„Ikonná kell válni”

Több mint húsz évig volt a Blind Myself metálzenekar énekese. Dolgozott többek között rádiós és tévés műsorvezetőként, az egyik legnagyobb hazai zenei kiadónál a Magneotonnál, majd másodmagával létrehozta saját cégét, a Supermanagementet. Zenekaraik között tudhatják a Wellhellót, a Follow the Flow-t, a Cloud 9+-t, Dzsúdlót és Azahriah-t, az Anna and the Barbiest, de egyengetik a fenti zenekarok néhány előadójának szólókarrierjét is.

Előbb népszerű zenész, majd menedzser – ez lenne a siker titka?

Szerencsés vagyok, nem tudatosan készültem erre a pályára. De amíg zenéltem, mindig kellett valamilyen polgári állás, és ez szinte mindig zeneipari munka volt. Így a színpad minden oldalán álltam már, rádióztam, tévéztem is. Sok irányból van tapasztalatom és kapcsolatom. Az meg, hogy metál zenészként megismertem az ipar nehezített részét is, amit nem minden popzenekar ismerhet, külön erőt adott. Ferich Balázs barátom, akivel a Supermanagementet tulajdonoljuk, szintén jól ismeri a szakma minden részét, együtt zenéltünk a Blind Myselfben.

Tóth Gergely (forrás: rokstars.hu)

Sok zenekart menedzselnek, de metál banda nincs köztük. Hogyhogy?

Mi ketten vagyunk a metálosok Balázzsal, de szívesen alkalmazunk ebből a közegből érkezőket, a Follow The Flow és a Wellhello dobosa is metál dobos. Nem tudatos, hogy nincs metál zenekarunk, egyszerűen így alakult, nem keresztezték egymást útjaink ilyen bandával.

Minek alapján vállalnak új zenekart?

Az első kérdés, amit felteszünk a hozzánk érkező zenekarnak, hogy mit szeretnének elérni. Ami általában ugyanaz mindenkinél.

Pénz és világhír?

Nem feltétlen. Inkább egy telt házas Budapest Park-koncert. Teljesen reális céljaik vannak, de ha a zene színvonala és a vágyaik nincsenek összhangban, akkor nem tudunk segíteni. Hétköznapi emberek vagyunk, nem csodatevő mágusok, csak azt tudjuk továbbgurítani, ami gömb alakú. Ha valami nem arra vagy úgy gurul, ahogy az elképzelés szólt, annak csalódás a vége. Mi ezt szeretnénk elkerülni, a vágyak egyeztetése után igyekszünk olyat választani, akinek beleszeretünk a zenéjébe, akit emberként is megkedvelünk.

Forrás: tixa.hu

Kell, hogy a zenekarnak már kiforrott elképzelése legyen a brandről, vagy jobb szeretik, ha önök alakíthatják az arculatot?

Ez mindenkinél más. A Wellhellonál például kész brandet kaptunk. Tomi (Karácson „Fluor” Tamás – HJ) nagyon tudatos, tudja, mit akar csinálni. Más zenekaroknál néha elkél a segítség. Senkit sem szeretnénk kifordítani magából, mi a tapasztalataink alapján tudunk tanácsot adni. De időnként hagyjuk, hadd valósuljon meg a zenekar elképzelése akkor is, ha mi úgy gondoljuk, zsákutca lesz.

Nem szigorúak?

Ebben a kérdésben nem, mert ha nem próbálnak ki mindent, amit szeretnének, akkor állandóan azon kattognak majd, mi lett volna, ha. Jobb néha hagyni, hadd csinálják, maximum a végén belátják, oké, igazatok volt.

Mond egy példát?

Volt egy zenekar, akikkel már nem dolgozunk együtt, terveztek egy médiahekket, aminek sem a stílusa, sem az üzenete nem tetszett, de megcsináltuk.

Mennyire működött a zenekar elképzelése?

Működött, de nem annyira, amennyire várták. Nem volt jó érzés megcsinálni, nem is érte meg, a végére igazunk lett, nem kellett volna, de nem bánom, hogy belementünk.

Hány zenekart lehet hatékonyan kezelni egy ekkora csapattal?

Most épp a határunkon vagyunk, kilenc produkcióval dolgozunk együtt, nem is szerződünk új előadókkal, hiszen mindenki ugyanannyi energiát igényel, ekkora csapattal ennyi emberrel lehet törődni. Persze sokszor nehéz visszafogni magunkat, rengeteg remek előadóval dolgoznánk szívesen, de ha jó munkát akarunk végezni, sokszor nemet kell mondani.

