Előnyt kovácsolni a hátrányból is

A főváros egyik vezető prózai színháza az elmúlt néhány évben komoly változásokat élt meg: új igazgató van az élén, új arculatot kapott, nemrég pedig egy építkezés miatt kellett újragondolni a színház életét. Egy valami azonban változatlan: a minőségből nem engednek. Dr. Komáromi Györggyel, a Radnóti Színház gazdasági igazgatójával beszélgettünk.

Kováts Adél színházigazgatói pályázatában ön is aktív szerepet vállalt. Megvalósultak a 2016-ban kitűzött célok?

Valóban, amikor Bálint András úgy döntött, nem pályázik az igazgatói pozícióra, Kováts Adél Valló Péter főrendezőt és engem kért fel, hogy vegyünk részt a pályázat megírásában és a színház jövőbeni irányításában. Örömmel csatlakoztam a csapathoz. A megújulási szándék és új irányok megtalálása volt a pályázat fókuszában. Például az, hogyan változtassunk a színház arculatán, külsőségekben, de az igazi kihívás az volt, hogy megtartsunk bizonyos hagyományokat, és megőrizzük a korábbi értékeket.

Melyek voltak a megtartandó tradíciók?

A Radnóti Színház kicsi színház. Ez nemcsak külsőleg, de belsőleg is meghatározza a színház profilját és működését. A többi, nagy kőszínházhoz képest kisebb társulattal és egyébként is, az egész színházban aránylag kevés munkatárssal dolgozunk. A társulati tagok olyan, „all around” színészek, akik állhatnak a tapsrendben középen és szélen is. A társulat minden tagja erős oszlopa a színháznak. Ez egy értékes szemlélet is, amit mindenképpen meg akartunk őrizni. Ahogyan az irodalmi irányultságot is, amely a Radnóti elmúlt harminc évét komolyan formálta. Klasszikus és kortárs, színvonalas irodalmi alkotások kerültek és kerülnek most is színpadra. Majdnem minden darabot újrafordíttatunk, erre a munkára a legjobb kortárs írókat kérjük fel. Ebből a két tradícióból nem engedtünk, ezekre építve tudtunk megújulni az elmúlt három-négy évben.

Az igazgatói pályázatban Kováts Adél – többek között – jelezte: szeretne több női darabot, nő rendezőt a Radnótiba. Ez a törekvés megvalósult?

Az elmúlt időszakban sok újdonságot kipróbáltunk, a nő alkotókról, szerepekről egy egész évad szólt. Cél volt, hogy fiatal nők kapjanak nagyobb szerepet a színházban – ez méltányolandó törekvés, de hogy hosszú távon mi fenntartható, azt a gyakorlat dönti el.

Mintha azt sugallná, ezen a téren nem pont úgy alakult minden, ahogy eltervezték.

Kevés rendezőnő van, sokkal kevesebben vannak, mint férfi kollégáik. Mindenesetre fontos gesztus a tudatos nyitás a nő alkotók felé. De az újítást meg lehet valósítani másképp is. Mondok egy példát: tavaly, egy különleges helyzetnek köszönhetően a kvázi második játszóhelyünk lett a Kazinczy utcában található Tesla. Radnóti Tesla Labornak neveztük el, ahol új bemutatóink mellett egy újonnan alakult, független társulattal működünk együtt. Ez a Narratíva, amelyben négy fiatal, tehetséges rendező dolgozik együtt. Pass Andrea, Szenteczki Zita, Hegymegi Máté, Kovács D. Dániel a korosztályuk jeles képviselői. Sokféleképpen valósítható meg tehát progresszió a színházban.

Nemcsak új játszóhelyet alakított ki a Radnóti, de a szomszédban zajló építkezés is nagyban érinti a színház mindennapi életét.

