Kortárs művészet, mint városfejlesztési stratégia?
– Az olaszországi Gibellina második esélye
Az évtizedekig csak elbukott posztmodern utópiaként emlegetett szicíliai kisváros, Gibellinaújrapozicionálja magát: 2026-ban Kortárs Művészet Olasz Fővárosa lesz. A cél nem pusztán kulturális figyelem, hanem hosszú távú urbanisztikai és kreatívipari újraindítás – ahol a művészet nem díszlet, hanem fejlesztési eszköz. Terveikről a BBC közölt hosszú cikket.
A város eredeti központját az 1968-as földrengés pusztította el, az újjáépítés pedig egy teljesen új, modernista városszerkezetet hozott létre. A BBC szerint a lakók „hirtelen egy olyan városi tájban találták magukat, amelyhez semmi közük nem volt”. Az újjáépített település fokozatosan vesztette el közösségi erejét, a munkahelyek hiánya miatt pedig a népesség nagy része lassan elvándorolt.
A fordulópontot a hetvenes években Ludovico Corrao polgármester hozta el. A városvezető Gibellina identitását tudatosan építette a kortárs művészetre, a település így vált egyfajta szabadtéri múzeummá, ahol ma is „több száz elhanyagolt műalkotás és posztmodern épület” található – ikonikus, mégis kihasználatlan kulturális örökségként.
A 2026-os program új típusú logikát követ: nem egyszeri fesztiválról van szó, hanem egész éves kulturális ökoszisztéma építéséről. Kiállítások, performanszok, művészrezidenciák és köztéri projektek indulnak, amelyek célja, hogy az elhagyott épületek új funkciót kapjanak. Andrea Cusumano művészeti vezető a befejezetlen, ám így is ikonikus Teatro épületéről így fogalmaz: „Jelenleg ez csak egy szobor – mi épületté akarjuk alakítani.”
A Teatro épülete 2021-ben (forrás: Wikimedia Commons)
A város számtalan ikonikus kortárs művészeti alkotás otthona. A Teatro di Pietro Consagra például Gibellina egyik legismertebb, ugyanakkor máig félkész építészeti alkotása. Az olasz szobrász, Pietro Consagra tervei alapján az 1980-as években kezdték építeni, egy olyan kulturális központnak szánva, amely színházként, kiállítótérként és közösségi térként is működött volna. A monumentális, ívelt betonszerkezet azonban évtizedek óta befejezetlenül áll, így inkább posztmodern városi szoborként hat, mint funkcionáló intézményként. A 2026-os Kortárs Művészeti Főváros-program célja, hogy az épületet ismét aktiválja, és újra kulturális események helyszínévé tegye. A Cretto di Burri, a gigantikus betonlabirintus az 1968-as belicei földrengés romjainak helyén jött létre. Alberto Burri olasz művész – az eredeti város utcahálózatát követve – hatalmas fehér betonblokkokkal borította be a romokat. A hasadékok a korábbi utcákat idézik. A monumentális emlék- és művészeti munka 1984-ben indult, majd pénzhiány miatt hosszú ideig szünetelt, végül 2015-ben fejezték be a művész születésének századik évfordulójára. A Cretto ma az egyik legnagyobb olyan land art munka a világon, amely a város emlékét őrzi és bejárható térként idézi fel annak múltját. |
Piazza Civica di Gibellina: a város modernista főtere (forrás: Wikimedia Commons)
A cél nem pusztán a turizmus fellendítése. Cusumano így nyilatkozott a BBC-nek: „Nem az a célom, hogy Gibellinát kortárs művészetrajongó turisták városává alakítsam, hanem hogy művészközösséget hozzunk létre.”
A szicíliai település példája jól mutatja, hogy a kortárs művészet nemcsak esztétikai projekt, hanem stratégiai várospolitikai eszköz is lehet – különösen ott, ahol a klasszikus ipari vagy turisztikai modellek nem működnek. A kérdés azonban nyitott: vajon a művészeti utópiának tervezett város képes lehet a valódi közösségi újjászületésre? A BBC cikke szerint egy dolog biztos: Gibellina 2026-ban „ismét életre kelti azt, ami a kezdetektől meghatározta: a művészetet.”
A teljes cikk ITT olvasható.
Gibellina idei projektjéről bővebb információ ITT található.
Nyitókép: A Cretto di Burri gigantikus betonlabirintus Gibellinában (forrás: Unsplash)
Lásd még:
Az állam kultúrafinanszírozó szerepe – Így csinálják Olaszországban
Dél-Olaszország – Ahol a kultúra nem múzeum, hanem életforma
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, legyen ön is mecénás és támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelent meg A mecenatúra magyarországi története 1900–2025 című kiadványunk, egy könyv azokról, akik fontosnak tartották, illetve tartják a művészet pártolását.
A kötet megvásárlásával a munkánkat támogatja.
