Komplex művészettámogatási ökoszisztéma

A „best practice” példák bemutatása mellett mindig örvendetes a kultúratámogatás vagy mecenatúra új szemléletével találkozni. A youngart online galéria nem csupán egy online felület, inkább művészek támogatására szolgáló platform. Sőt valójában egy komplex támogatási rendszer, ami ahhoz segíti hozzá a művészeket, hogy a művészetüknek és a művészetükből éljenek, megismerjék és elismerjék őket.

Ez az alapfilozófia teszi különlegességé az alig féléves, de máris egyre ismertebb projektet, amelynek ötletgazdájával, dr. Hatházi Vera ügyvéddel beszélgettünk youngart showroomjának is otthont adó, különleges hangulatú irodájában.

Nem szokványos ügyvédi irodában ülünk, mintha a környezete is friss szemléletet tükrözne. Mi is ez valójában?

Kilencéves koromban odaálltam a szüleim elé, és bejelentettem, ügyvéd leszek. Édesapám –aki már sajnos nem él –, azt válaszolta, teljesen mindegy milyen foglalkozást választok magamnak, olyan legyen, amit szívvel-lélekkel tudok végezni, csak úgy lehet valami jót létrehozni. Az egyik legszörnyűbb dolog a világon, szenvedni munka közben. Az az igazi, ha a hivatásunk egyben a hobbink is, s a mindennapi tevékenységünk nem leszív, hanem feltölt. Az ügyvédi irodám a harmadik gyermekemmé vált, imádom építeni, kitalálni, miben legyünk mások, mint a többiek. Nem vagyok konvencionális, sokszor sportosan elegánsan öltözködöm, Lego-várost építettünk napi csapatépítés keretében, de az elvégzett jogászi munka minden esetben magas színvonalú. Abban hiszek, hogy nem az antik íróasztal és a decens öltöny adja meg a tekintélyt, hanem a szaktudás. Igyekeztem leszűrni mindabból, amit láttam és tapasztaltam más irodáknál, hogy mik azok a jelenségek, hibák, amiket én szeretnék elkerülni. Az „ügyvédkedésemet” az a szemlélet hatja át, hogy tudni kell az ügyfél fejével gondolkodni. Nem olyan állásfoglalást kell írnunk, hogy ne értse a laikus ügyfél, és tele legyen jogszabályi hivatkozásokkal, hanem arra a nyelvre kell lefordítani a paragrafusokat, amit megért. Tulajdonképpen teljesen mindegy, milyen vállalkozást vagy projektet visz az ember, ez hozzáállás.

A youngartnál is ugyanez a szemlélet érvényesül, hogy akit egy kicsit is vonz a kortárs művészet, az lépjen be ebbe a világba, és a galériáknál tapasztalható küszöbfélelem erejét veszítse?

Valóban ez a filozófia az alapja mindennek. Nyilván lehetne beszélni az online/offline világ különbségéről, XXI. századi igényekről, arról, hogy mire van pénz és lehetőség, mert ez ugyanolyan fontos, de nem véletlen, hogy a beszélgetésünk elején rögtön itt kötöttünk ki. A partnerségnél és egymás megértésénél. A presztízs nem attól teremtődik meg, hogy lehengereljük a másikat. Az önazonosságnál nincs nagyobb erő. Mindenbe beleteszem magamat, legyen az ügyvédi iroda vagy a youngart, és igyekszem olyan légkört teremteni, hogy aki bejön ide, az ne feszengjen. Nagyon hiszek az önfejlesztésben, sok időt és energiát szánok arra, hogy egyre tudatosabb legyek, ehhez coach támogatását is igénybe veszem. Az ügyfeleimnek olyan tudást szeretnék átadni, amit be tudnak építeni a gondolkodásukba, így a mindennapjaikat teszi könnyebbé.

Hogyan került kapcsolatba a művészettel, honnan jött a youngart ötlete?

Gyerekkoromban otthon antik bútorok és régi tájképek, csendéletek vettek körül, de ezeket már akkor komornak láttam, a modern festmények tetszettek. Amikor elkezdtem az önálló életemet, nem az volt fókuszban, hogy képeket tegyek a falra, tanultam, éltem, élményeket gyűjtöttem. Majd családom lett, és érettebbé váltam, kezdett kialakulni az igény egyedi műtárgyak birtoklására. Kortárs művészeti vásárokra jártam, az egyiken beleszerettem egy művész munkáiba, vettem tőle több képet. Nagyon szerettem volna megismerni, megkértem a vásár szervezőit, hozzanak össze vele. Egy végtelenül szimpatikus, egyenes tekintetű, szerény emberrel találkoztam. Beszélgettünk, elmesélte nekem, milyen kevés ideje jut a festészetre, mert éjszaka dolgozik, délelőtt alszik, alig marad néhány órája egy napból alkotni. Létrejött köztünk egy megállapodás, havonta támogattam egy konkrét összeggel, ami kiváltotta az éjszakai műszakokat és tudott alkotni. Nem vagyok művészettörténész, de azt éreztem, hogy ez a fiú istenadta tehetség, és nem lehet, hogy ne fessen képeket. Lassan öt éve működik köztünk ez a kapcsolat.

Később megismertem több művészt is, többfelől hallottam ugyanezt a problémát. Utamba sodorta az élet a művészeket, bejött például egy művész anyukája az irodámba egy bérleti szerződéssel, látta a falon a képeket, elmesélte, hogy a fia is fest, és bemutatta nekem.
Egyre több képet vásároltam, de csak ami tetszett, mindenféle befektetési szándék nélkül.

Mi fogja meg egy képben?

