„Már rég nem a befektetési aspektus érdekel, a gyűjtés igazi szenvedéllyé és életformává vált”

Idén áprilisban a Bodó Galériában rendezett Öntözés tavasszal című tárlaton nyolc műgyűjtő kollekciójából válogatva mutatkozott be a Műgyűjtők Klubja. A kiállítás a szentendrei Vajda Lajos Stúdió ötvenéves fennállásának alkalmából a VLS művészeire fókuszált. A klub egyik alapítóját az informatikus kutató dr. Kacsuk Pétert a társaság terveiről, céljairól, és saját gyűjtői útjáról, koncepciójáról és a gyűjtői lét rejtelmeiről kérdeztük.

Wahorn András White Leo című alkotása – Kacsuk Gyűjtemény

Hogyan született meg a gyűjtői klub alapításának ötlete, és milyen okok indították önöket a létrehozására?

2019 nyarán találkoztam Juhász Lászlóval, aki siófoki gyűjtő és ott, a Balaton mellett kezdtünk el erről beszélgetni, aztán ebbe a folyamatba bekapcsolódott Kovács Nimród is. A közös fellépés mindig eredményesebb, ha a hasonló érdeklődésű emberek együtt gondolkodnak és együtt képviselik az érdekeiket. A mi közös érdeklődésünk középpontjában a képzőművészetek és a műkereskedelem állnak. Mindannyian szeretjük képezni magunkat, amiben szintén tudjuk segíteni egymást, és az is hasznos, ha meg tudjuk vitatni, akár a megvett műveket, akár bizonyos elképzeléseinket. Ez a forma találkozásokat, eseményeket, programokat jelent, amelyekre szívesebben jönnek el a szcéna neves tagjai, művészek, művészettörténészek, ha egy gyűjtői szervezet hívja őket, és nem egy magányos gyűjtő. Közben egyáltalán nem volt triviális, hogy hogyan jöhet létre egy ilyen társaság, hiszen formailag elég merev szabályokkal van körülbástyázva. A megalakulást megelőző mintegy egy éves procedúra alatt különböző szervezeti formákat vizsgáltunk meg, végül az egyesületi forma mellett döntöttünk. Erről a koncepcióról körülbelül harminc gyűjtőt kérdeztünk meg, és az eredmény érdekesen alakult: egyharmad részük elzárkózott, egyharmad kivárásos, semleges álláspontot foglalt el, és harmad részük üdvözölte a kezdeményezést. Az egyesület merev szabályai sokakat elriasztottak, így a kötetlenebb klubformában állapodtunk meg. Végül nyolc gyűjtemény tulajdonosai (a már fent említett két gyűjtő mellett Hradszki László, Kozák Gábor/Stomp Sára, Simon Nóra/Dr, Szabó András, Völgyi Miklós/Skonda Mária és Vértes Gábor/Sziklai Gyöngyi) csatlakoztak és 2020 őszén alakultunk meg. Sajnos a találkozók akkor már a Covid miatt online formában folytak.

Kacsuk Péter és Nagy Zsófia kurátor tárlatvezetést tart (fotó: Jankó Judit)

Az első közös nyilvános rendezvényük idén áprilisban a Bodó Galériában volt. 

Bodó János a galéria vezetője kezdettől támogatóan állt a kiállításhoz. A szervezést nagyon profin, fennakadások és kétségek nélkül bonyolították, pozitív, korrekt együttműködés alakult ki a galéria és a gyűjtői klub között, maximálisan odafigyelve egymásra, így a legjobb tapasztalatok mellett rendkívül sikeres volt a bemutatkozó tárlatunk.

Milyen további tervek, célok, elképzelések vannak a láthatáron?

