„Én nem szeretek magamról alkudni”

Üzleti felületként tekint a közösségi médiára Ónodi Eszter, aki maga kezeli a profiljait. A Katona József Színház színművészével nemcsak arról beszélgettünk, milyen jókor jött a Cseresznyéskert főszerepe, hanem arról is, milyen reklámokat vállal el és melyiket bánta meg, miben kéri a menedzsere segítségét, és mennyire foglalkoztatja a mesterséges intelligencia térnyerése. Az is kiderül a beszélgetésből, mit gondol a bulvárinterjúkról, és mi a feladata egy színésznek a Katona pártolói körével kapcsolatban.  

Az utóbbi időkben tudatosan építi a brandjét a közösségi médiában. Korábban azt nyilatkozta, nem is szeretne Facebook-profilt.

Tíz éve keveredtem a Facebookra, és nem magamtól. A Katona József Színház akkori kommunikációs vezetője, Gricz István jelezte, hatékonyabbá válna a színház kommunikációja, ha a színészeknek lenne saját Facebook-oldaluk. Felajánlotta, hogy kezeli az enyémet. Úgy látta, körülbelül ötezer követőig eljuthatunk. Mindössze annyit kértem tőle, hogy mutasson meg mindent, amit kitenne rólam. Kezdetben csak színházhoz köthető fotókat posztolt és néhány privát képet. Az Instagramom története még véletlenszerűbb. Gryllus Dorkával utaztunk egy pécsi koncertre. A hosszú úton Dorka felajánlotta, hogy csinál nekem egy Instagram-fiókot. Ebben ennyi volt a tudatosság. Egy idő után István átadta nekem a kormánykereket, nagy ellenállás nem volt bennem, de nem is ülök benne nyakig. Mindkét platformot leginkább üzleti felületként kezelem, és csak akkor jelentkezem, ha mondanivalóm van. A közösségimédia-létemnek mondjuk úgy: három lába van. Ha posztolok a privát életemről, akkor az nagyrészt reklám, barter. Például, ha elmegyek a családommal wellnessezni egy hétvégére, akkor a megállapodás része, hogy a posztért cserébe kapjuk ezt a pihenést. A másik láb a társadalmi célú hirdetés vagy megnyilvánulás. A harmadik pedig a színházi vagy filmes promóciós tevékenységem: új darab, film, interjú vagy amire magammal kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet.

Ezek a lábak mennyire segítik egymást?

Szerintem nagyon. Sikernek könyvelem el, hogy már negyvenezren követnek az Instagramon és harmincvalahány-ezren a Facebookon – és ez mind organikus elérés, nem fizettem érte. A reklámtevékenységem, egy film vagy tévésorozat, illetve egy nagyobb elérésű projekt támogatja a kisebb elérésű színházat vagy egy felolvasóestet. Mostanában már ritkábban posztolok az HBO-sorozatról, az Aranyéletről, de azóta is bármilyen fotót kirakok róla, nagyot megy.

Végh Zsolt, Ónodi Eszter, Thuróczy Szabolcs és Anger Zsolt a vörös szőnyegen, az Aranyélet 2. bemutatóján (forrás: Ónodi Eszter Facebook-oldala)

Hogy veszik a követői a reklámokat?

Az elején talán kicsit idegenkedtek tőle, de mára megszokták, mivel pár kollégám kizárólag erre használja ezt a felületet, és minden posztja #reklámmal kezdődik. Sőt, inkább, megköszönik a tippet – akár wellnessről, akár utazási desztinációról, akár egy optikusról van szó.

Olyan visszajelzést nem kapott, hogy túl sok a reklám?

Nem, mert tudatosan figyelek arra, hogy azért több reklámos cikk ne jöjjön egymás után, hanem keverjem például a színházi előadásról szólókkal.

Mi alapján fogadja el a reklámfelkéréseket?

