Egyre több rajzot akarunk, de még mindig nem hiszünk a képeskönyvben

Az elmúlt húsz évben a vizualitás mind fontosabb szerepet tölt be az életünkben – nincs ez másképp a gyerekkönyvek lapjain sem. Míg azonban Magyarországon a rajzok elsősorban a kicsiknek írott szöveget kísérik, Nyugat-Európában, Ázsiában, Amerikában, Lengyelországban a képeskönyv műfaja nemcsak az óvodás korosztály kiváltsága. Az illusztráció jelentőségéről, a magyar piac sajátosságairól és a munkafolyamatokról beszélgettünk Kovács Eszterrel, a Pagony Kiadó vezetőjével, Pásztohy Panka illusztrátor-íróval és Rátkai Kornél illusztrátorral.

A múlt században felnőtt ifjúság számos emlékezetes illusztrációval, köztük több igazán karakteres figurával találkozhatott, akiket máig őriz a magyar gyerek- és ifjúsági irodalom. Zórád Ernő, Sajdik Ferenc, Réber László, F. Györffy Anna és Füzesi Zsuzsa rajzait generációk idézik fel, ha a gyerekkori olvasmányaikról van szó. Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy a kedvenc köteteim egy-egy sorát hallva – még évtizedekkel később is – lelki szemeim előtt látom a szöveghez társuló képeket.

Az idén huszonöt éves Pagony Kiadó vezetője, Kovács Eszter szerint a 2000-es évektől eléggé átalakult az illusztrációról való közgondolkodás. „Az egész világon előtérbe került a vizualitás, nőtt az igény a képekre a könyvekben is, és bár hazánkban hosszú ideig nem volt külön illusztrátorképzés, ma már erre is több példát találunk” – kezdi Kovács Eszter. Ennek ellenére még mindig messze vagyunk attól, hogy egy magyar gyerekkönyv úgy festhessen, mint például Nyugat-Európában, Lengyelországban vagy Ázsiában. Nemcsak az illusztrációk anyagi vonzata miatt: a kultúránkban gyökerezik, hogy maximum akkor adunk ki nagyobb összeget könyvre, ha megfelelő mennyiségű írást is kapunk a rajzokkal együtt.

 „A sok kép, kevés szöveg kombinációja nálunk a bölcsődés, kisóvodás korosztály számára elfogadott. Bár a silent book [a szöveg nélküli képkönyv – a szerk.] műfaja lassan hozzánk is begyűrűzött, azokat is a gyerekkönyvek közé soroljuk. Pedig az idősebb korosztályhoz szóló képeskönyveknek világszerte hagyománya van” – mondja Eszter. A silent book nemcsak az ízlésünket formálhatja, de nagyobb teret ad a fantáziának, lehetőséget a fejből mesének, fejleszti a szövegalkotási képességet, a korlátok nélküli gondolkodást. Erre pedig talán nagyobb szükségünk van, mint valaha.

Kovács Eszter (fotó: Pagony – Gordon Eszter)

Az ízlésformálás része a minőségi illusztráció is

A gyermekkorban forgatott könyvek és azok illusztrációi nagyban hozzájárulnak a vizualitással kapcsolatos értékítéletünkhöz. „A nyomdatechnika változása rengeteg lehetőséget hozott magával: népszerű lett például az élfestés – erre a felnőtteknek szóló köteteknél is láthatunk példát –, ami nemcsak szép, hanem akár a művészi, tartalmi szándékot is támogatni tudja” – osztja meg tapasztalatait Eszter. Kiadói szempontból elsőként azt mérlegelik, milyen korosztályhoz szól a szöveg, illetve a téma. A szöveghez legmegfelelőbb illusztrátort hosszú mérlegelést követően választják ki, bár olyan is előfordul, hogy a kiadó először vele ül le egyeztetni egy könyvtervről.

