Kísérletezés és otthonosság – a tízéves miszlai művésztelep története

A képzőművészet támogatásának sokféle módja lehet. Van, aki egy művészt támogat juttatásokkal, műterem biztosításával, mások műgyűjteményt építenek, és ilyenformán több művész megélhetéséhez járulnak hozzá, életművek megőrzésében segítenek. Megint mások jótékonysági aukciókat szerveznek, vagy kollaborációkat hoznak létre a gazdasági szféra és a művészeti világ közt. A mecénás szemlélet különleges példája a Makay házaspár kezdeményezése a Tolna megyei Miszlán, ahol 2010 óta működik az általuk megálmodott művésztelep.

Télen barokk zenei mesterkurzusnak, nyáron a Miszla Art (korábban Színdaráló) kortárs képzőművészeti programnak ad otthont Makay Tamás építész és Makayné Pál Berta közgazdász barokk kis kastélya. Rendszeresen tartanak koncerteket, színházi előadásokat és szakmai konferenciákat is. S ami különösen érdekes, hogy Tamás és Berta az alkotótáborok ideje alatt együtt él a művészekkel, a közös étkezések, nagy esti kvaterkázások során megbeszélik az élet dolgait, sőt az általuk vendégül látott és felkarolt művészek karrierjét is követik, részt vesznek kiállításmegnyitókon, koncerteken, bemutatókon. Egyre táguló körökben növekszik a Miszlához és Makayékhoz kötődő kapcsolati, baráti hálózat.

A Makay házaspár 2015-ben (forrás: fhmag.hu.)

„Az első művésztelepen mindössze tízen vettek részt, kifejezetten ragaszkodtunk hozzá, hogy mindenkit ismerjünk, barátok legyenek, aztán rájöttünk: mindannyian jobban járunk, ha tágítjuk a kört. Viszont aki idejön, óhatatlanul a barátunkká válik” – foglalta össze Makay Tamás a családias hangulat gyökerét, amihez Berta, a felesége annyit tett hozzá, hogy a legtöbbször ajánlásra érkezik új ember. „Összehoz bennünket egy olyan személy, aki mindkét felet ismeri”.

A munka professzionális részét azonban, például a tízéves jubileumot ünneplő kiállítás megrendezését 2021 májusában a Széphalom Közösségi Térben, vagy a katalógusok összeállítását a kezdetektől kurátorra bízzák. Tiry Péter, majd Könyv Kata töltötte be ezt a posztot, őt Uszkay Tekla váltotta az utóbbi két esztendőben.

A 2021-es nyári művésztelep résztvevői

A Miszla Art eredettörténetéről azt mondják, közös ötlet volt. „Az épített örökség mentése Tamás szívügye volt, amit persze én is támogattam, de szorgalmaztam, találjunk ki azon túl is valami funkciót, hogy családi pihenésre használjuk” – kezdi Berta. „Ingatlanfejlesztéssel és tervezéssel foglalkoztunk – folytatja Tamás, úgyhogy egyértelműen a profilunkba vágott egy kastély megvásárlása. Ugyanakkor én is tudtam, ha belevágunk, dacára az érzelmi töltetnek, végig kell gondolnunk, mint bármely másik beruházás esetében, a projekt kezdetét, közepét és végét. Ráadásul mindig a végét kell igazán jól kitalálni, hogy a kezdetnek értelme legyen. Tulajdonosi szemlélettel néztünk a beruházásra, de azt tudtuk, hogy nem akarunk 567 nm-en élni. Elég az a lakótér, amire szüksége van egy embernek, a többi részbe olyan funkciót kerestünk, amivel együtt tudunk élni, és örömet okoz. Sok minden felmerült, végül a huszonéve baráti társaságunkba tartozó képzőművészektől jött a nyári művésztelep ötlete. Tiry Péter festőművész nagyon örült, hogy a közös szórakozáson és a családi kapcsolatunkon túl lett még egy közös szálunk, s rajta keresztül ismertük meg Oláh Sándort, a Színdaráló művésztelep legrégebbi résztvevőjét, akinek már a lánya, Anna Amelie is az alkotóink közé tartozik.”

