„Egy Francis Bacon-nyomat nem más, mint dicsőített fénymásolat”

Október utolsó hétvégéjén zajlott az IFPDA Print Fair a New York-i Javits Centerben. Sarah Cascone, az artnet.com szerzője elkísérte Ralph DeLuca ismert gyűjtőt az eseményre, ahol a nyomatok jelentőségéről beszélgettek, illetve arról, hogy DeLuca milyen szempontok alapján választ műalkotásokat.

A fenti posztereket Ralph DeLuca vásárolta (forrás: ralphdeluca.com)

Honlapjának leírása szerint Ralph DeLuca a régi filmek és a hozzájuk kapcsolódó emléktárgyak megszállottja. Kifejezetten kedveli a régi (1970 előtti) filmekhez készült posztereket is, amelyek központi részét képezik mára már jelentős méretű gyűjteményének.

Ralph DeLuca és Cary S. Leibowitz művész az IFPDA Fine Art Print Fair kiállításon (fotó: Sarah Cascone/artnet.com)

A negyvenhat éves gyűjtő kollekciójának első darabja Salvador Dali Dante Isteni színjátékához készített egyik illusztrációjának nyomata. A képet nagyjából ötszáz dollárért vette tizenhárom éves korában a születésnapjára kapott pénzből. „A mai napig megvan – mondta DeLuca az alkotásról – valószínűleg sokkal kevesebbet ér, mint amennyit fizettem érte, de nem érdekel!”

Pablo Picasso La Femme qui pleure I (1937) című alkotásai a John Szoke Galériában az IFPDA Fine Art Print Fair kiállításon (fotó: Sarah Cascone/artnet.com)

A gyűjtő beszélt továbbá a nyomatok különleges helyzetéről is. Egy ilyen műalkotás jóval olcsóbb, mint egy azonos méretű festmény, éppen ezért kiváló lehetőség nem csak múzeumok, de a kezdő gyűjtők számára is, vagy akár arra, hogy ismerkedjünk egy-egy alkotónak a munkásságával.

Természetesen ebben a műfajban sem mindegy, hogy mit vesz az ember. DeLuca meglátása szerint míg a megfelelő nyomat egy értékes gyűjtemény részét képezheti, addig egy rosszul kiválasztott példány a falon orvosi rendelő hangulatát keltheti. Az ilyen hibák elkerülésében segíthetnek a tanácsadók. DeLucát is Todd Levin kísérte a Javits Centerbe. Ő manapság elsősorban barát, a kollekció építésének első évtizedében azonban tanácsadóként is jelentős szerepe volt DeLuca életében. A gyűjtő szerint a tanácsadónak kifizetett összeg még mindig jobban kíméli a pénztárcát, mint azok a hibák, amiket egy kezdő gyűjtő el tud követni egy-egy rossz példány megvásárlásával.

Rashid Johnson, a Cím nélkül, nagy zúzódás (2022) című képe a Hauser and Wirth IFPDA Fine Art Print Fair standján (fotó: Sarah Cascone/artnet.com)

A nap során kiderült az is, hogy DeLuca számára a legfontosabb szempont egy alkotás kiválasztásánál a művész érintettsége. Nem szereti, amikor az alkotói folyamat kiterjesztése helyett csak a művük eladásának egy újabb módját látják a művészek. Az ilyen darabokat rendszeresen kerüli, ezért nem vesz például Francis Bacon-nyomatokat, mert meglátása szerint azok „lényegében csak dicsőített fénymásolatok”.

DeLuca beszélt a nyomatok gyűjtésének egyéb előnyeiről, illetve arról, hogy ennek ellenére mégis miért nem vonzza be a fiatalabb gyűjtőket. Szóba került még a galériákkal és az alkotókkal ápolt jó kapcsolat fontossága (különösen ebben a műfajban) és egy pár műalkotás is, amelyekkel biztosan nem nyúlnak mellé a vásárlók. A teljes beszámoló (angolul) ide kattintva olvasható.

Nyitókép: Ralph DeLuca Raymond Pettibon-nyomatokkal David Zwirner standjánál az IFPDA Fine Art Print Fairen (fotó: Sarah Cascone/artnet.com)