Welhello-koncet, 2018 (forrás: delzalapress.hu)

Meg lehet határozni, hogy melyik a legerősebb brand a kilenc produkció közül?

Ahogy a gyerekeid közül sem tudsz kedvencet mondani, úgy az előadóinkat sem tudom és nem is szeretném rangsorolni. Van, aki most keresettebb, felkapottabb, de ez hullámzó, ami teljesen normális. Nekem az a kihívás, hogy visszahozzam azt az előadót a körforgásba, amelyik épp hullámvölgyben van vagy stagnál.

(Forrás: Facebook)

Sok zenekar eltűnik, ha picit belassulnak a dolgok körülöttük. Nem mindenkinek megy az, hogy évtizedeken át folyamatosan pörögnek a jegyeladásaik, és még akkor is sold out a nagykoncertjük, ha évek óta nem adtak ki új albumot. Ikonná kell válni, ez a hosszú távú cél: legyenek az előadóink Presser Gáborok, akik nincsenek ott az összes klubban, fesztiválon, nem adnak koncertet minden héten, de sok évtized után is arénákat töltenek meg. Erre szeretnék a jövőben még több időt szánni, szívesen tanulmányoznék speciálisabb szakirodalmat, jó lenne olvasni angol, amerikai menedzserek könyveit arról, ők hogyan oldanak meg ilyen helyzeteket.

Más iskola az angolszász menedzsment?

Zenészként néhány évig éltem New Yorkban, voltam párszor a Roadrunner Recordsnál, ismertem pár embert ennél az erős rockzenekari kiadónál. Hasonló problémákkal küzdenek ők is, mint mi, de alapvetően más az egész ottani rendszer. Vallom, hogy a mai magyarországi piac az egyik legjobb és legdemokratikusabb. Ma nincs szükséged az aduász csávóra, aki bejuttat a tévébe, rádióba, aki kiadja a lemezedet, itt magadat is felépítheted, elég hozzá egy jó dal.

Anna and the Barbies (forrás: Facebook)

Azért szükséges menedzsment, kiadó itt is.

Nyilván nem hátrány, ha van háttérországod, de ha készítesz egy jó dalt, videót hozzá, az elég az induláshoz. Aztán mi segítünk a többiben. A lehetőség mindenki számára adott, megmutathatod magad. Tíz-tizenöt éve, ha besétáltál egy kiadóhoz a daloddal, és az ottani atyaúristennek nem tetszett, akkor egyszerűen nem jelent meg, ennyi. Biztosan számos olyan tehetséges zenész van, aki, ha ma kezdené, befutna, de mivel valamelyik kiadónak nem tetszett, amit mutatott, esélye sem volt, hogy a közönség megismerje a munkáját. Persze ez a nagy demokrácia kitermel gyengébb produkciókat is, de csak az marad életképes, amit szeret a közönség. Ez pedig látszik a YouTube-, Spotify-nézettségen, -hallgatottságon.

Miben rejlik egy brand erőssége? Az említett platformok számaiban?

A számok sokszor félrevezetőek. Lehet, hogy egy-egy előadónak milliós a nézettsége, sok százezres a követőszáma, de a minőségnek nincs köze a lájkhoz. Csinálhat minőségi zenét egy underground zenekar is, akik maroknyi emberre vannak hatással. Lehet, hogy nem lesz telt házas Aréna koncertjük, de az a tíz rajongó felvarratja a vádlijára a zenekar logóját vagy az énekes arcát. Mert ekkora hatással van rá. Esetemben ilyen a Biohazard: hatalmas fanboy vagyok, ha nem ismerem meg őket, nem indulok el ezen a pályán, és akkor most nem is beszélgetünk. Szerintem zseniálisak, most mégsem csinálnak több tízezres koncertet. Szóval, a számokkal érdemes vigyázni, a zene minőségét nem mutatják. A gázsit viszont segít belőni a fizetővendégek száma: a zenekar piaci értékét az határozza meg, hány ember fizet érte, hol és mennyi koncertet adnak, milyen áron és milyen gyorsan mennek el a jegyek. Jelenleg a Budapest Park-os koncertek a legfontosabb fokmérők.

Azariah (forrás: zkmedia.hu)

A koncertbevételek mellett számíthatnak mecénások támogatására?