A Pagony kétharmad–egyharmad arányban ad ki saját, valamint külföldi könyveket. Utóbbiak kapcsán is fontosnak tartják az ízlésformálást: Julia Donaldson világa például a magyar olvasókat is elvarázsolta – népszerűségéhez hozzájárultak Axel Scheffler rajzai. A műfajt természetesen itthon is befolyásolják a nemzetközi trendek. Ahogy Eszter mondja, a könyvvásárok közül a bolognai például kifejezetten illusztrációközpontú, így sokféle tapasztalatot gyűjtenek ott évről évre.

Fotó: Art is Business

Gyakran az illusztrátor személye is okot ad a vásárlásra

„A fiatalabb korosztálynak készülő könyvek terjedelme is több lehetőség ad arra, hogy a könyvet végig színesen illusztráljuk: a képeskönyvek hagyományosan huszonnégy vagy harminckét oldalasak, a mesegyűjtemények, meseregények hossza negyvennyolctól körülbelül száz oldalig terjed. Száz oldal felett már sokat drágít a kötet árán, ha színes rajzok kerülnek bele” – fejti ki a kiadóvezető. A kisiskolásoknál a hosszabb történeteket – amelyeket már egyedül olvasnak a gyerekek, – gyakran fekete-fehér rajzokkal kísérik. Ebben az esetben már a papír minősége is eltérhet, hiszen a színes képek vastagabb, fényesebb papírt igényelnek.

A Pagonynál mindig sort kerítenek egy kötetindító beszélgetésre, ahol a szerző és az illusztrátor megismerheti egymást, de ezután utóbbi szabad kezet kap az alkotásban. A kiadónak több, mára ikonikussá vált párost köszönhetünk: ők kötötték össze Berg Juditot Agócs Írisszel a Maszat-sorozathoz, Kálmán Annával a nagyobbaknak szóló, Rátkai Kornéllal pedig a kisebbek világához jobban illeszkedő Rumini-sorozathoz. A Pagony kiadásának köszönhető az is, hogy a néhai Czigány Zoltán Csoda és Kószáját kísérő Baranyai András-rajzokat ma már a történettel egylényegűnek tekinti az olvasóközönség.

„Előfordul, hogy a szülők kifejezetten egy-egy illusztrátor miatt vesznek meg egy könyvet” – jelenti ki Eszter, aki bízik abban, hogy idővel a képeskönyv és az úgynevezett graphic novel (azaz a kiskamaszoknak, kamaszoknak szóló képregényszerű könyvek) műfajára is valódi igény lesz itthon.

Fotó: Art is Business

Szabad kéz és szigorú paraméterek párhuzama

A gyerekkönyvek esetében a borítót is az illusztrátor tervezi, és ez valamivel kötöttebb feladat – tudom meg Rátkai Kornél illusztrátortól. Mivel a borítónak nemcsak irodalmi és grafikai, hanem marketingvonatkozása is van, természetesen akadnak szempontok, amelyeket muszáj szem előtt tartani. Például, ha az illusztrátor egy jellegzetes árnyalattal tervez, ám a közelmúltban hasonló színű borító jelent meg a kiadónál, akkor értelemszerűen inkább mást kell választania. Nagyon fontos, hogy a borító megragadja a tekintetet, felkeltse a kíváncsiságot – a vásárló levegye a könyvet a polcról és belelapozzon.

„A legtöbb esetben megkapom a kiadótól a szöveget, és a szerkesztővel is tartom a kapcsolatot – ha bármi kérdés felmerülne. Nem jellemző, hogy nagy csata lenne szerző és illusztrátor között, de ha valamit el kell simítani, az általában a szerkesztőn keresztül történik” – avat be Kornél. Más a helyzet azoknál a köteteknél, ahol többrészes sorozattá fejlődik a történet. „A Ruminik esetében például már közvetlenül Berg Judittal beszélek, jól ismerjük egymás gondolkodását, és tudjuk egyeztetni az elképzeléseinket” – mondja a Kornél, aki a leghíresebb magyar egér sztorija mellett olyan történeteket illusztrált, mint Czernák Eszter Sárkányovi/Sárkánysuli-sorozata, Békési Pál könyvei, köztük A félőlény és A kétbalkezes varázsló. Muszáj megjegyeznem, mindegyik könyv nagy kedvencünk otthon, a szöveg és kép tényleg kéz a kézben jár egymással.

