„Egész életemben színházi háttérember voltam”

Elkötelezett művészetpártoló volt, igazi mecénás – Radnóti Zsuzsa egész életében a magyar kultúráért dolgozott. 2019-ben, az első Art is BusinessDíj átadóján ő kapta a Fidelio „Művészek a művészekért” elismerést. Nem is volt kérdéses, hogy tervezett (2025 decemberében meg is jelent) mecénáskönyvünkben is szerepet kap: a kötet készítésének idején, ősszel beszéltünk vele utoljára. Nem pihent akkor sem, tele volt tervekkel, a művészetért végzett munkát soha nem tekintette lezártnak. 

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar dramaturg, a Vígszínház egykori dramaturgiai vezetője és a Magyar Színházi Társaság Dramaturgok Céhének volt elnöke, Örkény István özvegye élete 89. évében, 2026. március 31-én elhunyt. A mecenatúra magyarországi története 1900–2025 című kötetben megjelent írással emlékezünk rá.

Radnóti Zsuzsa dramaturg, Örkény István író özvegye, hagyatékának gondozója 2017-ben  Kossuth-díjat kapott. Már akkor bejelentette, hogy az ezzel járó juttatás egy részéből megalapítja a Kortárs Magyar Dráma-díjat: minden évben „olyan kortárs drámákat, színpadi írásműveket jutalmaznak, amelyek közéleti tartalmúak, kritikus hangvételűek, történelmi múltunk vagy jelenünk kibeszéletlen fájdalmas eseményeiről beszélnek”.

Radnóti egész életében a modern hazai színjátszást szolgálta: 1963-ban került a Vígszínházhoz, amelynek 2009-ig vezető dramaturgja volt. A díjalapítás kapcsán azt is elmondta: „Én mindig is színházi háttérember voltam, az előtérben álló alkotókat, kollégákat segíthettem. S most, hogy ezért a munkámért a szakma felterjesztésére megkaptam a Kossuth-díjat, szeretnék ebből visszaadni valamit azoknak a drámaíróknak, színházi pályatársaimnak, akik erős közéleti, politikus alkotásokat hoznak létre, múltértelmezések vagy jelenkori társadalomkritikák formájában. Számomra ugyanis ez a típusú drámaszöveg, ennek megszólaltatása a színház egyik legfontosabb feladata.”

Zsuzsa a díjak odaítéléséről nem akart egyedül dönteni, ezért is hozta létre az „Alapítvány a Kortárs Magyar Drámáért” jogi formát; a kuratóriumnak ő az elnöke, a grémium tagjai pedig Csizmadia Tibor rendező, Lőkös Ildikó dramaturg, Nánay István kritikus és Németh Gábor író. Közösen határoztak arról is, hogy a díj kötődjön Örkény István szellemiségéhez, s az átadóünnepséget minden évben február 24-én vagy ahhoz közeli időpontban tartsák. 1967-ben ezen a napon volt a Tóték ősbemutatója, amelyet Kazimir Károly rendezett a Thália Színházban.

Miért szorulnak rá ma is drámaszerzőink a támogatásra? A díj alapítója így nyilatkozott erről: „Több oka is van annak, hogy a színházaink ma kevesebb hazai kortárs drámát játszanak. Szórakoztató vagy klasszikus előadásokkal könnyebb megtölteni a nézőtereket, emellett ismét erősödik a politikai félelem, a színházvezetők attól tartanak, ha radikálisan rendszerkritikus előadásokat mutatnak be, esetleg megvonhatják a támogatásukat. A közönség is megosztott világnézeti szempontból, tehát a politizáló színházak elveszíthetik nézőik egy részét.”

