„Csillogó szemmel mutatják a targoncások a családjuknak, hogy ahhoz a szoborhoz ők is hozzátettek”

Európa egyik vezető építőipari vállalata, a kecskeméti székhelyű KÉSZ Csoport hozta létre a K-ARTS Művészeti Alapítványt, amely mára több mint 500 darabos gyűjteményt gondoz. Idén rendezik meg huszadik alkalommal hagyományos nyári alkotótáborukat, ahol a szakma legelismertebb képviselőit és fiatal tehetségeket látnak vendégül három hétig. Árvai Istvánnal, az alapítvány kurátorával és művészeti vezetőjével beszélgettünk.

Árvai István (fotó: Bakó Mihály)

Miért fontos a kultúra támogatása egy építőipari vállalat számára?

A KÉSZ Csoport neve ugyan főként az építőipar kapcsán ismert, de sok másik ágazatban is jelen vagyunk, a szállodaipartól az informatikán át a folyami hajózásig. Több mint 2500 alkalmazottunkkal a gazdaság és a társadalom alakítására is van valamiféle hatásunk, emiatt is kutya kötelességünknek érzem, hogy szerepet vállaljunk a mecenatúra területén. Ennek gyökerei az 1990-es évekre nyúlnak vissza, amikor a cégcsoport még középvállalatnak számított. Elég sok műemlék épület, például színházak és templomok rekonstrukciójában vettünk részt, kicsit ebből is adódott a színházhoz, táncművészetekhez és zenéhez fűződő kapcsolat.

1998-ban saját acélszerkezet-gyártói bázissal gazdagodott a cégcsoport, ez volt a képző- és iparművészekkel való együttműködésünk gyökere, aminek hatására 2004-ben elindítottuk a máig létező alkotótáborainkat. Egykori kommunikációs vezetőként nekem is hitvallásom, hogy nemcsak a sportszponzorálásban kell jelen lenni, legalább ennyire fontos a kultúra felkarolása és támogatása is. Az ügyfélkörünk abszolút érzékeny erre a világra, így összeértek az ezzel kapcsolatos gondolatok.

KASZ+ 2022 – XIX. Kecskeméti Acélszobrászati és Képzőművészeti Szimpozion, fémművészeti alkotótábor művészei: Gáspár Annamária, Kusovszky Bea, Majoros Gyula, Tettamanti Ádám, Drabik Tamás, Erős Ágost Koppány, Cseh Lili, Gyurcsovics Mihály Ágoston és Árvai István kurátor (fotó: Bakó Mihály)

Mikor és kinek a kezdeményezésére jött létre az alapítvány?

Az én ötletem volt, miután elindultak az alkotótáboraink és ebből adódóan elkezdett szaporodni a saját műgyűjteményünk. Először nem is gondoltunk bele, mekkora jelentősége lesz ennek, de miután egyre több nagynevű, jegyzett képzőművész fogadta el a meghívásunkat, rá kellett jönnünk, hogy komoly érték gyarapszik nálunk, ami felelősséggel is jár. Az alapítvánnyal együtt tulajdonképpen egy magánmúzeum jött létre, legfőbb feladatunk, hogy a gyűjteményről gondoskodjunk. Évente több saját kiállítást szervezünk, és a hozzánk valamilyen formában kötődő művészek önálló kiállításait is mentoráljuk, rendszeresen kölcsönzünk vissza műtárgyakat ilyen célra. Most például Rabóczky Juditnak van épp születőben egy kiállítása a B32 Galériában, amiben együttműködő partnerként segítjük.

KASZ+ 2021, Parizán Mihály szobrászművész Füstbe ment terv című acélszobra (fotó: Bakó Mihály)

Mekkora jelenleg az önök által gondozott gyűjtemény, és hány művész alkotásaiból áll össze?

Mivel épp nemrég leltároztunk, pontos számot is tudok mondani: 517 műtárgyból áll a gyűjteményünk, több mint 100 művésztől. Persze relatív, hogy ez sok vagy kevés, több nyugat-európai gyűjteményhez például biztosan nem mérhető. Ugyanakkor hozzátenném, hogy vannak közte többtonnás acélszobrok is, amelyeket csak kamionnal lehet szállítani. Ebben a tekintetben egyedülálló Magyarországon, különösen, hogy Kecskeméten több helyi látványosság is kötődik hozzá. Van egy szabadtéri szoborparkunk, és az is célunk, hogy az irodaházaink szerves részét képezzék a műtárgyak.

KASZ+ 2022, Kusovszky Bea képzőművész Halftone I. című acél alkotása (fotó: Bakó Mihály)

Kizárólag acélszobrokról van szó vagy más műtárgyakról is?

