Filmtámogatások Olaszországban

Az olasz filmművészet kiemelkedő szerepet tölt be az európai kultúrában, viszont, ahogy az öreg kontinens minden országában, a filmkészítők számára fontos az is, hogy milyen jellegű és mértékű támogatásokat tudnak igénybe venni készülő filmjeikhez. Az elmúlt év változásai lehet, hogy megingatják Olaszország vezető pozícióját.

Míg az amerikai filmiparra a tömegszórakoztatás jellemző, és a filmekre profitot hozó árucikként tekintenek, addig Európában inkább az alkotások művészi értéke, kulturális örökségként történő kezelése hangsúlyosabb. Mivel azonban talán ez az egyik legköltségesebb művészi kifejezési eszköz, nyilvánvaló, hogy ha nem termel megfelelő bevételt, állami támogatásra szorul. Az elmúlt évtizedekben felismerték, hogy a filmipar gazdasági húzóágazat is lehet, ennek pedig kulcsa a külföldi – főként amerikai – produkciók idecsábítása. Az olcsóbb európai munkaerő, a változatos, bármely kort és országot „eljátszani képes” épített és természeti környezet, a kiváló infrastruktúra is komoly vonzerő volt a nemzetközi stábok számára, de az 1990-es évektől – a nemzeti filmeknek járó közvetlen támogatás mellett – beindultak azok az új filmtámogatási rendszerek, amelyek a filmgyártási költségek meghatározott arányának visszatérítésével még kívánatosabbá tették az egyes országokat. Az nyer és képes hosszú távon is fennmaradni, aki nem csak magasabb összegű támogatást ad, hanem arról is biztosítja a filmeseket, hogy a rendszer átlátható, kiszámítható és stabil.

Olaszország vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb forgatási helyszíne az amerikai stúdióknak, gondoljunk csak olyan klasszikusokra, mint a Római vakáció, a Ben-Hur, az elmúlt évtizedekből A tehetséges Mr. Ripley, az Angyalok és démonok, a tavalyi év sikerfilmjei, a Konklávé és az Emilia Pérez. A sorozatok közül pedig AFehér Lótusz második évada, amelynek szicíliai helyszínén, a Four Seasons lánc egyik szállodájában a forgatás befejezését követően fél évig lehetetlen volt szobát foglalni, a helyi idegenvezetők pedig már Fehér Lótusz-túrákat kínálnak az erre vágyó turistáknak. 

A filmeknek tehát kimutatható gazdasági hatásuk van az országok idegenforgalmára. A részletes információkat nyújtó Italy for movies honlap egyrészt praktikus, kereshető felületet biztosít a változatos olasz helyszíneknek, tájékoztatást nyújt az elérhető támogatásokról, az éppen az országban készülő filmekről, de adatbázisában lokáció szerint rá lehet keresni a korábban forgatott filmekre is, hátha valaki ennek alapján szeretne ihletet meríteni. 

2024 nyár végén, futótűzként terjedt a nemzetközi sajtóban az új olasz filmtámogatási program híre. A rendkívül vonzó negyvenszázalékos támogatás (az olaszországi költés negyven százalékát a forgatást követően visszakaphatják a produkciók) abban az esetben érvényes, ha a külföldi stáb legalább 250 ezer eurót költ az országban. 

A korábban 2024 elejére igért változtatások több hónapot késtek, ami így is jelentős kiesést okozott az ágazatnak, mivel számos produkció a bizonytalanság miatt lemondta vagy elhalasztotta a forgatását. Fontos változás volt az is, hogy a kisebb (3,5 millió alatti) költségvetésű filmek nehezebben férhetnek hozzá az automatikus támogatásokhoz, ezért az új rendszer kritikusai attól tartanak, hogy a kormány ilymódon nagyobb kontrollt kíván gyakorolni a készülő filmek tartalma felett. A hivatalos indokolás ezzel ellentétben, a túlfűtött filmgyártás korlátozása, ami az olasz kulturális minisztérium szerint a hazai filmipar anomáliája volt. 

A filmesek körében oly' népszerű Toszkána (forrás: Unsplash)

Olaszország új filmtámogatási rendszere jelentős vitákat váltott ki a szakmában, különösen a független filmesek és kis költségvetésű produkciók körében. A reform célja ugyan a közpénzek elosztásának racionalizálása volt, de sokan attól tartanak, hogy ez a független filmgyártás visszaszorulásához és a kulturális sokszínűség csökkenéséhez vezethet.

Az ágazatot érintő bizonytalanság miatt a filmelőállítók és a szakmai szerveztek már kongatták a vészharangot. 2025 tavaszán az olasz kormánynak szóló nyílt levélben részletezték, hogy a színészek és alkotók hetven százaléka hónapok óta munkanélküli és a jövőbeli kilátásaik sem túl pozitívak, egyúttal sürgették a döntéshozókat, hogy mielőbb alkossák meg a támogatási rendszer problémáit korrigáló rendeleteket. 

