by HJ 2022. szept 01.

Jöhet minden, ami kultúra!

– Interjú Tóth Ritával, az Absolut Vodka magyarországi brand menedzserével

Kisiskolásként falta a könyveket, a komolyzenébe felnőttként szeretett bele, emellett szívügye, hogy közelebb hozza a művészetet az egyik legnagyobb vodkamárka fogyasztóihoz. Tóth Ritával, az Absolut magyarországi brand menedzserével beszélgettünk.

Hallgatóként és előadóként is részt vett az Art is Business 7M programjában: milyen tapasztalatokat szerzett?

Mindkettő nagyon érdekes élményként él az emlékeimben. Hallgatóként még az első képzésen vettem részt, izgalmas volt, hiszen átfogó képet kaphattunk a hét művészeti ág világáról és arról, miként közelítsünk feléjük vállalati oldalról. Csak azt sajnáltam, hogy a világjárvány miatt az egész online zajlott, így hiányzott a személyes kapcsolódás. Pótolhattuk viszont ezt, amikor előadóként vettem részt a programban: azon az alkalmon harmadmagammal álltam a „diákok” elé. Itt a kihívást leginkább az jelentette, hogy záros időtartamba szorítsam a mondanivalómat… De a viccet félretéve, nagyon tetszett, mennyire nyitottak és érdeklődőek a hallgatók, ők inkább gyakorlati, mint elméleti oldalról közelítették meg a dolgot, direkt kérdésekre vártak direkt választ. Inspiráló tapasztalat volt – mindkét oldalról.

Az Art is Business és az Absolut kapcsolata hosszú évekre nyúlik vissza. Miként indult az együttműködés?

Svédország Nagykövetségi rezidenciáján ismerkedtem meg Balogh Mátéval, az Art is Business projekt vezetőjével, és mivel mindkettőnknek szívügye a művészet, hamar megtaláltuk a közös hangot. Már az első felkérés előtt sokat gondolkodtam azon, hogyan hozhatnánk össze a két területet: hogyan kapaszkodhatnánk egymásba úgy, hogy abból mindannyian erősödjünk? Az Art is Business életében eddig eseménytámogatások kapcsán vettünk részt, a közeljövőben szeretnénk másféle összekapcsolódást is, de ez még csak egy érlelődő gondolat bennem.

Mióta foglalkozik az Absoluttal?

Amióta a cég, ahol dolgozom, a Pernod Ricard megvásárolta a márkát – előtte az Absolut svéd állami monopóliumban volt –, lassan tizenöt éve. Korábban is foglalkoztam az úgynevezett fehér szeszekkel (vodka, gin, rum, tequila) mint brandmenedzser, de az Absolut kifejezetten felvillanyozott, örültem, amikor megkaptam ezt a feladatot, nagyon izgalmas márkának találtam, ami szellemiségében közel áll hozzám.

Mit ért ezen?

Nagyon tetszik, hogy mennyire elkötelezett a márka a kreativitás és a művészetek iránt. Nem is nagyon tudok hirtelen más alkoholmárkát mondani, amely ennyire nyitott lenne – nem csak a kultúra felé. A társadalmi felelősségvállalás, a környezettudatosság nálunk alap, nem csak jól hangzó lózung. Néha már-már azt érezheti a fogyasztó, hogy a cél a világmegváltás, időnként pedig jelzik, hogy ez nem a mi feladatunk, hiszen csak egy vodkamárka vagyunk – a magyar piacon például elég sok „hideget” kaptunk, amikor kiálltunk a „Család az család” kampány mellett. Pedig a márka minden országban ezen értékek mentén gondolkodik, viselkedik. Lehet, hogy a fogyasztók úgy érzik, egy-egy téma nem annyira releváns vagy hiteles egy alkoholmárka számára, de akkor is ki kell állni mellette. Ilyen a fenntarthatóság is: az Absolutnál nem csak a „green washing” része, amikor azt mondjuk, a gyártás során arra törekszünk, hogy a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal járjon a termék elkészítése, kiszállítása, értékesítése – így dolgozunk a kezdetek óta. A fejlesztésekkel arra összpontosítunk, hogyan lehetünk fenntarthatóbbak. Lepárlónk energiaszempontból a világ egyik leghatékonyabbja, de folyamatos célkitűzés a károsanyag- kibocsátás további csökkentése, valamint az újrahasznosítás arányának emelése, mindez a teljes transzparencia jegyében.

A művészet iránti elköteleződés is a kezdetekkor, a nyolcvanas évek derekán indult, nem kisebb személyiséggel, mint Andy Warhollal.

Igen, vele kezdődött minden – a pletykák szerint egy Factory partin. Ami tény, hogy Michael Roux, a márka akkori kreatív igazgatója személyesen is megismerkedett a művésszel, és felkérte egy kollabra, egészen pontosan két festmény elkészítésére az Absolut-palackról. Szóval, Roux találkozott az akkor már híres és a New York-i éjszakákat is uraló Warhollal, aki szívesen vállalta a felkérést, és megalkotta az Absolut Warholt. A cégnél eleinte kétkedve fogadták a dolgot, de hatalmas siker lett, olyannyira, hogy ezután maga a művész jelentkezett: csinálna még egyet. Ezt viszont már a cég utasította vissza, Roux állítólag a warholi mondással – „Mindenkinek csak tizenöt perc hírnév jut” – szerelte le. Sértődés mégsem lett belőle, Warhol maga helyett beajánlotta barátját, a pop-art művész Keith Haringet.

