„Fel kell nevelnünk egy olyan generációt, amely értékeli az antik tárgyakat”

Megyesi Balázs a Kepes György Nemzetközi Művészeti Központ művészettörténész munkatársa, és hamarosan galériát nyit Budapesten, ahol képzések szervezését is tervezi. Tizenkét évesen kezdte gyűjteni a régiségeket és a műtárgyakat, egyetemista korában pedig már kereskedett velük. Emellett „műkincsvadász” is, megbízásokat kap eltűnt tárgyak felkutatására. 2020-ban az ő közreműködésével készült el a Trust me I’m a Dealer magyar verziója, az Antikhősök című televíziós műsor, amelyben hírességek ajánlottak fel számukra fontos tárgyakat jótékonysági célokra – ezeket azután igyekeztek a legmagasabb áron értékesíteni. Megyesi Balázzsal Seres Szilvia beszélgetett az amu.hvg.hu-n.

Szabó-Kimmel Tamás, Megyesi Balázs (forrás: viasat3.hu)

„Nagyon szerettem kiskoromban a kosztümös filmeket. Az Édes Anna volt a kedvencem, amit fekete-fehérben láttam, és a mai napig emlékszem a benne lévő szőnyegekre és enteriőrökre a bútorokkal. Kamaszként az érmektől a bélyegeken át a szenes vasalóig mindent gyűjtöttem, ami százévesnél régebbi volt. Egy katolikus gimnáziumba jártam, ahol mindenki hozzám hozta a régi tárgyait” – mondta Balázs.

Édes Anna (forrás: Filmintézet/amu.hvg.hu)

Balázs már kiskamasz korától érdeklődött a régiségek iránt, rézkarcokat gyűjtött, felkutatta a család kommunizmus alatt elkobzott bútorait, így elsőként jelölte meg az Eötvös Loránd Egyetem Művészettörténet szakát, ahová fel is vették. Amikor Nyíregyházáról  Budapestre költözött, minden addig gyűjtött rézkarcát és régiségét eladta azért, hogy ugyan kevesebb, de értékesebb műtárgyat tudjon az árából vásárolni. Első igazi műtárgya egy Krisztus-kép volt.

„2000-ben indult el a vatera.hu, amire az elsők között regisztráltam. A könyvtárban volt két számítógép, amiken régiséget kerestem és magáneladóktól felkerült műtárgyakat vettem, amiket azután jóval többért tudtam eladni. Volt olyan, hogy vettem egy faliórát, ami rommá tört a postán a szállításakor. Tizennyolc évesen már volt egy nagyon ritka Gorka Géza-tárgyam is, amit egy nyíregyházi piacon a romok között találtam. Hajnalonként az Ecseri piacon kezdtem, sokszor zseblámpával válogattam ki a lomok közül az értékes holmit. Később összeismerkedtem néhány restaurátorral, akik felújították a tárgyakat, majd továbbadtam őket a kereskedőknek” – mesélte Balázs.

Díszedények Hann Sebestyén műhelyéből (forrás: Arcanum/amu.hvg.hu)

Az egyetem alatt bizományos kereskedést folytatott, egyetemi hallgatótársai hozzá fordultak, ha fel kellett becsülni egy-egy tárgy értékét. Kutatási területe a II. Világháború után elveszett magyar arisztokrata-műtárgyak, de ha régi családi fotókon szereplő tárgyak miatt keresik fel, az is felkelti a kíváncsiságát. „Érdekelt, hogy a 1960-as, ’70-es, ’80-as években a mecénás szerepébe bújt állam miként épített ki egyfajta szociális hálót a korszak képzőművészei számára. Foglalkoztam a Bizottsággal, érdekelt az Iparterv – a mániám azonban az iparművészet volt, és elkezdtem utánajárni a XIX. századi ötvösségnek. Volt Kozma Lajos és magyar art deco »korszakom«, de szinte minden művészettörténeti időszak foglalkoztatott. Általában egy-két évente mindig valami új iránt lelkesedem be.” 