„Először a művésztelep állt fel, majd egyik barátunk fia elvarázsolódott a kastély környezetétől, ő javasolta, hogy csináljunk zenekurzust. Nem tudtam pontosan, mivel jár az ötlete, de azonnal rávágtam: rendben, csináljunk!” – meséli Berta, hogyan csatlakoztak be a zenészek is a miszlai körbe. – Szinte magától erősödött a zenei vonal, minden tanár hozta a növendékeit, s hamar oda jutottunk, hogy már nemcsak egyszer, hanem kétszer-háromszor is megrendezzük egy évben. Mivel Magyarországon sehol másutt nincs barokk zenei kurzus, meglehetősen hiánypótló a tevékenységünk. Nemzetközi programról van szó, a hallgatók hetven százaléka külföldi. Korábban, hat-hét éven keresztül támogatott minket a Visegrádi Alap, néha-néha az NKA is, aminek azért örültünk, mert ezekben az években tizenöt diáknak tudtunk tandíjmentességet biztosítani. Mostanra a televíziós tehetségkutatók előnyt élveznek a támogatásoknál, és a Covid is összekuszálta a szálakat.”

Horváth Lóczi Judit

A házaspár műgyűjtő is, erről később lesz szó, de először a zenéhez fűződő kapcsolatukról faggattam őket: „Közgazdász vagyok, a barokk zenéről nem sok mindent tudtam addig, amíg nem jöttek hozzánk a zenészek a kurzusra, de most már bárhol megszólal, felismerem” – hangzik Berta barokk zenei fejlődéstörténete. – Megszokták, sőt megszerették a barokk zenét a helyi emberek, a nálunk dolgozó asszonyok is. A Covid előtti évben jöttek először trombitások, kicsit féltem tőlük, hol fognak gyakorolni, aggódtam, hogy szétrobbantják az egész kurzust. Az általunk Vadász Szalonnak nevezett szobában, a konyha tőszomszédságában gyakoroltak, mi pedig egész nap főztünk mellettük a falubeli asszonyokkal, és az a bársonyos hang csodálatos volt. Tudták a trombitások, hogy én nem akartam őket befogadni, ezért egy reggel, amikor elmentem vásárolni, úgy vártak haza, hogy felsorakoztak a trombitáikkal a kapu előtt, és zenélve fogadtak, amikor megérkeztem. Van még egy helyes történetem. Névnapom volt, kürtőskalácsot sütöttünk, az asszonyok először csinálták, én tanítottam nekik, el voltunk foglalva. De egyre csak nógattak a zenészek, jöjjek, üljek be a szalonba – és huszonöt zenész csak nekem zenélt. Jó látni ezt a sok elszánt, hivatástudattal bíró tehetséges fiatalt, nagyon sok erőt adnak. Képesek egész nap több magánóra, ilyen-olyan formációban végzett gyakorlás után csak úgy, a saját szórakoztatásukra összeállni zenélni. Nagyon szeretem azt az élményt, hogy kiülök a ház elé egy pohár borral a kezemben, és mindenhonnan valami zenefoszlány szűrődik ki.

A képzőművészek jobban igénybe vesznek, mert ők kifejezetten várják, hogy mi is leüljünk közéjük minden este, szeretnek beszélgetni, fontos nekik, hogy érdeklődjünk a munkájuk iránt. A zenészeké zártabb szakma, velük nem lehet másról beszélni, mint a zenéről, mindig oda kanyarítják vissza a beszélgetést.”

A képzőművészeti kapcsolódás egyértelműbb volt a kezdetektől, egyrészt a baráti körükben több képzőművész volt, és sokat jártak kiállításokra, másrészt Tamás szakmája, az építészet, szintén a vizuális kultúra része. Mindketten határon túli magyarok, Tamás Romániában, Bukarestben végzett, ahol építőművészeket képeznek, s a kezdet kezdetén még arra gondolt, hogy a művésztelepet záró kiállításokon majd ő is részt vesz az építészrajzaival. „Ez soha nem valósult meg, azonnal görcsbe kerültem, mikor láttam a profi művészek munkáit, de mindig nyitottan és érdeklődéssel fordultunk egymás felé. Az első, csupán barátokból álló összejövetel után kiderült, hogy a belterjesség hamar ki tud fulladni. Ekkor szakmai kurátorokkal létrehozták a Nemzetközi Szimpóziumot, ami tartott majdnem öt évig. Majd úgy döntöttek: a fiatal kortársak felé fordulnak. Minden évben egy előre meghatározott téma mentén zajlik a munka, 2020-ban az Otthon fogalma, 2021-ben Hamvas Béla gondolatai szolgáltak ihlető forrásul.

