Kockázatos zsilipévad korszakváltással és kérdőjelekkel

Egyelőre az Örkény20 koncert közönsége láthatta a színház új vizuális arculatát, és a vezetőség az évadzáró társulati ülésen részletezte a következő szezon új bemutatóit. Gáspár Máté ügyvezető igazgatóval és Polgár Csaba művészeti vezetővel beszélgettünk a terveikről, az új lehetőségekről, az átalakuló játszás- és műsorrendről, valamint a következő szezon – Örkény Istvántól származó – szlogenjéről: „Éljen a kérdőjel, vesszen a pont!”.

Új vezetéshez új arculat kell?

Polgár Csaba: Úgy gondoltuk, hogy meg kell újítani és fel kell frissíteni a színház kommunikációjának néhány alapelemét, és ebbe a vizuális identitás, valamint a csatornahasználat is beletartozik.

Gáspár Máté: Izsák Lili díszlettervező ajánlotta a Nur&Mor nevű dizájn stúdiót. Már elég tapasztaltak, de még elég fiatalok és kíváncsiak ahhoz, hogy valami újba belecsapjanak. Velük gondoltuk át a megjelenéseinket: a logótól a printkiadványokon át a honlap és a belső tereink használatáig. Ez a csomag először szeptember 6-án, az Örkény-kertben kerül a közönség elé, aztán csöpögtetjük évad közben is.

Az új arculat (forrás: Örkény Színház)

Milyen új csatornákat használnának, amiket eddig nem?

P. Cs.: Szerencsések vagyunk, mert erős a közönségbázisunk, ehhez jön az ÖrkényKöz, amely sokat foglalkozik pedagógusokkal, fiatalokkal, tehát ők is rendszeres látogatói az előadásainknak. De fontos kérdés, miként érjük el főként a fiatal nézőket. A mai kommunikáció ugyanis egyáltalán nem hasonlít a tíz vagy húsz évvel ezelőttihez. Be kell látnunk, hogy meg kell jelennünk olyan platformokon is, amelyekhez nem szoktunk hozzá.

A TikTokon? 

P. Cs.: Pár hete volt egy érdekes esetoldó verseny a Corvinus Egyetemen, ahol az volt a feladat, hogy tegyék a kortársaik számára vonzóvá az Örkény Színházat, és nyolcból nyolc hallgató azt mondta: a TikTok az a csatorna, ahol el lehet érni őket. Én ezzel biztos vitatkoznék, mert nem ebben szocializáltam, ráadásul nem így gondolok a színházra, de mivel ez a reakció az egyetemistáktól jött, nekem hiteles.

Polgár Csaba (fotó: Horváth Judit)

Az Örkény20-at már a TikTokon is tolták.

P. Cs.: Ebben az évadban indult ez is, így nem a csatorna megújítása a fontos, hanem a felületek vizuális megjelenése. A színháznak olyan tartalmat kell gyártania a közösségi médiában, ami szembeötlő. Ez persze irtó nehéz, főleg Magyarországon, ahol a vizuális szennyezés kimagasló. Plakát- meg cetliország vagyunk. Így nehéz ebből kiemelkedni.

G. M.: Az Örkény jellemzően prózai művészszínház, eddig szinte csak a szó erejét, elsősorban a nézők fejében megszülető képzeteket tartotta fontosnak. Nyilván ez nem változik a jövőben sem, de többet kell foglalkoznunk azzal: milyen formákon, színeken, animációkon keresztül közöljük azt, hogy kik vagyunk és mit akarunk csinálni. Persze, ezeknek a csatornáknak illeszkedniük kell egymáshoz úgy, hogy minél több néző felé eljuttathassuk, ami érdekes lehet nekik. 

Gáspár Máté (fotó: Horváth Judit)

Van felmérésük az Örkény közönségének összetételéről?

G.M.: Elsősorban a jegyvásárlókról vannak statisztikák, valamint a pártolókat és a bérleteseket ismerjük egy kicsit jobban. Illetve ott van az a sok diák és pedagógus, aki az előbb említett KÖZ révén jön hozzánk a színházi nevelési programokra. Tőlük elég sok visszajelzést kaptunk. 

