„Büszke vagyok arra, hogy a Külügyminisztérium számára a művészet jelentősége változatlan”

A holland Külügyminisztérium több mint hetven éve fontos szerepet szentel a műalkotásoknak. Mintegy tizenkétezer tárgyat számláló kollekciója a legnagyobb vállalati gyűjteménynek számít Hollandiában. Anyaga a holland nagykövetségek és rezidenciák épületeit díszíti világszerte, ahol egyedi módon reprezentálják mind Hollandiát, mind a fogadó országot. Philippien Noordam, a gyűjtemény vezetője több évtizede foglalkozik az anyaggal, amelynek nagy része kizárólag holland művészek alkotásaiból áll. A szakember az Art is Business által szervezett Vállalati gyűjtemények a XXI. században itthon és külföldön elnevezésű konferencia alkalmából adott interjút lapunknak.

Miért fontos az ön számára, hogy részt vegyen a budapesti konferencián?

Hiszem, hogy a vállalati gyűjtemények különleges helyet foglalnak el a kulturális világban, mivel sem múzeumnak, sem magángyűjteménynek nem tekinthetők. Ez a helyzet sebezhető pont is, mert a vállalatok teljesen váratlanul olyan irányba fejlődhetnek, amelyet a művészet megszenvedhet. Előfordulhat, hogy hirtelen nem állnak rendelkezésre források, vagy eladják a gyűjteményt. Éppen ezért a vállalati gyűjtemények megbecsülését és sebezhetőségük csökkentését a tudatosság növelésével segíthetjük elő. És pontosan ez az, amin a budapesti konferencián együtt munkálkodunk. Ezenkívül azért is fontosak az ilyen találkozók, mert mindannyian hasonló munkát végzünk, és egyszerűen tanulhatunk egymástól. A szakmai találkozók és a kapcsolatépítés felbecsülhetetlen értékű a mi szakmánkban, ahol gyakran magányosan dolgozunk egy-egy vállalaton belül.

Régóta az állami szférában dolgozik, de ismeri a vállalati gyűjteményeket is. Milyen szemléletbeli különbség van a két területen a művészeti anyag gyűjtésében, bemutatásában?  

Érdekes kérdés. Gyanítom, hogy a Holland Külügyminisztérium egészen más szempontok alapján válogatja kollekcióját, mint a nagyvállalatok. Például, a Külügyminisztérium esetében az elsődleges cél nem a gyűjtés, hanem a holland művészet nemzetközi népszerűsítését tartja leginkább szem előtt. Emellett az is fontos, hogy a művészeti alkotások a legmagasabb szinten reprezentálják az országot a külképviseleteken. Büszke vagyok arra, hogy a Külügyminisztérium számára a művészet jelentősége változatlan marad. Büszke vagyok rá, hogy ez az állandó út.

Maastricht Universitair Medisch Centrum (fotó: Paul Huyghe)

Külügyminisztériumi munkája mellett éveken át elnöke volt a holland vállalati gyűjtemények szövetségének. Hogyan látja, ezek a gyűjtemények mennyire részesei a holland vállalati kultúrának, illetve a tágabban értelmezett kulturális életnek?

Ez az egyesület a vállalati gyűjtemények mellett kórházi és kormányzati gyűjteményeket egyaránt magába foglal. Nem annyira az egyes vállalatok vagy szervezetek típusa miatt jöttünk össze, hanem az az elképzelés vezérelt minket, hogy megegyezik a szakmánk és a szaktudásunk. Ez volt az egyesület létrehozásának hajtóereje, és máig ez tartja össze. Az egyesület lassanként a kulturális tér sajátos szereplőjévé vált. Ez – többek között – közös kiállítást is eredményezett, ahol az egyébként versengő cégek művészeti anyaga testvériesen lógott egymás mellett a falakon. A művészet egyesítő erejének bizonyítékaként. Emellett remélem, hogy a művészet vitát és párbeszédet generál, ami szélesebb körű látásmódot eredményez, és különböző nézőpontokra világít rá. Remélhetőleg mindez ösztönzően hat az emberekre a művészet és a kultúra befogadásában.

