by Barta Luca 2021. jan 08.

Keleti misztikum és ünnepélyesség

Interjú Bubnó Lőrinccel, a Szent Efrém Férfikar művészeti vezetőjével

Van valami megnyerő hazánk legnépszerűbb vokális énekegyüttesében azok számára is, akiket az egyházi zenei stílus önmagában nem érintene meg. Bubnó Lőrinc, a Szent Efrém Férfikar művészeti vezetője, édesapjával tudatosan egyengeti a nyolctagú csapat útját, hogy az egyedi hangzásvilág mellett a közönség különleges koncerttermi élményt kapjon.

2002-ben alakult a férfikar, amelyet a Liszt- és Érdemes Művész díjas Bubnó Tamás alapított. Hogyan kezdődött a történet?

Apu a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékén folytatott doktori disszertációjához kutatott éppen, amikor 2001-ben a Kárpátalján járva a kezébe került egy kotta, amely nem más volt, mint Boksay János huszti parókus és karnagy férfikarra komponált liturgiája. Az anyagot elhozta Budapestre és Hollós Máténak, a Hungaroton akkori igazgatójának tanácsára felmerült, hogy érdemes lenne rögzíteni, hiszen ez egy zenetörténeti különlegesség. Ehhez azonban össze kellett hívni egy csapatot. Így kezdődött a Szent Efrém Férfikar pályafutása.

Miben látja a közel húszéves siker titkát?

A repertoár, amit a férfikar képvisel, nagyon sajátságos. Mondhatnánk, hogy egy piaci rést sikerült betöltenünk, de valójában ez a piac azelőtt nem is igazán létezett, inkább csak ritkán Magyarországra vetődő külföldi együttesek, szólisták képviselték a bizánci zenét. Amikor a Szent Efrém feltűnt a színen, lenyűgözte az embereket, hiszen ritkaság és érdekesség volt. Ráadásul, nem kell, hogy az embernek feltétlenül kapcsolata legyen bármilyen egyházzal ahhoz, hogy élvezze az előadásunkat, mivel önmagában, „előképzettség” nélkül is misztikus élményt adhat a zene, amit éneklünk. Hozzá kell tenni, hogy nem maradtunk meg végül az eredeti repertoárnál, adaptívan tudtunk változni az évek során mind zeneileg, mind dizájnban. A bizánci rítusú zenei hagyomány mellett az együttes repertoárjának második fontos pillére a nagy magyar mesterek férfikari munkássága lett. Emellett több kortárs zeneszerző is komponált műveket a kórusnak. Manapság elmondható, hogy nem múlik el Szent Efrém- koncert modern és kortárs zenei kompozíciók előadása nélkül. Sőt egyre több művet komponálunk és dolgozunk át magunknak, amiket szerencsére nagyon kedvel a közönség. És még egy plusz dolog: olyan szerethető, arccal bíró együttes lett az Efrém, amihez sokan tudnak kapcsolódni.

Mi a Szent Efrém védjegye?

Van benne, pontosabban van bennünk egy rockzenész-feeling, attól függetlenül, hogy ez nagyon nem az a műfaj.

2021-ben jubileumot ünnepelnek, tízéves lesz saját sorozatuk, az Orientale lumen, azaz a Kelet Világossága. Mi volt az alapítás apropója, és mikre a legbüszkébb a sorozattal kapcsolatban?

Anno, tíz évvel ezelőtt Igric György, a Filharmónia Budapest igazgatója mondta először Apunak, hogy érdemes lenne elindítani egy vokális sorozatot, ráadásul a Szent István-bazilika megfelelő helyszín lehetne rá. Elég nagy vállalkozásnak tűnt, magunktól nem is mertünk volna belevágni, így az első évadunk a Filharmóniával koprodukcióban valósult meg. 

A sorozatban a keleti zene – a pravoszláv és a mediterrán hagyomány – nagyágyúit hívjuk meg Magyarországra, aminek köszönhetően olyan sztárok koncerteznek itthon, akiket máskülönben senki nem hívna meg – hiszen nem szokványos repertoárral érkeznek.

Az utóbbi három évadban a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban tartjuk az Orienale lumen sorozatot, mondhatjuk, hogy itt új otthonra találtunk. Jövőre különleges évaddal készülünk, vendégünk lesz például Nikodimos Kabarnos, aki egy igazi Youtube-sztár, illetve a moszkvai Doros énekegyüttes. Kérdés, hogy a pandémia miatt meg tudjuk-e valósítani az összes koncertet, de megteszünk mindent, hogy legalább profi élő közvetítésben követni lehessen őket.

A korábbi évadokból elsőre a világhírű bassz-bariton Jevgenyij Nyesztyerenko fellépését emelem ki, őt az orosz zene és az énekpedagógia legkiválóbb művelői között tartják számon. Nagy szó volt, hogy meg tudtuk nyerni az idős mestert, és 2012-ben eljött hozzánk. Rengeteget tanultunk tőle.

Kulturális területen jelentős kapcsolatrendszerre tettek szert a hosszú évek alatt.  Milyen együttműködéseket sikerült kialakítani a forprofit vállalati világgal?