Hosszú távú együttműködésekben gondolkozunk. A nyolc gyűjtő persze nyolc különböző szempontrendszer és nyolc külön világ. Vannak hasonlóságok is, de éppen az az érdekes, hogy sokféle irányzat kapott helyet ebben a klubban és elég széles területet fedünk le, amiből sokféle érdekes kiállítást lehet rendezni. Az egyik közös célunk többek között, hogy ezeket a gyűjteményeket kutathatóvá tegyük. Azt gondoljuk, hogy úgy fair, ha a gyűjteményeinket megnyitjuk, de nem csak a publikum, hanem a múzeumok, a szakemberek számára is. A Bodó Galériával szeretnénk hosszú távú együttműködést kötni és ennek mintájára bármely múzeummal szívesen kötünk hasonló együttműködést, ami a múzeumok számára is hasznos lehet, hiszen limitált a vásárlási keretük. Ebben a nyolc gyűjteményben nagyjából ötezer, nagyrészt kortárs mű található, nagyon kvalitásos alkotások. A klubunk nyitott, szeretnénk párbeszédet folytatni a művészeti világ legkülönbözőbb résztvevőivel, ezért gyakran hívunk meg művészeket, művészettörténészeket, látogatunk meg más gyűjtőket. Aktívan figyeljük a fiatal művészek tevékenységét is, járunk a kiállításaikra, „young art fair” eseményekre, a klub logóját például a képzőművészeti egyetem hallgatói számára kiírt pályázaton terveztettük, és ilyen célzott pályázatokat a jövőben is tervezünk. És persze vásárolunk, igyekszünk ily módon is támogatni a fiatal művészeket.

feLugossy László Feleségem és a disznó című festménye –  Kozák-Stomp Gyűjtemény

Hogyan fér meg az akadémiai karrierje egy ilyen intenzív területtel, mint a műgyűjtés és a műkereskedelem?

Azt szoktam mondani, hogy két életem van, a professzionális szakmai és a gyűjtői életem, ami inkább hobbihoz hasonlítható, de ugyancsak energia és időigényes. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon sok időt töltünk a művészetekkel: olvasunk, kiállításokra járunk, képezzük magunkat, rendezvényeken veszünk részt, akár meghívott előadókként. Tagjai vagyunk a művészeti világnak.

Miképpen válik egy akadémiai kutatóból aktív gyűjtő, aki most már ráadásul szervezeti kérdésekkel is foglalkozik?

Egy időben sokat utaztam, mint informatikus kutató és az utazásaim alkalmával minden városban felkerestem az ottani képtárat vagy múzeumot, megnéztem a kiállításokat, de egy percig nem gondoltam, hogy valaha gyűjtő leszek. Egy véletlennek köszönhető, hogy egyszer a privát bankárom asztalán megláttam egy Virág Judit katalógust. Fogalmam sem volt az egészről, de nagyon megtetszett. „Jé, ebből még befektetést is lehet csinálni? És amíg az egyéb befektetéseknél a számok alakulását nézhetem, itt egy gyönyörű festményt, ami lehet, hogy többet is ér, ha egyszer eladom.” Felkerestem tehát Virág Juditot, elbeszélgettünk, bátorított, hogy vágjak bele, ez még 2009-ben történt. Onnantól egy-két évig aukciós kiállításokra jártam, az első két évben nem vettem semmit, csak tájékozódtam, hogy értsem, mi is zajlik. 2011-ben vásároltam az első képemet.

Bukta Imre A megye legszebb fája című alkotása –  Kozák-Stomp Gyűjtemény

Nagybányaiakkal, Nyolcakkal és modern klasszikusokkal alapozta meg a gyűjteményét, de gyorsan a kortárs felé, azon belül is a groteszk és társadalomkritikus alkotások felé fordult. Miért?

Egyrészt elég gyorsan ráébredtem, hogy egy fő mű kikiáltási ára ebben a kategóriában 30-80 millió forint, nekem pedig mint kutatónak itt nincs terem, a kortárs főművek elérhetőbbek és most már vannak kortárs aukciók is, de a kortársban külön érdekes, hogy az ember felkeresi a művészeket és közvetlenül a műteremből vásárol. Közben az is kiderült, hogy az én világom leginkább az abszurd, a groteszk, és hogy az ironikus, társadalomkritikus alkotások érdekelnek. Egy bizonyos pont után az is világos lett, hogy már rég nem a befektetési aspektus érdekel, a gyűjtés igazi szenvedéllyé és életformává vált.

DrMáriás Soros György vért szív a Magyar Nemzeti Parkban című festménye

Belekóstolt a kurátorságba is DrMáriás révén, aki egyszer felkérte, hogy nyissa meg egy kiállítását az ön gyűjteményében található képeiből.