A menedzseremmel ezt mindig megbeszéljük. Fontos, mi az, ami belefér az értékrendembe. Szívesen használok mondjuk organikus termékeket vagy ami a környezettudatosságot elősegíti. Az ősszel bekerültem Thuróczy Szabolccsal a Piqniq csapat Ki mit tesz? projektjébe, ők a fenntarthatóságot ötvözik a gasztronómiával, és egy csomó olyan jó tippet kaptam tőlük, amit tiszta szívvel ajánlok – a kötelezőkön túl – bármikor ingyen is. Például, amikor a krumplihéjcsipszet posztoltam, nagyot ment. Látom, hogy a gasztro elég népszerű az oldalamon, mert nyilván a követőim között sok a háziasszony, és akkor ehhez ők jól kapcsolódhatnak. A krumplihéjcsipsznél voltak eléggé ellentmondásos hozzászólások. Sokan szerették, megköszönték a tippet és kipróbálták. Olyan séf is kommentelt ehhez, akinek még sosem jutott eszébe ez, és ígérte, hogy fölteszi az étlapra, mert jó ropogtató vagy köret lehet. Néhányan meg azt mondták, hogy ezt a kaját a tyúknak se adnák oda.

A kommentekre reagál?

Ez idő függvénye. Ha van időm, akkor megpróbálok olyan kérdésekre válaszolni, mint például, hogy hány fokon kell megsütni a csipszet.

És a hőbörgőknek?

Azokra nem szoktam reagálni, mert olyan spirálba sodorna, amilyenbe nem szeretnék bekerülni. Érdekes módon a sok hőbörgőt gyakran elintézi a többi kommentelő, és az érveiknél én sem tudnék jobbat. Ha ocsmány és ízléstelen a komment, akkor letiltom. Erre a felületre körülbelül úgy tekintek, mint a lakásom meghosszabbítására. Egyébként értelmesen vitatkozni abszolút lehet.

Volt olyan reklám, amit elvállalt és megbánt?

Egyszer vállaltam olyat, amin óriásplakáton hirdettem egy terméket, azt nagyon megbántam. Egy ásványvízé volt, és pont körülbelül a megjelenésével egy időben indult az első műanyagmentes július. Amikor megcsináltuk a fotózást, még teljesen tudatlan voltam a környezetvédelemben. Pár hónap alatt olyan szinten gyorsult be ez a téma, hogy rettentő kínosan éreztem magamat, amikor megjelentek a plakátok. Elhatárolódni már nem lehetett ettől, meg azért mondtam rá igent, mert a tartalomra koncentráltam: ez víz, a tisztaságot szimbolizálja és hidratál. Eszembe sem jutott a petpalack, amibe csomagolják.

Sokan támadták érte?

Sokan, és igazuk volt. Pár napig komoly purparlé volt emiatt a Facebookon. Megpróbáltam a helyzetet egy közleményben leírni, de úgy éreztem, ki kell bírnom azt a hónapot, amíg a plakát az utcán lesz, utána pedig bevállalni ezt, ha bárki rákérdez. Nem kellett volna elvállalnom, örülök, hogy most már körültekintőbb vagyok. Azóta csak szódát iszom szódagépből. Így vezekeltem. De plakátreklámot nem vállaltam, és körülbelül csak minden ötödik megkeresésre mondom, hogy tárgyaljunk róla. Ezeknek pedig csak töredéke jut el a megállapodásig.

Ónodi Eszter /Home of Fashion, Magdolna Veronika, Haute Couture, ékszer: Red Rouge/ (fotó: Bielik István)

Olyan tíz-tizenöt éve a katonás színészek elzárkóztak a reklámtól. Se hangjukat, se arcukat nem adták hozzá. Mi változott?

Egy reklám hangalámondásával – jó esetben – havi színházi fizetést lehet megkeresni egy óra alatt. De az arcos reklámok is változtak, izgalmasabbak, filmszerűbbek. Ha megfizetik és olyan termékről van szó, amellyel a színész azonosulni tud, akkor azt mondom: hajrá!

Nemrég posztolta Csákányi Eszter a Facebook-oldalán, hogy olyan reklám jelent meg róla, amelyet nem vállalt el, nem adta az arcát hozzá, nincs szerződése. Önnel előfordult hasonló?

