Frida Kahlo koffere

Valószínűleg sokan vagyunk, akik nem őrzünk túl kellemes emlékeket az egykori iskolai rajzórákról. A kockák és miskakancsók kötelező másolása, a suta „mázolmányaink” miatti szégyenkezés, a bemagolt száraz adathalmaz „művtöriből”, inkább elriasztott a vizuális művészetektől. Persze ma már léteznek korszerű pedagógiai módszerek, mégis hiánypótló kezdeményezésnek számít a KÉPEZŐ összművészeti közösségi tér, amelynek alapítói saját módszert dolgoztak ki az élményszerű művészeti nevelésre. Minden korosztály számára. A KÉPEZŐ szeptember 29-én nyílt meg a Budapest Art Mentor program Felfedezők 4.0 című kiállításával a Keleti Károly utcában.

A II. kerületi önkormányzat tavaly ősszel hirdette meg a Margit-negyed projektet, melynek célja a „Margit-körút és közvetlen vonzáskörzetének kulturális és gazdasági újrahasznosítása”. Üres önkormányzati ingatlanok hosszú távú bérbeadására írtak ki pályázatokat, amelyekre bárki jelentkezhetett, aki úgy gondolta: vállalkozása hozzájárulna ahhoz, hogy színes pezsgő kulturális élet alakuljon ki Bel-Budán. A sikeres pályázók közül a KÉPEZŐ művészeti közösségi tér az első, ami megnyílt a Keleti Károly utcában. Terveikről honlapjukon azt írják: „Képzőművészet-alapú foglalkozásokat, előadásokat tartunk gyermekek és felnőttek részére, kiállításokat és összművészeti programokat szervezünk”. Itt látható a Budapest Art Mentor program Felfedezők 4.0 csoportos tárlata is, amelyben tizennégy fiatal hazai képzőművész mutatkozik be. Emellett a KÉPEZŐ-ben indul kreativitást fejlesztő kurzus, művészet- és meseterápia, művészettörténeti előadás-sorozat is.

A KÉPEZŐ-t alapító szakemberek saját költségükön újították fel a bérelt ingatlant, s így kedvezményes havi díjat fizetnek érte. Az önkormányzat bíráló testülete hiánypótlónak találta a koncepciójukat, amellyel új alapokra helyeznék az iskolai képzőművészeti oktatást.

Az új közösségi tér megálmodói: Bada Éva, Pénzes Boróka és Csiszár Beatrix. Éva és Boróka együtt végezték el a MOME múzeummenedzser szakát, jelenleg a Szépművészeti Múzeumban rendezvényeket és kiállításmegnyitókat szerveznek. Beatrix a Magyar Nemzeti Galéria múzeumpedagógusa volt, most már főállásban a KÉPEZŐ oktatási vezetője. Nem csak a művészetek iránti rajongás köti össze őket, hanem régi barátság is. – Mindhárman anyukák is vagyunk – mondja Bada Éva –, így saját tapasztalatból is tudjuk, milyen kevés óraszám jut a közoktatásban a vizuális nevelésre. Pedig a mi gyerekeink is fogékonyak lennének a művészetekre, de az iskolában erre nincs elég idő.

Bada Éva, Pénzes Boróka és Csiszár Beatrix (forrás: Facebook)

Véleményük szerint a vizuális nevelésben sokkal több lehetőség rejlik, mint amennyit a közoktatásban kihasználnak. Mert nem az lenne a cél, hogy a gyerekek a rajzórákon megtanuljanak jól lemásolni valamit és lexikális adatokat felmondani. A képzőművészet lehet kulcs az önismerethez, fejleszti a szociális készséget, az empátiát és a fantáziát is. A közismereti tárgyak elsajátításában akár egy festmény is lehet hatékony eszköz. A KÉPEZŐ alapítói hattól tizennyolc éves korosztálynak dolgoztak ki olyan oktatási programokat, amelyek a fiatalok érzelmi bevonásával élményszerűvé teszik számukra a képzőművészetet.

Ilyen iskolai programjuk az ArtKoffer. A név arra utal, hogy a foglalkozásokhoz szükséges kellékeket gurulós bőröndökön viszik be a tanórákra. Az egyik suliban negyedikeseknek próbálták interaktív játékos módon elmesélni a világhírű mexikói festőnő, Frida Kahlo sorsát, s megmutatni azt is, mennyi mindent lehet tanulni egy több mint száz éve született művésztől. A Frida Kahlo-kofferből előkerültek a festőnőre jellemző jellegzetes ruhadarabok, a virágos fejdísz, fülbevalók, egy plüssmajom, utalva az Önarckép majmocskával című festményére.

– A tárgyakkal megelevenítettük Frida történetét – folytatja Pénzes Boróka. – Van egy lány, akit súlyos baleset ér, az egész életére kiható gerincsérülést szenved, és hogy jobban elviselje a fájdalmait, elkezd festeni. Nem süllyed bele a tragédiájába, hanem igyekszik abból is a legtöbbet kihozni. Frida esete arra is példa, hogy a legnagyobb bajokkal is együtt lehet élni, és ebben is segít az alkotás.

