by HJ 2021. Jun 28.

„Csak azt tudom jó szívvel képviselni, ami értéket ad”

Magyarországon nem jellemző a mecenatúra, de előfordul, hogy egy-egy rajongó, aki döntési pozícióban van egy nagyobb cégnél, segíti az előadót – mondja Chikán Eszter menedzser.

Chikán Eszter és Sándor Dániel 2014-ben indította útjára a Launching Gagarin Records & Management független kiadót. Zenekari palettájuk igen sokszínű: ők menedzselik a Jónás Vera Experimentet, a Jurijt, a colorStart, a Freakin’ Discót és az Antekirtt zenekart. Chikán Eszterrel beszélgettünk.

Fotó: Benke Hunor

Nem erre a pályára készült. Hogyan lett közgazdászból könnyűzenei menedzser?

Még a 2000-es években az MNB-ben dolgoztam, amikor egy bankos esemény kapcsán találkoztam a Budapest Bárral. Nagy rajongójuk voltam már korábban is, és a rendezvény után elkezdtem rendszeresen besegíteni nekik. Annyira megszerettem ezt a munkát, hogy 2010-ben úgy döntöttem, főállásban szeretnék dolgozni velük. Úgy gondoltam, érdekesebb, mint egy irodában üldögélni naponta nyolc-tíz órát. Persze annak is megvannak az előnyei, a magától értetődően elérhető infrastruktúra, a biztonsági háló, amit a cég jelent. Amit viszont most csinálok, abban szabad lehetek. Lelkesít a munkám.

Kell iskolát végezni ahhoz, hogy jó menedzser legyen valaki, vagy elég a zenekar mellett megszerzett gyakorlat?

Kelleni nem kell, nem kéri a papírt senki. Mégis nagyon-nagyon hasznos a képzés. Még a Budapest Bár-os évek alatt elvégeztem két zeneipari tanfolyamot: előbb a Majdnem Híres Rocksuliban tanultam, majd a Zeneipari Hivatalban. Jó úgy elindulni a szakmádban, hogy tudsz kihez fordulni, nem vagy magadra hagyva, van kitől kérdezni. Nemcsak fontos tudást, de széles kapcsolati hálót is adtak az iskolák. Sándor Danival is így, a Zeneipari Hivatalban ismerkedtünk meg. Ő akkor már a Jurij és a colorStar oszlopos tagja volt, zenekari tagként intézte a menedzseri feladatokat is. A Budapest Bárnál eltöltött évek felbecsülhetetlen tudást adtak. Végső soron az iskolák és a zenekar melletti gyakorlat is nagyon fontos ahhoz, hogy ne csak bukdácsoljon az ember.

Sándor Dánilel és Chikán Eszter (Fotó: Benke Hunor)

A találkozást közös munka követte: 2014-ben megalapították a Launching Gagarint. Milyen munkaleosztásban dolgoznak?

Korábban egy-egy zenekarral inkább én, másokkal meg ő foglalkozott, de a Covid, valamint a kislányom születése megváltoztatta a helyzetet. Bár klasszikus szülési szabadságon nem voltam, folyamatosan dolgoztam, de már pont aktívabban kapcsolódtam volna vissza a munkába, mikor beütött a pandémia. Most közösen intézzük az ügyeket, de itt az ideje a szervezeti átalakulásnak is. Az indulás óta bővült a csapat: folyamatosan igyekszünk a legjobb munkatársakat megtalálni, az egyes részfeladatokra velünk szorosan együtt dolgozó – általunk a csapat tagjának tekintett – külsősöket megbízni.

A Zeneipari Hivatal képzésén szerzői jogi kurzust is elvégzett: mennyire tudatosak e kérdésben a zenekarok? Vagy elég, ha a menedzser tisztában van a jogokkal?

Nagyon fontos, személyhez köthető jogokról beszélünk, amivel minden előadónak tisztában kellene lennie. Tapasztalatom szerint ebben a témában még bőven van hová fejlődni, tudatosabbak is lehetnének az iparág szereplői. Ha a zenész nem tudja, hogy milyen bevételek illetik meg e források alapján, az kiszolgáltatottá teszi. Ha egyszerűen csak nem foglalkoznak a kérdéssel, sok pénztől eshetnek el. Ez az egyetlen olyan jövedelme a művésznek, amiért kvázi csak egyszer dolgozik meg, és élete végéig profitálhat belőle. Sőt az örökösei még utána is.

