Hídépítés Kelet és Nyugat között – művészettel az európai integrációért

A Telekom Művészeti Gyűjteményét tíz éve hozták létre és ez idő alatt több mint tíz kiállítást rendeztek Európa-szerte. A gyűjtemény elsősorban a Közép-, Kelet- és Délkelet-Európai kortárs művészetre és alkotókra összpontosít azzal a céllal, hogy narratívájuk a közös európai tapasztalatban és művészeti életben is láthatóbb legyen. Antje Hundhausennel, a Deutsche Telekom márkaélményért felelős alelnökével beszélgettünk.

Miért támogatja a Deutsche Telekom a kortárs művészetet, különösen Kelet- és Délkelet-Európában, és mit kell tudnunk a művészeti gyűjteményükről?

Az Art Collection Telekom 2010-ben indult. Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa kortárs művészetére összpontosít, de a szomszédos országokból, például Törökországból és a Kaukázusból is szerepelnek műalkotások a gyűjteményben. Célunk ezzel kollekcióval az európai integráció előmozdítása, kiemelten fontosnak tartjuk Európa keleti részeinek bevonását ebbe a diskurzusba. A gyűjtemény minden művészeti médium számára nyitott: a hagyományos technikáktól kezdve – mint a festészet, a rajz és a szobrászat – egészen a performanszalapú, „itt és most” zajló alkotásokig. A gyűjtemény a kezdetektől figyelemmel kíséri a digitális technológiák egyre szélesedő felhasználási lehetőségeit a képzőművészetben, valamint a közösségi médiában végbe menő kreatív folyamatokat.

Flaka Haliti: Its Urgency Got Lost in Reverse (While Being in Constant Delay), 2017/ Sürgőssége elveszett a hátrálásban (miközben állandó késésben volt), 2017

Mi a kiválasztás alapja, hogyan kerülnek új műtárgyak a gyűjteménybe?

Amikor a gyűjtemény új szerzeményeiről gondolkodunk, a legfontosabb szempont, amelyet figyelembe veszünk, a történetek és narratívák lehetősége. A Telekom művészeti gyűjteményének célja, hogy megkérdőjelezze a látszólag természeteset. Az előítéleteket humorral leplezi le, és közös, közösen létrehozott valóságot közvetít, a kelet-európai történelmet és az aktuális eseményeket tekintve referenciapontnak.

Tehát mondhatjuk, hogy a tömegkommunikáció és a művészet egyaránt segíthet az emberek, régiók és országok közötti közös megértés előmozdításában?

Úgy érezzük, hogy összekötők vagyunk, de nem csak technikai értelemben. Szeretnénk a különböző kultúrákat is összekötni, tenni az előítéletek lebontásáért, megnyitni az elméket és szíveket. Meg vagyok róla győződve, hogy az egyik legjobb kommunikációs eszköz a kultúra: a zene és a többi művészeti ág, mert ezek megérintik az embereket.

A gyűjteményből 2020-ban Magyarországon is rendeztek egy kiállítást a Ludwig Múzeumban, Egyensúlyban címmel. Ennek apropóján azt nyilatkozta: „Egy kortárs művészeti gyűjtemény létrehozása mindig izgalmas, kihívásokkal teli feladat.” Említette azt is, hogy az elmúlt évtizedben a gyűjtemény látható volt számos kelet- és nyugat-európai múzeumban. Más és más kihívásokkal szembesülnek a különböző országokban a kortárs művészet és a vállalati kultúra területén?

Fotó: Rosta József, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Adattár és Digitális Archívum

Bárhol is jártunk a gyűjteménnyel az elmúlt tíz évben, a már említett integráló erő a művészeten keresztül elsődleges volt számunkra. Kezdetektől úgy gondoltuk, hogy ez a speciális fókusz elengedhetetlen ahhoz, hogy kulturális hidat építsünk Kelet és Nyugat között. És úgy gondolom, hogy a csapatunkkal zseniális munkát végeztünk. Most pedig, ezekben a nehéz időkben, amikor Ukrajnában háború zajlik, még inkább meg vagyunk győződve arról, hogy egyre fontosabb az országok közötti szakadék áthidalása, hiszen Európa-szerte szükségünk van a közös megértésre.

Miért jó egy vállalatnak, ha saját művészeti gyűjteménybe invesztál? Hogyan befolyásolhatja egy ilyen gyűjtemény a vállalat mindennapi életét vagy stratégiáját, illetve a tágabb társadalmi közeget, amelyben működik?