Olvastam én is, az brutális. Iszonyatosan meglepett, hogy létezik ilyen. Velem szerencsére ez nem fordult elő, olyan igen, hogy a nevemben csinált valaki egy Facebook-profilt, és filmszerepekről tárgyalt, de időben leállítottuk. Azon gondolkodtam, ha velem történne meg az, ami Eszterrel és előtte Pogány Judittal, hova lehetne fordulni. Olvastam a kommentek között, hogy ez adatvisszaélés, és polgári peres eljárást jelent, de mindenképpen a végére kéne járni. Ez az előszobája a deep fake-nek, amikor a hírességekről hamis felvételek, videók, hanganyagok készülnek. Az elmúlt időszakban egy csomó cikket olvastam erről és a mesterséges intelligenciáról. Retteghetünk attól, hogy hamarosan nem Eszter arcával, hanem a hangjával reklámozzák majd a terméket, és senki nem mossa le róla, hogy ezt ő mondta fel.

Ónodi Eszter /Ruha: Home of Fashion/ (fotó: Bielik István)

Említette, hogy van menedzsere. Mióta dolgoznak együtt?

Tizenöt-húsz éve biztosan. Abban segít, amire fölkérem, a többi saját projektem. Főleg a filmeknél és a bartereknél dolgozunk együtt. Nekem minden pénzt megér, hogy egy tárgyalásnál ne nekem kelljen hallgatni a film producerét, amint könnyes szemmel azt mondogatja: „Hidd el, adnék többet, de nincs”. Ezekben a szituációkban lebénulok, azt érzem, hogy tuti, hazudik, és ne nekem kelljen már alkudoznom a saját „áramon”! A menedzserem tornássza fel vagy alkudja ki az összeget. A barterekben meg kifejezetten jó, hogy ő írja a szerződéstervezeteket. Arra is volt példa, hogy egy filmben – amelyet azóta sem mutattak be – nem fizették ki stábot, és én voltam az egyetlen, aki a pénzéhez jutott. Emellett még be is perelt minket a producer, de a pert megnyertük, tehát ennek a jogi következményeit a menedzserem vállalta, és járt a tárgyalásokra.

A Katona József Színházban van interjúkötelezettsége? A filmekben nyilván ez a szerződés része.

A színházi szerződésemben ez nincs benne, de az intézménynek jól jön, ha minél több platformon találkozik a színészével a közönség. Ha főszerepet játszom, az nyilván több interjút jelent. Legutóbb, a Cseresznyéskert főpróbahetén a délelőtti és az esti próbák közötti kétórás sávban folyamatosan nyilatkoztam vagy a beszélgetés szövegét javítottam. A bemutató után megkértem Kazimir Annamari sajtóst, hogy a következő megkeresésnél várjunk egy hónapot, hogy kis levegőhöz jussak.

Néha elvállal interjút a bulvárban is. Ezt a menedzsere javasolja?

Nem, dehogy! A bulvárnál kikötöm, a családom tabu, és ha garanciát kapok arra, hogy megjelenés előtt elolvashatom a cikket és a címet is, akkor vállalom. Tudom, ha mereven elzárkózom, akkor az a visszájára sülhet el. Nem feltételezem, hogy direkt rossz szándékú írások jelennének meg, csak tudom, hogy nagy az elérésük. És ez a nagy elérés a színháznak és más projektnek hasznos lehet. Fontos a partnerség, mert ha valamit félrevezetőnek érzek a cikkben, és jelzem, akkor törekedjünk arra, hogy kompromisszumos megoldás szülessen.

A színházaknak jó ideje saját megoldásokat kell kitalálniuk, hogy fenntarthassák az intézményt. Ilyen például a pártolói kör. A Katonáéban egy színésznek milyen feladata van?

Vannak találkozóink, például kerek előadásszámok esetén, amikor koccintunk az alkotókkal és a mecénásokkal. Ilyen volt nemrég a századik Ahogy tetszik. Van mondjuk minden év végén egy támogatói mecénási vacsora, ahol műsort is adunk nekik, de ez se kötelező. Itt tényleg jó találkozások vannak kellemes emberekkel, akik már a Katona részei. A saját pénztárcájukból extra sok pénzt áldoznak azért, hogy a színház működhessen. Ezért őszintén hálás vagyok nekik.

