Értékmentés a kapcsolódások jegyében: Közép-Európa Táncszínház

A rendszerváltással egyidős Közép-Európa Táncszínház (KET) eddig is sokirányú tevékenységet folytatott a fesztiválszervezéstől a tehetséggondozáson át az oktatásig. Fellépéseik színterét évről  évre tágítják, idehaza a Trafótól a Turbinán át a Nemzeti Táncszínházig. Nemzetközi projektjeik vannak, turnékat bonyolítanak le, külföldi előadásokat hívnak meg. Tehetséggondozó programjaik közül az IKF fiatal koreográfusokat támogat előadások létrehozatalában. A K-Arcok sorozatban gyakorlott koreográfusoknak biztosítanak lehetőséget mono-táncelőadások kivitelezésére. A Kreatív Európa pályázatok révén, a Bethlen Téri Színház (BTSZ) rezidens együtteseként szorosan együttműködnek az intézménnyel, amiből mindkét fél profitál, értéket ment. Elképzeléseik szerint innovatív, közép-európai és nemzetközi, multidiszciplináris színházi központtá szeretnének válni.

Gerlits Réka 2023 óta generál menedzsere a Közép-Európa Táncszínháznak, dr. Váczi László a Bethlen Téri Színház ügyvezető igazgatói tisztsége mellett a KET operatív menedzsere. Más-más területről kerültek a kortárs táncszínház vonzásába. Réka az Alföldi-korszakban a Nemzeti Színház társulatának tagja volt. A színészeten túlmutató ambíciói révén független alkotóközösséget hozott létre Terminál Workhouse néven. László jogászként a központi adminisztrációban is tevékenykedett, két évig büntetőjogász volt, majd eljegyezte magát a független színházi szcénával, és – végigjárva a lépcsőfokokat – hol produkciós menedzserként, hol igazgatóhelyettesként dolgozott.

Gerlits Réka (forrás: Gerlits Réka)

Mi hozta meg az életükben a pályamódosítást, a váltást a kortárs táncszínház irányába?

Gerlits Réka: Nagyjából két évvel ezelőtt tudatosult bennem, hogy a kultúrpolitikai helyzet, a támogatási megvonások, a gazdasági világválság miatt egyre jobban szűkülnek a független színházi lehetőségek. Sem tér, sem bevétel nincs ahhoz, hogy megérje csinálni. Ezzel együtt a Workhouse-t még működtetem, a Veled kerek csoporttal együtt. A Sanyi és Aranka Színház idejéből ismerem Lacit, a vele kialakult szakmai és emberi barátságom miatt szerződtem a Közép-Európa Táncszínházhoz. Nagy feladat, komoly kihívás volt számomra generál menedzserként elvégezni a társulat teljes szervezetfejlesztését.

Milyen segítséget nyújtott ebben az Art is Business mentorprogramja?

G.R.: Újoncként kerültem a kortárs tánc világába, gyorstalpalót végeztem az elmúlt évben a magyar és nemzetközi színtéren való tájékozódással. Mentorom, Márton Katalin forprofit HR-vezető mint szimpla néző észlelte, hogy nehéz megérteni a kortárs táncot, és nagyon hasznos tippeket adott abban, hogy milyen populáris formákkal lehet bevonzani olyanokat, akik számára a kortárs tánc periféria. Létrehoztunk egy közös terméket is, a LEAP workshopot cégeknek. Az előadásaink keleti értékesítése kapcsán folytatjuk tovább a közös munkát.

Gerlits Réka és Márton Katalin (forrás: Art is Business)

Váczi László: Tíz évvel ezelőtt teljesen megújulva tértem vissza egy többhetes ghánai kalandból. Úgy éreztem, valami fontosat kell adnom másoknak. Vonzott a kultúra, a mainstream helyett a független szféra. Egy művész barátom, Pelsőczy Réka felvetésére színházi menedzsmenttel kezdtem foglalkozni, elvégeztem a Werk Akadémiát, ahol az Art is Businesst alapító Balogh Máté volt az osztályfőnököm. A Lukáts Andor vezette  Sanyi és Aranka Színházban produkciós vezetőként sikerült az 50-60 fős nézőterű helyből egy évadonként kétezer nézőszámot produkáló underground teátrumot létrehozni. Majd megjártam az Színház- és Filmművészeti Egyetemet mint produkciós koordinátor, a Budaörsi Latinovits Színházat, mígnem a Covid-járbány idején megtudtam, hogy a Bethlen Téri Színház ügyvezető igazgatót keres, így kerültem oda. Ennek a színháznak a kvázi tánctagozata a Közép-Európa Táncszínház.

Mire terjed ki a két intézmény legújabb együttműködési struktúrája, ami új korszakot jelöl a táncszínház életében, a fesztiválok szervezésében, a nemzetközi jelenlétben?