Sok cég szeret zenészekkel együttműködni, de ők tudatosak, pontosan tudják, mit szeretnének. Olyan már nagyon ritkán fordul elő, hogy csak úgy megdobnak egy nagyobb összeggel, vagy kopogtatunk: kedves cég, van egy jó ötletem, adj rá pénzt! Inkább az jellemző, hogy ők mondják meg, milyen együttműködési modellt képzeltek el. A Red Bullal például sokat dolgozunk együtt, jó fejek, sokszor támogatják például a klipjeinket, ami nekünk a legjobb. Azt mi is érzékeljük, hogy az előadóinkat szeretnék egyre inkább influencerekként használni. Ez persze jó pénzt hozhat, de nem mindenre mondunk igent, válogatósak vagyunk, inkább kevesebb, de hosszú távú együttműködésekben gondolkodunk.

Dzsúdló (forrás: offmedia.hu)

A vállalt együttműködésről egyedül dönt a menedzsment?

Megbíznak bennünk a művészek, és mi is ismerjük őket annyira, hogy tudjuk, mire mondanának igent. Persze mindig tájékoztatjuk őket, hogy képben legyenek, de ezt a terhet levesszük a vállukról, az ügyfelekkel mi tárgyalunk. Nekünk az a munkánk, hogy ők egy dologra koncentráljanak: minél jobb zenét csináljanak. Minden más feladatot intézünk.

Pályázati ügyeket is?

Gyakran pályázunk, és gyakran nyerünk is. Hol kisebb, hol nagyobb összegeket, ezt a pénzt mindig visszaforgatjuk az előadóba, klipekbe, koncertekbe, hangfelvételekbe. Eddig jó tapasztalataink vannak az NKA-val, jól jöttek az elnyert pénzek. Nem feledve, hogy itt nem közpénzről beszélünk, hanem az Artisjus üreshordozói díjáról, amit a mi nagyobb előadóink is megtermelnek. Sok befektetés összegét fedezik a digitális és jogdíjpénzek is, persze ezek mind attól is függenek, mennyit játsszák a zenekaraink dalait – hullámzó, hogy ki mikor mennyi pénzt termel, de az biztos, hogy csak ebből az összegből nem tudnánk milliós klipeket forgatni.

Videóklip nélkül nem megy?

A vizualitás világában élünk, muszáj, hogy legyen videó. A Cloud 9+-nak például van egy másfél éves száma, akkor nem készült hozzá klip, az majd most debütál, biztos vagyok benne, hogy többen új dalként ünneplik majd. Ha nem kerül fel a YouTube-ra, akkor olyan, mintha nem is lenne.
Ráadásul fel van pörgetve a tempó, talán túlságosan is. Van egy barátom, Nyugat-Európában jelenik meg lemeze, fél éve kész, de még mindig nem adták ki. Itthon meg? Kész a klip, három nap múlva jelentessük meg! Ennek a felpörgetett tempónak megvan az előnye is: aktuálisabb dalokat írnak így az előadók, a rajongók folyamatosan megkapják, amire vágynak. De nagyobb a rizikó is: a klip sokba kerül, és nem egyszer fordul elő, hogy a kukában landol, mert nem olyan a végeredmény, amilyennek szerettük volna. Régen a lemez volt nagyon drága, az ma szinte ingyen megvan, hiszen a legtöbb előadó otthon legyártja az anyagot, a klipre viszont nagyon sok pénz elmegy. Minden számhoz kell, egy-egy jó minőségű videó pedig sokszor egy-másfél millió forint. Szorozd be ezt egy tizenkét trackes albummal!

Kell még tizenkét szám?

Inkább a single a cél, évente mondjuk négy jó, ha megvan, de időnként kell a nagylemez, most például a Wellhello jön ki albummal. És bátornak kell lenni, próbálkozni új, meghökkentő, szokatlan dolgokkal – lehet, hogy zsákutca lesz némelyik, de ahogyan korábban is mondtam, ezeket is érdemes megpróbálni. Ilyen újdonság volt például az online koncertezés, ami annyira nem jött be, nem sokan fizettek érte, nem is csináltunk sokat belőle. Ha streamelsz egy koncertet, azt csak jó, már-már albumminőségben teheted, minőségi vizuális megjelenítéssel, ami már inkább klipszínvonal, mint koncert. Élőben ugyanakkor nem olyan minőségben hallod az előadót, mint albumon, de nem is az a lényeg, hanem a hangulat: csajozol, pasizol, sörözöl, dumálsz a haverjaiddal, élvezed a kedvenc zenekarod dalait. Mi ezekre a koncertekre fókuszálunk.

Nyitókép: Tóth Gergely (fotó: Juhász Norbert/welovebudapest.hu)

A cikk megjelenését a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala támogatta.