„Időnként mentegetőzni kell, de a mi értékeink kezdettől fogva nem változtak”

1998 végén lett programigazgató, aztán 2009 és 2014 között egy kis időre kiszállt és Pécsett dolgozott, mert nem volt szíve megszüntetni egyes programhelyszíneket csak azért, hogy alkalmazkodjon a gazdasági válság következtében kialakult helyzethez. Nyolc éve ismét a fedélzeten van, a négy legnagyobb színpad kivételével ő felel a programokért. A munkája addiktív, a csapata nagyon jó. Amit csinálnak, fogalom: harminc éve úgy hívják, hogy Sziget.

Kardos József

Magyar szó, de kis túlzással az egész világon ismerik és ki tudják mondani. Milyen brand a Sziget?

A Sziget olyan brand, aminek respektje van, amiben megbízik a szakma és a közönség egyaránt. Ehhez kellett az a közel harminc év, ami alatt a fesztivál folyamatosan fejlődött, és következetesen tartotta magát a kezdetektől vallott értékekhez, mint a nyitottság, elfogadás, sokszínűség, tolerancia és mindenféle szélsőségesség elutasítása. Ez lesz a huszonnyolcadik Sziget, de ha nem lett volna két év Covid, akkor a harmincadik alkalmat ünnepelhetnénk az idén.

A fesztivál nyitottsága, őszintesége, programjaiban a műfaji sokszínűség ugyanannyit ad hozzá az egészhez, mint a nagy sztárok. A brandünk része az Island of Freedom szlogen, ami azt is kifejezi, hogy nem vagyunk egyenlőek azzal az éppen regnáló, jelenleg szélsőjobboldali kormánnyal, rendszerrel, ami ezt az országot a külföldi sajtóban és médiában megjeleníti. A brandünk megerősödéséhez az is kellett, hogy az elsősorban a bulvármédia által terjesztett előítéletes kép is megváltozzon rólunk, ami csak arról szólt, hogy „itt részeg, kábítószeres, kakastarajos punkok fetrengenek; mindenki koszos és be van lőve”. Mára szerencsére mindenki elismeri a Sziget kulturális értékeit, és nem a ritkán előforduló szélsőségekre – amelyek egy ekkora rendezvénynél kikerülhetetlenek –  helyezik a hangsúlyt. Közönségünk jelentős része külföldről, Európából vagy épp a világ másik feléből érkezik. A fesztivál az első években csak veszteséget termelt, majd a Pepsi névadó szponzorációja volt a fordulópont, onnantól kezdett programjában és a közönség összetételében is egyre nemzetközibbé válni az egész.

Nagy előrelépésnek tartom azt is, hogy a mostani komfortfokozat összehasonlíthatatlan a tizenöt-húsz évvel ezelőttivel. Most már tényleg mindenhol vannak zuhanyozók, egyre több a szaniterkonténer, a kézmosó és az ivóvízvételi lehetőség. Ma már a közönséget ebből a szempontból is sokkal jobban ki tudjuk szolgálni.

Még a Pécsett, az Európa Kulturális Fővárosa programban töltött időszakára visszatekintve is tudni lehet, hogy a műfaji sokszínűség nagyon sokat jelent önnek. Művészeti szemszögből mit élvez a legjobban a programigazgatói munkában?

Szeretem az előadó-művészetet, érdekelnek a társadalmi és politikai változások, és van bennem egy jókora adag tenni akarás, hogy jobbá tudjuk tenni a körülöttünk lévő világot, ezt az országot. Ezt a munkát nem egyedül látom el, hanem a különböző kezdeményezések, ötletek becsatornázása és a különböző feladatokra a legalkalmasabb személyek kiválasztása a feladatom. Szeretek csapatban gondolkodni és csapatot építeni. Elég jónak tartom az emberismeretemet – bár néha tévedek én is –, viszonylag jól szoktam felmérni a kollégák képességeit, és az évek alatt nagyon jó csapatot tudtam felépíteni, akiket lelkesíteni is tudok. Utóbbit nem nagyon kell egyébként, mert a Sziget addiktív: ha ezt valaki elkezdi, sosem szeretné befejezni.