P. Cs.: Ők az előadásokhoz is hozzászólnak. Van egy szempontrendszer, egy kérdőív, amelyet az ÖrkényKözt vezető Neudold Júlia és csapata állított össze. 

G. M.: Illetve ettől az évadtól alakult egy tizenkét tagú ifjúsági tanács. A tagok azt vállalták, rendszeresen találkoznak, és kitalálnak saját kezdeményezéseket. Az arculati megújítás kapcsán velük is konzultáltunk. Nyilván teljesen máshogy jeleztek vissza, mint a pártolóink, akik nagyrészt másik korosztályt képviselnek.

Új évad, új szlogen, új arculat (forrás: Örkény Színház)

Az „Éljen a kérdőjel, és vesszen a pont!” az új évad szlogenje, vagy hosszú távon ebben gondolkodnak?

P. Cs.: Csak kérdőjelekben gondolkodunk hosszú távon is. De ez most kifejezetten erre az átmeneti vagy első zsilipévadra szól.

Miért átmeneti? A 2025–2026-os évadot már önök állítottátok össze.

P. Cs.: Az évad első felében búcsúzunk néhány régebbi előadástól, a második felében már az új bemutatók lesznek túlsúlyban. Ez teljesen normális folyamat: azt gondoltuk, lakva ismerszik meg az ember. A társulaton belül is úgy kommunikáljuk, hogy dolgozzunk együtt egy évig, és lássuk meg, milyen lesz. Kinek hol vannak a határai, vagy mi valósul meg abból, amit olyan szépen elképzeltünk.

G. M.: A napi szintű munka valójában csak márciustól kezdődött, naponta hangzik el a kollégáktól: ezzel a kérdéssel kihez forduljak? Ez persze jogos, hiszen eddig mindennel Mácsai Palihoz vagy a gazdasági igazgatóhoz, Bagi Andihoz mentek. 

Mácsai Pál az Örkény évadzáróján (fotó: Horváth Judit)

Felteszem, Mátéval a működési kérdésekről, Csabával meg a művészetiről lehet értekezni. 

G.M.: Azért ez ennél bonyolultabb. Nem lehet élesen szétválasztani, hogy ez csak esztétikai kérdés, vagy csak a színészeket érintő probléma, színtisztán jogi vagy gazdálkodási felvetés – pláne abban a szervezeti kultúrában, ami mindkettőnket érdekel. Tehát, ha például az a kérdés, visszalépjen-e a színház a Magyar Színházi Társaságba, arról gondolhatnánk, hogy az igazgató eldönti, vagy megbeszéli a művészeti vezetővel. De ez nem így van, mert annak idején a társulat közös elhatározása alapján lépett ki a Színházi Társaságból. Ezért ahhoz, hogy visszalépjen, társulati ülést kellett összehívni. Hivatalosan ez Csaba kompetenciája. A döntésről pedig értesít engem, én meg tárgyalok a Színházi Társaság képviselőivel. 

A társulat megszavazta, hogy visszalépjenek?

P. Cs.: Igen, megszavazta. 

Mi volt az indok, ha már egyszer kiléptek?

P. Cs.: Egyrészt fontosnak tartjuk, hogy tartozzunk valahová, együtt képviseljük a szakmát, és naiv módon még mindig hiszünk abban, hogy javíthatunk valamit a helyzetén. Reménykedünk abban is, hogy párbeszéd alakulhat ki, és igazi érdekérvényesítő szervezetté válhat.

G. M.: Az MSZT-nek új elnöke van, Bodor Johanna koreográfus, és úgy éreztük, hogy kicsit hasonló cipőben jár, mint mi. Ha egy új vezetés nem kapja meg a bizalmat, akkor hamar elpárologhatnak azok a pozitív energiák, amikkel beszáll egy ilyen küzdelembe. 

Mit szeretnének megtartani a korábbi időszakból, és mitől búcsúznának?

