„Ebből nem szabad politikai kérdést csinálni”

„Európa-szerte ritkaságnak számít, hogy egy főúri család öröksége évszázadokon át egységben fennmaradjon. Az Esterházy-gyűjtemény a XVII. századtól a XX. század elejéig őriz kincseket. Megtaláljuk benne egész Magyarország művészettörténetét és történelmét is. Így mindent megteszünk azért, hogy a gyűjteményegység együtt maradjon, méltó módon őrizzék és bemutassák egy országos szintű múzeumban” – mondja az Esterházy Privatstiftung igazgatóhelyettese Czigány Balázs, aki elmesélte, miért is kényszerült arra az Esterházy Privatstiftung, hogy beperelje a magyar államot.

Czigány Balázs (forrás: Esterházy Alapítvány)

1949. Esterházy Pál Európa egyik leggazdagabb emberének számított az 1920-as években. A zene, a botanika és a nyelvek iránt érdeklődő herceg apja 1920-ban bekövetkezett halála után vette át az Esterházy-vagyon feletti hitbizományosi rendelkezés jogát. A Rákosi-korszak elején, 1949. február 8-án egy koncepciós perben teljes vagyonelkobzásra és tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. Végül az 1956-os forradalom alatt kiszabadult, és Svájcba menekült, ahol 1989-ben bekövetkezett haláláig élt.

„Kevés olyan filantróp, mecénás élt akkoriban Magyarországon, mint Esterházy Pál, aki hatalmas összegeket fordított a magyar kultúrára. Egy olyan korszakban segítette az országot, amely éppen csak felocsúdott az I. világháború borzalmai után, a gazdasági krízis miatt pedig tömegével vándoroltak ki a magyarok külföldre” – magyarázza az Esterházy Privatstiftung igazgatóhelyettese és az Esterházy Magyarország Alapítvány képviselője, Czigány Balázs.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején rabolták el az Esterházy-gyűjteményt akkori jogos tulajdonosától, IV. Esterházy Miklóstól, és vitték Fraknó várából Budapestre, az Iparművészeti Múzeumba. Noha a Tanácsköztársaság bukása után visszaállították a magántulajdon szentségét, az Iparművészeti Múzeum akkori igazgatójának kérésére ezek a műtárgyak letétként továbbra is a múzeumban maradtak. Az Iparművészetivel kötött megállapodást 1923-ban letéti szerződésben szentesítette V. Esterházy Pál herceg, azonban a tulajdonjogot nem ruházta át a magyar államra. A letéti szerződés magába foglalta a teljes állami kezességvállalást, amely a vis maiorra is kiterjed, azaz az előre nem látható tragikus események bekövetkezésekor is garantálja a tulajdonjog sérthetetlenségét.

„Attól még, hogy a csaknem négyszáz éves műkincsgyűjteményt egy letéti szerződés keretében az Iparművészeti Múzeumba helyezték, nem került a magyar állam tulajdonába, csak a birtokába. A műtárgyak egyébként sem Esterházy Pál szabad akaratából vándoroltak az Iparművészeti Múzeumhoz, hanem elhurcolták azokat” – mondja Czigány Balázs. A magyarországi közgyűjteményekben elhelyezett műtárgyak több mint kilencven százalékának magánjogi státusa állami tulajdonnak felel meg, azaz a magyar állampolgárok közös tulajdonát képezi. A múzeumokban őrzött műtárgyak egy része azonban tisztázatlan jogállású, épp ezért született 2013-ban egy kormányrendelet, amely arra irányult, hogy a magyar közgyűjteményekben ne maradhassanak olyan műtárgyak, amelyek jogtalanul kerültek a magyar állam tulajdonába. Ezen felbuzdulva az Esterházy Privatstiftung 2013-tól tárgyalásokat kezdeményezett a kormánnyal a Fraknóról elhurcolt műkincsek státusáról. „Kezdetben még kifejezetten együttműködőek voltak, nyitottak a javaslatainkra, aztán valamiért ez a lelkesedés alábbhagyott és megszakadt a kapcsolat. Egyszerűen nem válaszoltak a megkeresésünkre” – meséli az igazgatóhelyettes.