A rendhagyó óra után tesztelték a gyerekeket: mire emlékeznek az elhangzottakból? Kiderült, hogy még azok is, akik látszólag oda sem figyeltek, minden részletet megjegyeztek. A diákokat annyira megérintette a történet, hogy azután leveleket írtak a KÉPEZŐ-nek: „Frida, ne add fel! Veled vagyunk! Te vagy a példaképünk!” 

De koffert készítenek Csontváry Kosztka Tivadarnak is, nem csak azért, mert a magyar képzőművészet egyik legnagyobb alakja volt, hanem mert az ő sorsa is sok mindenben lehet tanulságos a mai kamaszoknak is. – Csontváry patikus volt, harminchét évesen elhatározta, hogy mindent felad, hogy festőművész lehessen. Az ő példája azt is megmutatja, hogy a vágyaink megvalósításához sokszor kockáztatni kell, és elindulni az ismeretlenbe – magyarázza Csiszár Beatrix.

Egy másik módszerük a KÉPEZŐ Koffer hosszabb, többórás foglalkozások megtartására alkalmas, és szorosan kapcsolódnak a NAT tematikájához.  – Ebben az iskolai programunkban a különböző tantárgyak összekapcsolását próbáljuk segíteni, az interdiszciplináris oktatás jegyében – hangsúlyozza Beatrix. – A képzőművészet eszköze lehet az integrált oktatásnak. Például Munkácsy Mihály festményeivel bemutatható a realizmus kora, ezt összevethetjük azzal, hogy a realizmus hogyan jelent meg az irodalomban, mondjuk Balzac műveiben. Miként függött ez össze a korszak történelmével, természettudományos szemléletével.

Ugyanakkor a KÉPEZŐ fontos küldetése az is, hogy a kortárs képzőművészet iránt is fogékonnyá tegye a fiatalokat. Ezért a tematikájukban a régebbi korok művészeit mindig párba állítják egy-egy mai alkotóval. Paul Gauguin például megundorodva a nagyvárosi életformától elhagyta Párizst, és a nyugati világtól távol, Tahitin kezdett új életet. Hasonló utat járt be Sebastião Salgado fotográfus, aki fotóriporterként sok évig háborúkban, katasztrófákban fotózott, aztán elege lett mindenből, és elindult, hogy olyan természeti tájakat örökítsen meg, amelyeket az emberi civilizáció még nem pusztított el.

A KÉPEZŐ alapítói úgy vélik, olyan vizuális korszakban élünk, amikor elárasztanak minket a képek, a reklámok, plakátok, hirdetések, akciófilmek, videóklipek. A rengeteg vizuális szemét között nehéz felfedezni a valódi értéket. A felfokozott látványdömpingben mintha egyre inkább leszoknánk arról, hogy ne csak nézzük, hanem lássuk is a képeket. Ehhez ugyanis le kellene kicsit lassulni, elidőzni egy-egy műalkotás előtt, engedni, hogy hasson ránk. A fiatalok szabadidős tevékenységei közt a rockkoncerttel és a bulizással nehezen versenghet a múzeumlátogatás. Csakis élményalapú oktatással lehet érzékeltetni velük, hogy akár egy antik szobor is mennyi mindent elmondhat a mai emberről. A kép nem csupán dísz a falon. A művészet sokféle kompetenciát fejleszt, megtaníthat fókuszálni, egymásra figyelni, és közösséget teremt.

A KÉPEZŐ nyitott a felnőttek, a különböző társadalmi rétegek felé is. Sőt cégeknek is kínálnak programokat. A kreatív csapatépítő tréningeken például leginkább az absztrakt festészet eszközeit használják, ahol nincs jó vagy rossz kép, nem számít a képzettség, sem az ügyesség, így senki sem kerülhet megalázó helyzetbe. Egy ilyen csapatépítő tréningen megszűnik a munkahelyi hierarchia, s ez erősíti az elfogadást, az összetartozás érzését, javítja a belső kommunikációt. Minél hatékonyabbá válik egy munkahelyi közösség, annál inkább nő az esélye a jobb teljesítménynek, az innovációnak, közvetve a több profitnak is.

A modern vállalati kultúrában kulcsfogalommá vált a well-being: azaz egy korszerű munkahelynek inspiráló környezetet is kell nyújtania. A munkavállalók érzelmi, szellemi feltöltődéséről is gondoskodni kell. Ehhez is remek lehetőséget nyújt a képzőművészettel való találkozás. Segíti a társadalmi érzékenyítést is, hiszen korunk nagy kérdései – a globalizáció, a klímaválság, a túlnépesedés, a migráció, a szegénység vagy akár a nők helyezte – mind, mind olyan problémák, amelyek a kortárs műalkotásokon is megjelennek. Fontos beszélgetéseket indíthatnak el. Egy magára adó cég presztízsét alapvetően meghatározza a társadalmi felelősségvállalása. Ez a legjobb ösztönző erő arra, hogy a hazai cégek a kortárs kultúra támogatásában mecénásszerepet vállaljanak. A KÉPEZŐ csapata így próbálja összekötni a vizuális nevelést a felelős közösségi gondolkodással.

Nyitókép: Pénzes Boróka, Csiszár Beatrix és Bada Éva (fotó: Csizik Balázs)