by Szele Tamás 2021. júl 06.

Hollandusok Bedepusztán – Elroy Thümmler kultúrfaluja

„A 2000-es években teljesen beleszerettem Budapestbe, ahogy a 90-es években az őrült tanyavilágba.”

Vannak érdekes álmai az embernek, valószínűleg mindenki elképzelte már gyermekkorában, hogy elmegy a világ végére, az Üveghegyen túlra, lelógatja a lábát a semmibe, aztán vesz arrafelé egy üres falut, és meghívja az összes barátját, valamint pár idegent is, hogy ne legyen olyan üres az a falu.

Bocsánat: azért pont erről, pont így nem mindenki álmodozik serdületlen korában.

Lehet, hogy Elroy Thümmler sem kifejezetten így tervezte eredetileg a dolgot, sőt, valószínű, hogy eleinte semmiféle terve nem volt, csak szerette magát jól érezni, és azt se bánta, ha más is jól érzi magát. Aztán megvásárolta Bedepusztát, és egyik dolog következett a másikból.

Amikor belevágott az üdülőfalu és kulturális fesztivál megalapításába, meg kellett vásárolnia az elnéptelenedő település összes házát, fel kellett újítania az épületeket, az pedig sok munkával és kiadással járt. Ő is dolgozott rajta, a családja is, ha szükséges volt, bérmunkásokat is fogadott, és tavalyelőtt már készen állt a világ kerekén is egyedülálló vállalkozás, indulhatott volna az üzlet. A jól sikerült próbaüzem során vendégül látta a Sziget Fesztivál zenészeit, néhány rajongójukat is, és mindenki fényes jövőt jósolt volna az egyedi vállalkozásnak, ami egyszerre vendéglátóipar és kulturális rendezvények szervezése – egy üres faluban. Minden készen állt tehát.

Akkor érkezett meg a világjárvány. De Elroy Thümmlert kemény fából faragták, nem adta fel, vállalta a lehetetlennek tűnő feladatot: ki kellett tartania addig, amíg az üzleti élet többi területével együtt újraindulhat a turizmus is. Jelentjük: sikerült neki. A kérdésekre egy magabiztos, helyzetét uraló üzletember válaszolt, aki szenzibilis, a táj és a vidék hangulatát érző kultúrember is. És a nehéz idők dacára vannak tervei, elképzelései.

Elroy Thümmler (fotó: Lakos Gábor/vasarnapihirek.hu)

Most már végleg Bedepusztára költözött?

– Nos, a Covid miatt is, meg mert sok fizikai munkát kellett elvégeznünk a faluban, az elmúlt egy évben főleg Bedepusztán maradtunk. Reméljük, a következő két évben„bevándorlunk”, és véglegesen itt fogunk élni!

Mondja el, kérem, mit szeret a magyar vidéken – vagy inkább, mit szerettek meg?

– Szeretem megtalálni azokat az értékes dolgokat, amelyeket Hollandiában örökre elvesztettünk. A magyar kultúra nagy része a vidéki életből ered: a zene, a népművészeti díszek, a bográcsozás szelleme. Ezek a gyönyörű parasztházak gyümölcsösökkel, ezek a dombos, változatos tájak; romantikus vagyok, és ezt szeretem. Azt is látom, hogy egyre többen jönnek vidékre Budapestről, új ötletekkel, kezdeményezésekkel (és itt nem csak a Káli medencére gondolok), szerintem a vidéki élet ettől még jobb lesz. De azt is be kell vallanom, hogy az egyik kedvencem az itteni életben, hogy Budapesttől csak egy órányi autóútra vagyunk.

– És mi az, amit nem szeret vagy nem tud megszokni?

– Kevesek képesek elrontani a sokak örömét – azt például utálom, hogy nincs olyan szabályzat, ami tiltaná, hogy az emberek szemetet dobáljanak ki az autóból. Persze vannak olyanok is, akik egyáltalán nem értik, hogy mit akarok elérni Bedepusztán, ami az ő szempontjukból érthető, de időnként nagyon demotiváló tud lenni.

– Az idén is meghirdette a The Great Yonder fesztivált, ami eredetileg a Sziget zenészeinek afterpartijából nőtte ki magát önálló rendezvénnyé. Úgy látom, már mind a kétszázötven hely foglalt. Kik jönnek ide, milyen országokból, és mit szeretnek Bedepusztában?

– Még nem minden hely foglalt. A helyzet még túl bizonytalan ahhoz, hogy a legtöbb embernek helyet tudjunk foglalni és utat biztosítsunk. Majdnem mindenki Hollandiából érkezik. A rendezvény lényege, hogy egy zárt fesztivált hozunk létre, ahol a művészek a vendégekkel együtt nyaralnak. A különlegessége (a hollandok számára) az, hogy maximum kétszázötven vendéget engednek be, így a jeggyel az emberek helyet és exkluzivitást vásárolnak, beleértve a tájakat, a valódi WC-ket, a szaunát, jó söröket és borokat pohárszám; nincsenek nagy nevek, de jó program van zenével, néhány előadóval és jógával. Mindez nagyon kis léptékben. Magyarországon több kiváló fesztivál jár ezzel az együttlétérzéssel, számomra ez a „magyar mód”, a „holland mód” inkább az individualizmusról szól, ezt a kettőt próbálom ötvözni. Tehát sok személyes tér áll rendelkezésünkre, de sok lehetőség van arra is, hogy másokkal együtt legyünk.