Volt egy komoly botrány, amely alapjaiban rengette meg az olasz filmtámogatási rendszert: a Kaufmann-ügy. A „Stelle della notte” munkacímű nemzetközi produkció producere, Francis Kaufmann, hamis személyazonossággal úgy igényelt 836 ezer euró állami támogatást, hogy a film tulajdonképpen sosem létezett. Ez persze rávilágított arra, hogy a jogi keretrendszerben is akadnak problémák, mivel a támogatásban részesülő filmelőállítóknak nem kellett leadni az elkészült alkotásokat, a támogatás igénybevételéhez elég volt egy szinopszis, egy költségvetés és egy olasz producer, az ominózus film pályázatát érvényessé is nyilvánította a minisztérium filmigazgatósága. 

A gyártási költségek igazolásával megbízott könyvvizsgálók szigorú számviteli paraméterek szerint dolgoztak. Kötelesek ugyan ellenőrizni a dokumentáció formai megfelelőségét, de nem kötelesek igazolni, hogy a filmet valóban leforgatták-e, vagy hogy a projekt összhangban van-e a korábbi produceri koncepcióval. A római ügyészség több nyomozást is indított, amelyek körülbelül egy tucat film támogatásához kapcsolódnak, és olyan jelentős olasz filmesek érintettek benne, mint Nanni Moretti, Luca Guadagnino és Paolo Virzi, valamint olyan világsztárok, mint például az Oscar-díjas Denzel Washington. 

Sergio Mattarella, Olaszország köztársasági elnöke és Alessandro Giuli (forrás: Wikimedia Commons)

Az olasz kulturális miniszter, Alessandro Giuli – elkerülendő a továbbiakban „szellemfilmek” támogatását – 2025. júniusában olyan új intézkedéseket vezetett be az Olaszországban forgató külföldi produkciók kapcsán, amelyek szigorítják a pénzmozgások nyomon követhetőségét, és a támogatásokat igénybe vevőket kötelezik a filmek bemutatására. A producerek szövetsége pedig olyan nyilvántartás létesítését szorgalmazza, amely objektív kritériumokon alapulva szűrné ki a csaló filmelőállítókat, regisztrálva korábbi munkáikat, gazdasági helyzetüket.

Az iparágban tapasztalható gondok ellenére a Cinecittá bizakodó, a római stúdió május végén ötéves fejlesztési programot jelentett be, melynek keretében új, modern stúdiókat létesítenének, és a gyártási kapacitásukat hatvab százalékkal növelnék.

Viszont nem csupán az olasz, de a teljes európai filmipart aggodalommal töltötte el Donald Trump amerikai elnök bejelentése, miszerint vámokat vetne ki az Egyesült Államokon kívüli filmekre. A részletek egyelőre nem ismertek, nem tudni,  mikortól, milyen hatállyal és milyen költségek után vetnék ki ezt a pénzügyi terhet, ha egyáltalán kivetnék, és azóta a Fehér Ház is azt nyilatkozta, hogy a döntés még nem végleges, mindenesetre a háttéregyeztetések folytatódnak. Az olaszok pedig abban bíznak, hogy mivel Trump egyik filmszakmai tanácsadója, Mel Gibson 2025-ben náluk forgatja a Passió folytatását, biztosan nem áll érdekében a saját filmjének munkálatai elé is akadályokat gördíteni.

A filmesek körében is népszerű Latemar-hegység a Dolomitokhoz tartozik, és részben Alto Adige (Dél-Tirol), részben Trentino területén található (forrás: Unsplash)

Az állami támogatás megléte tehát lételeme az olasz filmiparnak, nem csak a nemzetközi produkciók megtartása miatt, hanem a helyi filmesek igényeinek kielégítése érdekében is. A központi támogatásokon kívül ezért a forgatások szempontjából népszerűbb régiók, például Trentino, Alto Adige, Friuli Venezia Giulia helyi támogatásokat is nyújtanak a területükön forgató stáboknak, így egyszerre szolgálják az audiovizuális ipar decentralizációját és a helyi közösségek gazdasági erősítését.

A status quo fenntartása így kulcsszerepet játszik abban, hogy az ország audiovizuális szektora gazdasági és kulturális motor maradhasson. A megfelelően kialakított és fenntartott támogatási struktúrák egyrészt munkahelyeket teremtenek, másrészt hozzájárulnak Olaszország kulturális örökségének megőrzéséhez és nemzetközi láthatóságához. 

A cikk először a 2025 szeptemberében kiadott, Olaszország kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Jelenet a Fehér Lótusz II. évadából (forrás: CDN)

Lásd még:

Itália – a művészet otthona – Bemutattuk olasz lapszámunkat

Az olasz néplélek arcai – Szenvedély, család és az „édes élet” öröksége

„Antonioni a király, Fellini az Isten” – Máté Judit újságíró mesél az olasz film fénykoráról

Velence emblematikus fesztiválja, a Mostra – Filmtörténelem a lagúnák városában