk, sajnos. Az elbírálást segítő szempontrendszerhez a kérelmek kitöltésénél arra vonatkozóan kértünk információkat, hogy például az illető saját ingatlanban lakik-e vagy bérlő, egyedül vagy többedmagával, hány embert tart el, hány előadásra számított az adott évadban, hány előadása volt ehhez képest. Az nagyon szívszorító volt, amikor megkapták a támogatást, és sokan leírták, milyen nagy segítséget jelentett nekik, például abban, hogy ki tudják fizetni a számláikat. Eleve hálásak voltak azért, hogy valaki figyel rájuk. Amíg idáig eljutottunk, kaptunk hideget, meleget, de nagyon sok köszönetet is.

Minden kérelmet teljesíteni tudtak? Ha nem, akkor milyen szelekció alapján utasították el őket?

Nem kapott mindenki automatikusan támogatást, igaz, volt, aki azt gondolta, alanyi jogon jár neki a segély. Minden kérelmet közös döntés eredményeként bíráltunk el. A kérelmezők nagyjából kétharmada kapott eddig segítséget. Akiknek nem szavaztuk meg a támogatást, azok a fent említett kritériumoknak nem feleltek meg.

Kikből kerül ki a támogatók köre? Az üzleti szférából milyen cégek, magánszemélyek csatlakoztak az alaphoz?

A nyilvános támogatók neve megtalálható a Színházi Szolidaritási Alap honlapján. A Thália Színház sok művésze támogatta az alapot, gyakran jelentős, több százezer forintos összeggel. Például Molnár Piroska művésznő, Hunyadkürti István művész úr. A Thália Színház vezetősége úgy döntött, hogy a színház tizenötmillió forinttal támogatja az alapítványt. Az alapítók minden üzleti és egyéb kapcsolatukat megmozgatták, hogy akinek módjában áll, támogassa ezt a nemes ügyet. Más színházak színművészei közül is sokan támogatták az alapot, és civilek részéről is érkeztek utalások az alapítvány számlájára. Valamint jó néhány anonim adományozónk is van.

Úgy tűnik, a Színházi Szolidaritási Alap megmaradt a Thália Színház belső ügyének. Nyilván számítottak arra, hogy a többi kőszínház is csatlakozik a kezdeményezéshez.

A támogatók és a kuratóriumi tagok nem csak a Thália Színházból kerültek ki. Ez is volt az alapítók alapvető gondolata, célja. A Játékszín csatlakozott, Szirtes Tamás magánemberként adakozott. A többi színház, ha adakozott, anonim módon tette, illetve látható, hogy a színházak közül ki előbb, ki utóbb kitalálta, hogyan támogassa a saját köréhez, társulatához tartozó művészeket és háttérdolgozókat. A második hullám alatt már minden színház részéről volt arra vonatkozó kezdeményezés, hogy valahogy kigazdálkodja a költségvetéséből a saját rászoruló művészei dolgozói segítését. Egy biztos, mi voltunk az elsők, és mi nem korlátoztuk a támogatást a színházunkban fellépő művészekre.

Mennyire Covid-függő a Színházi Szolidaritási Alap létjogosultsága, netán hosszú távra terveznek?

Nem vagyunk még túl a járványon. Minden kuratóriumi ülés után abban reménykedtünk, hogy le tudjuk zárni az alapítvány munkáját, de nem így történt. A járvány újabb és újabb helyzeteket generál. A színházak ugyan jelenleg nyitva vannak, mint a pandémia előtt, különböző szabályok betartása mellett, de a vírus okozta megbetegedések miatt képtelenek ugyanannyi előadást játszani. A negyedik hullámban vannak olyan színházak, ahol folyamatosan elmaradnak az előadások. Elképzelhető, hogy kialakul egy réteg a fellépők között, akik abba a szerencsétlen helyzetbe kerülnek, hogy az ő előadásaik maradnak el, így a boldogulásukat nem tudják máshogyan elképzelni, csak ha támogatásért fordulnak hozzánk. Továbbra is befogadunk kérelmeket, mint ahogy magánszemélyek, cégek támogatását is szívesen vesszük. A Színházi Szolidaritási Alap a világjárvány miatt jött létre, és mindaddig működni fog, amíg a vírushelyzet bármilyen hátrányt jelent az előadóművészek számára, támogatnunk kell őket, hogy a pályán maradjanak. A járvány után is szükségük lesz a színházaknak a színészeikre.

Kép: Brüll Krisztina (fotó: Kállai-Tóth Anett)