A meghívott művészek hozzáadott értéke miben áll?

A nevek mindenképpen hozzáadnak a brandhez; egy fesztivál presztízséhez hozzátartozik, hogy kik lépnek fel ott. Büszkék vagyunk rá, hogy David Bowie-tól kezdve Prince-en át nagyon sok olyan előadónk volt a Sziget története során, akik a rockzene ikonjai, megkerülhetetlen figurái. Nem kell szégyenkeznünk az idei lineup miatt sem: Justin Bieber, Kings of Leon, Arctic Monkeys, Stromae és még sokan mások szórakoztatják a közönséget. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a zene mellett nálunk olyan komoly színházi, cirkuszi és egyéb előadó-művészeti programok is vannak egész héten, amik egy önálló cirkuszfesztiválon vagy kortárs táncfesztiválon is megállnák a helyüket, hiszen az előadóik a maguk műfajában világsztároknak számítanak. Elég sok helyen jártam már, de nem ismerek a Szigeten kívül olyan fesztivált, ahol a cirkusz, a tánc és egyéb műfajok a zenével azonos hangsúllyal szerepelnek a programban. Megfordult nálunk például az összes híresebb kanadai kortárs cirkusztársulat, itt volt a Svéd Királyi Balett, a Ballet Preljocaj, a Ballet national de Marseille, a La Fura dels Baus, Franciaországban pedig már mint cirkuszfesztiválra is komoly partnerként tekintenek ránk.

A nemzetközi menedzsmentekkel kapcsolatban mit emelne ki? Hogyan gondolkodnak azoknak az előadóknak a képviselői, akik jelenleg látszólag megszerezhetetlenek?

Hányszor szerettük volna, hogy Red Hot Chili Peppers- vagy egy Madonna-koncert legyen a Szigeten! Ezek az előadók általában saját színpaddal, saját díszlettel, saját kamionkonvojjal utaznak, és ha nem hajlandók elfogadni a mi koncertszínpadunkat, akkor nem tudjuk az ő színpadjukat külön erre a célra felépíteni; ezt technikailag nem lehet megoldani. Őket például eddig nem sikerült elhívnunk, de ki tudja, mit hoz a jövő, talán egyszer ez is összejöhet. Az mindenesetre biztos, hogy a nagy nemzetközi ügynökségek komoly partnerként tekintenek ránk, és nem a szándék, hanem sokszor a leküzdhetetlen technikai és földrajzi akadályok azok, amik miatt egy-egy fellépőt nem sikerül elhoznunk.

Nem titok, hogy nagyjából 1,2 millió euróval gazdálkodom az összes kisebb zenei és nem zenei programhelyszínen, míg a négy nagy programhelyszín (Nagyszínpad, FreeDome  Colosseum, Arena) több mint tízmillió eurós költségvetéssel rendelkezik. Nem is tudom felfogni azt a sok nullát, ami ott időnként elhangzik. Ez a négy színpad nem is hozzám tartozik, hiszen az egészen más világ, másfajta megközelítést és hozzáértést igényel, ami nem az én szakterületem.

Ha az előadó-művészeti programokat nézzük – különösen az idei fellépők listájában az ázsiai társulatokat Vietnámból, Japánból vagy Koreából – nekik elég az, hogy a Sziget mára egy világszerte ismert brand lett, vagy meg kell győzni őket arról, hogy érdemes eljönniük?