Fotó: Csákváry Péter/hungarytoday.hu

– Az, hogy a Sziget Fesztivál idén is elmarad, mint tavaly, nem befolyásolja a forgalmát?

– De igen, meglehetősen rosszul hat rá. Ezért is dolgozunk most mi magunk a faluban: szaladgálunk a talicskával, fásítunk, takarítunk, ásunk... Ez másfajta élet, mint egy amszterdami irodából promotálni egy olyan nemzetközi fesztivált, mint a Sziget.

– Szeretné továbbfejleszteni a rendezvényt, vagy az üdülőfalu bővítésében, fejlesztésében gondolkodik?

– Ez az életünk legfontosabb munkája. Először is meg kell keresnünk vele annyit, hogy megéljünk, és fenn tudjuk tartani a falut, de nagy terveink vannak arra is, hogy nemzetközi szinten szintén különlegessé tegyük a helyet: szeretnénk rendszeresen zenei eseményeket szervezni, művészeket meghívni, akik fellépnének az itt tartózkodásuk idején, gasztronómiai eseményeket szervezni, ahol a séfek a környékről származó ételekből és a faluban termesztett zöldségekből főznek. Szeretnénk a falut fenntarthatóbbá tenni az energia-, víz- és hulladékgazdálkodás terén. A fesztivál tulajdonképpen egy egyhetes összefoglaló arról, hogy mit szeretnénk tenni a Village Retreatben az egész év során.

– Abszurd belegondolni, de ha egy holland ember Magyarországon jól érzi magát olyan dolgok miatt, amiket mi gyakran nem veszünk észre – csend, természetes környezet, nyugalom –, lehetséges, hogy mi is jól éreznénk magunkat Hollandiában?

– Abszolút! Hollandiában sok minden nagyon jól szervezett, kevésbé bürokratikus, mint a legtöbb országban, a kerékpárosok paradicsoma, és szerintem nagyon jól megférnek ott azok az emberek, akik ki akarják fejezni az egyéniségüket. Élveztem az ottani életet, de most már jobban szeretem az itteni világomat.

– Van küldetéstudata? Vagy inkább úgy mondjam: feladatának érzi, hogy fejlessze a két ország közötti kulturális kapcsolatokat, vagy egyszerűen csak azt csinálja, amit szeret, és jól teszi a dolgát?

– Azt hiszem, rátapintott a lényegre. Igen, próbálom azt az életet élni, amit szeretek, de 1987 óta a két ország között vagyok, vannak nagyszerű barátaim itt, akiket én vittem Amszterdamba, és nagyszerű barátaim ott, akiket én hoztam ide. Én szerveztem a „Budapest Wunderground” nevű budapesti promóciós rendezvényeket Hollandiában, és egy amszterdami rendezvényt az A38-on. Azért jöttem Budapestre a holland TV-vel, mert úgy gondoltam akkoriban, hogy Budapest éjszakai élete a legjobb hely az univerzumban, a Cinetrip bulikkal, a romkocsmákkal és az egész éjjel járó tömegközlekedéssel. Visszatekintve azt mondhatom, hogy a 2000-es években teljesen beleszerettem Budapestbe, ahogy a 90-es években az őrült tanyavilágba. Az, hogy ennyi hollandot sikerült elhoznom Magyarországra, elsősorban az ország iránti szenvedélyemnek köszönhető. Szóval, igen, úgy érzem, én vagyok az egyik híd a sok közül a két ország között. Megjegyzem, nem én vagyok az egyetlen holland, aki így érez, Hollandiában még egy hungarofil magazin is van.

Forrás: villageretreat.eu

– Hány alkalmazottja van, és hogyan sikerült túlélniük a karantén időszakát?

– Csak én élek itt a feleségemmel, és két ember dolgozik nekem. A fiam is átjön néha-néha. Amint kinyitunk és működünk, természetesen több embert fogunk felvenni.

– Hogyan látja a vállalkozás jövőjét?

– Az üzleti életben a falu egészét bérbe vevő cégekre összpontosítok. Nem sok hely van Európában, ahol egy cég olyan exkluzivitást és olyan létesítményeket kaphat, amilyeneket mi kínálunk. A holland cégek szeretik az egyéni koncepciót. Emellett saját zenei és jógával kapcsolatos rendezvényeket fogunk szervezni, de a falut másoknak is bérbe adjuk, akik magánrendezvényeket szerveznek. Ez a falu tökéletes erre a célra. Végül, de nem utolsósorban egyszerűen kiadjuk a házakat nyaralásra, vidéki élményt kínálva a városi élet előnyeivel: különleges borok, menő zene, jó internet, finom ételek és – gondolom – jó társaság.

Fotó: Csákváry Péter/hungarytoday.hu

Szürreális kép: mulató hollandok egy üres magyar zsákfaluban, jógázva és zenélve épül a híd Kelet és Nyugat között – szürreális, de kellemes.

Reméljük, sokaknak fog tetszeni!

A nyitókép forrása: hungarytoday.hu/Csákváry Péter