Amikor öt évvel ezelőtt ötletelni kezdtünk, a probléma nem volt ismeretlen előttünk, hiszen huszonvalahány éve fennáll: a színpadunk egy része és a díszlet- behordó folyosó nem fővárosi tulajdon, a szomszédos épülethez tartozik, mi csak béreljük ezt a részt. Tudtuk, hogy előbb-utóbb bekövetkezik egy nehezen menedzselhető helyzet, de reméltük, hogy nem mostanában kerül sor minderre. Nem így lett: az ingatlant eladták, mi pedig hosszadalmas alkudozás után megegyeztünk a kivitelezővel, befektetővel. Beleegyeztünk, hogy azt a részt ideiglenesen „elveszik” tőlünk, viszont ha az építkezés véget ér, kedvezőbb konstrukcióban kapjuk majd vissza. Át kellett gondolnunk, hogyan tovább. A színház bezárása vagy tevékenységünk redukálása szóba sem került, de még a bemutatók számát sem szerettük volna csökkenteni.

Hogyan oldották meg a kialakult helyzetet?

Ha úgy tetszik, töretlenül megyünk előre, megpróbálunk a hátrányból előnyt kovácsolni. A repertoárdarabjainkat, amelyek nem fértek el a szűkített színpadon, külső helyszínekre vittük, például az Ódry Színpadra, a József Attila Színházba, illetve a Katona József Színházba. Az új előadások közül volt, amit külső helyszínre, másokat pedig ide, a beszűkült térre szerveztünk. Erre legjobb példa az Egy piaci nap, a Závada Pál regénye alapján készült darab. A Mohácsi testvérek átirata, Mohácsi János rendezése több szempontból rendhagyó. A színpad méretén nem tudtunk változtatni, ráadásul meg kellett oldanunk a díszletkérdést is, hiszen azt nem tudtunk szállítani. Bejött az a színházi közhely, miszerint az alkotók a hiányt, a korlátot kreativitással pótolják vagy kerülik meg. Egyszerűbb és nagyszerű díszletet álmodtak meg az alkotók Khell Zsolt tervezővel; a szereplők mindannyian végig a színpadon vannak – ettől az összezártságtól, kicsit nyomasztó hangulattól nagyon különleges, kiváló előadás született.

Meddig tart még az építkezés?

Sajnos csúszik, most úgy látjuk, legelőbb 2021-ben kaphatjuk vissza a területet.

Ha be is fejeződik, a Radnóti Tesla Labort mint második játszóhelyet, megtartják?

Ez a terv. Tavaly kezdtük bérelni a Tesla-épület egész második emeletét, amiért természetesen havidíjat fizetünk. Feladatunk, hogy olyan működési és üzleti modellt alakítsunk ki, amely művészileg értékes, hiánypótló, és gazdasági szempontból is fenntartható. Saját előadások mellett független előadókat és előadásokat is befogadunk. A színházi törvényi változások ismeretében a függetlenek nagyon nehéz helyzetben vannak, szűkek az anyagi források, és kevés a helyszín az alkotásra, a darabjaik bemutatására és továbbjátszására. Az a gondolat, hogy segítünk nekik, nem véletlenül született. Úgy gondoljuk, a független, progresszív előadók aktív segítése nemcsak méltó a radnótis eszméhez, de még kedvező is lehet számunkra, hogy létrehoztunk egy ilyen vagány, cool játszóhelyet. A mi elő- adásaink is ilyenek ott: nem a Radnótitól megszokott stílusú előadásokat játszunk a Teslában, hanem teslás előadást hoznak létre a Radnóti Színház színészei egy különleges közegben. Mást csinálunk ott, a Kazinczy utcában, és mást a Nagymező utcában.

Külön válik a két brand?

Nincs két külön brand. Ezért is tartottuk meg az új helyen a Tesla mellett a Radnóti nevet is. Az ott bemutatott előadások rendezőit is mi kérjük fel, és hisszük, hogy például Szilágyi Bálint, Schwechtje Mihály vagy éppen Alföldi Róbert kicsit másféle előadásokat hoz létre ebben az új térben, új inspirációban, mint egy „kukucska” színpadon. Az igényesség, a társadalmi érzékenység, ami a többi darabunkra is jellemző, természetesen itt is megmarad, csak éppen a megszokottat vegyítjük azzal, hogy érdekes, értékes, nálunk még nem dolgozott alkotókkal, színészekkel is együttműködünk. Ez újfajta törekvés, és azt érzékeljük, hogy a mi Nagymező utcai sikerünk vonzóvá teszi az ottani előadásokat: a bizalom, ami a Radnóti közönségére jellemző, abban is tetten érhető, hogy a Tesla előadásaira is hamar elfogynak a jegyek.