Esterházy gyűjtemény – Ezüstasztal – Párizs ítélete allegorikus ábrázolással (fotö: Esterházy Privatstiftung)

Amikor 2016-ban a gyűjteményt egy kormányrendelet értelmében az Iparművészeti Múzeumból a fertődi Esterházy-kastélyba szállították, az alapítvány vezetősége úgy döntött, bepereli a magyar államot. Hivatalos (restitúciós) kérelmet nyújtottak be a műtárgyak kiadására, és az Iparművészeti Múzeumba való visszahelyezésére, ahol korábban a körülbelül ezer darabból álló gyűjtemény egy részét restaurálták is. Ahogy Czigány fogalmaz, a hercegi ág szellemi, kulturális és gazdasági örökségét kezelő Esterházy Privatstiftung kötelességének érzi, hogy elérje: a gyűjteményt ne csak megfelelő körülmények között őrizzék, hanem méltó módon be is mutassák a nagyközönségnek. A fertődi kastély infrastruktúrája azonban korántsem alkalmas az Európa-szerte egyedülálló kollekció állandó őrzésére és kiállítására. „Európa-szerte ritkaságnak számít, hogy egy főúri család öröksége évszázadokon át egységben fennmaradjon. Ez a gyűjtemény a XVII. századtól a XX. század elejéig őriz kincseket. Megtaláljuk benne egész Magyarország művészettörténetét és történelmét is. Így mindent megteszünk azért, hogy a gyűjteményegység együtt maradjon, méltó módon őrizzék és bemutassák” – mondja.

Fotó: Andreas Hafenscher

Az alapítvány korábban fel is ajánlotta, hogy más múzeumi intézményekkel együtt létrehoz egy kizárólag szakmai alapon működő kuratóriumot, amellyel kidolgoznak egy hároméves tervet a gyűjtemény kutatására, bemutatására. Ez azonban értelemszerűen nem valósult meg. Amióta a gyűjteményt Fertődre szállították, néhány darab kivételével nem került a nagyközönség elé, hanem raktárakban porosodik.

Czigány Balázs elmondta: nem szeretnék, ha ezek az értékes műtárgyak kastélyok enteriőrdarabjai lennének, és ezzel a múzeumi szakma is egyetért. 2016-ban a Magyar Tudományos Akadémia levélben tiltakozott a gyűjtemény elszállítása miatt, az Iparművészeti Múzeum akkori igazgatója, Takács Imre pedig lemondott, mert úgy gondolta, ez az intézkedés szakmailag megalapozatlan és indokolatlan. „Ebből nem szabad politikai kérdést csinálni. Nem engedhetjük, hogy politikusok döntsenek arról, hol legyen a gyűjtemény őrző- és bemutatóhelye. Nagyon rossz üzenetet közvetít, ha nem szakmai, hanem politikai alapon dőlnek el ilyen kérdések. Márpedig itt még él egy olyan generáció, aki emlékszik, mit jelent mindez” – fogalmaz az Esterházy Privatstiftung igazgatóhelyettese.

„Az utolsó hitbizományi birtokos úgy rendelkezett, hogy ezeket a műkincseket Magyarországon, egy országos múzeumban őrizzék, letétként. Az alapítvánnyal mi is úgy gondoljuk, hogy a gyűjteménynek egy országos múzeumban a helye, de megfelelő körülmények között, ahol nemcsak kifogástalan infrastruktúra, hanem egy szakmailag felkészült csapat is a rendelkezésre áll” – teszi hozzá. Épp ezért az Esterházy Privatstiftung párhuzamosan indított egy közigazgatási, valamint egy magánjogi pert a kincsek tulajdonjogáért 2016-ban. A polgári pert az elmúlt hat évben első és másodfokon is elvesztették, a Kúria azonban befogadta a felülvizsgálati kérelmüket és hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletét, amelyben elutasították igényüket a kincsek tulajdonjogáért indított perben. Az ügyet visszahelyezte másodfokra, azonban az alapítvány ezt a pert is elvesztette, így újabb felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Kúriánál. Döntés ez ügyben 2023 februárjában várható.

