Jazzkoncerttel nyílik meg Barcsay Jenő kiállítása Szentendrén a Múzeumok Éjszakáján

Barcsay Jenő (1900–1988), a XX. század egyik legmeghatározóbb magyar festőjének iskolateremtő életműve szervesen kötődik Szentendre városához. A klasszikus hagyományok és a modern művészeti törekvések mentén folyamatos festészeti kísérletezések határozták meg művészi látásmódjának alakulását.

1929-től a Szentendrei Festők Társaságának és a Művésztelepnek is tagja lett.  A Duna-parti kisváros távlati látványa, szűk utcái, hangulatos épületei szolgáltatták azokat a festészeti motívumokat, amelyek felkutatására a művész a szentendrei macskaköveket rótta minduntalan, és amelyek végigkísérték alkotói útján.

Enteriőrfotó, Barcsay-kiállítás (fotó: Deim Balázs)

Az erdélyi származású művész a Képzőművészeti Főiskolán eltöltött tanulóévei, majd párizsi és olaszországi tanulmányútjai, valamint számos hazai művésztelep látogatása után alakította ki egyedi, absztrakt stílusát. A puszta látványból kiinduló térszemlélet, a geometrikus szerkesztettség és figurativitás feszültségének megteremtésével egyedülálló életművet hagyott maga után. Festészete mellett jelentős grafikai és murális alkotásai is születtek. 1945-től 1975-ig főiskolai professzorként számos művészgenerációnak adta át elmélyült tudását az emberábrázolásról. Művészeti anatómia című kötetét tizenöt nyelvre fordították le, és a mai napig kulcsfontosságú tankönyvnek számít a művészeti képzésben.

Barcsay Jenő: Szentendrei házsor, 1967, 20 x 30 cm, olaj, vászon (fotó: Deim Balázs / Ferenczy Múzeumi Centrum)

A művész ajándékozása által 1978-tól adott otthont műveinek a Barcsay Gyűjtemény, a Dumtsa Jenő utcai kis barokk épület, a mai Barcsay Múzeum. Az épület 2015-óta zárva tart és csak nyaranta, időszaki kiállítások bemutatására volt némileg alkalmas. Az épület jelenleg komoly felújításra szorul, hogy újra megnyithassa kapuit egy állandó, a teljes gyűjteményt bemutató kiállítás számára. Az állandó kiállítás hiányának pótlására a Kmetty Múzeum ad otthont A formák ritmusa című Barcsay-tárlatnak.

Barcsay Jenő: Kapuívek pompei vörösben, 1971, 30 × 40 cm, olaj, vászon, (fotó: Deim Balázs / Ferenczy Múzeumi Centrum)

Barcsay Jenő szinte képről képre kísérletezett a tér és a forma viszonyával, az arányok és a kép struktúrájával. A látvány precíz, aprólékos tanulmányozásával művészi témájának fókuszába egyre inkább Szentendre városképének igéző részletei kerültek. Olajképein a kontúrok által felépített konstrukciót felváltotta a színfoltokból és mértani formákból való képszerkesztés. A kiállításon végigbarangolhatunk a ritmikus szerkesztőelv, a drámai színhasználat és az egyre határozottabb absztrakció szintézisére törekvő életművön.

Barcsay Jenő: A formák ritmusa
Kmetty Múzeum, Fő tér 21.
2023. 06. 25. – 2024. 05. 26.

További információ ITT.

---------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Barcsay Jenő: Szürke kép, 1966, 35 × 70 cm, olaj, vászon (fotó / forrás: Deim Balázs / Ferenczy Múzeumi Centrum)