by Helyes Georgina 2022. szept 20.

Hasít a Digital Producer – de vajon mi az?

Horgas Ádámmal, a projekt „atyjával” múltról jelenről és jövőről beszélgettünk.

Horgas Ádám sokoldalú művész: rendez, koreografál, zenét szerez, rajzol, a vizualitás mestere. Pályáját színészként kezdte, alapítója volt az Atlantis Színháznak, művészeti vezetője a Szegedi Nemzeti Színháznak. Az online világban elért sikereit, valamint az üzleti világban tett kirándulásait kevesebben ismerik. Ő honosította meg a színházi trailer fogalmát, 2010-ben elkészítette az első magyar websorozatot, 2011-ben pedig streamtévét fejlesztett, és Andy Vajna fővédnökségével létrehozta az első Európai Websorozat Fesztivált. Jelenleg a TikTokon hasít: két hónap alatt már huszonegyezer követője van Digital Producer nevű oldalának.

Csorba Kata, Horgas Ádám, Menczel Andrea – Én vagyok én, te vagy te (forrás:  Szegedi Nemzeti Színház)

Nagy újrakezdő hírében áll. Mi volt az első fordulópont a pályáján?

Amikor abbahagytam a színészetet, feloszlattam a társulatomat, és szabadúszónak álltam. Nagyon nehéz volt az újrakezdés. Én ilyen összművészetis csávó vagyok, a szakmában pedig nem értették, hogy most akkor mi is vagyok tulajdonképpen: rendező, koreográfus, zeneszerző, táncos, vizuális tervező? Aztán szerencsére, éppen mielőtt teljesen feladtam volna a színházat, beindult a szekér.

Sokan nem tudják, de az online világban is megvalósította innovatív ötleteit, és a start upok világában is otthonosan mozog. Ha jól gondolom, két szálon futott az élete, az egyik a művészet, a másik a business.

Igen. Éltem a szabadúszó művészek életét, közben pedig fejlesztgettem a netes projektjeimet. Az 1990-es évek végén én csináltam először színházi trailert. Aztán 2010-ben megcsináltam az első magyar websorozatot, a MAB-ot, amire Andy Vajna is felfigyelt. Az ő fővédnökségével létrehoztam az első Európai Websorozat Fesztivált. 2011-ben, a Netflix megalakulása előtt egy évvel kifejlesztettem egy streamtévét. Óriási dolog volt, hogy a Telekom ezt a projektet bevette az inkubátorprogramjába.

Az Életrevalók századik előadásának ünneplése a Játékszínben

A pandémia miatt a „stream” a szókincsünk része lett, de tíz évvel ezelőtt értettek ebből bármit is az emberek?

Amerikából jöttek szakemberek vizsgálni a projektet, el voltak ragadtatva tőle, de mivel ilyet sosem láttak előtte, azt a visszajelzést kaptuk, hogy nem tudják érdemes-e pénzt fektetni bele. Másfél évig, amíg tartott a telekomos pénz, fejlesztettem és a gyakorlatban is működtettem az oldalt. Most, a streamháborúk idején már a kezemben van egy olyan ötlet és egy olyan tudásanyag, amivel piacvezetővé lehetne válni. Nagyon szeretnék ehhez befektetőt találni.

Ért a businesshez, vagy segít valaki az üzleti tárgyalásokon?

Amikor anno sok céggel tárgyaltam, eleinte előfordult, hogy volt segítségem. Ahogyan a színházi világban a független társulati létből adódóan nem volt más választásom, mint hogy kitanuljak egy sor dolgot, a világítástól a sminkelésig, így volt ez az üzleti életben is, meg kellett tanulnom tárgyalni is.

Jelenet az 1984 című előadásból (forrás: Szegedi Nemzeti Színház/ Szabó Luca)

Az üzleti tapasztalatokat a művészetben is lehet kamatoztatni?

Ezek a tárgyalások tulajdonképpen pszichológiai harcok, amelynek vannak furcsa és idegőrlő szabályai. A Grönholm-módszer rendezése közben, amely egy üzleti világban játszódó előadás, tökéletesen tudtam kamatoztatni a tanultakat. Személyes tapasztalatom, hogy amikor azt érzed, „na, ez tuti megvan”, abból aztán végül nem lesz semmi. Amikor pedig úgy éreztem, hogy elsüllyedek a föld alá, szerettem volna szabadulni a tárgyalóasztal mellől, akkor meg másnap felhívott a Telekom, hogy megtámogat egy megdöbbentő összeggel.

