Épületes megoldások – gyerekeknek

Gyakori vélekedés, hogy a gyermekeknek tervezett közösségi terek legyenek színesek, játékosak, a falaikat népesítsék be kedves mesefigurák, és ennél átgondoltabb vizuális világra, építészeti megoldásokra nincs is szükség az óvodákban, iskolákban, játszóházakban, gyermekorvosi intézményekben. Pedig a vizuális közhelyeknél jóval több kell. Hogy mi minden, arra Dobos Bencével, a gyermekterek tervezésében elismert Archikon Építésziroda építész-tervezőjével keressük a válaszokat.

A gyermekeknek szánt épületek, közösségi terek tervezésében egyre több feladatot kap az Archikon Építésziroda. Miért?

Mert a műemlékekkel és középületekkel kapcsolatos munkáink mellett különösen fontosnak tartjuk a különböző oktatási-nevelési intézmények tereinek átgondolt tervezését.

Közvélekedés szerint az efféle épületek, terek kialakítása könnyed jutalomjáték egy építész számára.

Terveztünk már bölcsődét, több óvodát, tehát tapasztalatból tudjuk, hogy ez nem egészen így van. Bonyolultabb, mint ahogyan az emberek általában elképzelik. Az épület kialakítását ugyanis – legalábbis számunkra – nagymértékben befolyásolják a pedagógiai irányzatok. Az óvodapedagógusok elmondják tapasztalataikat és hogy szerintük melyek a mai kornak megfelelő pedagógiai programok. Építészként ezekhez társítjuk az építészeti megoldásokat, amelyek az intézmény igényeit ki tudják szolgálni.

Gyöngyszem Tagóvoda (fotó: Danyi Balázs)

Például?

A felnőttek azt gondolják, hogy a gyerekek a színes, játékos, sok mesefigurával díszített belső tereket szeretik. Pedig ezek sokszor elvonják a figyelmet a pedagógiai programokról. Így tehát az építészetnek egy kicsit le kell csendesülnie, a háttérben kell maradnia. Ráadásul így sokkal nagyobb lesz a jelentősége, ha a csoportfoglalkozások során előkerülnek a színes játékok, amelyekkel benépesülnek, megélénkülnek a terek. A kérdés tehát az: hogyan támogathatjuk mindezt úgy, hogy a belső helyiségek se legyenek teljesen semlegesek, maradjon valamiféle karakterük, atmoszférájuk, otthonosságuk. Állandó kérdés, hogy hol a határ, amelyet – az előbb elmondottak miatt – nem szabad átlépni. Emellett igyekszünk folyamatosan fejleszteni az építészeti megoldásokat is, valamennyi általunk tervezett óvodába próbálunk új megoldásokat is bevinni, bár nem könnyű.

Mi gátolja ezt?

Például az 1960-as évek közepén készült, máig aktuális hazai óvodaszabvány. Az Archikon Építésziroda felkarolta a programot, miszerint ezt aktualizálni kell. Bizonyos nemzetközi trendeknek, építészeti kialakításoknak gátat szab. Figyelembe kellene venni azt is, hogy miként lehetne ezek szellemében módosítani, valamint a nálunk összegyűlt tudást is beleépíteni, és mindenki számára elérhetővé tenni.

Gyöngyszem Tagóvoda (fotó: Danyi Balázs)

Mégis: milyen új építészeti megoldások segítik ezt a fajta gondolkodást?

Igyekszünk például újraértelmezni és élettel megtölteni az óvodai közlekedőket, azaz a folyosókat. Ezeket szerintünk vagy ki kell bővíteni, vagy öblöket kell kialakítani bennük. Ezzel ki lehetne küszöbölni, hogy sötét, szűk folyosóról nyíljanak a csoportszobák és a mosdók. Az eddig csak közlekedésre alkalmas folyosókból olyan tágas közlekedőrendszert kell kialakítani, amely egyszerre öltöző és találkozási pont a különböző csoportokba járó gyerekeknek – már-már közösségi tér. Szeretnénk elérni azt is, hogy természetes fény legyen mindenhol, felülvilágítókkal, bővítményekkel – még olyan helyen is, amely messze esik az ablakoktól. És ha már fény: a régi szabvány és biztonsági előírások szerint az ablakokat a gyerekek magasságánál feljebb kell elhelyezni. Mi viszont azt szeretnénk, hogy a gyerekek kilássanak a térből, ezért – a megfelelő biztonság mellett, persze – szeretnénk, hogy az üvegezés a földig érjen.

A külső térnek is változnia kellene?

Kulcsfontosságúnak tartjuk a belterekhez kapcsolódó fedett teraszokat is, amelyekre egy kis eső esetén vagy átmeneti évszakokban a gyerekek úgy juthatnak ki, hogy nem kell átvenniük a cipőt, ruhát, és ha valakinek vissza kell mennie a mosdóba, azt is könnyen megteheti. Ez a csoportszoba bővítéseként működhet. Először a budapesti Vizafogó Tagóvodában építettünk ilyet, most a szintén fővárosi Gyöngyszem Tagóvodában. Úgy véljük, hogy minden udvarhoz csatlakoznia kellene egy kültéri mosdónak. Mert ha a gyereknek az udvarról be kell mennie az épületbe, akkor jönnek az átöltözködés nehézségei, plusz egy óvónővel kevesebb vigyáz az udvaron játszó kicsikre.

