Képek a Köröndön

Sajátos kiállítást láthatott június 27. és július 18. között Budapesten a közönség: többek között az volt a Kizökkent idők című tárlat különlegessége, hogy megtekintéséhez be sem kellett menni az Andrássy út 88–90. alatti kiállítóterembe, ugyanis a művek reprodukcióit a téren, a kerítésekre erősítve is bemutatták. Tekintve a környék forgalmát, hosszú ideje ez lehetett a leginkább látogatott kiállítás Magyarországon.

Mint a szervezők közleménye elmondja, „A kurátorok olyan művek közül válogattak, amelyek a körülöttünk zajló eseményekre átvitt értelemben, absztrakt gondolati síkon érzékeny reakciót fogalmaznak meg”.

Herman Levente: Tűz (fotó: Standby Projekt)

Hogy aztán milyen ez a reakció? Nos, a képek alapján nem túlzottan optimista. Elidegenedett valóság, kiüresedett terek, romok... de ilyen a mostani kor hangulata, ezt nagyon pontosan sikerült visszaadniuk az alkotóknak: Ferenczy Zsoltnak, Herman Leventének, Horváth Ritának, Kaliczka Patríciának, Kortmann Járay Katalinnak, Mendreczky Karinának, Szabó Ábelnek, Szabó Dorottyának, Szurcsik Józsefnek és Tomasz Piarsnak. A „Kizökkent idők” kurátorai Baksai József és Horváth Dániel festőművészek voltak, a koncepció a Standby Projekttől (Szilléry Éva, Raden Hanna) származott, a szervező a Nektár Egyesület volt, a támogatók között pedig meg kell említenünk a Terézvárosi Önkormányzatot, a Körönd Koncepciót és a Carbon Mérnöki Tervező és Tanácsadó Kft.-t, melynek építészét, Dósa-Papp Tamást kérdeztük a tárlatról.

Dósa-Papp Tamás (fotó: Hölvényi Kristóf)

Ön volt a Kizökkent idők című kiállítás egyik legfontosabb mecénása. Hogyan nyilvánult meg a támogatása, milyen formában?

Mindig is fontosnak tartottam, hogy aki teheti, támogasson értékes ügyeket. Nem nevezném magam mecénásnak, igazából nem is szeretek arról beszélni, hogy kit és milyen formában támogatok, akár személyesen, akár a cégemen keresztül.

Mi indította arra, hogy pont ezt a tárlatot támogassa?

Saját munkáimmal kapcsolatban azt élem meg, hogy már nem ennek, hanem a következő korszaknak alkotok, hozok létre helyeket, épületeket. Ez persze nem jeleni azt, hogy nem foglalkozunk a „most” káoszával. Sőt! Az olyanfajta akcióknak, mint a Standby Projekt Kizökkent idők tárlata, éppen az az erőssége, hogy kortárs alkotóink valamilyen lényeges gondolat mentén, kollektíven tudnak megnyilvánulni. Az ilyen együttes megszólalások közelebb visznek a jó kérdések megfogalmazásához, egyszersmind ahhoz, hogy minél magasabb színvonalon beszéljünk közös dolgainkról. Ezért nagyon aktuális egy ilyen kiállítás.

Kaliczka Patrícia: Ő is (forrás: Standby Projekt)

Nagyon eredeti volt a kiállítás alapkoncepciója, mely szerint a képek reprodukcióit az utcán, a Kodály köröndön is látni lehetett. Sikeresebb, látogatottabb lett ettől a tárlat?

A szervezésben és a rendezésben nem vettünk részt, de azt gondolom, első „kint és bent is tárlat”-ként – azzal, hogy a galéria mellett az utcán is megtekinthették a műveket – jó mintával szolgált. Akár többeket a galériába terelhettek a kihelyezett reprodukciók, de ha az épületbe végül nem is mentek be, akkor is sokan látták az alkotásokat.

Jól érezhetően zaklatott a kiállított képek hangulata – ez a világ jelenlegi állapotára adott reakció?

Láthatjuk így. De a világnak nemcsak állapota van, hanem folyamatok hálózatában valamiféle fejlődési íve is. Jelenleg sajnos – újra – tragikus mintázatok is ismétlődnek, de mindig fennáll annak a lehetősége, hogy ezeket más szinten éljük meg. Ezt a szintet hivatott –bizonyos megközelítésből – a művészet emelni. Olykor ábrázolással, vagy a „drámai” érzékeltetésére törekedve, de tágíthatja is a kontextust, és ezzel segít másként megélni a jelenben tapasztalható vagy a jövőben várhatóan bekövetkező világjelenségeket.

Szabó Ábel: Este (forrás: Standby Projekt)

Ön szerint művészi eszközökkel, a harctértől távol visszaadható a háború légköre, a kiszolgáltatottság, az állandó fenyegetettség érzése?

Ha ennek helye van, és egy alkotó ezt szeretné kifejezni, akkor természetesen megkísérelhető. De egy háborúnak is több aspektusa van. A szándékok, érdekek ellenfélre való rákényszerítése, ennek az egyszerű, ősi mintázata él a harc folyamán. Ennél tragikusabb, egyértelműen ellenezni való dolog nincs szerintem.