P. Cs.: Építkezésben vagyunk. Az alapítás óta huszonöt év telt el, tehát nem többszázéves színházat pályáztunk meg. Az Örkény Mácsai Pál gondolata alapján valósult meg, ez az alap, amiről mi organikusan igyekszünk elrugaszkodni. Tehát a művészeti működéssel egyáltalán nincsen gondunk, az Örkény az évek során olyan helyre került fel, ahol odafigyelnek rá. Mindketten hiszünk benne, hogy egy kulturális közintézménynek példát kell mutatnia abban, hogyan lehet jól működni. Szóval még ez az évadmottó ide is kapcsolható. Arról nem beszélve, hogy jövőre minden bemutatónk ősbemutató. Úgyhogy elrettentő évadtervet raktunk össze.

Mit szóltak a pártolók? Gondolom, nekik bemutatták az évadot.

P. Cs.: Ott alapvetően kíváncsi emberek vannak, és érezzük a bizalmat, amit persze könnyű eljátszani. 

G. M.: Néhányan különösen lelkesek voltak az új iránytól. Ez sem heterogén közeg, nincs közös véleményük. Vannak köztük nálunk sokkal fiatalabbak meg idősebbek is, akik végigkövették az elmúlt húsz-huszonöt évet, és körvonalazott, mit jelent nekik ez a színház. De amúgy az Örkény sem egyszínű. Mácsai Pál alapította, az ő arca-stílusa fémjelzi, de a művészeti felhozatal mindig kellően eklektikus volt, bár minden időszakban volt egy-két alkotó, aki jobban rajta hagyta a kézjegyét. Ez így lesz a jövőben is. Tehát csak újabb korszakváltás kapujában állunk. Azt ne felejtsük el, azért volt a vezetőváltás, mert Pali fölismerte, hogy egy időszak véget ért az Örkényben, és a megoldást kereste, hogyan indulhatna az újabb fejezet. Ezt kimondta a társulat és a nyilvánosság előtt, majd ezzel az ajánlattal megkeresett minket. Igyekszünk jól sáfárkodni azzal, amit ránk bíztak, ez természetesen számonkérhető lesz. Úgy élem meg: minél inkább hasonlít a jövő évad a tavalyihoz, vagy a két évvel későbbi a három évvel ezelőttihez, annál rosszabbul csináljuk. 

Mennyit szeretnének megtartani a korábbi repertoárból?

P. Cs.: A repertoár marad. Először négy előadást veszünk le, de nem a korszakváltás szele söpri el, hanem mert elfáradtak, vagy nem olyan nagy rájuk az érdeklődés, szóval gazdasági okokból.

G. M.: Az Örkény repertoárján jelenleg harmincvalahány előadás szerepel. Ez nagyon sok. Felelősebben szeretnénk gazdálkodik az egyre szűkülő erőforrásokkal, és ebbe nem fér bele havi egy-két alkalommal játszani egy előadást. Nem kapunk se több pénzt, se nagyobb nem lesz a ház, és több napból sem áll majd a naptár – szóval be kell látnunk azt, ahhoz, hogy ne amortizáljuk az előadásainkat, az eszközeinket, a munkatársainkat, át kell alakítanunk például a játék- és a műsorrendet. Látnunk kell, hány előadást lehet értelmesen kijátszani és műsoron tartani.

Az új évad tervezete (forrás: Örkény Színház)

A Merlin is egyfajta játszóhelye lesz az Örkénynek.

G. M.: A pályázatban leszögeztük, az Örkénynek nincs szüksége negyedik játszóhelyre. Az lenne ideális, ha a színházhoz tartozna egy olyan köztér-jellegű hely, ahol izgalmas kísérletekkel találkozhat az is, aki nem szeret vagy nem akar színházba menni. A hely kialakításában az Örkény szívesen vállal katalizátorszerepet. De nem saját erőből akarjuk ezt megoldani, hanem partnerségeket, nyitott helyzeteket kreálva.

Az Örkényhez tartozik az ingatlan?