A művészet kiváló platform a társadalmi kérdések megvitatására. Akár egy egyszerű konferencia vagy bármilyen szakmai esemény során is beiktathatunk művészeti elemeket, alkalmazhatunk művészeti eszközöket vagy műalkotásokat, mert ezekkel tökéletes környezetet teremthetünk a kapcsolatépítéshez és a kreatív folyamatokhoz.

Magyarországon korábban volt egy olyan támogatási rendszer, amelyben a cégek adó-visszatérítést kaphattak, ha művészeti gyűjteményük volt, de ez a fajta támogatás ma már nem létezik, és a független művészeti szcéna megsínylette a hiányát. Milyen jogi háttere van a művészet támogatásának Németországban?

A német kormány támogatja a kultúrát és az itteni kulturális szcénát, ehhez költségvetési keretet is biztosít bizonyos intézményekben. Az adókkal nem vagyok tisztában, de azt hiszem, nálunk soha nem volt ehhez hasonló adó-visszatérítési rendszer a művészeti életben. Nagyon szorosan együttműködünk a kormánnyal, és az Európai Bizottság is számos kreatív iparágat támogat, nemcsak a képzőművészetet, hanem a zenét, a divatot és a dizájnt is.

Danica Dakic, Isola Bella, 2007-2008, videostill, © Danica Dakic, VG Bild-Kunst Bonn

Tíz eredményes év áll önök mögött. Mik a jövőbeli, hosszú távú terveik ezzel művészeti gyűjteménnyel?

A digitalizációt integráljuk a művészetbe, és megnézzük, hogy a művészek hogyan tudják jobban kifejezni magukat a mesterséges intelligencia segítségével. Támogatjuk a kutatást és a tudományt is ezen a területen. Úgy gondolom, a kultúra és a művészet, különösen ebben a korban fontos a gyűlölet és az agresszió leküzdéséhez, ezért jelen kell lennünk a lehető legtöbb felületen. Hamarosan képesek leszünk új digitális és immersív formátumokat és komplex technológiákat alkalmazni a mesterséges intelligencia, a robotika és a digitális valóság segítségével. Ez izgalmas kihívás az Art Collection Telekom számára, és kíváncsian várjuk, hogy ezek az új megközelítések hogyan gazdagíthatják a művészeti életet.

Célunk továbbá az is, hogy több oktatási eszközt hozzunk létre a diákok számára. Jelenlétünket a különböző oktatási intézményekben azért tartom különösen is fontosnak, mert hiszek abban, hogy a művészet nem az elit privilégiuma, hanem mindenki számára elérhetőnek kellene lennie.

Mi a személyes motivációja ebben a projektben?

Mindig is érdekelt a művészet, gyerekkorom óta. A középiskola után művészettörténetet és zeneelméletet tanultam, mielőtt a vállalati üzleti világba kerültem. Ezért vágyam és szándékom, hogy hosszú távon és fenntartható módon támogassam a fiatal művészeket és a kortárs művészetet. Különösen motivál, hogy a közönség szélesebb rétegeivel is összekapcsolhassuk a tehetséges fiatal alkotókat.

------------------------

A bonni székhelyű Deutsche Telekom művészetek és innováció iránti elkötelezettségének grandiózus, unikális példája a Beethoven X. projekt. A szintén bonni származású Beethoven születésének kétszázötvenedik évfordulóját ünneplő eseménysorozat részeként tavaly októberben felcsendült a X. szimfónia. Az, amit a Mester nem írt meg. A befejezetlenül ránk hagyott művet mesterséges intelligencia fejezte be. A komputerbe nem csupán a torzóban maradt szimfóniát, hanem az összes Beethoven-alkotást betáplálták, sőt a kor más zeneműveit is, amelyek a stíluselemek és az ismétlődő motívumok miatt voltak fontosak. Kétszáz variáció készült, amelyek közül már nem a gép, hanem emberek, zenetudósok választották ki a végleges, előadásra méltó, „legbeethovenibb” változatot. A projektet Matthias Röder zenetudós, a zenei értelmezés interdiszciplináris, számítógéppel segített elemzésének szakértője irányította.

Beethoven maga is nagy barátja volt minden technikai újításnak, ő volt az a pianista, aki annyira szétfeszítette a zongorajáték technikai határait, hogy új hangszereket kellett neki készíteni. Ő használt először metronómot, és ő jelezte először a kottáin a metronómbeállításokat.

A X., immár befejezett Beethoven-szimfóniát a bonni filharmonikusok adták elő, a budapesti közönség kivetítőn élvezhette a koncertet. Talán az új darabot, – amelynek megszületését a Deutsche Telekom tette lehetővé – alkotástechnikai kísérletnek fogná fel a Mester.

Nyitókép: Antje Hundhausen (fotó: Deutshe Telekom)