Nem csak a háború okozta feszültség tükröződik az alkotásokban, hanem a környezetszennyezés és a mesterséges intelligencia okozta válságok következményei is. Tud ezeken változtatni a művészet, vagy elég, ha ábrázolja őket?

Az említettek is olyan változásokat hoznak, amelyek következtében nemcsak a biztonságérzetünket, hanem az önbizalmunkat, a hitünket, a racionális összefüggések átlátását is el-elveszíthetjük, de a víziólogikánkat is, sőt, akár a spirituális összefüggésekben való hitünket is. A nagy válságok minden szintet érintenek. Én úgy látom mégis, hogy mindez egyfajta fejlődéshez, felnövéshez és felébredéshez is segíthet minket. Egy idős pszichológus tanításából, de valamennyi saját élményből is úgy tudom, hogy válsághelyzetek, krízisek nyomán lehet a leginkább fejlődni. Egyetértek azokkal, akik szerint nagy változások és talán a régen bejósolt jelentős paradigmaváltás előtt állunk. A művészek érzik és dolgoznak is ezen. A kiállított képek esetében különösen érdekes, hogy több kiállító művészünket, például Szabó Ábelt és Szurcsik Józsefet régóta foglalkoztatja már témaként a jelenlegi idők nyugtalansága és az elidegenedés.

Szurcsik József: Szépség és moralitás (forrás: Standby Projekt)

A környezetszennyezés problémaköréről szólva: a Carbonnál a saját munkánkban is kiemelten fontosnak tartjuk a fenntarthatóságot, a tudatosságot, annak fejlesztését és hirdetését.

Okozhatja az a bizonytalanságot, hogy a mostani problémáinkra még nem látszik megoldás?

Nem látjuk, hogy az erőszakos érdekérvényesítés milyen úton jut majd el az érdekek megtárgyalásához, egyeztetéséhez, a békés egyezkedéshez. Az állatvilágból vett példával élve: a szarvasok nem tudják megvitatni egymással, hogy melyikük az erősebb, melyikük érdeke fog győzedelmeskedni, tehát megvívnak. Nem látszik ennek a már nagyon sokszor lejátszott mintázatnak a vége. Arra van lehetőség, hogy legalább a tragédiák, károk minimalizálására törekedjen mindenki. Ez lenne az üdvös.

A kiállítás támogatása a formabontó megoldások (az utcai megjelenés) miatt a várhatónál nagyobb problémákkal, szervezési, installációs, gazdasági gondokkal járt?

Támogatóként nem éreztünk gondokat, de az bizonyos, hogy nehezebb közterületre kikerülni és ott rendszeresen megjelenni, mint hagyományos kiállítást rendezni. Óhatatlanul több igénynek és szabálynak kell megfelelni, de a Standby nyomán láthatóan egyre több alkotást helyeznek kerítésekre. A Standby szervezői egyébként nem az épületekből kiszorult kerítéstárlatként tekintenek a projektre, ellenkezőleg: ők abban hisznek, hogy a Körönd a legalkalmasabb szabadtéri galéria, utánozhatatlan hangulattal.

Az ön hivatása, az építészet is művészet, nem véletlen, hogy megfagyott zenének is szokták nevezni. Elmondaná, mivel foglalkozik pontosan a cége, a Carbon Mérnöki és Tanácsadó Kft.?

Kísérletező csapat vagyunk. Az organikus gondolkozást párosítjuk a legmodernebb tervezéstechnológiai módszerekkel, és így, folyamatosan fejlődve törekszünk egy egyre komplexebb gondolkozásmódot, megközelítést elérhetővé tenni. Erre azt a példát tudnám mondani, hogy ha a feladatunk egy családi ház tervezése, akkor rávesszük a bennünk megbízókat, hogy ne anyagban, stílusban, külső megjelenésben gondolkozzanak, gondolkozzunk, és ne is terekben, térkapcsolatokban, hanem játékos önismereti munkával teremtsük meg saját rítusaik helyeit. Abban segítünk, hogy magukra szabják az otthonukat és az, hogy „szép” lesz a ház, az valamiféle következmény.

Ha a feladat egy iroda vagy bármilyen szolgáltatóépület, középület, oktatási intézmény tervezése, akkor nagyon hasonló módon vonjuk be az építtetőket és segítjük őket abban, hogy minél tudatosabb tervezési programba álljanak össze az igények, beleértve az üzemeltetés szakaszát is. A legapróbb részletekig racionalizálás, optimalizálás után a vízióba emelés és a komplex, egységes feldolgozás eszközeivel törekszünk helyénvaló, jó választ adni bármilyen építészeti kihívásra.

Dósa-Papp Tamás (fotó: Hölvényi Kristóf)

Lehet, hogy a kerítéskiállításoké a jövő? Mindenképpen többen látják a valóban kiváló alkotásokat, mint ha el kéne hozzá látogatni egy galériába, ugyanakkor biztos, hogy a nagyobb közönség több vitát is jelent majd. De talán jobb is lenne így, hogy Dósa-Papp Tamás szavait idézzük: esetleg megfogalmazódnak majd a jó kérdések, végre értelmesen is beszélhetünk közös dolgainkról.
És ez nagyon fontos lenne.

------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Kizökkent idők a Kodály köröndön (forrás: Standby Projekt)