Kávéházsirató

A rossz hír szárnyakon jár, a jó ólomlábakon csoszog – sajnos hamar megtudtuk, hogy a művészetpártoló, nagylelkű mecénástevékenységéről ismert, kulturális centrumnak számító Tranzit Art Café anyagi gondokkal küzd. Mint az egész magyar vendéglátóipar: a problémákról a tizenhét éve működő, legendássá vált intézmény alapító-vezetőjét, az Art is Business Díjjal is elismert mecénást, Egri Orsolyát kérdeztük.

Mi történt a Tranzit kávézóval? Mi okozta ezt a mostani helyzetet?

Igazából velünk is ugyanaz történik, mint nagyon sok más hellyel. Talán annyi a különbség, hogy mi nagyon sok olyan társadalmi érték mellett köteleztük el magunkat, ahol mecénásként léptünk fel. Hasonló a helyzetünk a Thomas Gordon-csoportéhoz, ami Pasadenában egy kávézóban kezdte meg a működését, ma pedig a világ majdnem minden pontján szülőknek nyújtanak segítséget ezek a Thomas Gordon-iskolák. Ugyanilyen volt a Hely nevű alapítvánnyal való együttműködésünk. Csernus Imre alapította ezt a társulást. A Magadért alapítvány és a Felelős szülők iskolája, a POPÉK, az ÓVÁS! a Down Alapítvány Dely Géza vezetésével és még sok más civil egyesület a tizenhét év során számos alkalommal lelt otthonra nálunk

Fotó: FuniQ

Nagyon sok kezdeményezésnek volt ez a bölcsője, innen tudta kinőni magát a Nemadomfel kávéház és számtalan más hasonló. Ezekre mi időt, erőt, energiát fordítottunk, és nyilván közben nem a gazdasági tartalékok képzésével foglalkoztunk, de hangsúlyozom, hogy azok a helyek, ahol kevesebb ilyen jellegű tevékenység volt, szintén nagyon komoly gazdasági nehézségekkel néznek szembe. Nem a Tranzit kávéházzal történik most valami rendkívüli. Nem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy én úgy hiszem, velünk történik valami különleges és rettenetes dolog: mindenkinek nagyon megnehezedett a működése.

Tehát, ha jól értem, egészen egyszerűen a vendéglátóipart most tönkretevő rezsiemelkedés és bérletidíj-emelkedés a probléma.

Meg az élelmiszerárak drasztikus emelkedése. Mostani adatok szerint az emberek hatvankét százaléka nyilatkozott úgy, hogy most már nem fog étteremre költeni. Akármilyen friss alapanyagokból főzünk, akármilyen háziasan. Ez nem egy elegáns luxusétterem volt.

Forrás: epiteszforom.hu

Nagyon jó piaci alapanyagokból dolgoztunk, nem drága vagy különleges ételeket készítettünk, hanem tulajdonképpen a nagymama főztjét kínáltuk, hiszen a konyhában például egy ötgyermekes családanya főzött nálunk. Kifejezetten a házias, a családias ízek, ételek domináltak.

Viszont fontos társadalmi és kulturális kezdeményezéseknek adott otthont a Tranzit.

Azt gondolom, nagyon fontos, hogy vannak olyan alternatív intézmények, mint például a Corvin Rajziskola, amelyek ugyanolyan szépen megtartották a diplomaosztókat nálunk, mint akár a MOME-n, akár a Magyar Képzőművészeti Egyetemen – velük egyébként szintén számtalan együttműködés valósult meg a Tranzit kávéházban, nálunk ők diplomakiállítást is tudtak tartani. Méltóképpen tudták ünnepelni a tanáraikat és a diákjaikat, ahogy az önkormányzat is nálunk köszöntötte a kitűnően érettségizett diákokat és az őket felkészítő tanárokat egészen a Covid-járvány előttig minden évben. Nagyon sok szó esik a manapság a tanárok megbecsüléséről, és azt gondolom, ez például lehet, hogy nem ér fel egy fizetésemeléssel, de fontos. Ezeknek a pillanatoknak jelentőségük van.

