Könnyen megértjük egymást

Akárcsak az országaink közötti kapcsolatok, a budapesti Olasz Kultúrintézet története is messzire nyúlik vissza. A Bródy Sándor utcai palotában előbb kicsit a múltba révedünk, majd igyekszünk számba venni az intézet sokszínű kínálatát, szerteágazó tevékenységét.

Az intézet a Magyar Nemzeti Múzeum szomszédságában, történelmi helyszínen működik. Abban az épületben, ahol egykor a magyar parlament alsóháza ülésezett.

Valóban. Az épületet Ybl Miklós tervezte, és jelentőségét mutatja az is, hogy a húszezres bankjegy hátoldalán látható. Eredeti szerepéből adódóan különleges adottságokkal bír. Egykori ülésterme, az ötszáz főt befogadó, Verdiről elnevezett nagyelőadó koncertek, előadások helyszíne, a kisebb, Fellini nevét viselő teremben filmvetítéseket, szakmai beszélgetéseket tartunk. A Xenia Galériában időszaki kiállítások láthatók, a gyönyörű, kétszintes könyvtár összejövetelein pedig az irodalom áll a középpontban. Itt és külső helyszíneken – koncert- és kiállítótermekben, színházakban – évente százhúsz rendezvényre kerül sor, látogatottságuk eléri a húszezer főt.

Extraliscio koncert a Budapesti Olasz Kultúrintézetben (fotó: Korom Dávid)

Mióta működik itt az intézet? 

A budapesti Olasz Kultúrintézetet csaknem kilencven éve, 1936 februárjában alapították, azóta – a hasonló budapesti intézmények  között egyedülálló módon – folyamatosan működik, a történelem minden vihara ellenére. A Klotild-palotában volt az első bázisa, onnan 1943 júniusában költözött a mai helyére. Az eltelt kilenc évtized alatt szemtanúja volt a magyar történelem fontos eseményeinek, így az 1956-os forradalomnak, lévén, ebben az utcában állt a Magyar Rádió épülete is. 

Sokfelé rácsodálkozhatunk a közös múlt egy-egy szeletére…

Mondok erre néhány közeli példát. A szomszédos Nemzeti Múzeum homlokzatát ékesítő timpanon alakjait például Rafael Monti készítette, a Múzeumkertben áll Garibaldi emlékműve és Alessandro Monti szobra – ő  az 1848-49-es szabadságharcban az olasz légió parancsnoka volt. A Múzeumkert dísze a római Forum Romanum egy oszlopa is, az olasz nemzet ajándéka. De nincs ez másképp a budai Várban sem: a Nemzeti Galéria előtt magasodik az olasz születésű Savoyai Jenő lovas szobra, közelében található Antonio Bonfini, Mátyás király történetírójának mellszobra, a Várnegyed egyik terét pedig Kapisztrán Szent Jánosról, Hunyadi János „megmentőjéről” nevezték el.

A magyar történelemben a kereszténység elterjedése óta jelentős szerepet játszott néhány olasz származású pap, király és királyné – Imre herceg tanítómesterétől, Szent Gellérttől kezdve Károly Róberten át Mátyás feleségéig, Beatricéig. És a sort hosszan folytathatnánk.

Mekkora nemzetközi hálózatba illeszkedik az intézet?

Olasz kulturális intézetet a világ több mint hatvan országában találunk, van, ahol többet is. Németországban öt, Franciaországban négy, az Egyesült Államokban hat, Oroszországban pedig kettő van, Moszkvában és Szentpéterváron.

A bejáratnál lévő térképen szerepel az ukrán főváros, Kijev is. Zavartalan az ottani intézet működése?

Úgy tudom, az intézet Lembergbe, azaz Lvivbe költözött, de bizonyos szinten működik a kijevi is.

Hosszú ideig a latin volt a művelt világ nyelve. Mi mondható el manapság az olasz nyelv iránti érdeklődésről?

Népszerűségét tekintve Magyarországon az olasz az angol, a német és a francia után következik, az érdeklődés évről évre mérsékelt növekedést mutat. Mindent egybevetve tizenhatezren tanulnak olaszul, a többség középiskolákban. Egyetemi szintű képzésre négy városban nyílik lehetőség: Budapesten az ELTE-n és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, továbbá Pécsett, Szegeden és Debrecenben. Valamennyi olaszt oktató intézménnyel együttműködünk, aktívan támogatjuk őket.

Közismert, hogy intézetünk egyik fő tevékenysége a nyelvoktatás. Tanfolyamainkon a kezdőtől a haladó szintig évente több mint hétszázan tanulnak. Intenzív kurzusokat júliusban tartunk, és nálunk letehető a nyelvvizsga is. 

Fontos esemény minden év októberében az Olasz nyelv hete, amelynek központi témáját az Olasz Tudományos Akadémia és a nagy múltú Accademia della Crusca nyelvi intézet közösen jelöli ki.

Munkájukban kiemelt jelentőségű az olasz kultúra népszerűsítése. Ez elsősorban mely területekre terjed ki? 

Hagyományosan két területre helyezünk nagy hangsúlyt: az olasz filmművészet megismertetésére és a zenei programokra; valamennyit igen kedveli a közönség. A Budapest Filmmel együttműködve minden év novemberében megrendezzük a MittelCinemaFestet, azaz az Olasz Filmfesztivált, idén immár huszonharmadik alkalommal. A római Cinecittà filmstúdióval közös rendezvény az utóbbi egy-két év terméséből válogat, különlegessége, hogy a filmekkel együtt több alkotó – rendező, színész – is Budapestre érkezik. A filmeket a Puskin és a Tabán mozi vetíti.