G. M.: Igen, a színház kezelésébe adta a tulajdonos, de egyelőre nem adott hozzá extra támogatást.

Hogyan látják, a recesszió idején miként nőhet a színház bevétele? A színház fenntartójától, a fővárostól annyi pénzt vesz el a kormány, hogy nehezen elképzelhető, hogy megemelnék az Örkény támogatását. 

G. M.: Pár éve volt komoly jegyáremelés a színházban, amivel a saját bevétel jelentősen nőtt, nemcsak itt, hanem az egész városban.

Inkább a művész színházak emeltek.

P. Cs.: Mert azok voltak lemaradva – az Örkény addig húzta, amíg lehetett. Egy lépésben történt az emelés, hogy csak egyszer fájjon. 

G. M.: Ma már látszik, emiatt nem csökkent a nézőszám. Különlegesen sikeres évadot zár a színház. Egy-két nehezebb estét leszámítva tele az Örkény. Ez azt igazolja vissza, amit Csaba mondott: a színház körüli támogató-érdeklődő közeg hajlandó megfizetni akár ezeket a jegyárakat is. Nyilván ez a diákoknak, egyetemistáknak nehezebben megoldható, s mivel ők is fontosak nekünk, próbálunk nekik kedvezményeket adni. Ha ki is iratkoztak bizonyos produkciók látogatásából néhányan, jöttek helyettük mások. Ami a saját bevételt illeti, ott nagyjából kimaxolta a színház a lehetőségeit. Jövőre nem tervezünk jegyárelemelést, mert közszolgáltatást látunk el, és ebbe egyszerűen ma Magyarországon nem férnek bele a negyven-ötven eurós jegyek. Az évadban majdnem négyszázhúsz programot tartottunk a nagyszínpadon és a stúdióban. Túlfeszített működés ez, ezért alakítjuk át a műsorrendet, és játszunk majd hosszú távon kevesebbet.

A színház társulata az Örkény 20 születésnapi nagykoncerten 2025 májusában (forrás: Örkény Színház)

Hogy ki lehessen adni az épületet?

G. M.: Inkább, hogy befogadhassunk más típusú produkciókat, esetleg olyanokat, amelyek bekerülési költsége kisebb, és ha hasonló érdeklődést generál, akkor nagyobb hasznot termel. De mivel ez havi pár alkalom, nem oldja meg a pénzügyi nehézségeinket. Egy ilyen típusú színháznak a fenntartói támogatás a létezésének az alapja. 

Van pályázati lehetőség vagy szponzori pénz?

G. M.: Van, és amióta itt vagyok, nyertünk európai uniós pályázatot, magántámogatótól komoly összeget, teljesen átalakítottuk a pártolói programunkat. A korábbi szemérmes kéréshez képest egész határozott lett.

A honlapon azt láttam, három kategória van: 50-100-250 ezer forintot kérnek.

G. M.: Így van. Az első visszajelzések pozitívak, több pártolói tagságot kötöttek a meghirdetés első pár hetében, mint korábban, így értelemszerűen a bevétel is nagyobb. Rendkívül fontos és növelhető bevételi forrás ez, de a helyén kell kezelni. Amikor harminc-harmincöt millió forint egy nagyszínpadi előadás kiállítási költsége, a havi bérköltség pedig meghaladja ennek a dupláját, akkor, ha a pártolók össze is adnak húszmillió forintot egy évben – ami csodálatos eredmény lenne –, mégsem gondolhatjuk, hogy valaha kiválthatná a fenntartói támogatást.

Gondolkodnak nemzetközi koprodukciókban is, és minden évben szeretnének egyet-egyet. Van már elképzelésük a következő évadra?

P. Cs.: A következő évadban nem lesz olyan szintű látványos együttműködésünk, mint idén a Theaterhaus Jenaval a Sokszor nem halunk meg, illetve HERSCHT 07769. Áprilisban színházunk a European Theatre Convention tagja lett, velük közös pályázatot adtunk be, amely sikeres elbírálás esetén már 2026–2027-ben hozhat eredményeket.

