by Nagy Zsófia 2021. júl 18.

Holland hallgatóból magyar oktató: Vékony Délia

A holland felfogás szerint a pedagógia közege – főként a felsőoktatásban – demokratikus, az oktatás célja pedig a hallgató a kiteljesedése.

Milyen külföldön szerzett tapasztalatokkal tehetjük gazdagabbá a magyarországi művészeti oktatást? Mit tudnak Hollandiában, ami a magyar alkotók számára új perspektívát nyithat itthon? Vékony Délia művészettörténész, kurátor, az International Business School és a Budapest Art Mentor program oktatója, aki magát a holland aranykor szerelmeseként jellemzi, Hollandiában végzett doktori tanulmányairól, és a képzés során szerzett élményeiről mesélt.

Vékony Délia Dél-Afrikában szerezte BA és MA diplomáját, majd az Egyesült Államokban folytatott tanulmányokat, végül a doktori képzést Hollandiában végezte el. Jelentkezésekor olyan doktori programot kínáló intézményeket kutatott fel, amelyek a világ legjobb egyetemei közé tartoznak, ugyanakkor képzéseik itthonról, munka mellett is elvégezhetők, hiszen ekkor már teljes állásban dolgozott az International Business School oktatójaként. Hosszasan hezitált a londoni UCL és a Leideni Egyetem között, azonban a holland egyetem nyitottsága és proaktív hozzáállása egyértelműen eldöntötte a dilemmát.

Délia legmeghatározóbb hollandiai tapasztalata a szűk három év alatt a teljes nyitottság volt, az ő szavaival élve „már-már rendhagyó nyitottság”. Témáihoz, ötleteihez – amelyekre itthon gyakran azt a visszajelzést kapta, hogy nem alkalmasak kutatási témának, nem lehet belőlük könyvet írni – a Leideni Egyetemen maximális támogatást kapott.

A közös munka hollandiai témavezetőivel többnyire videóchaten keresztül zajlott, iskolapadban ülős frontális oktatás egyáltalán nem volt a képzésen. Doktori tanulmányait szupervíziós folyamatként írja le, amely során nagyon erős iránymutatást kapott oktatóitól. Évente nagyjából kétszer utazott Hollandiába, ezen alkalmakkal teljes valójában tapasztalhatta a nyitott szellemi közösség működését, a kinti egyetemi légkört. Az ott töltött időszakok alatt többször is lehetősége nyílt témáját előadni szakmailag megalapozott, ugyanakkor hangulatában informális alkalmakon. Az ilyen események nagyban hozzájárultak Délia kinti szocializációjához, a szellemi közösségépítés alapjaként írja le ezeket a programokat.

A legerősebb Hollandiában szerzett tapasztalata, amelyet munkájába teljes mértékben igyekszik beépíteni: a kinti oktatóitól látott, magyarországi viszonylatban szokatlan hozzáállás, a teljes mértékű partneri viszony kialakítására való törekvés. A holland felfogás szerint a pedagógia közege – főként a felsőoktatásban – demokratikus, az oktatás célja pedig a hallgató a kiteljesedése. Hollandia élen jár az alternatív pedagógiai módszertan fejlesztésében és alkalmazásában. Nagyon ritkák az előadások a kinti egyetemi képzéseken, az ilyen jellegű oktatás helyét olyan kísérletező pedagógiai módszerek vették át, mint például a „problem based learning”. Műhelymunka zajlik, amely során a hallgatók csoportokban járnak körül egy-egy témát, majd eredményeiket közösen prezentálják hallgatótársaiknak. Délia álláspontja szerint az ilyen típusú oktatási program önálló gondolkodásra neveli a diákokat, ösztönzi őket a felelős és aktív problémamegoldó szerep vállalására. Ebben a felállásban az oktató koordinátorként vesz részt az oktatásban, nem ő őrzi a bölcsek kövét. A diákság így sokkal motiváltabban, önmagáért és tevékenységéért felelősséget vállalva vesz részt a képzésben.

Délia véleménye szerint a fiatalokat a Hollandiában tapasztalt oktatói hozzáállás az ágensi szerep betöltésére készteti a társadalomban. Éppen ezért lenne fontos ezt a típusú pedagógiai módszert átemelni az itthoni oktatásba. Iránymutatónak tartja például a Budapest Art Mentor programot, hiszen itt megvalósul a korábban bemutatott oktatói szerepvállalás, a frontális oktatást egy együttműködésen alapuló mentorálási folyamat váltja fel.

A kép forrása: Vékony Délia Facebook-oldala