Az első egy-két évben csak a szénacél különböző felhasználási módjait próbálgatták a művészek, azóta viszont eléggé eltértünk a kiinduló koncepciótól. Ezzel párhuzamosan a kecskeméti telephelyünkön is bővült a tevékenységi kör, több gyártó cégünk települt ide vagy jött létre eleve itt. Ma már vannak úgynevezett kompozitlemezből és rozsdamentes acélból készülő műtárgyak is, a klasszikus szobrok mellett pedig domborművek, reliefek és falra akasztható fémképek is készülnek. Szakmai céllá vált, hogy a művészek kísérletezzenek és próbáljanak ki minél többet a nálunk elérhető technológiák közül. Mindemellett most már festőművészek, grafikusok és fotósok is megfordulnak az alkotótáborainkban, akik kipróbálhatják magukat a fémművészetben, vagy mondhatják azt, hogy nekik az ihletettség a fontos, és valamilyen ipari, indusztriális tematikában készítik el a festményeiket, fotóikat, grafikáikat. Előfordul, hogy vászon helyett kompozitlemezt használnak, ami merőben új perspektívát ad a születő műnek.

KASZ+ 2021; Péntek Brigitta festőművész kontúrvágott alukompozit lemezekre fest (fotó: Bakó Mihály)

Mennyire népszerű anyag az acél a képzőművészetben?

Az utóbbi tíz-húsz évben abszolút alapvetéssé vált, a Képzőművészeti Egyetemen már külön műhelyben tanítják a megmunkálási lehetőségeit. Ennek vezetője Drabik István, aki többször járt már nálunk is, ő tanítja az ifjú szobrásztanoncokat például hegeszteni. Ez a vonal a Pécsi Egyetemen is megvan, ott Gaál Tamás irányítása alatt sajátíthatják el a fogásokat a tanulók, valamint Egerben is adott a lehetőség. A miénkhez hasonló kollaborációra régóta nem volt példa, nagy elődünknek a Dunaújvárosi Vasmű tekinthető, ahol a ‘70-es évektől az ezredfordulóig működött egy acélszobrász alkotótelep. Az utóbbi években szerencsére újjáéledt ez is, és az ország más pontjain is vannak ilyen kezdeményezések.

Mi történik az alkotótáborban?

Nagyjából három hét áll a művészek rendelkezésére, általában 10 főt látunk vendégül a telephelyünkön. Nem szabad elfelejteni, hogy a körülmények itt nem olyanok, mint amikor például egy tanyán vagy egy nyárra bezárt iskolában alkotnak a résztvevők. Ez egy működő üzemegyüttes, 13 hektáron több mint 600 dolgozó termel a gyárakban nap mint nap. Jönnek-mennek a kamionok és targoncák, ebbe a környezetbe csöppennek bele a meghívottak. A célunk, hogy a két tevékenység semmiképp ne zavarja, de lehetőleg inkább segítse egymást, ami nem egyszerű logisztikai feladat. Ugyanakkor külön vonzerőt is jelent, hogy nálunk védőruhába kell öltözni, munkavédelmi oktatáson kell részt venni. Cserébe programozhatják a lézervágót, belekóstolhatnak a 3D tervezésbe, és jó néhány klasszikus eszköz is rendelkezésükre áll a flextől a csiszolókorongig.

KASZ+ 2022, Tettamanti Ádám képzőművész munka közben (fotó: Bakó Mihály)

A három hét soknak tűnhet az átlagosan egyhetes alkotótáborokhoz képest, a tapasztalat viszont az, hogy a valóságban még kevés is. Ezért minden résztvevőt arra biztatunk, hogy nyugodtan látogassanak el hozzánk már korábban, járjuk be együtt a telephelyet, ismerjék meg a felhasználható technológiákat. Így akár előre is tudnak gondolkodni, összeállhat egy kész terv a fejükben, hogy a lehető legtöbbet hozhassák ki a táborból. Mindez elég tömény élmény a művészeknek, van akit zavar is, hogy mit kezdjen ennyi lehetőséggel. Nekik még inkább a tendenciózus felkészülést javasoljuk: ismerjék meg korábban a lehetőségeket, így könnyebben ki tudják gondolni, milyen utat választanak a nálunk töltött időszakban.

Hogyan döntenek a résztvevőkről?