Jurij (fotó: Benke Hunor)

Menedzsmentként és kiadóként indultak 2014-ben. Ma melyik az erősebb láb?

A menedzsment.

Kiadóként miként látják, szükséges ma még fizikai hanghordozót gyártani?

Magánemberként a válaszom: igen. Érzelmileg kötődöm a lemezhez, a zenekaroknak is mindig azt mondom, hogy a fizikailag is megjelentetett album mérföldkő. És kvázi névjegykártya, amit le lehet tenni az asztalra. Az online megjelenés kevésbé megfogható. De ha pénzügyi oldalról nézzük, eladásban egyáltalán nem éri meg. Kiadunk néhány száz darabot és elmegy három-négy év alatt.

Bakelitben nem gondolkodnak?

Mi még nem adtunk ki bakelitlemezt, a colorStarnak már volt, de azt még nem mi finanszíroztuk. Nehéz kérdés, mert a bakelitlemez kiadása nagyon sokba kerül, és tapasztalatunk szerint csak a hardcore rajongók veszik meg, közülük is inkább az idősebb korosztály. A fiatalabb generációhoz tartozó rajongók – például a Freakin’ Disco esetében – nem feltétlenül költenek sokat egy bakelitre. Ettől függetlenül gondolkodunk rajta, jelenleg is tervezzük a lemezkészítést.

Antekirtt (fotó: Katona Eszter)

A legtöbb zenekarral a menedzsment indulása óta közös az út, kivétel a Freakin’ Disco, akiket néhány éve vállaltak el.

Már évek óta nem vállalunk új csapatot, pedig minden héten kapunk két-három megkeresést, többnyire még nem befutott zenekarok kérik a segítségünket. Sajnos őket el kell utasítanunk, ekkora csapattal nincs kapacitásunk többekkel foglalkozni. Nem így gondoltuk az elején, sok előadóval kezdtünk együtt dolgozni, de kiderült, az nem járható út, szétforgácsolódtak az energiáink, volt, aki előtérbe, más háttérbe szorult. Nem működött. Öt-hat zenekart viszont jól lehet menedzselni ekkora apparátussal is. Ha tovább növünk, több előadónk lehet. Az elmúlt időszakban azonban nem a növekedés, a túlélés volt a fontos.

Freakin' Disco (fotó: Fejér János)

A Freakin’ Discóval miért tettek kivételt?

Megfogott a zenéjük. Mielőtt elvállalunk egy zenekart, mindig feltesszük magunknak a kérdést: el tudjuk képzelni, hogy még hosszú évek múlva is lelkesen álljunk a színpad mellett a takarásban? Ha az egész egy kötelező nyűg, ha nem szeretjük az előadó zenéjét, nem jó a közös munka. És persze nagyon fontos a személyes szimpátia is. Nem vagyunk olyan jó salesesek Danival, hogy olyat is eladjunk, amivel mi nem tudunk azonosulni. Ami viszont értéket ad, azt jó szívvel tudom képviselni, azt nem érzem „eladásnak”.

Szigorú menedzserként állnak a zenekarok mögött?

Egyáltalán nem. A zenébe, művészeti kérdésekbe nem szólunk bele, de hogy mi történik egy koncerten, milyen lesz a színpadkép vagy a következő album arculata, a kommunikáció, arról közösen döntünk. Nem sürgetjük őket, ha mondjuk, már két éve nem adtak ki lemezt, de szeretnének új albumot kiadni, a készítés folyamatában maximálisan segítünk. Nem szólunk bele, hogy hol veszik fel, de segítünk minden másban. Elmondjuk a véleményünket, de a művészi kérdéseket rájuk hagyjuk. A mi feladatunk a háttérország biztosítása, hogy ők maximálisan a zenére koncentrálhassanak.

Miben mérik a zenekaraik erősségét?

Nincsen olyan univerzális mérőszám, ami megmutatná, ki mennyire erős. Nem csak a lájkokban mérhető a népszerűség. Bizonyos helyzetekben azonban könnyen kiderül, mennyire lojális a rajongótábor. Volt egy időszak például, amikor a colorStar kicsit háttérbe vonult, kevesebbet koncerteztek, nem nagyon adtak ki új számot. Amikor viszont visszatértek, a rajongóik ugyanolyan szeretettel és lelkesedéssel fogadták őket, mintha mi sem történt volna.