V.L.: A Bethlen Téri Színházban túl vagyunk egy másfél éves nagy átalakítási, szervezetfejlesztési folyamaton. Ennek része volt a Közép-Európa Táncszínház Egyesület újraintegrálása a BTSZ-be. Rékával teljes összhangban láttunk neki az együttműködés kidolgozásának a két cég tulajdonosainak és tagjainak céljai és eszméi mentén.

Váczi László (fotó: Laki János)

G.R.: A dolgozók nagy része közös a két színházban, együtt végezzük a pályázati, adminisztrációs, kommunikációs feladatokat. Financiálisan is így éri meg. Egyik szervezet húzza a másikat. Ha mi kapunk pályázati vagy egyéb lehetőséget, behívjuk őket, ha meg ők, akkor ez fordítva is működik. Lényegében egy kölcsönös értékmentés zajlik, felismerve azt, hogy egymás nélkül nem boldogulunk.

V.L.: A fesztiválokat éves váltásban szervezzük. Ezekre a közös rendezvényekre Európai Uniós projekteken keresztül elkezdtek bejönni külföldi partnerek is. Az eddigi magyarországi fesztiváljaink ezáltal átalakultak nemzetközivé, ily módon nemzetközi színtéren közös brandet tudunk képviselni majd a jövőben.

Már a 2024/ 25-ös évadot is a nemzetköziség jegyében hirdették meg a külföldi fesztivál-együttműködéseknek köszönhetően...

G.R.: Két közös fesztiválunk van a Bethlehennel, a SŐT7 Tánchét, valamint a Nemzetközi Monotánc Fesztivál, utóbbi biennálévá nőtte ki magát. Az egyik évben a BTSZ-ben, a másik évben Koreában rendezzük meg, ahol mi is fellépünk. Komoly szakmai együttműködésünk van  koreai partnerünkkel.

Az Európai Bizottság kulturális támogatási programja, a Kreatív Európa rövid és hosszú távú pályázatai hogyan járulnak hozzá a Közép-Európa Táncszínház fejlődéséhez?

Dance Hack (forrás: Közép-Európa Táncszínház)

G.R.: Fontos megemlíteni, hogy ezek a pályázatok a Pro Progressione művészeti szervezet által érkeznek meg hozzánk, ők a promócióban is segítenek nekünk. A közép-európai kapcsolatok megszilárdítására fókuszáló Beyond Front@ pályázat célja, hogy táncművészek, menedzserek, fesztiválok és intézmények összekapcsolása és támogatása révén kialakuljon egy közép-európai együttműködés, előadás- és network-cserekereskedelem, elinduljon a kommunikáció. Öt másik országgal, Horvátországgal, Lengyelországgal, Romániával, Svédországgal és Szlovéniával közösen vagyunk benne. Nyugat-Európában sokkal jobban működik már ez a fajta szemlélet és gyakorlat. A másik pályázat, az EU Dance Hack nagyon komoly irányba indított el minket. Finnország (Taika Box) és Románia (Developping Art) a partnerünk ebben a  nemzetközi technológiai, multidiszciplináris programban, amelynek én vagyok a magyarországi vezetője. Azzal kísérletezünk, hogy miként lehet a táncot és a technológiát összevonni, hogyan tudnak technológiai cégek termékeket fejleszteni, ami Európa-szerte kecsegtető lehet a művészek számára is. A Dance Hack metódust a finnországi Ouluban sajátítottam el, ahol ennek már tizennégy éves múltja van. Érdekességként említem, hogy a pályázat kritériuma, a karbonlábnyom csökkentése miatt, nem szabad repülővel utazni. Oda-vissza négy nap alatt tettem meg az utat. Ebből következik, hogy Ouluban nem tudtak annyi jelentkezőt gyűjteni, mint mi itt Budapesten. Közel száz világszínvonalú jelentkezővel komoly esélyeink vannak a pályázat továbbvitelére. Ráadásul 2026-ban Oulu lesz Európa kulturális fővárosa. A Dance Hack módszer továbbörökítésén túl létre kell hoznunk egy turnéztatható tánc-tech produkciót, valamint a három csatlakozó partnert is be kell tanítanunk.

2024. november11-étől 15-éig a Bethlen Téri Színház ad otthont a Budapest Dance Hacknek.   Partnerkereső eseményét az Art is Business szervezi, beépítve a Connections eseménysorozatába – kapcsolati tőkéje révén be tud vonni forprofit technológiai cégeket.