Az illusztrátor a munka kezdetén megkapja a paramétereket, hogy hány oldallal, illetve színes vagy fekete-fehér képpel számolhat-e. Kornél a Jelenkornál megjelent A félőlényt például fekete-fehérben illusztrálhatta. Azt hihetnénk, hogy a grafikusnak ez kevésbé izgalmas munka, de ahogy mondja, kifejezetten szeret színek nélkül dolgozni. „Valójában a kedvenc technikám szürke árnyalatokat használni. Már egész kicsi gyerekként így kezdtem a rajzolást, és azóta is ez áll hozzám a legközelebb” – vallja be.

Rátkai Kornél (fotó: Rátkai-Misi Zsanett)

Komolyan kell venni a gyerekközönséget

Kizárólag illusztrátori munkából Magyarországon nehéz lenne megélni, ehhez minimum évi hat könyvet kellene készíteni – egy gyerekkönyv elkészültére ugyanis körülbelül két hónappal számolhatunk. Ezzel együtt a könyvért kapott honorárium nem feltétlenül fedez kéthavi fizetést, éppen ezért Kornél is több lábon áll. Vállal másféle grafikai munkákat, valamint illusztrátorképzésen tart kurzusokat. Az elmúlt néhány évben az Instagram-oldala is nagy népszerűségnek örvend, bár ott még a jövő feladata, hogy üzleti rész is társuljon a munkához. Ezen a felületen Kornél közéleti, popkulturális eseményekre reagál egy-egy illusztrációval. A közönség láthatóan egyre nyitottabb arra, hogy egy elsőre egyszerűnek tűnő rajz mögött sokféle réteget fejthessen fel.

Forrás: Rátkai Kornél Instagram-oldala

Amikor arról kérdezem,  a felnőtteknek szóló illusztrációhoz képest miben más nekiállni a kicsiknek készülő rajznak, azt mondja, amellett, hogy a gyerekrajzhoz kell egy bizonyos szintű cukiságfaktor, bele kell helyezkedni az adott világba, és komolyan kell venni a közönséget. „Nincs gyerek a környezetemben, de vissza tudok nyúlni a saját élményeimhez, és minden, ami belőlem jön, abban ott van például Dargay Attila, a Pif-képregények és Sajdik világának hatása” – teszi hozzá. Szerinte a mai gyerekek számára nagyon fontosak a dinamikus rajzok: amelyek nemcsak statikusan ábrázolnak egy-egy karaktert, hanem láthatóan történik valami a képen. Rumini kalandos történetei erre kiváló lehetőséget adnak.

Berg Judit–Rátkai Kornél: Rumini Kővárosban, Pagony Kiadó, 2025 (forrás: Pagony Kiadó)

Képeskönyvet ő is szívesen csinálna, bár tudja, Magyarországon a nyelv miatt is nehezebb feladat tömören, kevés szöveggel körülírni valamit – ellentétben például az angolszászok lehetőségeivel. Jelenleg egy, a kiskamasz korosztályt megszólító képregénytípusú könyvön dolgozik.

Bár Rátkai Kornél a maga örömére kezdte a munkát, nagyon remélem, hogy nemsokára gyerekeink kezébe adhatjuk a kötetet, ami valódi hiányt pótolna a magyar könyves világban.