Hogyan kapcsolódik a Külügyminisztérium Művészeti Gyűjteménye Hollandia saját történetéhez, identitásához, a kortárs művészeti áramlatokhoz?

Amikor alkotásokat választok a gyűjteménybe, mindig olyan műveket keresek, amelyek egyedi módon beszélnek Hollandiáról. Ez jelentheti azt, hogy egy művész inspirációt merít a XVII. századból, és például olyan festményt készít, amelyen a fény úgy működik, mint egy klasszikus csendéleten. Vagy egy másik példa: az új brüsszeli kancelláriánkban XVII. századi faliszőnyegeket mutatunk be olyan új textíliákkal kombinálva, amelyet egy kortárs művész készített. Tehát az irány a kortárs művészet felé is kiterjed.

Milyen hagyományt visz tovább a kollekció, és milyen új szempontok épülnek be a munkájába, a gyűjtés irányába? 

Az állami rezidenciák és a nagykövetségek továbbra is Hollandia reprezentálását tartják a legfontosabbnak. Ez sosem volt kérdéses, még a recesszió éveiben sem. Az új irodai elrendezések, ahol kevesebb a falfelület, azt eredményezték, hogy a vásárlások aránya eltolódott a több példányban készült művektől az eredetibb alkotások felé. Tehát áttértünk a mennyiségről a minőségre. Emellett a fotógyűjtemény, amit több mint húsz évvel ezelőtt indítottunk el, nagyon befolyásos pozícióra tett szert a Külügyminisztérium gyűjteményében. Ez bővül most tovább a digitális munkákkal. 

Maastricht Universitair Medisch Centrum (fotó: Piet Dieleman)

Hová helyezi a hangsúlyt a gyűjtés és a hozzáférés mezsgyéjén?
 
Először is szeretném hangsúlyozni, hogy a gyűjteményben több a lehetőség, mint gondolnánk. A határokat inkább az egyes országokban uralkodó nézőpontok szabják meg. Ezek az ízlésbeli dominanciák természetesen változnak az idők során. Például most a nőkön és a lehetséges szexuális értelmezéseken van a hangsúly, míg korábban az emberek visszafogottabbak voltak a gyerekekről szóló művekkel kapcsolatban. A Közel-Keleten például az explicit meztelenség kellemetlenséget okozhat, Dél-Afrikában, Pretoriában viszont éppen ellenkezőleg: egy színes kerámiaszobrot helyeztem el a nagykövetség külső részén, amely két fedetlen női mellet ábrázol. Soha nem hallottam kifogást emiatt. Nyugat-Európában igyekszem a lehető legnagyobb mértékben megőrizni és védeni a művészet szabadságát. Ez meglehetősen nehéz a mostani korszellemben, amikor minden apró meztelenség panaszhoz vezethet. Röviden: amikor műalkotásokat választok, mindig figyelembe veszem az adott ország kulturális kontextusát. De ez nem akadályoz meg abban, hogy magabiztosan döntsek a gyűjtemény teljes egészére nézve.

Miért döntöttek úgy, hogy a Külügyminisztérium hágai székházát kizárólag a fotóművészetnek dedikálják? 

Az ok az előző székházunkra vezethető vissza, amelyből hét éve költöztünk ki. Masszív épület volt, sok betonnal és téglafallal. Nem ideális környezet festmények és grafikai művek számára. Az épület olyan egyértelmű és talán kissé kemény művészeti formáért kiáltott, amely kapcsolódni tud a környezetéhez. Emellett a hágai székház költségvetése sem volt olyan magas, mint külföldön. Mintegy húsz évvel ezelőtt, amikor építeni kezdtük a gyűjteményt, a fotóművészet még olcsó volt, így alkalmat adott arra, hogy beszerezhessünk néhány művet. Végül ez nagyon jó döntésnek bizonyult, és mára a munkatársaink is büszkén tekintenek a Külügyminisztérium fotógyűjteményére. 