„Minden egyes eszközt, amivel széles közönség előtt tudjuk népszerűsíteni a műtárgyakat, meg kell ragadnunk, mert fel kell nevelnünk egy olyan generációt, amely értékeli az antik tárgyakat. Ez minden műkereskedőnek és műkedvelőnek is társadalmi szerepvállalása kell, hogy legyen” – mondta Balázs az Antikhősök című tévéműsor kapcsán.

Antikhősök (forrás: amandala.hu)

Arra a kérdésre, hogy áll a műtárgypiac jelenleg, azt válaszolta, hogy a Covid miatt és a környezettudatos életmódnak köszönhetően az emberek többet foglalkoznak lakóhelyük hangulatával, és már nem akarnak rögtön újat venni, inkább magas minőségű, kézzel készült bútorok mellett döntenek.

A műtárgyhamisítás kapcsán elmondta: „Többször kerestek meg olyan »szakértői« felkéréssel, hogy hamisított képre vagy műtárgyra adjak ki eredetiséget igazoló szakvéleményt. Ilyen elég gyakran előfordul, és mindig nagyon határozottan mondok nemet. De volt már olyan hagyatéki felkérésem is, amit azért utasítottam el, mert nagyon rossz volt az örökösök között a kapcsolat.” 

Fotó: T. Szántó György/demokrata.hu

Műtárgyhamisítás már régóta létezik, de Balázsék nagyon sokat dolgoznak azon, hogy kiszorítsák a gyanús tárgyakkal kereskedőket. „A hamisítás nem hazai specifikus, és mindig öt perccel a trend után van. Ha például hirtelen felfut egy festő, abból a hamisító gárda is megpróbál másolatokat készíteni, mert eladható. Hogy mit hamisítanak a legtöbbet, nem tudom, mert ez ciklikusan változik. Minél egyszerűbb reprodukálni valamit, annál egyszerűbb a hamisító dolga. Egy Hann Sebestyén-kehelyből azért nincs hamis, mert azt meg is kellene csinálni, de nem tudják.”

Balázs galéria nyitását tervezi elsősorban azért, hogy a raktárában lévő tárgyait a nagyközönségnek is megmutathassa. Üzleti szempontból fontosnak tartja, hogy az online tér mellett fizikailag is tudja fogadni a vásárlókat, illetve szeretné, ha a műtárgyak, régiségek iránt érdeklődők ismeretét és látókörét szélesíthetné.

Családi örökség (forrás: Fortepan)

„Nem szakértő-továbbképzés a cél, hanem a biztos alapok átadása a régiségpiacra, árverésekre járó műkedvelők számára. De emellett egy teljesen új, fiatal generációt is szeretnénk bevonzani a szakmába, akik remélhetőleg értékelni fogják tárgyi örökségünket.”

Megyesi Balázs a Kepes György Nemzetközi Művészeti Központban nemrég nyílt Csáji Attila életmű-kiállítás kurátora is, és habár elsőre távolinak tűnhet a modern festőművész és az ő antik tárgyainak világa, az interjú során egy érdekes párhuzamra hívta fel a figyelmet.

Antikhősök (forrás: musor.tv)

„Egy biedermeier komódban ugyanaz a modernitás és szimpla minőség van meg, mint egy jól hajlított neoncsőben, és ami nagyon fontos, hogy „öt perccel” a koránál hamarabb és máshogy elgondolva készült el. Azt szeretem a műtárgyaimban is, hogy előbb születtek meg mint, ahogy divattá váltak volna. A korábban már említett Danhauserben azt a modernitást szeretem, amit a XIX. századba hozott, és aminek az úttörője volt. Csájiban is a pionír innovátor érdekel, tehát ez egyfajta párhuzam.”

Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.

Nyitókép: Megyesi Balázs (forrás: antenna-entertainment-press.com)