„Fontos, hogy a kultúra mindenkié legyen”

Sokszínűség, nemzetköziség és folyamatosan frissülő vérkeringés – ha mindenképpen három szóba szeretnénk sűríteni a DART Társulat sikerének titkát, talán ezek lennének azok. A csapat művészeti vezetőjét, Varga Kingát nem tántorítják el a nehezítő körülmények, és probléma helyett megoldandó feladatként tekint az akadályokra. Vele beszélgettünk.

Napjainkban gyakran hallani, hogy a független társulatok nehéz helyzetben vannak itthon, de úgy tűnik, önöket ez nem gátolja meg semmiben. Nem hétköznapi, hogy egy csapat harmincnyolc darabot „termel” négy év alatt.

Nagyon sokat teszünk azért, hogy ne legyünk nehéz helyzetben. Új helyszíneket, lehetőségeket keresünk belföldön és külföldön egyaránt, minden pillanatunkat próbáljuk munkával tölteni. Művészeti vezetőként célom, hogy olyan feltörekvő, fiatal és lendületes alkotókat találjak a társulat számára, akik már sikereket értek el, de még nincsenek benne a top 5-ben. A koncepció része az is, hogy nemzetközi csapattal dolgozom (egyetlen magyar fiú van); különböző iskolákból, kultúrákból válogatunk fiatalokat. A struktúránkban fontos szerepet játszik a képzési programunk is, amihez szintén nemzetközi mestereket, komoly húzóneveket hívunk. Az a helyzet, hogy nemzetközi viszonylatban jobban megy PR-unk, mint itthon. Idén tizenhat diákunk van, de jövőre már hetvennel indulunk, és közvetítői irodaként is szeretnénk működni. Jövőre megcsináljuk a Dart Managementet.

Budapest és Berlin között ingáznak. Előny vagy hátrány a kétlakiság?

Több szervezést igényel, és az irodánknak is nagyobb kihívás, hiszen mindenhol maximalizálni kell a promóciós feladatokat. A próbák is két helyen folynak, ingázunk a városok között. De összességében előnynek érzem, a társulat neve több helyen forog, és bár büszkék vagyunk a magyar gyökereinkre, szívesen terjeszkedünk kifelé. A most következő három premier három helyszínen: Berlinben, Londonban és Budapesten lesz. Lehetséges, hogy jövőre a londoni Sadler’s Wells saját programjába is bekerülhetünk. A kinti közeg hatalmas löketet ad, nagyon nagy húzóerő, a próbatáncainkra is rengeteg jelentkező érkezik. Ráadásul külföldön akár ingyenesen vagy egy-két euróért próbálhatunk, és Berlinben baromi sok pályázat működik. Itthon az NKA és az EMMI támogat bennünket, ami szintén fontos pillére a működésünknek.

És mit tapasztalnak a nézők részéről? Szuper dolog, hogy a szervezők ilyen proaktívak, de hogyan viszonyul a kortárs tánchoz a berlini közönség?

Londonban és Berlinben sokkal könnyebb megtölteni egy színházat, mint Budapesten. Legalábbis nekünk. Holott ezeken a helyeken még nem vagyunk olyan ismertek, mint itthon. Kint az oktatás számottevő része a kultúra, nem csoda, hogy éheznek rá az emberek.

A társulat előadásai kapcsán azt érzem, két külön célcsoportot szólítanak meg: a progresszív kísérleti színház mellett van egy jóval befogadhatóbb oldaluk is a gyerekdarabokkal. Segít ez a láthatóságukon?

Igen, ez tudatos a részemről: egyrészt, aki szülőként eljön az előadásunkra, és lát egy színvonalas gyermekprodukciót, talán a felnőttdarabra is jegyet vált majd. Másrészt: szerintem fontos, hogy a kultúra mindenkié legyen, így nem csak egy réteghez akarunk szólni, hanem a saját eszköztárunkon belül minél több embert és korosztályt szeretnénk elérni. Emellett igyekszünk a gyerekdarabokat sem kommersz módon megalkotni, azokban is megőrizzük a kortárs tánc mélységét. Cél, hogy hűek maradjunk a profilunkhoz.

Mesél a most következő három produkcióról?

Egyelőre főleg a rengeteg munkát látjuk belőlük. Kiss Tamás és Winter Hanna készítik az Iterationst, Blenard Azizaj berlini művész koreografálja a Ukiyót, a harmadik pedig az olasz–tel-avivi Sofia Nappi Yü-Shi című darabja lesz. Nagyon más a három premier, ezzel próbálom tükrözni a társulat sokszínűségét is. Aki megnézi az előadásokat, három különböző világot, ízt, lendületet érez majd. Minden koreográfus felé kérésem volt, hogy díszlet nélküli, utaztatható darabot készítsen. Most nem lesznek látványos technológiai megoldások, a koreográfiának kell elég ütősnek lennie. Ez komoly kihívás, de tehetséges emberekkel és tisztázott körülményekkel nem lehet probléma.

Megjelent: 2020. április