Alapvetően meghívásos alapon, de folyamatosan érkeznek hozzánk portfóliók és ajánlások, amelyeket természetesen figyelembe veszünk a döntés során. Van néhány olyan szakember és véleményvezér, akinek nagyon sokat adok a szavára, például művészettörténészek és intézményvezetők. Az ő tanácsukat általában ki szoktam kérni, így szűkül a fejemben lévő bővebb, mondjuk 20 fős lista a végleges létszámra. Az is szempont az összeállításban, hogy legyenek fiatal pályakezdők, akiknek egy ilyen lehetőség nagyot lendíthet a karrierjükön. De szívesen látjuk a már tapasztalt, kialakult világképpel bíró művészeket is, ahogy arra is törekszünk, hogy mindig legyen néhány külföldi alkotó a résztvevők között.

Beleszól-e a cégcsoport vezetése az alapítvány munkájába? Mit várnak el önöktől?

KASZ+ 2021; Becskei Andor szobrászművész acélalkotása, címe: RÉSZ-EGÉSZ (fotó: Bakó Mihály)

Szerencsére elég nagy az alapítvány respektje a vezetőségen belül, a tulajdonos egyik kedvence ez a terület. Annál is inkább, mert most már elvárás, hogy a saját ingatlanjainkban tűnjenek fel a műtárgyak. Ott vannak a tárgyalókban, a folyosókon, a vezetői irodákban és dolgozói terekben is. Saját gyermekként tekintenek a gyűjteményre a KÉSZ-en belül, a cél az, hogy kicsit mindenki a magáénak érezze. Előfordul, hogy mondjuk a targoncások csillogó szemmel mutatják a családjuknak, akiket elhoztak egy kiállításunkra, hogy ahhoz a szoborhoz ők is hozzátettek. Ez rendkívül jótékonyan hat a dolgozók lelkivilágára. Egyébként a művészetek pártolásán kívül a cégcsoport karitatív és tömegsport-tevékenysége is erős – talán azért is, mert máig 100 százalékos családi tulajdonban van, így mindig is bensőséges vállalati kultúra jellemezte. Ebbe pedig nagyon jól illeszkednek az ilyesfajta szerepvállalások.

KASZ+ 2022, Gyurcsovics Mihály Ágoston szobrászművész munka közben (fotó: Bakó Mihály)

Mekkora költségvetésből gazdálkodnak? Min múlik, hogy egy kinézett műtárgyat meg tudnak-e szerezni?

Az alkotótáborok költségvetése bőven 10 millió forintos nagyságrendű egy évben, és mivel a résztvevők teljes szolgáltatást kapnak, cserébe egy művet várunk tőlük felajánlásképpen. Néha előfordul az is, hogy vásárolunk, de leggyakrabban a táborokban készülő műtárgyakkal bővül a gyűjtemény. A cégcsoport többi tagjához hasonlóan nekünk is minden évben le kell tennünk egy pénzügyi tervet az asztalra, aminek az előkészítése már augusztusban megkezdődik. Természetesen a KÉSZ Csoport aktuális gazdasági helyzete is befolyásolja, mennyit tudnak társadalmi szerepvállalásra fordítani, ehhez kell igazodnunk. Az alkotótábor és az általunk rendezett kiállítások ugyanakkor alapvetésnek számítanak, számolnak a költségeikkel. Mindazonáltal folyamatosan keressük a pályázati lehetőségeket és a potenciális szponzorokat, hogy lehetőleg minél több csatornából álljon össze az anyagi hátterünk.

Mi várható az idei alkotótáborban és milyen kiállításokkal készülnek még?

Az idei lesz a huszadik alkalom, június első három hetében kerül rá sor, reményeink szerint ünnepi hangulatban. Több külföldi művész, köztük elég nagy nevek részvételével is számolunk, épp ezekben a napokban várjuk a visszajelzéseket, passzol-e a dátum a meghívottak naptárába. Egy-két héten belül kialakul az idei csapat, a tábor köré pedig igyekszünk más programokat is szervezni. Koncertekkel és workshopokkal, fényfestéssel készülünk, valamint a hagyományosan június harmadik hétvégéjén megrendezett Múzeumok Éjszakájával is együttműködünk. Őszre formálódik egy budapesti kiállításunk, várnak bennünket Szegedre, és több művész önálló tárlatának előkészítésében is segédkezünk. Készülőben van egy könyv is a 2004-től napjainkig nálunk folyó képzőművészeti munka összegzéséről, ami régóta komoly elvárás a szakma részéről – reméljük, év végére megjelenhet, a jubileumi alkotótábor eseményeit is belevéve.

Nyitókép: KASZ+ 2019 – XVI. Kecskeméti Acélszobrászati és Képzőművészeti Szimpozion kiállításának megnyitója, 2019. július 5., KÉSZ Ipari és Innovációs Park mélygarázs; Balázs Péter DLA képzőművész az acélszobrait mutatja be a látogatóknak (fotó: Banczik Róbert)