G. M.: A nemzetközi friss szelet sokféleképpen próbáljuk beengedni. Másik új kezdeményezésünk, hogy legyen minden évadnak rezidens művésze, aki külföldön él, de hosszabb időt tölt velünk. Az első évadban Ladányi Andrea táncos-koreográfus érkezik Barcelonából, csomó impulzust hoz és programot csinál majd.

A társulaton nem sokat változtatnak, ahogy az évadzárón elhangzott.

P. Cs.: Csuja Imre nyugdíjba megy, játssza az előadásait, de újat nem próbál. Jéger Zsombor elhagyja a társulatot, és lehet, hogy a pályát is. Kövesi Zsombor érkezik a társulatba.

Csuja Imre és Gáspár Máté az évadzárón (fotó: Horváth Judit)

Említették korábban, hogy merészre sikerült a következő évad, és nincs benne klasszikus, csak ősbemutató. Így jött ki, vagy döntés eredménye?

P. Cs.: Így állt össze. Az Örkény – vagy akkor még átalakuló Madách Kamara – első előadása 2001-ben a Mi újság, múlt század? volt. Úgy akartunk visszanézni az elmúlt huszonöt évre, hogy azok mondják el, mit látnak, akik belenőttek ebbe a két évtizedbe. Ezért kértük fel Kemény Lilit színdarab írásra, ami Dohy Balázs első nagyszínpadi rendezése lesz.

G. M.: Azt is tudtuk, hogy szeretnénk egy családi színházi előadást, így jött Michael Ende Momója. Gáspár Ildikó dramaturg-rendező csinált belőle Kölnben adaptációt, ezt Csaba gyúrja majd tovább, és kerül abba a családi színházi sorozatba, amelyben a Sötétben látó tündér, valamint a Csoda és Kósza szerepel. Az Országkórus című előadásnak szintén van előzménye az Örkényben: a Kiváló dolgozókkal kezdődött az állampolgári színházi vonulat a Covid előtt. Az ilyen alkotófolyamat eredménye olyan anyagokból áll össze, amelyeket a civilekkel együtt hoznak létre és gyűjtenek az előadásban szereplő színészek. Ezt részben Neudold Juli rendezi, részint pedig Ördög Tamás és Kiss-Végh Emőke, a független Dollár Papa Gyermekei alapítói, akik az utóbbi években többször és jól dolgoztak itt. 

P. Cs.: Puskás Panni jelentkezett első regényével, és láttunk fantáziát a színpadi átiratban. A Megmenteni bárkit című előadást Gálhidy Sára rendezi, akit a fiatal generáció izgalmas alkotójának tartunk. Ladányi Andrea és Borlai Gergő pedig szabadkezet kapott. A Stúdióban Kókai Tünde játssza majd a Bíró Kriszta által – Kassai Margit naplójegyzetei alapján – készített Ostromdressz című monodrámát. Az irodalmi jelenlétet a kortárs magyar írók műveinek bemutatása mellett felolvasószínházzal, könyvbemutatóval vagy félig szcenírozott programokkal is erősítjük.

G. M.: Illetve az új Esterházy Irodalmi Díj átadó ünnepségével, amelynek alkalmából a nagyszínpadon újítjuk fel a 33 változat Haydn-koponyára című előadásunkat. Ilyen kockázatos évadot azzal a meggyőződéssel vállaltunk be, hogy ebben a színházban, valamint körülötte is megvan az a művészi erő, amely kíváncsisággal és jól reagál egy ilyen típusú kihívásra.

Nyitókép: Polgár Csaba és Gáspár Máté (fotó: Horváth Judit)

Lásd még:

Mácsai: „Ha én lennék a kultuszminiszter, bevezetném a színjátszást mint iskolai tárgyat” – Az Örkény Színház igazgatójával a forbes.hu készített interjút

Örkény örök, a vállalati projekt győztes, és az egypercesek is tovább élnek

Nyílt lapokkal – a házigazda Polgár Csaba – Szerelem, színház és politika viszonya, feminizmus és halál a téma a harmadik epizódban.

„A világszínvonalú dolgok érdekelnek” – Interjú Ladányi Andrea táncművésszel