Rendezőként is csak a saját innovatív ötletei motiválják?

Nem, és szerintem itthon nem is életszerű, hogy egy rendező csak a saját ötleteinek éljen. A rendezéseim egy része felkérés egy már kiválasztott darabra. Kihívásként élem meg, hogy a nekem szánt feladatot hogyan fogom izgalmasan megoldani.

Ha három dologgal kellene jellemeznie az előadásait, mik lennének azok?

Ami számomra fontos, az az alaposan elemzett lélektan és az összművészeti megközelítés, aminek fontos része a mozgás és a látvány. Mondjuk, vannak, akiket meg épp ezek zavarnak. Egy kritikus egyszer azt írta rólam, hogy kicsavarná a kezemből a projektort.

És erről mit gondol?

Azt, hogy hülyeség. A vetítés ugyanolyan színpadi technika, mint a forgó vagy a világítás. Azt mégse akarjuk kicsavarni senki kezéből. Akkor kell bármit kicsavarni valakinek a kezéből – ha ugyan van értelme ennek a megfogalmazásnak –, ha azt rosszul használja.

Visszatérve az újrakezdéseire: a szabadúszó évek után újra rajtvonalhoz állt, művészeti vezető lett Szegeden, ahonnan azonban négy év után felállt.

Szeged óriási szerelem volt. Minden lapot rátettem az életemből. Szakmailag és magánéletileg is lemondásokkal járt. Budapesti vagyok, a családom is itt él, ezért ez totális életformaváltás volt. Szeged előtt is hívtak ilyen pozícióba, de addig mindig határozott nemet mondtam.

Szegedre miért nem?

Mert a három tagozat miatt nagyon vonzott. Csodálatos társulattá kovácsolódtunk. Nagy csalódás, hogy nem sikerült végigvinnem, amit szerettem volna.

Óriási nézőszám-emelkedés, szakmailag elismert előadások, budapesti vendégművészek, nagy közönségsikerek. Mi az, ami nem sikerült?

Átvettünk egy nagyon alacsony nézettségű színházat. A pályázatunkban az állt, hogy az ötödik év végére felhozzuk nyolcvan százalékra. Ezt már az első év végén elértük. Elégedett volt a város, elégedettek voltak a művészek. Szuper előadások készültek...

Akkor miért állt fel?

A vezetőséggel olyan konfliktusba kerültem, ami számomra már tarthatatlan volt. A főigazgató elvette két tervezett rendezésemet: a Chicagót másnak adta, a saját musicalem ősbemutatóját pedig – amelyet Szemenyei Jánossal írtunk a világhírű Zoli bohóc életéről – kivette a műsortervből. Ha az alkotói szabadságomat korlátozzák, akkor teljesen felesleges ott maradnom.

Tudta ott folytatni, ahol négy éve abbahagyta?

Nem. Egyáltalán nem. És ez nagyon félelmetes volt. Több színházban visszajáró rendező voltam, ezek a kapcsolatok elsikkadtak a négy év alatt, mivel tudatosan nem vállaltam munkát más vidéki teátrumban, hogy mindig Szegeden tudjak lenni. De szerencsére most már újra vannak felkéréseim, és szakítottam időt, hogy elővegyem a régi terveimet, hogy újult erővel kezdjek a megvalósításukhoz.

Forrás: a Digital Producer Facebook-oldala

A megvalósítás olyan jól sikerült, hogy a Digital Producer nevű oldala hasít a TikTokon. De mi is ez pontosan?

A TikTok egy dinamikusan fejlődő felület, ahol még gyorsan lehet sikereket elérni. Egy online sorozatot készítünk rajta. Van egy Franciska nevű karakter, aki a Digital Producer oldal arca. Az ő titokzatos életét követhetjük nyomon, illetve akár bele is szólhatunk. Ez a projekt minden várakozásomat felülmúlta, szűk két hónap alatt több, mint huszonegyezer követőt és több mint százötvenezer kedvelést vonzott. Olyan modellt találtam ki, ami a közösségi oldalakra épülő kereskedelmi stratégiával próbál támogatást szerezni filmeknek és színházi előadásoknak.

Hogyan?