Ónodi Eszter a Cseresznyéskert című darabban (forrás: Ónodi Eszter Facebook-oldala)

Nemrég töltötte be az ötvenet, és ezt kommunikálta a színháza is. Nem zavarta, hogy mindenhol a számot harsogták? Ezt csak azért merem megkérdezni, mert már én is betöltöttem.

Tulajdonképpen ezt egyáltalán nem terveztem. Megkerestek egy interjúval még január végén, hogy látják, közeleg az ötven, és van-e kedvem beszélni róla. Kedvesen nemet mondtam, nem akartam ezzel haknizni. De hozzátettem: ha lesz szakmai apropója a beszélgetésnek, akkor szívesen vállalom. Na, erre pont a Katona jófejségből kirakta a Facebookra, hogy köszöntenek az ötvenedik születésnapomon. Ezt átvette a 24.hu, szívet melengető képgalériát rakott hozzá, és innentől elindult virálisan. Úgy voltam vele, ha már egy lehozta, akkor beleállok. De próbáltam azért úgy terelni a beszélgetéseket, hogy inkább a közelgő Cseresznyéskert-bemutatóról szóljanak. De a belépés az ötvenbe kisebb sokk volt, mint a negyvenbe. Akkor lettem szemüveges. Most az érzem, tudatosabban kell élnem, jobban odafigyelni az egészségre, az étkezésre, a pihenésre. Mondjuk korábban sem égettem két végén a gyertyát, de az éjszakai forgatás fiatalként meg se kottyant – most három nap kipihenni.

A közelmúltban volt a Cseresznyéskert bemutatója, ön játszotta a főszerepet, Ljubát. A korával még sosem piszkálták a rendezők? Más direktorok már a negyvenéves nőknek azt mondják, nehéz korban vannak.

A színházunkban szerencsére a sztereotip megközelítéseken túllépnek a rendezők. Például a Nórát negyvenhárom évesen játszottam el. De Ranyevszkaja most tényleg csodálatos ajándék. A film kegyetlenebb közeg, ott az állandó fiatalságkultusz a potenciális munkalehetőségeimet csökkenti. De unalmassá is válik, hogy ugyanazokat vagy ugyanazt az életkort látom. Mintha a plafon mondjuk negyven lenne. Simán lehet, hogy kegyetlen mondatok hangoznak el egy filmes casting után, amikor mondjuk egy felvételemet megnézik a producerek, a rendezők, az operatőrök: „Ezt már nem tudom úgy bevilágítani, hogy jól nézzen ki”. Talán jobb is, hogy nem hallom ezeket.

Az Ónodi Eszter & the Open Pub zenekar pár éve indult, ez hiányérzetből alakult?

Inkább véletlenül, a Covid idején. Az első lezárásokkor már a falat kapartam, hogy nincs mit csinálni, és az utcára sem lehetett kimenni. Akkor fölhívott Kirschner Péter, hogy lenne egy dalötlete, és szeretné, ha fölénekelném. Amikor a lezárásokat feloldották, fölénekeltem nála. Majd jött, hogy legyen belőle egy videóklip, a forgatásnál meg találkoztunk a zenekar többi tagjával, és azt mondta Péter, lenne neki még pár ötlete. Ameddig mindenkinek jó, az előadásaimhoz tudom igazítani és van rá igény, addig csináljuk. De a zenekari életet most hibernáltuk, júliusban lesz a következő koncertünk. December óta nem is találkoztam a csapattal, mivel a rezsinövekedés miatt bezárták a potenciális játszóhelyeinket. Utána jött a Csehov-bemutató, amit február végétől kezdtünk próbálni. Mostanáig esélytelen volt, hogy találkozzunk. Nyáron lesz koncert a Balaton-felvidéken. Azért azt eléggé várom.

------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Ónodi Eszter /Ruha: Home of Fashion, Magdolna Veronika, Haute Couture/ (fotó: Bielik István)