Domán Kornél: Magyarországon, magyarul szeretnék játszani

Bár Domán Kornél filmrendezést tanulni ment Spanyolországba, hamar rájött, hogy a kamera túloldalára vágyik. Megannyi filmes, színházi és reklámfilmes szerep után azonban továbbállt szerencsét próbálni Kolumbiába, ahol gyorsan egy Telemundo-sorozat főszerepében találta magát. A művész most Barcelona és Bogota után visszatért Magyarországra, hogy végre anyanyelvén is kipróbálhassa magát.

Milyen út vezetett Magyarországról Barcelonán át Bogotáig, a kamera egyik oldaláról a másikig?

Barcelonába filmrendezést és vágást mentem tanulni Luis Aller iskolájába. Kígyózó sorokban álltak a diákok felvételizni hozzá. Aztán rájöttem, hogy nem a vágás és a rendezés érdekel, sokkal izgalmasabb a kamera másik oldala. Naivan azt is gondoltam a vágószobából, hogy a színészet könnyebb szakma. Aztán, miközben elvégeztem a rendező szakot, komolyan elkezdtem foglalkozni azzal, hogy színészként a lehető legprofesszionálisabban képezzem magam. Több nagyszerű mester kurzusát is elvégeztem.

Melyik mester volt önre a legnagyobb hatással? Milyen életre szóló fortélyokat, szabályokat, felismeréseket, jótanácsokat köszönhet neki?

A legmeghatározóbb mesterem Javier Galitó-Cava, a Meisner-technika professzora. Azt mondta, az élet egy bankett, és csak a hülyék maradnak éhen. És azt is, hogy soha ne elégedjünk meg kevéssel. Az egyik feladatban például szerelmes levelet kellett írnom egy lánynak. Odajött, és azt kérdezte: Mire írod? Mondom, egy tollal egy fehér lapra. Rám nézett, és azt mondta: Édes fiam, ne elégedj meg a kevéssel! Írd különleges papírra, és ne egy közönséges tollal! Írj verset! Azt tanította, hogy a legkevesebb esélyt hagyjuk a szerencsének és a sorsnak, inkább menjünk tehetséggel, szorgalommal és kreativitással elébe. Azt vallotta, hogy ha az ember bemegy a színházba, moziba, és kifizeti a drága jegyet, akkor nem mehet el onnan szegényebben. A színész nem szívességet tesz a nézőnek, hanem a legnagyobb meggyőződéssel szolgálja.

Mennyi időt töltött Barcelonában? Milyen szakmai tapasztalatokat szerzett?

Nyolc és fél évet voltam ott, de az utolsó három évben már elvágyódtam. Ha megnézel egy spanyol stáblistát, meglátod, hogy nagyítóval kell keresni a külföldi színészeket, és csak speciális karakterekre használják őket. Én általában orosz maffiózókat alakítottam, ahogyan a szerb vagy a horvát kollégáim is. A reklámfilmekben már szabadabban alkalmaztak. Rengeteg reklámfilmet forgattam. A filmes munkák azonban Madrid-központúak. Öt év után jött el az a pont, amikor azt éreztem, hogy ez a kategorizálás már nem szolgálja a fejlődésemet.

A La Casa del Papel spanyol sorozat óriásit ment a Netflixen. Gyakori kérdés, hogy ismeri-e a szereplőket?

A Helsinkit alakító Darko Perićet ismerem, dolgoztunk együtt, és az ügynökünk is közös volt.

Az ügynökök fontos szerepet játszanak külföldön egy karrier alakulásában?

Csak az ügynöki rendszer működik. Nagy ország, rengeteg színésszel. Az kivitelezhetetlen, hogy a casting director felhívja egyesével a művészeket. David Mamet forgatókönyvíró-filmrendező azt írta a könyvében, hogy egy színész munkájának egyharmad részét hozza az ügynöke, és őt nem lehet mindenért felelőssé tenni. A színész kezdjen el dolgozni saját projekteken, legyen proaktív.

Hogyan indult el Barcelonából Bogotába? Hogyan vált egy színész országot, karriert?

Nagyon tisztelem a szakmámat. Tudtam, hogy maximálisan fel kell készülnöm, hogy profi showreelek, bemutatkozó videók, honlap és fotók nélkül el sem indulhatok.