Az Orientale lumen kultúrmisszió, tehát nem is merül fel, hogy valaha nyereséges vállalkozás lesz. Elképesztő a sorozat költségvetése a vendégelőadók miatt, így minden évben támogatók segítik a koncertek megvalósítását. Hatalmas örömünkre szolgál, hogy olyan cégekkel kerültünk kapcsolatba az évek során, akik fontosnak tartották a mi kulturális missziónkat. Társadalmi szerepvállalásának köszönhetően éveken keresztül támogatott minket a Magyar Fejlesztési Bank, majd később Baranyay László, a bank korábbi vezérigazgatója – aki egyébként igazi ortodox zenerajongó – a magánvagyonából is szponzorálta a működésünket. Segített másokkal is összekötni minket, nagyon sokat köszönhet neki az Orientale lumen sorozat. De a felsorolásból nem maradhatnak ki más fontos támogatók sem: a Budapest Kerámia Kft, az EximBank, dr. Nyerges Zsolt és a különböző országok nagykövetségei, amelyek támogatták az ideutazó művészek fellépéseit.

A Szent Efrém Férfikar legfontosabb támogatója (bár talán fura ez a megfogalmazás) a magyar görögkatolikus egyház. Bár nem vagyunk egyházi fenntartású együttes, rendkívül sokrétű az együttműködésünk a görögkatolikusokkal – kezdve a liturgiákon és koncerteken való szolgálattól a vállalati típusú együttműködésekig. Talán sokan nem tudják, hogy Béres József, a Béres Gyógyszergyár elnöke is görögkatolikus, aki a feleségével együtt sokat tett az Orientale lumen sorozatért, de az egri St Andrea borászat alapítója, Lőrincz György is támogatott már minket. Mindenki azt adta, amit tudott: ki pénzt, ki kapcsolatokat, ki bort!

Volt valaha az önök számára is meglepő együttműködés?

A Magyar Villamos Művek Zrt. is rendelkezik CSR tevékenységgel. Gyakorlatilag az „utcáról beesve” vettük fel velük a kapcsolatot, hátha támogatnának minket. Szimpatikusak voltunk nekik, azóta már a harmadik évadunkat szponzorálják.

Hogyan viszonozzák a támogatást?

Mindig máshogy, de egy dolog biztos: egy együttes leginkább platformot tud biztosítani a megjelenésre, és jó hírét viszi egy támogatónak. Akár online vagy print hirdetésekben jelenítjük meg egy szponzor logóját, akár elvisszük a borait egy koncert utáni fogadásra, akár elmondjuk a különböző sajtóeseményeken a támogatás tényét, akár adunk egy oldalnyi felületet egy kiadványunkban, mindegyikről elmondható, hogy nyereség az adott cégnek. A Szent Efrém Férfikar múltja alátámasztja az együttes hitelességét, és egy hiteles küldetés mellé szponzorként is jó csatlakozni.

Milyen egyéb támogatási lehetőségekkel találkoztak a pályafutásuk során?

Az úgynevezett „komolyzene” jelenleg átalakulóban lévő terület, ahol szükséges a kulturális tárca szerepvállalása, hogy az együttesek, társulatok fenn tudjanak maradni. Ez számunkra is létkérdés. Ezen kívül az egyik legfontosabb stratégiai partnerünk a magyar görögkatolikus egyház, ami a létezésünk aranyfedezete, egy olyan védőháló, ami mindig velünk lesz. A legfontosabb, hogy nem csak anyagi támogatásra van szüksége egy együttesnek, hanem például olyan apróságokra is, hogy valaki helyszínt biztosítson egy lemezfelvételre. A Byzantine Mosaics című lemezünket például a máriapócsi kegytemplomban rögzíthettük, hála a Hajdúdorogi Egyházmegyének: egy hétre lezárták nekünk a helyszínt, így nyugodt körülmények között tudtuk felvenni az anyagot.

Milyen tanácsot ad azoknak, akik most kezdenek nyitni a szponzorációs együttműködések irányába?

Nagyon bátornak kell lenni, és mindenhol ott kell lenni. A magas minőségű produktum önmagában sajnos nem elég, ha szükséged van valamire, menni kell, intézni és mondani. A vállalati művészetfinanszírozás nálunk még gyerekcipőben jár, míg máshol egy bejáratott rendszer: Németország erre kitűnő példa. Értéket kell teremteni és inkább a hosszú távú támogatásokat kell keresni az egyszeriek helyett. Ha a támogatók látják az általunk kínált értéket és az együttműködési lehetőséget, abból értékes kapcsolatok születhetnek.

A pandémia miatt hogyan alakulnak a jövőbeni tervek?

Az alapkérdés az, hogy tud-e olyan élményt nyújtani egy online streamelt koncert, mint egy jó sorozat a Netflixen. Ugyanis nem szabad magunkat hamis ábrándokba kergetni: az online tartalmak piacán nem egymással versengünk a nézők kegyeiért, hanem a kereskedelmi tévékkel és a streaming szolgáltatókkal. A kulturális szereplőknek nagyon nehéz dolga van ebben a térben, eljött az idő, hogy még jobban támaszkodjunk a kreatív szakemberekre, és alternatívákat keressünk a közönséggel való kapcsolatteremtésre. 

A jövőben biztosan szeretnénk még jobban bevonni az embereket a közös élménybe. Szeretnénk elérhetővé tenni számukra, hogy közösen alkossunk, belefolyhassanak a produkcióba. Alapvetően ebben az irányban gondolkodunk és dolgozunk azon, hogy mindez az online térben is megvalósítható legyen.

Megjelent: 2020. december