„Nagyon furcsa azt látni, hogy újra és újra elutasít bennünket a bíróság. Ráadásul, állami oldalról a bírósági tárgyalásokon többek között arra hivatkoznak, hogy Esterházy Pál 1956 és 1989 között nem jelentkezett itthon a vagyonáért. Ez minden ízlés határán túlmegy. Olyan, mintha valaki kiszabadulna Észak-Koreából, és azt vetnék a szemére, hogy nem ment vissza a maradék ingóságáért. Mi továbbra is nyitottak vagyunk egy megállapodásra a magyar állammal. A kincsek egységének helyreállításán túl azt szeretnénk elérni, hogy méltó módon mutassák be a műtárgyakat egy országos szintű múzeum kiállításán” – mondja Czigány Balázs.

Az alapítvány a Tanácsköztársaság kikiáltásának századik évfordulóján, 2019-ben, a burgenlandi Fraknó várában rendezett egy kiállítást „300 évig gyűjtetett, 3 nap alatt elveszett” címmel, hogy felhívja a figyelmet, nemcsak az Esterházy-, hanem különböző egyházi, valamint más főúri gyűjtemények állami tulajdonba vételére.

A művészetet és oktatást díjak és programok létrehozásával támogató Esterházy Privatstiftung már 2013-ban is megemlítette a kormánnyal folytatott tárgyalások során, hogy megálmodott egy művészeti központot, ahol a tradíciók és a kortárs formák összehangolása, valamint ütköztetése mentén szerveznének kiállításokat, konferenciákat. Noha a kormány akkoriban nyitottan fogadta az elképzelést, a tárgyalások abbamaradtak. Czigány Balázs szerint a kelet-európai országokban az állam még mindig sokkal erősebb szerepet vállal magára a kultúra területén, mint amennyit ildomos lenne. Hozzátette, nagyon fontos az állam szerepe a kultúra közvetítésében, hogy az mindenki számára elérhető legyen. Ez viszont nemcsak a magyar állam feladata kellene, hogy legyen, hanem mecénásként magánalapítványok és privát cégek is részt vállalhatnának a finanszírozásban. Ahogy azt annak idején tették az Esterházyak is, évszázadokon át, így válva a magyar kulturális élet meghatározó szereplőivé és a kultúra elkötelezett támogatóivá.

-------------------------------------------------

Az Esterházy Privatstiftung és a magyarországi kulturális tevékenységekért felelős Esterházy Magyarország Alapítvány tevékenysége három pilléren áll - a képzőművészet, az oktatás és a zene területén folytatnak értékteremtő munkát. A 2009-ben, a Privatstiftung által életre hívott, a kortárs művészetekre fókuszáló, kétévente odaítélt Esterházy Művészeti díj elindítása Schneider Erika nevéhez fűződik.  A 2016-ban indult Estöri Kreatív Történelmi Verseny az Esterházy Magyarország Alapítvány szervezésében valósul meg évről évre. A programot egyfelől azért hozták létre, hogy vérfrissítést vigyenek a tanulmányi versenyekbe, amelyek – jóllehet, azóta rengeteget változott a magyar társadalom – ma is szinte  ugyanolyanok, mint a szocializmusban voltak; nem számolnak azzal a ténnyel, hogy ma már digitális világ vesz körül bennünket. Másfelől szerették volna továbbvinni V. Esterházy Pál – a tudomány, az oktatás és a művészetek területein kifejtett társadalmi szerepvállalását.

A harmadik pillér a zenei események támogatása. Az Esterházy és a Haydn név összefonódik Kismartonban, ahol az elmúlt évtizedekben rengeteg zenei programjuk volt, csakúgy, mint a Szentmargitbányai Kőfejtőben. Az Örkény Színházban tavaly mutatták be Esterházy Péter Harminchárom változat Haydn-koponyára című művét, amelyet anno Haydn halálának kétszázadik évfordulójára írt. Bodó Viktor – az Örkény társulatának improvizációi alapján – 33 álom címmel készített egy szürrealista elemekkel átszőtt „álomszkeccset”, amelyből a 2021-es Budapesti Őszi Fesztivál keretében, a Budapest Brand támogatásával jött létre előadás.

A fesztivál vezetésének felkérésére az alapítvány is csatlakozott a produkciókhoz: meghívták Budapestre a Japánban vonósnégyesversenyt nyert Vieno String Quartetet. Az Örkény Színház színészei és a zenészek EP33Haydn című, különleges összművészeti produkcióját Kovács D. Dániel rendezésében, a Márai Sándor Kulturális Központban láthatta a közönség.

-------------------------------------------------

Nyitókép: Czigány Balázs (forrás: Esterházy Alapítvány)