Örkény Istvánnal (forrás: Radnóti Zsuzsa)

A Kortárs Magyar Dráma-díjat 2019-ben adták át először. Radnóti Zsuzsa szép sikernek tartja, hogy azóta számos kiváló mű született. Az első évben az Egy piaci nap színpadi szövegének alkotói – Mohácsi János, Mohácsi István, Závada Pál –, illetve Kelemen Kristóf a Megfigyelők című darabjáért vehették át a díjat; 2020-ban Székely Csaba, Schwechtje Mihály, valamint Török-Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs egy-egy művét ismerték el vele; 2021-ben Spiró György a Sajnálatos események című drámakötetéért, illetve Garaczi László a Veszteg című karanténdrámájáért kapta meg; 2022-ben Márton Lászlónak, Bátor csikó című kötetéért, Barabás Olgának és Sebestyén Abának Bódi Attila Lázadni veletek akartam című regényének színpadra adaptálásáért, Dömötör Andrásnak és Bíró Bencének Térey János Káli holtak című regényének színpadi verziójáért ítélték oda; 2023-ban a Mária országa című színdarabjáért Székely Csaba nyerte el a díjat, a különdíjat pedig a Karaffa című kötetért a Kalligram Kiadó igazgatója, Mészáros Sándor és a veszprémi Pannon Várszínház igazgatója, Vándorfi László vehette át; 2024-ben Pintér Béla életművét és Horváth János Antalt, a Loupe Színházi Társulás alapítóját jutalmazták.

Závada Pál, Spiró György, Háy János és Légrádi Gergely írók Zsuzsa könyvének bemutatóján (fotó: Csillik Gábor)

2025-ben Jánossy Lajos Örök hely és mindenhol idő című regényének Itt élet című adaptációjáért a szerző és Máté Gábor, a Katona József Színház rendezője kapta meg a fődíjat. Különdíjat vehetett át Solt Róbert, Fullajtár Andrea és Borgula András A Tíz hónap Babilon-ügy című előadás szövegkönyvéért. A monodrámát a Gólem Színházban mutatták be.

Radnóti nem csupán anyagilag támogatta a kortárs dráma ügyét, hanem azzal a rengeteg önkéntes munkával, figyelemmel is, ahogyan a tehetségeket felkutatta, segítette, lobbizott a színpadi művek bemutatásáért. Az ő kezdeményezésére kérte fel 1970-ben a Vígszínház Szakonyi Károlyt az Adáshiba című dráma megírására, ő „hozta össze” Déry Tibort a Víg akkori főrendezőjével, Marton Lászlóval, és 1973-ban Presser Gábor zenéjével elkészült a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, amely megújította a musical hazai válfaját.

Radnóti Zsuzsa 2017-ben (fotó: Czimbal Gyula, MTI)

Zsuzsa érdeme is, hogy Bereményi Géza, Csurka István, Eörsi István, Esterházy Péter, Kornis Mihály, Nádas Péter, Spiró György és sokan mások művei színre kerültek. Akadtak olyan drámák, amelyek bemutatását a Vígszínház nem vállalta, de az elkötelezett támogató mindent megtett, hogy legalább máshol láthassa azokat a közönség. Ilyen volt például Egressy Zoltán Portugál című darabja, amelyet az ő ajánlására a Katona József Színházban mutattak be 1998-ban, majd húsz évig játszották ott, és több mint százötvenezren nézték meg. A színházi szakmában azt beszélik, nem nagyon van olyan szerzőnk, aki új drámáját ne küldené el első olvasásra Radnótinak.

A Kortárs Magyar Dráma-díjra fordítható pénzalap időközben elfogyott. Zsuzsának sikerült új támogatót találnia  – egy külföldön élő magyar finanszírozót, aki maga is íróember, rajongója a mai magyar színháznak és szerzőknek –, de ő szeretne inkognitóban maradni. A díjnak van még egy mecénása: a Zimányi Zsófia vezette Rózsavölgyi Szalon. 2025-ben már hetedik alkalommal biztosították ingyen a díjátadó rendezvény helyszínét és a műszaki hátterét; a technikai személyzetet, valamint az esemény szervezésével, kommunikációjával kapcsolatos összes feladatot is magukra vállalták, Karácsony Ágnes sajtófőnök segítségével. Noha a Rózsavölgyi magánszínház, állami támogatások nélkül szintén a létfenntartásáért küzd, példát mutat szakmai alázatból és szolidaritásból.

Nyitókép: Radnóti Zsuzsa (fotó: Szkárossy Zsuzsa)