A történet mindenekelőtt

Pásztohy Panka a legtöbb könyvét maga írja és illusztrálja, például a Pitypang és Lili-sorozatot, és az is előfordul, hogy más szerzők szövegeihez készít rajzokat. Animációs filmrendezőnek tanult, a képekben való gondolkodás és a dramaturgia fontos szerepe is a kezdetektől alapvetés számára. „A 2000-es évek eleje felfrissülést hozott a hazai gyerekirodalomba. A – többek között – Sajdik Ferenc és F. Györffy Anna fémjelezte korszak után az illusztráció egy kevésbé igényes érája következett. Ezután jött a megújulás, amellyel együtt egy erős verseny is kialakult” – idézi fel Panka. Utóbbi része például a könyvborító megjelenése, ami ma, az online vásárlás időszakában – amikor még belelapozni sem lehet a könyvbe –, talán még jelentősebb.

Pásztohy Panka (fotó: Pagony – Gordon Eszter)

Panka fontosnak tartja, hogy a legszemélyesebb könyveit (ide tartozik a nagymamájáról szóló Pesti mese) maga illusztrálhatja. Amikor azonban az Anyakönyv, illetve Apakönyv című Manó Könyvek-antológiákba írt egy-egy történetet, kifejezetten izgalmasnak találta, hogy Hartl Bernadett rajzolt a szövegeihez – kollégája az övétől eltérő oldalról ragadta meg a képi világot. „Számomra a történet a fontos, nem feltétlenül az, hogy éppen milyen eszközzel fejezhetem ki” – mondja az író-illusztrátor.

Az igényes képeskönyv és a művészi animáció egy tőről fakad

Pályája elején Pásztohy Panka több, már nem élő szerző művéhez is készített illusztrációt, de nem egyszer volt nehéz dolga a jogutódokkal, akik sokszor a szakmai kérdésekbe is bele akartak szólni. „Megértettem, hogy egy korábbi, ikonikus grafikát nehéz elengedni a jogutódnak, aki maga is azon nőtt fel. Viszont művészként az ember nem utánoz, hanem egyedit akar alkotni” – magyarázza. Szakmai életét ma már író–illusztrátor munkája tölti ki, számára pozitív fordulatot hozott a közösségi média megjelenése: így nemcsak az író–olvasó találkozókon kap visszajelzést [Instagram-oldala ITT érhető el – a szerk.], gyakran kezdeményez párbeszédet a Facebook-oldalán, és úgy látja: a rendszeres kommunikáció az eladott példányszámokban is megmutatkozik. „A legnagyobb elismerés, ha egy gyerek kívülről tudja az egész kötetet, vagy csak adott mesére alszik el. Ezzel együtt az írás, az illusztrálás is üzleti vállalkozás, amelynek fontos részét képezi a marketing. A közösségi média segítségével ebből magam is ki tudom venni a részem: igaz, ez rengeteg munkával és energiával jár” – teszi hozzá a szerző.

Pásztohy Panka: Pitypang és a húsvéti nyúl, Pagony Kiadó, 2026 (forrás: Pagony Kiadó)

Ha Magyarországon lenne hagyománya, ő is szívesen készítene hosszú képeskönyveket, akár szöveg nélkül is. „Kezdetben forgatókönyveket írtam, az animáció világából indultam. Innen eredeztetem, hogy a kép és a szöveg együttes elmesélése mozgat. Nem látok különbséget az igényes képeskönyv és a művészi animációs film indíttatása között” – szögezi le az író-illusztrátor. Panka egyébként óvodásoknak és felnőtteknek alkot legszívesebben. Így, ha valaha hosszabb képeskönyveket készíthetne, biztosan ezt a két korosztályt célozná meg. Bízzunk benne, hogy már nem kell sokat várnunk, és hazai illusztrátoraink hasonló köteteit is kézbe vehetjük majd.

Nyitókép: Julia Donaldson–Axel Scheffler, Pásztohy Panka és Berg Judit–Agócs Írisz könyvei (fotó: Art is Business)