A színek, a formák, de leginkább az, ha hatással van rám. Nagyon gyorsan, ösztönösen hozok döntéseket, mert ha el akarsz érni célokat, nincs idő sokáig hezitálni. A gyors döntésekben benne van a hibázás lehetősége, de csak az él, aki meglépi, aki mer kockáztatni.

Visszatérve a művészekre, sokat járt a fejemben, hogyan lehetne segíteni nekik a megélhetési gondjaikban. Először művésztelepen gondolkodtam, aztán kitört a Covid, ami még inkább ellehetetlenítette a művészek helyzetét. A karantén elején egy este, amikor a gyerekek már aludtak, mi ültünk a kanapén egy pohár borral a kezünkben a férjemmel, és beugrott az ötlet, hogy amikor minden a digitális térbe költözik, online galériát kéne alapítani. A férjem reklámcéget vezet, komoly fejlesztői csapata van, így az ötlet nem volt teljesen légből kapott.

Online galéria már volt, mi az, amitől a youngart különleges?

Sokkal komplexebb a működésünk egy szimpla online galériánál. Csaknem kétszáz művésztől több mint ezer mű van fent az oldalunkon, keresőszavakkal lehet szűrni, méretre, stílusra, színre, szerzőre, témára. Ha jelzed, melyik érdekel, két nap múlva, minden kötelezettségvállalás nélkül meg lehet tekinteni itt nálunk a minigalériában a kiválasztott képeket. Egy művészeti alkotás nem termék egy webshopban. Tudatos döntés volt, hogy ne virtuális kosárba kerüljenek a művek, hanem jöjjenek ide, nézzék meg élőben. Kérdezhetnek, kommunikálunk, személyessé válik a dolog. Elengedhetetlenül szükséges a kapcsolat, mert egy képzőművészeti alkotásnak energiája van, más hatással van rád, ha ott vagy vele egy térben, mint egy digitális képen.

Haumann Máté (fotó: Trunkó Bálint)

Kezdetektől tudtam azt is, hogy művészeti szakemberre lesz szükség a megfelelő színvonalhoz. Tomasz Piars maga is művész, ismeri a művészek napi problémáit, galériás tapasztalattal is bír, vásárokat is szervezett, széles körű kapcsolatrendszere és jó ízlése van. Tökéletesnek tűnt művészeti tanácsadónak, szerencsére neki is tetszett a projekt, és elvállalta. Nagyon komoly regisztrációhoz és zsűrizéshez kötött minden művész és minden mű is, mielőtt felkerül az oldalra. Felelősséget vállalunk a saját magunk számára meghatározott színvonalért, csak képzett művészekkel dolgozunk.

De nem akarom megkerülni a kérdést, mitől vagyunk mi különlegesebbek. Attól, hogy a működésünk egyben egy művészettámogatási forma. A kezdet kezdetén végiggondoltam, mire van szükségük a művészeknek. A legtöbbjük otthon vagy a műtermében dolgozik egyedül, és nincs olyan platform, ahol el tudná adni a munkáit. Az Instagramon sem olyan egyszerű „külsős” követőtábort kiépíteni, általában egymással állnak kapcsolatban a művészek. Mi abban segítünk, hogy megismerje őket a nagyvilág. Az oldalunkon minden héten mást mutatunk be „A hét művésze”-ként, életpályával, művekkel, leírásokkal, mindezt utána a social mediában is megfuttatjuk, fizetett hirdetésekkel széles körhöz eljuttatjuk. Segítjük a művészeket mentorprogrammal és kiállítási lehetőségekkel is, amik a karrierjüket építik, de nem kérünk kizárólagosságot, nem kötjük magunkhoz őket, az a feltételünk, hogy azt a művet, amit nekünk adnak értékesítésre, ne árulják másutt. Az ügyvédi irodában is azt tapasztalom, hogy az új generációk nem viselik jól a kötöttséget. Azok a szabályok, amikkel én felnőttem, mára nem érvényesek. Ügyvédjelöltként nem volt kérdés, hogy nincs fix munkaidő, ha kell, bent maradok éjszakára, dolgozom hétvégén, de tudomásul kell venni, mára ez megváltozott. A művészeknél ugyanezt érzékelem, és mi kellően rugalmasan állunk hozzájuk.

Trokán Nóra (fotó: Trunkó Bálint)

Nagyon gyorsan haladnak, sűrű év van önök mögött. A Porschéval is tető alá hoztatok egy ösztöndíjprogramot, ennek mi a története?

Az első félévben világossá vált, hogy támogatók nélkül csak nagyon lassan tudunk haladni. Az egyik ügyfelemen keresztül ismerkedtem meg a Porsche Inter Auto Hungaria Kft. marketingvezetőjével, Árvay Péterrel, és lehetőségem volt már nagyon korai fázisban beszélni neki a youngartról. A beszélgetés végére mindkettőnk számára világossá vált, hogy erős metszete van a youngart és a Porsche célcsoportjának, ugyanazt a tehetős, elkötelezett, edukált réteget szólítjuk meg, és Péter mellénk állt. Még csak akkor élesítettük a weboldalt, összesen harminc művésszel, senki sem ismert még bennünket, mégis hitt bennünk. Az is igaz, hogy amikor elindult a nagy hatású, sok elérést produkáló kampányunk, az őket is vitte, hiszen végig velünk voltak. Létrehoztuk a youngart – Porsche Képzőművészeti Ösztöndíjat, amelynek keretében tíz alkotónak lehetősége nyílt a youngart első kiállításán bemutatkozni a Porsche Centrum Budapestben nyár elején, és egy kiemelt díjazott, Békési Ervin szobrász féléves anyagi támogatást kap.

Spirituális emberként hiszek abban, hogy nem lehet mindig elvenni, vissza is kell adni, így lenni benne az élet nagy körforgásában.

Nyitókép: Dr. Hatházi Vera (fotó: Trunkó Bálint)