Ahogy több fővárosi kőszínház, úgy a Radnóti is nagy hangsúlyt fektet a drámapedagógiára. Mintha ma már nem lenne elegendő „csak” színházat csinálni.

Valóban, ez ma szinte kötelező kűr, a színházak egyre tágítják a határaikat. Nemcsak műhelyeket szerveznek, de beszélgetéseket, drámapedagógiai eseményeket, foglalkozásokat is, és nem csupán diákoknak, hanem felnőtteknek is. Mindenféle újdonságot kipróbálnak, ami valami pluszt nyújthat a közönségnek. Nagyobb hangsúlyt fektet mindenki a PR-ra, a marketingre – így teszünk mi is.

Van kereslet ezekre a programokra?

Sokan keresnek meg minket, külön öröm, hogy a fiatalok is. A színház missziója többek között az új közönség kinevelése, a fiatalok bevonzása. A lényeg, hogy a színház az életük, a mindennapjaik része legyen, és később is az maradjon.

A mecenatúra számára is alap, hogy támogatja a színházat?

A színházak elsődleges finanszírozási lába a jegybevétel, nem a támogatás, hiszen az közvetlenül a teljesítményt méri, a színház vezetése közvetlenül tudja azt befolyásolni. Ha jó gondolat mentén, innovatív, izgalmas darabokat állítunk színpadra, sokan jönnek; ha emelünk a jegyáron, és nem csökken az érdeklődés, az azt jelzi, jól csináljuk a dolgunkat, aminek közvetlen – pénzügyi – pozitív visszacsatolása lehet. Az állami és önkormányzati támogatások a következő legfontosabb finanszírozási lábak, amelyek nélkül nem tudnánk társulatot, épületet fenntartani, illetve a jegyek árát relatíve alacsonyan tartani. Támogatás nélkül változatlan profil és működés mellett legalább háromszoros jegyárakkal kellene dolgoznunk. A mecenatúráról beszélve nem megkerülhető a tavalyelőtt megszüntetett taorendszer. Bonyolult kérdés, nem könnyen eldönthető, hogy jó volt-e vagy rossz. Nyolc évvel ezelőtt egy konferencián Janus-arcú támogatásnak hívtam, ezt tartom ma is. A kivezetését követő taopótló, úgynevezett ágazati támogatás egyelőre meglehetősen ambivalensen működik. Mondom ezt úgy, hogy a taotámogatás egyébként az egyik legpazarlóbb támogatás volt a színházi világban, és volt még egy negatív hatása: de facto megszüntette a magánmecenatúrát. A nagy cégek, illetve vezetőik letudták a támogatást azzal, hogy ideadták a társasági adót. Persze volt pozitív hozadéka is, hiszen mégiscsak lehetett rá üzleti tervet építeni... Nem csak a nagyobb színházaknak és a grandiózus daraboknak, de a kicsiknek, függetleneknek is. Viszont elkényelmesítette azokat, akik támogathatnák a művészetet. Most ez a pénz kiesett. Nagyon kevés színháznak van szponzora, fő támogatója, amelyik jelentősen hozzájárul a színház működéséhez. Úgy gondolom, amit a tao néhány év alatt „lerombolt”, azt újjáépíteni csak lassan lehet. Jó pár esztendőnek kell eltelnie, hogy a for profit szféra számára a színházak támogatása ügy legyen. Az a hangzavar, az a sok negatív történés, amikkel mostanában kell szembesülnünk, amiktől hangos a sajtó, remélem, megmozdítja a mecénásokat.

A Radnótiban érzékelnek változásokat? Mozdulnak a cégek?

Tapasztalatunk szerint még nem, de talán nemsokára elkezdődik valami a társadalmi felelősségvállalás jegyében. Mi a működésünk, tartalékaink okán egyelőre nem vagyunk frontvonalban – még nem vagyunk veszélyben. A jelen helyzetben a nézőink nyújtotta támogatás – vagyis az, hogy megveszik a jegyeinket – a  legbiztosabb pont a működésünkben.

Fotó: WeFotó

Megjelent: 2020. feburár