A social média úgy működik, hogy ha influenszer leszel sok követővel, akkor a jelenléted marketingtevékenységgé válik. A cégek pedig elkezdenek támogatni. Mi kihívásokat hirdetünk, amin pénzt lehet nyerni. Eleinte én finanszíroztam ezeket. Most már olyan erős a nézettsége az oldalnak, hogy cégek is bejelentkeztek. Jelenleg a Vidám Színpadnak fut egy kihívása nálunk. Remélem, hogy hosszú távon ez egy stabil kultúratámogató modellé válik.

Mint ahogyan például egy kőszínházban a nagyszínpadi musical bevétele eltartja a kisszínpadi kortárs kísérleti előadást, úgy itt a nagyobb céges együttműködések finanszírozzák majd a kulturális projekteket?

Pontosan. Bár most még csak a készülő kulturális művek vagy események promócióját tudjuk segíteni, de oda szeretnénk eljutni, hogy digitális producerként is elő tudjunk állítani sorozatot, előadást. A vállalati és kereskedelmi szférából befolyó pénzt szeretném konvertálni művészeti projektekbe. Ez nem fantazmagória, hiszen tizenegy éve ezzel a modellel csináltam végig az első Európai Websorozat Fesztivált.

Horgas Ráhel, Horgas Ádám, Horgas Rebeka

Ez nem vesz el sok időt a színházi munkáitól?

Nem, mivel nem egyedül csinálom. Van egy kis stábom. A stáb gerincét a két lányom adja. Rebeka, a nagyobbik lányom most végzett a METU-n rendező mesterszakon, Ráhel pedig színésznő. Ahogyan fejlődik a sztori, egyre több színészt is szeretnék majd bevonni a sorozatba.

Ha mondjuk bejelentkezik egy mosógépgyártó márka, akkor mire számíthat?

A márkának kiírunk egy kihívást. Ennek a kreatív része a mi feladatunk. Például az a kihívás, hogy olyan geget kell csinálni, ahol valaki mos. Ezeket feltöltjük az oldalunkra. Az összes pályamű elején ott lesz, hogy a „márka bemutatja”. És mivel a nyeremény sokakat aktivizál, a nyertes videót pedig a lájkok száma dönti el, így rengeteg emberhez el tudnak jutni. Ez nem direkt reklám. Nem arról mesélünk, hogy melyik alkatrész mit tud. Nálunk a márkaépítésnek, a márka elismertségének az a szegmense találkozik a social média lehetőségeivel, amelyik támogató, kreatív és trendi. A legutóbbi kihívásunknak több mint százezres nézettsége volt. Azokat a cégeket keresem, amelyek hisznek a Digital Producerben, értik azt, és remélem, az eddigi szakmai életem is garancia lesz nekik.

Hertai Petra, Horgas Ádám, Bányai Kelemen Barna – Ahogy tetszik, Szombathely (forrás: wssz.hu)

Az eddigi tapasztalatai alapján van olyan tanácsa, ami ugyanúgy érvényes a művészeti és az üzleti életben is?

Amikor az első színházi trailert megcsináltam, az egész szakma azt mondta, hogy „mi ez a baromság?”. Ma már mindenki csinálja. Jöttem a websorozattal, és megint jöttek az értetlenkedők: „mi ez a hülyeség?”. A streammel ugyanez volt a helyzet. Azt tudom tanulságként levonni, illetve akár üzenni is a szakmának, hogy nem szabad a terveket, víziókat leírni az elején, csak azért, mert még nem volt előtte olyan. Inkább forduljunk az új dolgokhoz kíváncsian, próbáljuk ki őket akkor is, ha még nem értjük, mert egyrészt a változást nyavalygással nem lehet megállítani, másrészt ha más úton is, de elvezethetnek minket majd oda, ahová el szeretnénk jutni.

Az interjút az első szakmai fordulópontjával kezdtük. Mi volt a legutóbbi?

Tizenöt év után újra visszabújt belém a kisördög, ugyanis nemrég újra színpadra álltam színészként, amikor be kellett ugranom egy rendezésembe. Nagyon jó érzés volt. Még az is lehet, hogy ez is egy fordulópont lesz…

Nyitókép: Horgas Ádám (fotó: Stekovics Gáspár)

 

Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!

Támogassa a kezdeményezésünket, legyen Ön is mecénás!