Forrás: corter.hu

Klasszikus és jó kávéház nélkül lehet élni, de van egy íz, egy szín, egy életérzés, ami több a kávénál, szendvicsnél, levesnél, főzeléknél. Akármilyen modern dolog is, hogy már a munkahelyek és az iskolák online fognak működni. Csak épp belekóstoltunk ebbe, és már most rengeteg tanulmány születik arról, hogy a közösségi helyek megszűnése mekkora katasztrófa. Régen a kávéház a művelődési házak létrejötte előtti művelődési ház volt. A mai kávéházak pedig élénk pezsgő diákéletnek, generációk találkozásának adtak lehetőséget.

Visszatekintve sok kultúrprogramban vettünk részt, és nálunk például mindig hozzáférhető volt az Art Magazin, ezek jó, fontos dolgok, ellenben jelentős profitcsökkentő tényezők. Azt hiszem, egy szigorú gazdasági szakember szűrőjén nem mentek volna át már akkor sem.

• „Amit morálisan helyesnek tartok, azt támogatom. Idővel, energiával, pénzzel”

Körülbelül hány törzsvendég kedvenc helye került most veszélybe?

Általában naponta százötven ember megfordult nálunk, a kvízestek teltházasak voltak. Melyik estéket említsem? Amikor kertmozi volt, amikor Keresztes Bianka vezetésével kvízest volt, amikor a Corvin Rajziskola diplomaosztójára eljöttek a barátok is és a büszke szülők is, és háromszázan tolongtak a teraszon? Sokak kedvenc helye volt ez. Itt gyerekek nőttek fel. Itt érettségi bulit tartottak azoknak a gyerekeknek, akik nálunk cseperedtek. Itt nyugdíjba vonuló a kollégák köszöntötték egymást. Közösségként működött ez a hely. Közösségfejlesztésről volt szó, nem csak fizető vendégek kiszolgálásáról. Ezt a kerület illetékesei is tudták. Akármilyen önkormányzat is volt illetékes, a Tranzit értékeihez mindegyik a maga módján támogatóan állt hozzá.

Van olyan kulturális vagy társadalmi intézmény, szervezet, egyesület, minisztérium, amely segíthetne? Kért-e már segítséget valahonnan? És körülbelül mekkora összeg oldaná meg a gondot?

A pillanatnyi bevételcsökkentés miatt próbálok befektetők után nézni, de nem hiszem, hogy pont az ilyen intézményekhez kéne fordulnom, amikor gyermekintézmények, kórházak vannak bajban. Melyik minisztérium az, amelyikhez egy kávézó ügyében fordulni lehetne? Ilyen minisztérium, ilyen hivatal nincs. Pedig kávéházra szerintem Magyarországon mindennél nagyobb szükség van. Legszívesebben a „Társadalmi Hidak Építésének” minisztériumához fordulnék, ha lenne, mert ezek a kávézók azok a helyek, ahol a közösségek megszületnek. Írországban is ilyen helyeken érlelődött a társadalom igénye a békére, nálunk is sok ember vágyik nyugodtabb, szelídebb, megértésre törekvő légkörre. A legjobb az lenne, ha jönne egy gazdasági szakértő, aki egyensúlyba hozza a mérleget – és valamennyi gazdasági segítség, amíg meg nem oldódik a helyzetünk.

Forrás: baem.hu

Néz az ember maga elé, mélán, keserűen, és a kihűlt kávét kortyolgatja. Otthon, nem a kávéházban. És tényleg: miért nincs ilyen minisztérium? Ha valahol, hát nálunk szükség volna rá. De nincs és soha nem is volt. Ahogy még annyi más sincs. De ha egyszer változnak az idők már tudom, kit kéne felkérni a kávéházügyi tárca vezetésére.

Természetesen Egri Orsolyát.

Mert ő tudja: kávéház nélkül lehet élni, csak semmi értelme.

Nyitókép: Egri Orsolya (fotó: Art is Business)