Nem kell különösebben rábeszélni a fellépőket, hogy eljöjjenek a Szigetre. Vietnámiak például már voltak nálunk egyszer, és nagyon szerette őket a közönség, úgyhogy most visszahívtuk őket. A tengerentúlról vagy Ázsiából érkező társulatok általában turnékat szerveznek maguknak, amihez mi csatlakozni szoktunk. Nekik is érdekük, hogy minél több állomása legyen a turnéjuknak, és mára sikerült elérnünk azt, hogy eleve úgy tervezik a turnéjukat, hogy az augusztus és a Sziget az egyik állomása legyen. De természetesen ez nem jelenti azt, hogy bárkit meghívunk, aki éppen erre jár. Az a cél, hogy úgy hívjunk meg egy előadást, hogy előtte megnézzük, valóban megfelel-e az itteni sajátosságoknak, a közönség igényeinek. Ennek érdekében sokat utazunk: előadó-művészeti vásárokra, fesztiválokra járunk. Az ilyen távoli helyekről érkező fellépőkkel kapcsolatban rendszerint nem az a kérdés, hogy akarnak-e jönni, hanem hogy meg tudjuk-e fizetni őket. A koreaiak esetében jelentős állami támogatást kaptunk Koreából. Ugyanez igaz Japánra, Kanadára és Ausztráliára is, támogatják a saját művészeiket abban, hogy eleget tudjanak tenni egy-egy meghívásnak. Ilyenkor az útiköltséget vagy annak egy jelentős részét az állam kifizeti nekik. Ez óriási segítség, enélkül nagyon nehéz dolgunk lenne.

Ha a nemzetközi közönséghez kell szólniuk, nehezebb dolguk van most, 2022-ben a közbeszéd, az aktuális történések és a politikai közhangulat miatt?

A kelet-európai régióban és azon belül is Magyarországon létezni egy ekkora fesztivál esetében sem könnyű dolog. Magyarországnak nagyon rossz a híre. Sok részben jogos, részben nem jogos előítélet van velünk szemben. Igen, a szakmának időnként magyarázkodnia kell, vagy elnézést kérni egy-egy hajmeresztő politikusi nyilatkozat vagy a szakmányban gyártott stupid törvények miatt. De a mi értékeink kezdettől fogva nem változtak: ugyanúgy a nyitottság, a befogadás, az elfogadás, a tolerancia és a béke szigete vagyunk, és nem vagyunk hajlandók ebből lejjebb adni. Azért csináljuk, amit csinálunk, mert hiszünk abban, hogy így érdemes élni. És azt szeretnénk, hogyha a hétköznapjaink is ilyenek lennének az országban, mint amilyen ez az egy hét itt a Szigeten. Ám úgy tűnik, hogy ez egyelőre sajnos csak vágyálom.

--------------------------------------------------

Pintér Nóra szponzorációs vezetőt is megkérdeztük a fesztiválon megjelenő együttműködő partnerekről. Így válaszolt:

„A Sziget Európa egyik legnagyobb zenei fesztiválja. Itt mindig presztízs megjelenni, és minden cégnél jól mutat referenciaként, nem is beszélve a közben készült tartalmakról, amik később reklámokban vagy más marketingkommunikációs területen is felhasználhatók.

Szponzorációs partnereinknek kereskedelmi érdekeltsége is van a rendezvényen, és az együttműködésünkben sokan azoknak a kampányoknak a lehetőségét látják meg, használják ki, ahol sorsolással jegyeket lehet nyerni a fesztiválra. Bátorítjuk is őket arra, hogy minél korábban csatlakozzanak a rendezvényhez, hiszen a Szigetnek majdnem egyéves kommunikációs időszaka van, így már a tél végén, mondjuk Valentin-nap környékén vagy tavasszal el lehet indítani egy közös kampányt. A cégcsoport, amelynek a része vagyunk, olyannyira eléri a nemzetközi közönséget is, hogy egy Magyarországon nem kapható rágógumimárka nyolc országban sorsolja a jegyeinket, illetve már a Tinderen is bárhol a világon be lehet jelölni, hogy Jövök a Szigetre, és már oda lehet szervezni a randikat is.

Az is igaz ugyanakkor, hogy mivel a Szigetet mindenki ismeri, mindenkinek van egy prekoncepciója is arról, hogy milyen ez a fesztivál, kik vannak itt. Egyes sztereotípiák a cégvezetők fejébe is be tudnak égni, ezért a narratíva, amivel megkeressük őket, eltér a korábbiaktól: Most már nem a fesztivált mutatjuk be nekik, hanem a közönségét, azt hangsúlyozva, hogy milyen értékes.”

--------------------------------------------------

Nyitókép: Kardos József 2019-ben (fotó: Vatai Réka Tímea / mentropia.hu)

Fotók: Sziget Fesztivál

l