Jónás Vera (fotó: Marosi Viktor)

Jónás Vera önmagában énekes-dalszerzőként nagyon erős brand, érezzük ezt abból, milyen sok felkérése van, keresik zenészek és a sajtó is, akár kiadott új lemezt, akár nem. A Freakin’ Disco még nem olyan régi zenekar, mégis nagy az érdeklődés irántuk, fesztiválokra hívják őket, készítenek zenét filmekhez, színházi darabokhoz is. Persze jól jönnek a közösségi média nagy számai is: szponzori együttműködésre például azokat az előadókat kérik fel a cégek, akiket tömegek követnek.

Gyakori a vállalati együttműködés?

Gyakorinak sajnos nem nevezhető. Volt azért pár példa rá: előfordul termékszponzoráció, vállalati és művészeti brandek közötti együttműködés. Sokat számít az is, ha hangszerekkel, technikai támogatással segítik az előadókat, például lemezfelvételen vagy koncerten. Magyarországon nem annyira jellemző a mecenatúra, de olyannal már találkoztunk, hogy egy-egy rajongónk, aki döntési pozícióban van egy nagyobb cégnél, segíti az előadót. És megesett már olyan is, hogy magánemberként támogattak zenekart. A pályázati pénzek pedig bizonytalan források, jó, ha vannak, de lemezkiadásra önmagában nem elég az így elnyert összeg.

colorStar-koncert az A38-on (fotó: Sinco)

Miből lehet lemezt kiadni?

A fellépésekért – ami nem minden esetben koncert – kapott gázsiból, a már említett pályázatokból és a merchandise termékek után bejövő pénzekből. Utóbbiak szezonálisan fogynak, karácsony, húsvét táján pörög fel a webshop, de a legtöbb eladás a koncerteken, a helyszínen történik. Csakhogy az utóbbi másfél évben nem volt koncert, így a merch bevétel is megcsappant.

A streaming adta lehetőség nem volt vonzó?

Előfordult, hogy online adtak koncertet a zenekaraink, inkább az első időszakban. Az első lezárásokkor mindenki otthonról akart nézni mindent, aminek rossz következménye volt, hogy ingyen akarták a tartalmat, online koncertekért nem sokan adtak ki pénzt. Volt olyan zeneipari szereplő, aki úgy döntött, ha csak ingyen lehet csinálni, akkor inkább nem csinálja, mert elértéktelenedik az élmény, meg a zenekar is. Ha adunk tartalmat ingyen, később nem biztos, hogy fizetnek érte. Egyetértek vele, szerintem sem volt ez jó megoldás, nem is volt sok streamelt koncertünk.

colorStar (fotó: Gábor Márton)

Összefogott a szakma?

A zeneiparban általában kevés a nagy összefogás. Régóta működnek az előadóművészeket, szerzőket képviselő csoportok, de a háttérben munkálkodókat, szereplőket tömörítő szakmai érdekvédelmi szervezetek csak az utóbbi években formálódtak, például a Music Hungary 2017-ben – e héten lettem a felügyelőbizottságának tagja –, vagy a Magyar Zenei Menedzserek Egyesülete, ami tavaly ősszel alakult. Előtte inkább informális együttműködések voltak a jellemzőek. A helyzet az, hogy nagy a verseny, mert kicsi a piac: versenyzünk a rajongókért, a fesztiválhelyekért, a klubokban a hétvégi napokért. Persze nem gáncsolások és könyöklések árán, a személyes viszonyok jellemzően kifejezetten jók a szakmában, de mégiscsak versenytársai vagyunk egymásnak. A járványidőszak alatt viszont sokkal több olyan kezdeményezés, lobbitevékenység, (jellemzően online) megmozdulás volt, ami az iparág minden szereplőjének az érdekét szolgálta. Reméljük, ez folytatódni fog a helyzet normalizálódása után is.

Nyitókép: Chikán Eszter (fotó: Ruth Zuntz)

A cikk megjelenését a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala támogatta.

 

Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!

Támogassa a kezdeményezésünket, legyen Ön is mecénás!