Vizafogó Tagóvoda (fotó: Bujnovszky Tamás)

Eddig arról beszéltünk, mi segíti az óvodapedagógusok munkáját. De milyen építészeti megoldások segítik a gyerekeket a vizuális kultúrájuk fejlesztésében?

Lényeges kérdés, hiszen ha a gyerekeket már óvodás korukban kulturált épített környezet veszi körül, fejlődik a vizuális kultúrájuk, és ez később a társadalom általános ízlésvilágára is kihat. Igyekszünk természetes anyagokat használni, például a belső terekben minél több fát. Próbáljuk a belteret is természetes fénnyel bevilágítani, igyekszünk visszafogottan használni a színeket, és még számos apróság segítheti, hogy az óvodás vagy az iskolás számára ne a heterogén környezet és a vizuális zaj legyen a minta.

Miféle apróságok?

Mondok erre is egy izgalmas példát. A Gyöngyszem Tagóvodánál azt találták ki a kollégáim, hogy ne legyenek a klasszikus értelemben vett óvodai jelek: maci, sün, létra és a többi. Legyenek helyette geometrikus formák.

Vizafogó Tagóvoda (fotó: Bujnovszky Tamás)

Mi ennek az értelme?

Az, hogy folyamatosan dolgoztatja a gyerekek fantáziáját, és próbára teszi az absztrakciós képességüket. Az óvónők mesélték, hogy a háromszögben, a csúcsára állított négyzetben vagy félbevágott körben az óvodások azonnal felfedezték a szaloncukrot, a házikót, de ugyanaz a háromszög, ami az egyik gyereknél házikó, az a másiknál manó vagy rakéta. Megtanulják, hogy a világban nincs minden készen a számukra, csak úgy lesz teljes valami, ha ők is beleteszik a személyiségüket.

A szülők sem tiltakoztak? Nem mondták, hogy mindez sivár?

Eleinte furcsállották, és azt mondták, hogy a gyerekek nem fogják érteni. De kiderült, hogy a gyerekek nem mindig olyanok, mint amilyennek általában gondoljuk őket.

Vizafogó Tagóvoda (fotó: Bujnovszky Tamás)

Bizonyára szerte a világban léteznek ebben a témában előremutató kísérletek. Ezeket fontos figyelemmel kísérni?

Mivel ebben a korban a gyerekek még nem nagyon különböznek, érdemes figyelni ezen kísérleteket, mert a nemzetközi példák mindig egy kicsivel előttünk járnak. És ha megértjük ezek működését, akkor vonhatunk le a magunk számára is levonni következtetéseket, amelyek segítségével tovább lehet lépni a gyerekek, fiatalok számára készülő egyéb terek, épületek felé. Ugyancsak fontos az óvodák, iskolák tervezése során – amit építészeti szempontból egyébként is lényegesnek tartunk –, hogy hogyan lehet környezettudatosan, minél több újrahasznosítással, energiahatékony épületeket létrehozni. Jó, ha az emberek már kicsi korukban megtanulják ezt a gondolkodásmódot, mert a fiatalokban egyre nagyobb a klímaszorongás.

Léteznek a világban egészen különleges építészeti elgondolások is ezen a téren?

Igen. Például a japán Sou Fujimoto – a neve ismerős lehet, ő tervezte a városligeti Zene Házát is – tervezett egy egészen elképesztő óvodát, amely épületméretű fehér „dobozokból” áll. Ezek a „dobozok” szétszórva hevernek egy mezőn, közöttük tetővel fedett kül- és belterek találhatók. A gyerekek számára kicsit egymásba folyik a kint és a bent, az épületek belső tere és a természet. Ez mondjuk egészen extrém példa, de nyilván ehhez is kapcsolódik egy pedagógiai program, amit mi nem ismerünk.

A programnak és az épületnek mindenképpen össze kell kapcsolódnia?

A mi elképzelésünk szerint igen. Van ugyanis a hardver, ez az építészet, ezen fut a szoftver, ami pedig a pedagógiai program. A kettő együtt működik jól.

------

Dobos Bence részt vesz az Art is Business idei első Arkforumán, a Közösségi terek gyerekeknek címen szervezett kerekasztal-beszélgetésében is. A 2026. március 24-i eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a info@artisbusiness.hu e-mail-címen lehet, a programról bővebb információ ITT.

Nyitókép: Dobos Máté (fotó: Mohai Balázs)

Lásd még:

Az építészet legőszintébb eszköze: a fény – Beszélgetés Marek Petríkkel, a VELUX építészével

A WING Zrt. és a felelős építészet – Interjú Noah Steinberggel

A kulturális örökség és a közösségi tudatformálás kapcsolata –  Interjú Smiló Dáviddal, a díjnyertes építészeti stúdió, a Paradigma Ariadné vezetőjével

Védjegye: lendület és rugalmasság – Interjú Radnóczy Eszter belsőépítésszel