A külsejét – világos bőr, kék szem, szőke haj – előnyére tudta fordítani Kolumbiában? Túl tudott lépni a kelet-európai maffiózó-szerepkörön?

Nagyon szerencsés voltam. Négy hónappal azután, hogy leszálltam a repülőről, már bekerültem egy sorozatba. Az első szerepem egy magyar focista volt. Az ottani szakmai életem fordulópontja azonban a Telemundo El Barón című sorozata volt, ahol egy kanadai drogdíler pilótát játszhattam. Életemben nem készültem még annyit egy főszerepre. Az első két hétben a Karib-tengernél forgattunk, ráadásul repülőgépes jeleneteket! Fantasztikus volt. Szóval az orosz maffiózókarakteren túlléptem, olyannyira, hogy több drogellenes DEA-tisztet is játszottam. Bogotában könnyebb dolgom is volt, mivel nagyságrenddel több castingra hívtak, mint Barcelonában.

Akkor ott már felismerik, ha kimegy az utcára?

Az El Baront Kolumbiában nem mutatták be, mert a társadalomnak már elege lett a „narkónovellákból”. Azonban Miamiból, Panamából, Paraguayból, illetve azon afrikai országokból, ahol bemutatták a sorozatot, folyamatosan írogatnak nekem az Instagramon.

Nyilván sok castingon kap az ember elutasítást, amíg kiválasztják egy szerepre. Ezeket a nemeket hogyan viseli?

Termékek vagyunk, ezt el kell fogadni. Azt tanította egy hollywoodi actor coach, hogy ha nem te kaptad az igent, akkor nem te voltál a legjobb. És ha nem vagy elég jó, akkor jobbá kell válni! Az a fontos, hogy megkapjam az esélyt arra, hogy legyen lehetőségem megmutatni magam. Azért mindent megteszek, hogy hívjanak be a castingra. Ehhez az életformához azonban hozzátartoznak a nemek. Nem lehet megúszni.

Mi az, amit először bepakolt a bőröndjébe?

Az edző- és a castingruhámat.

Milyen egy castingruha?

Standard fekete ing, zakó. Barcelonában azt tanították, hogy te és a tehetséged hívja fel a figyelmet, ne a ruhád. kolumbiában ez már amúgy nem működött. Ott természetes a harsányság.

A színjátszásban is?

Igen. Más játékstílust követel egy telenovella, ahol elvártak a nagy gesztusok, a teátrális jelenetek, mint egy film, egy normál sorozat vagy egy reklámfilm, ahol az ember a természetes gesztusaival játszik. Amikor castingra hívtak mindig meg kellett kérdezni, hogy éppen milyen műfajra válogatnak.

Mi vetett véget bogotai életnek?

Azt éreztem, hogy Barcelona és Kolumbia után végre Magyarországon, magyarul szeretnék játszani.

Színház, film, tv. Magyarország, Kolumbia. Tudna köztük rangsort felállítani?

Van egy angol mondás: „The movie makes you famous, television makes you rich, the theater makes you good”. Minden munkában megtalálom a jót, nem rangsorolnék közöttük. Ugyanúgy szerettem színházban szerepelni, mint filmet forgatni. Mint ahogyan nem szeretnék választani Kolumbia és Magyarország között sem. A Covid miatt már nincs szükség személyes jelenlétre a castingokon. Ez nagyban megkönnyíti a dolgokat.

Milyen reményekkel vág bele az itthoni karrierjébe?

Bízom benne, hogy izgalmas és jó munkák várnak itthon is rám, hogy a magyar alkotók, rendezők kíváncsiak lesznek rám. Eddig csak jó tapasztalataim vannak idehaza. Az ügynököm, a casting direktorok és a válogatások is mind profik, és ami még nagyszerűbb, hogy emberségesek. Annál jobb dolog nem is történhet egy színésszel, mint hogy biztatják és bíznak benne.

Mi az, ami a spanyoloknak eszébe jut a magyarokról?

Természetesen Puskás, de egy kolumbiai filmfesztiválon a Taxidermia film volt az első, amit felemlegettek, amikor megtudták, hogy magyar vagyok.

A képek forrása: Domán Kornél honlapja