Váczi László és Perjési Péter (forrás: Bethlen Téri Színház Facebook)

V.L.: A Bethlen Téri Színházban egyedülálló felszereltség, technika, stúdiószínpadi körülmények állnak rendelkezésre. Szeretnénk minél több közös technológiai és táncworkshopot, rezidenciaprogramot is megvalósítani. Visszautalok az Art is Business Perspektíva mentorprogramjára: Perjési Péter, az Intelligent Power Solutions Kft. tulajdonosa és Kiss Luca marketingvezető mentorált. A program során még inkább megerősödött bennem, hogy a kultúrának technológiai cégekkel kell együttműködnie. A XXI. század egyik legnagyobb kihívása olyan szektorokat bevonzani, amelyek a művészet erejével meg tudnak mutatkozni.

Mondana erre konkrét példát?

V. L.: A társadalmi szerepvállalás, felelősségvállalás témakörében érdekes lehet például a Tarr Kálmán-féle Lehetetlenségek színpada demonstráció.

G.R.: Tarr Kálmán ezzel az érzékenyítő technológiával vesz részt a Dance Hacken. A robotikát, a bábuszerkezetet eredetileg mozgássérült gyerekek számára fejlesztette ki. A Kreatív Európa pályázati költségéből lehetőséget adtunk Kálmánnak egy nagyobb bábu létrehozására, amit majd táncosok mozgatnak. Karbonlábnyom-kímélő pályázat lévén újrahasznosított anyagokkal lehet felépíteni a szenzorral reagáló végtagokat. Egy Dance the Hack! workshopot tervezünk, a Közép-Európa Táncszínház táncosainak közreműködésével egy technológiai bemutatót is tartunk.

V.L.: A társadalmi szerepvállalás, az érzékenyítés mellett a másik vonal a kutatás és termékfejlesztés. Elképzelhető, hogy a táncosok anatómiai ismereteit felhasználva nagyon speciális körülményeket és lehetőségeket tudunk biztosítani könnyítő szerkezetek kifejlesztéséhez nehézségekkel élő emberek számára.

A Kreatív Európa pályázatok sorában miről szól a DemArt program?

V.L.: Művészeti tanácsadóként veszek részt a DemArt programban, ami arról szól, hogyan lehet demokratikus módszerekkel bevonni a helyi közösségeket művészeti döntések folyamatába és azok megvalósításába. Ebben Lengyelország és Lettország az együttműködő partnerünk. A jelentkezésnél fontos kitétel volt, hogy kizárólag a rendszerváltás után születettek pályázhattak, nem kizárólag kulturális területről. A kerület művészei számára is nyílt felhívást tettünk közzé, bármilyen projekttel jelentkezhettek. A Metrum Ensemble zeneművészeti kollektíva Zenélő Falak elnevezésű művészeti projektterve volt a nyertes pályamű. A VII. kerület hét helyszínén helyezzük el ezeket a fali installációkat, amelyek interakcióba lépnek a járókelőkkel. A Bethlen Téri Színház ad otthon a pilot program bemutatásának.

Mindez hogyan kapcsolódik a színház fejlesztéséhez, felújításához?

V.L.: A hetedik kerületi önkormányzattal közös másik, a Pro Progressione által vezetett nyertes pályázatunk, a LIFE Bauhausing projekt keretén belül nyitunk a közösségi terek felé, a Bethlen Téri Színház felújításának a keretében elvégezzük az akadálymentesítést, a zöldítést. Valószínűleg a nemzetközi szcénában ezzel a felújítással és a Budapest Dance Hack megrendezésével debütálunk 2025 őszén, együttműködésünk megerősítésének szimbólumaként.

Kelet felé orientálódnak a KET meghívásai, turnéi. Nyugat-Európa felől nem nyitott a piac?

G.R.: Nyugat felé nyitni, betörni nagyon nehéz, mert mi egészen máshol tartunk kulturálisan. Közép-európaiként lehet majd módunk betörni, valószínűsíthetően a következő EU Dance Hackkel, amennyiben létrejön az együttműködés a német, francia, spanyol partnerekkel. Jövőre tervezzük a koprodukciós előadásunkat, amivel nemzetközi turnéra indulunk. Idén tizenkét külföldi meghívásnak tettünk eleget.

Együttműködésünkkel és ezekkel a Kreatív Európa pályázatokkal lehet a két szervezetet, a Közép-Európa Táncszínházat és a Bethlen Téri Színházat életben tartani külön-külön és együttesen.

Nyitókép: Jelenet a Közép-Európa Táncszínház Sweet (dis)Harmony című előadásából (fotó: Dusa Gábor)

Lásd még:

Bátorságok Könyve: Egy új bekezdés – A Bátorságok Könyve egy online művészeti magazin, amelyben rövid, személyes történeteket olvashatunk a bátorságról

Lezárult az Art is Business Perspektíva mentorprogramjának jelentkezési időszaka – A programot támogató EQUILOR Alapkezelő Zrt. Wealth Office igazgatóját, Dobó Istvánt kérdeztük