Az első ilyen közös kiállításom Nagy Krisztával volt, a Magyar nemzeti genderművész vagyok címmel, 2019-ben. Nagyon örültem ennek a címválasztásnak, mert a polarizáció helyett a híd szerepet hangsúlyozta. Az említett Máriás kiállítás Szekszárdon volt, és nagyrészben a gyűjteményemben található képeiből. Béla felkért, hogy legyek a kiállítás kurátora és mondjam el a megnyitó beszédet is, amivel voltak kisebb gondjaim, például, hogy még sohasem csináltam ilyet. Azonban ő nagyon segítőkésznek bizonyult és az amúgy is szoros barátságunk még szorosabbá vált. Nagy tisztelője vagyok Bélának és nagyra értékelem az alkotásait. A magyar művészvilág érdekessége különben, hogy a hazai sztárművészeket – mert tetszik-nem tetszik ő az – a szakma valamiért nem nagyon akarja elismerni. Nyugaton nemhogy elismerik, ha valaki sztárművész, kiaknázzák, hogy ebben mennyi pénz van.

A gyűjteménye gyarapodásának irányait követve az volt a benyomásom, hogy szinte tobzódik az újdonságok és a felfedezés sokféleségében.

Ez tényleg így van, imádom például, hogy szinte minden műtárgynak van egy saját, egyedi, nagyon érdekes története. Eleve szeretek olyan műveket venni, amelyek kordokumentum jellegűek.

Aknay János Hommage a Tóth Menyhért című alkotása – Völgyi-Skonda Gyűjtemény

De a gyűjtőszenvedélye a hagyományos képeken, fotókon, objekteken túl jelenségcsoportokra, hatásokra, például akciókra, ötletekre, üzenetekre, projektekre is kiterjed, sőt ön birtokolja az első magyar NFT műtárgyat is.

Így van, az egyik legérdekesebb műtárgy a gyűjteményemben éppen egy projekt, Brückner János, a magyar képzőművészet egyik fenegyereke készítette. Brückner nem akárki. Ő csinálta azt az interaktív Orbán képet, ami a Ludwigban volt kitéve és botrányos körülmények között szedték le, de voltak más érdekes akciói is. 2010-ben a választások idején írt minden pártnak, hogy szeretne plein-air képet készíteni a választási gyűlésükről, amire csak a Jobbik és az LMP engedte be. Elment a két helyszínre, lefestette a gyűlést és minden ezzel kapcsolatos levelet dokumentált, az összes emailt, üzenetváltást, le van fotózva, ahogy ott fest és megvan a két festmény is természetesen. Ezt a Nemzeti plein-air című projektet, ezt a kordokumentumot vettem meg tőle. Weiler Pétertől 2021 március 9-én vettem meg a Bitcoin bánya az Alföldön című NFT munkáját. Péter a hírlevelében reklámozta ezt a művét igen zseniálisan: aki ezt a művet megveszi az beírja magát a magyar műtárgykereskedelem történetébe.

Mi befolyásolja a döntéseiben és a választásaiban?

Fokozatosan kialakul egy érzék, hogy mit érdemes megvenni, mi az érték. Az ember szelektál, de az elsődleges szempont ma már a wow effektus megléte és hogy illeszkedjen a műtárgy a gyűjtemény koncepciójába. Ha az ember elájul, hogy ilyen fantasztikus művet hogy lehetett létrehozni, ott nem kell annyira spórolni. De ha ez nincs, akkor nagyon észnél kell lenni. Minden esetre számomra nagyon fontos, hogy a kiválasztott műtárgy minél különlegesebb és egyedibb legyen, ha lehet rendelkezzen érdekes háttértörténettel és jól reprezentálja a kort, amiben született.

-------------------------------------------------------------------------------

Prof. dr. Kacsuk Péter a SZTAKI tudományos tanácsadója és a Párhuzamos és Elosztott Rendszerek Kutatólaboratórium vezetője. MSc fokozatát és egyetemi doktori címét a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte meg 1976-ban, illetve 1984-ben. Az MTA-tól a Műszaki Tudományok kandidátusa címet 1989-ben nyerte el. A Bécsi Egyetemen habilitált 1997-ben. A professzori címet 1999-ben kapta meg, az Akadémia Doktora (DSc) címet pedig 2001-ben. Mellékállású professzor volt a Miskolci Egyetemen, az ELTE-n és a Westminsteri Egyetemen. Vendégkutatóként, illetve vendégprofesszorként dolgozott Ausztriában, Angliában, Németországban, Spanyolországban, Ausztráliában és Japánban. Két könyvet, két egyetemi jegyzetet és több mint háromszáz tudományos cikket írt szuperszámítógépekről, párhuzamos programozási technológiáról, Grid és Cloud rendszerekről. A Springer által kiadott Journal of Grid Computing folyóirat társfőszerkesztője.

Nyitókép: Bukta Imre Pihenő című képe
A képek forrása a Műgyűjtők Klubjának Instagram-oldala