A művésztelep befejezésekor rögtönzött kiállítást rendeznek a Miszlán létrehozott munkákból, s mindenkitől bekerül egy-egy alkotás a Makay házaspár gyűjteményébe. A kollekció bővítésnek ez a formája a hagyományos műgyűjtéshez képest nagyobb rugalmasságot kíván a gyűjtőtől, szabad teret engedve a kurátornak és a művészeknek, akik kizárólag ajánlással kerülnek be a művésztelepre. A gyűjtők tehát nem művet, hanem művészt választanak – írja Uszkay Tekla a tízéves évforduló alkalmából megjelentetett katalógus előszavában. Bár a közös munkát és a gyűjteményépítést egy művészeti vezető – jelen esetben Uszkay Tekla művészettörténész – fogja össze, és minden évben megjelölnek egy-egy témát, az alkotók jellemzően szívesen kísérleteznek ezeken a nyári alkalmakon. A gyűjtemény anyaga ennek köszönhetően organikusan fejlődik, az állandóság a helyszín felemelő méltóságában, a kastélyt körülölelő harmonikus, inspiráló táji környezetben, a kis lélekszámú falu hangulatában és a házigazdák töretlen kultúrateremtés iránti elkötelezettségében érhető tetten. „Ragaszkodunk hozzá, hogy a művészek prezentációkat tartsanak a munkásságukról, illetve a tábor végén körbejárunk, és mindenki beszámol arról, hogy mit és miért csinált, mire inspirálta a nálunk töltött idő” – hangsúlyozza Makayné Pál Berta, aki nagyon szereti, ha valaki náluk kap kedvet ahhoz, hogy új irányokat próbáljon ki, mert nagyon fontosnak tartja Miszla kísérletező hangulatát, és büszke arra, ha valaki itt kezd új utat nyitni a művészetében. „Nagyon szeretjük a művésztelep kísérleti jellegét, és kiemelten vigyázzuk, hogy megmaradjon. Osztozunk a kísérletezés örömében, sokat jelent, hogy itt, nálunk zajlott, talán a folyamat közös átélése még többet is jelent, mint a művek, amiket itt hagynak. Az az ambíciónk, hogy benne legyünk az alkotófolyamatban.”

A házaspár egyetért abban is, hogy egész más lesz a művekkel való viszony, miután személyesen is megismerték a művészt. „Emberileg is fontos, hogy jól kijöjjünk, mi is jól érezzük magunkat velük” – teszi még hozzá Berta. Aki azt is elvállalja, hogy főként személyes kötődések mentén választ műveket, bár azért hallgat a művészettörténész-kurátor javaslatára is. Mintegy kétszáz munka szerepel a kollekciójukban, ami évi húsz új alkotással bővül.

„Első perctől gyűjteményt építünk” – mondja Tamás. – Harminc éven keresztül vezetettem egy vállalatot, megtanultam a motiválás fontosságát. Egyidejűleg kell jelen lennie az egyensúlyi helyzetnek, és elérhető kitörési pontoknak. Amikor fiatal építészekkel dolgoztam, és megnyertünk egy pályázatot, mindenkivel lerajzoltattam az első ötletét, és akkor dőlt el, ki lesz benne a csapatban, kinek az ötlete alá fog besorolódni a többi.”

Egy jó kollekció visszatükrözi a gyűjtő személyiségét, s ennek a megállapításnak az igazságából az sem von le semmit, hogy a Makay házaspár támogató tevékenységében van egy bevállalt szubjektivitás. „Megismerjük és megszeretjük a művészeinket, s teljes vállszélességgel ott állunk mögöttük. A történés a fontos számunkra, a változás, amiben mi is benne vagyunk” – foglalják össze az ars poeticájukat a művészettel kapcsolatban, de tágabb értelemben is helytálló mondat ez.

Oláh Sándor

A háromszáz lelket számláló kis faluban, ahol se pap, se orvos, se tanító, egyfajta mintaadó szerepet vállalnak. Gyümölcsfákat ültettek, mintagazdaságot visznek, csirkét, kacsát tartanak, a képzőművészeti kiállításokra is várják a falu népét, ha színházi előadást hívnak a kastélyba, meghívják a helyi nézőket is, a templomban barokk koncerteket szerveznek.

A nyitóképet Szigeti G. Csongor készítette.