by Jankó Judit 2021. aug 30.

Kiállítótér és galériás gondolkodás Szentendrén

Szűk a múzeumok mozgástere, mivel az őrzött, leltározott műtárgyakkal nem kereskedhetnek. Végig kell gondolniuk, mit tehetnek mégis.

Az Art is Business magazinban a jó példákat keressük a forprofit és nonprofit szektor közti együttműködésekre, kreatív megoldásokat az üzleti szemlélet megjelenésére az art worldben. A szentendrei Vajda Lajos Múzeum megújult kiállítótere, az IKON, arra vállalkozott, hogy a városhoz kötődő művészeknek a lokális párbeszéden túl, professzionális keretek között képviseletet nyújt Magyarországon és külföldön. Muladi Brigittát, az IKON vezetőjét arról faggattuk, mit is jelent ez a képviselet, és hogyan jelenhet meg a forprofit szemlélet egy múzeumban.

Ikon (fotó: Deim Balázs)

Egyfajta galériás tevékenységet folytat az IKON?

Mi nem galéria vagyunk, hanem kiállítóterem, de a kiállításainkhoz kapcsolódóan különleges művészmappákat adunk ki, és ezeknek a mappáknak az értékesítéséből a művész és a múzeum profitálhat. A Ferenczy Múzeumi Centrumhoz tartozó grafikai műhellyel kapcsolatban időről időre elindul a gondolkodás arról, milyen új kereteket lehetne adni egy ilyen grafikai műhelynek egy múzeumon belül. Az új igazgatónknak, Prosek Zoltánnak a fejében született az ötlet: ha van egy ilyen a adottságú műhelyünk, adjunk ki grafikai mappákat. A legtöbb múzeum, – ahogy érzékeljük – , a bevétel növelésének nehézségeivel küzd – múzeum-shopot üzemeltet, könyvkiadással vagy saját termékek előállításával próbálkozik, bérbe adja a termeit, – de viszonylag kicsi a mozgástér. A könyvkiadással az a nehézség Magyarországon, hogy az NKA-hoz tudnánk pályázni, de ott a feltételek közt az is szerepel, hogy a kiadvány kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. Nagy irodalma van a múzeumi bevételek kérdéskörének, múzeumi szakemberek, művészeti szektorral foglalkozó közgazdászok publikálnak erről, sok kerekasztal-beszélgetés zajlik a témában, amiket én is követek, ezért merem mondani, hogy a grafikai mappák kiadása unikális kísérlet. Haász István mappája az első, ami megjelent, és Nagyítás című kiállítása még szeptember 30-áig  látogatható. Terveink szerint ez a modell folytatódik, tizenkilenc darab tízpéldányos mappa készül a kiállításokhoz kapcsolódóan. A művész erre a térre dolgozza ki a koncepciót, készíti el munkáit, eleve így szól a felkérés. Haász István esetében a Karantén sorozata adta az alapot, azaz a bezártság idején készített kis kollázsai nőtték ki magukat teljes sorozattá, és egészültek ki egyedi műalkotásokkal. Minden, ami a kiállítótérben látható, összefügg egymással és a mappa anyagával.

Ikon (fotó: Deim Balázs)

Mindig aktuális, friss, új munkák lesznek a mappákban?

Ez a mostani helyzet globális probléma, reméljük, a pandémia rövid ideig lesz topic, mindenesetre számára aktuális munkákat várunk a művésztől. Jelenleg Nádler Istvánnal működünk együtt, aki egy új művészeti fázisba érkezett: gyakorlatilag a külvilágtól való elszakadás vizuális megjelenítésén, egyfajta teljes önfelszabadításon dolgozik.

Ez is nagyon fontos téma most, pont erről beszéltünk, mielőtt bekapcsolta a diktafont, hogy mindenki teli van szorongással, saját maga előtt is sokszor homályos nyűgökkel, amiből ki kéne szabadulnunk. Most olyan a világ, hogy az ujjad hegyéig görcsölsz, mert sok olyan történés van, amit nem tudsz sem megoldani, sem feldolgozni. Hogy mit is tudunk ilyenkor tenni – egy kis kitérőként – ez olyan, mint amikor valaki azt mondja, nem sportol, mert úgyis elég fáradt. Az erőfeszítés és a lazítás együtt jár. A futás erre nagyon jó példa. Nemcsak a megfelelő cipőt kell beszerezni, bemelegíteni, a lépéstechnikát kell elsajátítani a futás igazi élményéhez, hanem tudatosítani kell azt is, hogy amikor a levegőben van mindkét lábunk, annak van komoly jelentősége.

A mappák árazásánál milyen szempontokat vesznek figyelembe?

Ezek unikális, ritka, igazi gyűjtői darabok, amik befektetésnek sem utolsók. Olyanoknak szólnak, akik ismerik ezeket a művészeket, van igényük valami különlegesre tőlük, ami nem feltétlen a falra kerül. Akik itt mappákat fognak készíteni, mind elismert és az életük delén már túljutott művészek, azaz mögöttük van egy értékes életmű. Ráadásul a 19-ből 5 darab a múzeumban maradó köteles példány, mindössze tizennégy értékesíthető, úgy érzem, sikerült méltó, de megfizethető árat meghatározni. Haász Istvántól szinte még meg sem száradt, és már megvettek/lefoglaltak belőle négyet hazai és németországi gyűjtők, ami jó visszajelzés az árazásra is. 2021-ben három mappát adunk ki, Haász Istvánét, Balogh Lászlóét és Nádler Istvánét.