A nagy névvel indított kampány eredménye egyrészt az, hogy az Absolut-palack igazi ikonná vált, másrészt az, hogy a művészek között szájról szájra terjedt a hír: milyen jó az Absoluttal együttműködni. Egy idő után már mindenki a cégnek akart tervezni. Warhol óta az Absolut számos művésszel, zsenivel dolgozott és dolgozik együtt a mai napig. A márka pedig nagyon tudatosan áll az együttműködésekhez: azon túl, hogy a win-win szituációt mindkét fél meglovagolja, arra is odafigyelnek, hogy ebből valamennyit vissza is adjanak. Amikor például egy kollaboráció limitált kiadású palackjainak anyagi nyereségét realizálták, abból valamennyit mindig vissza is forgattak – jellemzően valami jó ügy érdekében. Ilyen volt például a rendező Spike Lee által tervezett Absolut Brooklyn palack, melynek nyereségéből a cég ötvenezer dollárt egy brooklyni humanitárius szervezettnek ajánlott fel, ezzel segítve munkájukat, hogy családokat juttassanak otthonhoz.

Ma már kevésbé jellemzőek ezek a nagy, nemzetközi együttműködések, vagy leginkább más formában teljesednek ki, ám a különböző regionális piacokon ugyanúgy jelen vannak a kollabbok.

A magyar piacon milyen művészi együttműködést emelne ki?

Például a Weiler Péter festő, grafikussal való kollaborációt. Ő kifejezetten úgy keresett meg minket, hogy szeretne Absolut-művész lenni, mi pedig örömmel vetettük bele magunkat a közös munkába, hiszen Peti nagyon elkötelezett, profi művész, akiben kellő business szemlélet is uralkodik. Nagyon szerettük az Absolutnak készített képeit, és a mai napig örömmel megyünk együtt ünnepelni egy-egy új kiállítását; ahogyan szuper volt együtt dolgozni Fluor Tomival is. Egy hosszabb együttműködés részeként ő egy dalt írt, amihez klipet is forgattunk, illetve elkészült egy limitált kiadású csomagolás, egy kis „papírzsák”, amit a palackra húzhattunk – hiszen ugye az üveghez senki nem nyúlhat –, ez lett a Fluor X Absolut limitált kiadás. Ez a megoldás egyébként jellemző a nemzetközi piacon is, más országok is hasonlóképpen működnek együtt a művészeikkel.

Forrás: absolutbudapest.blog.hu

De a kultúra iránti elkötelezettségünket jelentette az Absolut. Budapest blog is, amit öt éven keresztül írtunk. Itt az elsődleges célunk nem is feltétlenül a márka hirdetése volt: szerettük volna bemutatni olyan művészek, kreatív gondolkodók munkásságát, akik hasonlóképpen elkötelezettek a kreativitás, a kultúra iránt, mint mi. Ahogy korábban szó volt róla, szeretünk „visszaadni”. Amikor látták, hogy ezt valóban komolyan gondoljuk és hosszú, igényes interjúk, írások jelennek meg az oldalon, már maguk kerestek meg minket, hogy szívesen szerepelnének, hiszen látták, hiteles, amit csinálunk.

Forrás: absolut.com

Amikor átvettük a márkát, hosszú távú stratégiát kellett építenünk, ami megkülönböztet minket a többi vodkától. Egyértelmű volt, hogy a művészetek felé fordulunk, ám akkoriban még nem voltak annyira gyakoriak a kollaborációk, mint manapság. Az évek során több pályázatot, különböző kampányokhoz kapcsolódó felhívásokat hirdettünk, amelyekre már az első perctől sok tehetséges kreatív fiatal jelentkezett.

Említette, hogy a művészet, a kultúra iránti elkötelezettség fogta meg először a márkában: mit jelent önnek magánemberként ez a terület?

A művészet hihetetlen pluszt ad – az életem minden területén. Otthonról a könyvek szeretetét hozom magammal, emlékszem a nyarakra, amikor iskolásként semmi mást nem csináltam, csak olvastam. A könyvek kinyitják a világot, az olvasás úgy fejleszti az agyat, a kreativitást, mint ahogy semmi más. Kiskőrösön nőttem fel, ahol a komolyzenének is erős hagyománya van, engem akkoriban mégis elkerült, már később, felnőttként szerettem meg. Formáltak a különböző társaságok, amelyekbe fiatal felnőttként jártam, a barátnőm például a Fesztiválzenekarnál dolgozott, az ő hatására kerültem igazán közel a klasszikus zenéhez. A hegedűvel korábban a világból ki lehetett kergetni, most az egyik kedvenc hangszerem. De erősen kötődöm a filmekhez is, volt egy korszakom, amikor a francia újhullámos filmeket faltam, ma már inkább mindenevő vagyok. Szurkolok a magyar filmeknek, filmkészítőknek is, hogy a tehetséges elsőfilmesek is megkapják a megérdemelt lehetőséget. Érdekel a színház, képzőművészet és design világa is. Korábban rajzolgattam, sőt még a MOME-ra, azaz az akkori Iparművészeti Egyetemre is jelentkeztem, végül a könnyűipar, a csomagolástechnika ragadott el; emlékszem, egy időre beszippantott a japán minimalista csomagolás gyönyörűsége. A diplomamunkámban a színek és formák szerepéről értekeztem egy másik, szintén ikonikus ital palackján keresztül. Vicces visszagondolni, hogy már akkor minden út ide, az Absolut ikonikus palackjához és márkájához vezetett. Az építészet is nagy szerelem, kedvenc korszakom az art deco, de bárhol bele tudok veszni a város szépségébe vagy éppen lepukkant bájába (a street art különösen foglalkoztat). Egyszóval jöhet minden, ami kreatív.

 

Nyitókép: Tóth Rita (fotó: Talabér Géza)

 

Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!

Támogassa a kezdeményezésünket, legyen Ön is mecénás!