Decembertől júniusig tart a másik mozis rendezvénysorozat, az Itáliai utazás az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a vetítésekre minden második hétfőn kerül sor. Ebben a válogatásban vegyesen szerepelnek új és régi, klasszikus alkotások.

A zene, gondolom, végtelen lehetőségeket tartogat.

Így igaz, az együttműködés rengeteg területet ölel fel. Az egyik a dzsessz – a JazzFest Budapestre minden évben több olasz muzsikus érkezik, és jazz-zenészeink szívesen lépnek fel a Józsefvárosi Jazzfesztiválon is. 

Komolyzenei téren együttműködünk a Magyar Zene Házával, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel és a Müpával, meghívásukra időről időre hallhat olasz művészeket a magyar közönség. Kiváló kapcsolatokat ápolunk a MÁV Szimfonikus Zenekarral, amely legutóbb a híres olasz karmester, Michelangelo Mazza vezényletével adott koncertet. Az együttes gyakran lép fel az intézetben, többnyire olasz zeneművekkel.

Stefano Bollani koncertje (fotó: Bata Zalán)

Mi mindenre terjed még ki a tevékenységük?

A fotóművészet ugyancsak fontos számunkra, Olaszország minden évben képviselteti magát a Budapest FotóFesztiválon. Intézetünkben nemrég zárult az a különleges látásmódot tükröző kiállítás, amely a tánc világnapjához kapcsolódóan a Nemzeti Táncszínház művészeinek közreműködésével jött létre. Ezen az olasz, építészből lett fotográfus, Simone Ghera képei voltak láthatók, amelyek a balett és az építészet között teremtenek kapcsolatot. A Nemzeti Táncszínházzal néhány éve vált szorosabbá a kapcsolat, ami lehetőséget teremt olasz művészek fellépésére.

Könyvklubunkban havonta tartunk összejöveteleket, mindig egy-egy olasz szerző műve kerül terítékre. Az összejövetelek savát-borsát az adja, ha eljön az adott regény szerzője is – ez sokat tesz hozzá az olvasás élményéhez.

Minden évben ellátogatok Balatonfüredre, ahol az irodalmi Nobel-díjas olasz költő, Salvatore Quasimodo tiszteletére nemzetközi költőversenyre és költőtalálkozóra kerül sor, idén harmincharmadik alkalommal. Quasimodo 1961-ben Füreden nyerte vissza egészségét, emlékét szobor őrzi a városban.

És még nem beszéltünk az olasz dizájnról és a gasztronómiáról! Márciusban a dizájn jegyében az Olasz Kereskedelmi Ügynökséggel (ITA) rendezünk közös programokat, olasz és magyar alkotók közreműködésével, az olasz gasztronómia hetét pedig novemberben tartjuk vetítések, ételbemutatók és -kóstolók formájában. 

A közös múlt minden bizonnyal alkalmat ad más jellegű rendezvényekre is.

Feltétlenül! A Budapesti Történeti Múzeum és intézetünk szervezésében például október végéig látható a Várban az Egy olasz Pesten című kiállítás, amely Giacomo Marastoni (1804–1860) és az általa alapított Első Magyar Festészeti Akadémia tevékenységét idézi fel. Egy másik tárlat Olasz örökség, magyar büszkeség címmel a magyar szalámigyártás olasz gyökereit mutatja be a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.

Minden év januárjában megemlékezünk a holokauszt évfordulójáról és azokról az olaszokról, akik a II. világháború utolsó hónapjaiban mentették a magyar zsidókat. Egyikük Giorgio Perlasca volt, csak neki több mint ötezer budapesti zsidó köszönhette életben maradását. 

Perlasca visszaemlékezései a nevét viselő alapítvány gondozásában jelentek meg, a kötet világpremierje itt volt az intézetben. Rendkívül megindító esemény volt, mivel a hallgatóság soraiban ott ültek azoknak az unokái, akiket Perlasca a vészkorszak idején megmentett.

Időnként „kirándulunk” a sport területére is. Egy alkalommal vendégünk volt Szilágyi Áron, a kardvívás háromszoros olimpiai bajnoka, és támogattuk annak a könyvnek a megjelenését, amely Puskás Ferenc életének azt a két évét dolgozza fel, amelyet emigrálása után Olaszországban töltött.

Fotó: Korom Dávid

A Sao Paolo-i és a limai kulturális intézet vezetése után, négy éve érkezett Budapestre. Hogy érzi magát nálunk?

Nagyon szeretem Budapestet és az itt végzett munkát. Könnyű együtt dolgozni a magyar intézményekkel, mert tele vannak képzett, jó szándékú emberekkel, akik nyitottak az olasz kultúrára, és odaadóan tevékenykednek. Egyébként is: a magyarok nem „úgy általában” szeretik Olaszországot, hanem jórészük valóban ismeri is. Tájékozottak, nyitottak, különösen Budapesten, és mivel beszélnek valamilyen idegen nyelven, könnyen megértjük egymást.

Az eredeti cikk a 2025 szeptemberében kiadott, Olaszország kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg. 

Nyitókép: Gabriele La Posta (forrás: Budapesti Olasz Kultúrintézet)

Lásd még:

Itália – a művészet otthona – Bemutattuk olasz lapszámunkat

Róma – a város, amelynek már kétezer éve is milliónyi lakosa volt

Világszínvonalú kulturálismenedzsment-képzés – Így oktatják Olaszországban a jövő generációját

Umbriai Magyar Köztársaság – Egy ízig-vérig magyar européer művészeti vállalkozás Olaszországban

Gian Luca Borghese: „Nagyon hiszek az együttműködésben – Interjú az Olasz Kultúrintézet igazgatójával