Ikon (fotó: Deim Balázs)

Milyen koncepció alapján válogatták ki a művészeket?

Menet közben állt össze a koncepció, hogy a városhoz kötődő, nagynevű, idős, de még aktívan alkotó művészekkel indulunk. A grafikai műhely évkönyveit átnézve kialakult egy névlista, kiindulási alapként innen válogattunk. Szentendrei kötődés szükséges, de nem ragaszkodunk ahhoz, hogy most is itt éljen a művész. Haász Istvánról is kevesen tudják, hogy több mint 20 évig alkotott itt, a régi művésztelepen.

A kilencvenegy éves Balogh László festőművész „Az érzések geometriája” kiállításával nyitottunk. Nagyon ideje volt már a munkáit úgy bemutatni, hogy érzékeljük a pályáján a „honnan hová” ívet. Erősen lokálpatrióta művész, aki nem törekedett, nyomult másfelé. Sokat tett a városért, részt vett Szentendre közéletében, városi arculatának kialakításában kulcsfigura volt. Festői látásmódját elsősorban atyai barátja, Barcsay Jenő és a városban működő Deli Antal, Vajda Lajos, Kmetty János művészete alapozta meg, de utazásai kitágították alkotói horizontját és mindezeket beépítve önálló stílust hozott létre.

Balogh László és Muladi Brigitta 2018-ban (forrás: szevi.hu)

Az elején arra gondoltam, havonta változó kiállításokkal végigvesszük a szentendrei művészeket, de most úgy vélem, annak van értelme, ha megadjuk a módját és lelassulunk.
Jövőre is csak három kiállítást és három mappát tervezünk, mert egy mappa technikai elkészítése is legalább két hónap, és szeretnék a kiállítások befogadásának, a közönségnek is több időt hagyni.

Kiket szeretne felkérni?

Az idén Nádler István kiállításával zárunk, jövőre Vincze Ottó, Keserü Ilona és Yorgosz neve merült fel, velük készítjük elő a mappákat. Később a fiatalabb generációt is szeretném megszólítani, most úgy képzelem el, hogy akár a három teremben gondolkodva, három résztvevős mappát is készíthetnénk nekik, de ez még csak ötlet.

Ikon (fotó: Deim Balázs)

Milyen jövőkép van a szeme előtt? A tavaszi nyitáskor szó esett arról, hogy esetleg külföldi vásárokon is részt vesznek.

A pandémia miatt a jövővel nem tudtunk eddig érdemben foglalkozni, most csak a jelen létezik. A vásárok benne vannak az terveinkben, jómagam 9 évet dolgoztam egy kereskedelmi galériában, szereztem némi rutint a vásározásban, és ha kitaláljuk a koncepciót, képesek lennénk végigvinni a folyamatot. De egyelőre a közeljövőre figyelünk, a grafikai műhely ide fog költözni a kiállítótér mellé, és napi kapcsolat, szabad átjárás lesz a műhely és a kiállítótér között. Egyébként maga a műhely is alkalmas lehet hazai és külföldi workshopok szervezésére. A vásárokon pedig gyakori, hogy sokszor egy galériással együttműködve mutatkoznak meg a múzeumok, a múzeumi szekcióban az intézmény bemutatja az adott művész múzeumi projektjét, a galéria pedig ezzel egyidejűleg a saját standján az eladásra szánt műveit.

Hogy milyen profitot hozó gazdasági tevékenység lehet benne egy múzeum küldetésében? Ebben a kérdésben szűk a múzeumok mozgástere, mivel az őrzött, leltározott műtárgyakkal nem kereskedhetnek, ezért kell végiggondolnunk, mit tehetünk mégis.

Amerikában például időről időre átnézik a múzeumi gyűjteményeket, esetleg új koncepció mentén átrendezik, és eladnak néhány művet, hogy fel tudjanak újítani egy szárnyat, vagy korszerűsítsék a fűtési rendszert.

Habár hasonló konstrukcióra vonatkozó különböző ötletek elhangzottak konferenciákon, beszélgetős platformokon, múzeumi körökben, de momentán a mi törvényeink erre nem adnak lehetőséget, a mappákat úgy értékesítjük, hogy bizományba vesszük át a művésztől. Másfajta konstrukciók is működhetnek, például láttam már Münchenben a Neue Pinakothek PIN organizációja által rendezett aukciós kiállítást. A múzeum díjakat kérhet, terem vagy műtárgy kölcsönadásért, szolgáltatásokért, de széles körű üzleti tevékenységet nem folytathat. Ahogy említettem már, a vásárokon lehet mód mappákkal megjelenni, a későbbiekben meg kell találnunk a kereteit.

Nyitókép: Muladi Brigitta (fotó: Deim Balázs)