Nico Koster: Karel Appel a Fokkerrel, 1983, Hollandia Külügyminisztériumának Művészeti Gyűjteménye „Karel Appel holland absztrakt expresszionista festő, szobrász (1921–2006) a Fokker légitársaság megbízásából egy F28 Fellowship típusú repülőgépmodellt festett a párizsi légi bemutatóra. Nico Koster (Amszterdam, 1940–) fotós mintegy harminc évig követte Appelt, ezt a kép negyven évvel ezelőtt készítette róla New Yorkban – a háttérben a World Trade Centre ikertornyaival.” (Philippien Noordam)

Milyen részterületekre kell figyelniük munkájuk során?

Minden alkalommal, amikor egy nagykövetséget, rezidenciát építenek vagy felújítanak, új művészeti anyagot állítunk össze hozzá. Ez a kollekció tizenkét-tizenöt évente változik. Négyévente kisebb módosításokra is sor kerül, amikor a nagykövetek váltják egymást. Az alkotások tehát körbeutaznak a világon, és újakat is beszerzünk művészektől, galériáktól és vásárokon. Emellett konkrét megbízásokat is adunk a művészeknek. Ilyenkor az a cél lebeg a szemünk előtt, hogy hozzátegyünk valamit az adott város közteréhez. Ezért az elkészült műveket lehetőleg az épület külső részén helyezzük el, hogy az arra járók is élvezhessék a látványukat.

Az elkövetkező évek egyik fókuszpontja gyűjteményünk gondozása, kezelése és megőrzése, ami komoly odafigyelést igényel. Állandó felügyelet révén legalább azt igyekszünk biztosítani, hogy a műalkotások ne vesszenek el. Azonban a művek állapota is aggodalomra ad okot – ez nyilvánvalóan a gyűjtemény XVII. és XIX. századi mestereinek munkáit és antik tárgyait érinti leginkább. A fotóművészet irányába is egyre jobban eltolódik a figyelem. A régi műveket hagyományosan nyomtatják, és látható, hogy a színük a fény hatására gyorsan romlik. Ugyanakkor digitálisan ismét kinyomtathatóak lennének, azonban a fotók nagy mennyisége és az a tény, hogy százötven nagykövetség és százötven rezidencia között oszlanak meg világszerte, megnehezíti ezt a műveletet.

Hogyan kapcsolódik a társadalmi folyamatokhoz a gyűjtemény?

A művészet ideális eszköz arra, hogy sajátos módon meséljen Hollandiáról, ugyanakkor csodálatos lehetőséget teremt új párbeszédek elindítására, illetve bevezető lépést jelenthet egy már létező beszélgetésbe. Az ilyen diskurzusok során lehetőség nyílik egymás szondázására és játékos megközelítésére. Érdekes módon, szoros kapcsolat fűzi össze a műalkotásokban és a diplomáciában fellelhető rétegződéseket.

Lásd még:

„Újra kellett definiálnunk magunkat”
– Villáminterjú Remco Mollal, az Amsterdam Museum gazdasági igazgatójával

„Arra törekszünk, hogy a munkánkat a lehető legszélesebb körben elérhetővé tegyük”
– Interjú Antje Hundhausennel, a Deutsche Telekom művészeti gyűjteményének vezetőjével

Variációk gyűjtésre

Jegybanki gyűjtemények a világban


Hol tartunk 2023-ban a vállalati gyűjtemények építése terén?

A corporate art a profit társadalmi-kulturális célú visszaforgatásának egyik formája

Vállalati gyűjtés Magyarországon

Állandó kiállítás a Kempinskiben– a Kempinski Hotel Corvinus gyűjteménye

A világ legjelentősebb vállalati gyűjteményei a bankszektorban

Corporate Art – a kultúrába fektetnek

Nyitókép: Philippien Noordam (forrás: Facebook)