„Liliom és Julika még akkor sem árulják el egymást, amikor az egyéni érdekeik mást diktálnának”

„Az a tanácstalanság és kiútkeresés, amiben Liliom van, nagyon sokunkat érint. Dolgok, amikben addig hittünk, egyszer csak elveszítik az értéküket, és eljön az a pont, amikor azt érezzük, így, az adott keretek között már nem csinálhatjuk tovább azt, amit addig” – véli Kovalik Balázs, aki a Budaörsi Latinovits Színházban rendezi meg Molnár Ferenc Liliomját Alföldi Róberttel a főszerepben. 

Először rendezel Budaörsön, Molnár Ferenc Liliomát viszed színre. Miért éppen a Liliom? 

A választás a színháztól jött, a konkrét kérés az volt, hogy Molnár Ferenc Liliomját rendezzem meg – Alföldi Róberttel a főszerepben. Ha nem én választok darabot, olyankor mindig az a kérdés, mennyire hoz lázba, mennyire indítja be a fantáziámat az adott anyag. Nagyon izgalmas feladat elé állított a színház, úgy állok hozzá, mint egy nagy kalandhoz: hihetetlen kíváncsisággal. 

Alföldi Róbert (fotó: Borovi Dániel)

Mi az, ami most a leginkább foglalkoztat a Liliomban? 

Megmondom őszintén, soha nem gondoltam volna, hogy ezt a darabot én egyszer megrendezem. A szegénységben gyökerező szerelem, mint vezérmotívum nosztalgikus karaktert ad ennek a történetnek, ami nagyon szép és megrendítő, de már egy másik világban élünk, és nem ez az, amivel feltétlenül azonosulni tudunk, maximum kicsit pityergünk rajta. Ha azonban egy színháznak van egy olyan ötlete, hogy egy szerepet egy bizonyos színészre oszt, akkor azt figyelembe kell venni. Ebben az előadásban Alföldi Róbert játssza majd Liliomot, ami már önmagában jelent valamit, eleve kijelöl az előadásnak egyfajta értelmezési tartományt, és megelőlegez bizonyos állításokat. Ő nem behelyettesíthető mással, annyira markáns, egyedi jelenség. Én már úgy olvastam újra a darabot, hogy miről szól a Liliom Alföldi Róberttel, tehát alapjaiban határozza meg a színészválasztás a koncepciómat. Mindez nagyon inspiráló számomra rendezőként. 

Jól sejtem, hogy Kovalik Balázs Liliomja társadalomkritikus előadás lesz? 

Nem feltétlenül társadalomkritikával szeretnék foglalkozni, mint ahogy Molnár Ferenc sem azzal foglalkozott, bár nyilván benne van a darabban az is, hiszen egy bizonyos társadalmi réteget mutat be. Inkább az az érdekes és fontos itt, hogy az emberek, akik ebben a darabban szerepelnek, hogyan élik az életüket. Hogy mennyire élnek álomvilágban és mennyire próbálnak abból felébredni, már ha próbálnak. Ha pedig felébrednek, az mit jelent rájuk és a szeretteikre nézve. Ismerős kérdések, nem igaz? 

Kovalik Balázs (fotó: Borovi Dániel)

Liliomnál eljön a pillanat, amikor felébred…   

Igen. Egyszer csak eldönti, hogy kiszáll a körhintából. Otthagyja a városligeti művészkedést, eldobja mindazt, amiért addig élt. Ez nagyon bátor lépés, aminek nyilván van társadalomkritikus aspektusa is. Bármelyikünk életében eljöhet az a pillanat, amikor valamilyen oknál fogva végig kell gondolnunk, hátat lehet-e fordítani annak, amit addig csináltunk, amiért sok-sok évig dolgoztunk. Nem hiszem, hogy agyon kell politizálni ezt a kérdést, de az a tanácstalanság és kiútkeresés, amiben Liliom van, nagyon sokunkat érint. Dolgok, amikben addig hittünk, egyszer csak elveszítik az értéküket, és eljön az a pont, amikor azt érezzük, így, az adott keretek között már nem csinálhatjuk tovább azt, amit addig. És akkor ott állunk a nagy kérdőjellel, hogy ha ezt nem, akkor mi mást. Liliomnak nincsenek kilátásai, elveszett figura. Sokan tudunk azonosulni vele, azt hiszem. Mindemellett van itt egy nagyon fontos dolog. Liliom és Julika összetalálkoznak és összekötik az életüket. Boldogok, nem boldogok, az másodlagos. Ez a két ember köt egy szövetséget, amihez mindvégig hűek maradnak. Nem árulják el egymást, még akkor sem, amikor az egyéni érdekeik mást diktálnának. Nekem erről szól a Liliom.

Elsősorban operarendező vagy, most azonban prózai darabot rendezel. Mennyire lesz tetten érhető az előadáson, hogy az operák, a komolyzenei előadások felől érkezel? 

Egyre többször tapasztalom, hogy prózai előadásokat telepakolnak zenével, talán mert így könnyebben el lehet adni őket. Mind nagyobb kihívás visszakanyarodni ahhoz, hogy egy prózai előadás csak prózai legyen. Hogy több operát rendezek, mint prózai színházat, még nem jelenti azt, hogy a színházat csakis zenével tudom elképzelni, sőt. Nem az az elsődleges kiindulási pontom, hogyan lehet a Liliomot zenés színházzá gyúrni, hanem az, miként tudom feltárni és megmutatni azokat a mélységeket, amelyek az emberi karaktereken keresztül rajzolódnak ki ebben a történetben.    

Az interjút Zsigmond Nóra, a Latinovits Színház  sajtó-és marketingkommunikációs munkatársa készítette.

A színlap ide kattintva elérhető.

Lásd még:

„A Budaörsi Latinovits Színház a minőségi színházcsinálás otthona”

Beszélnünk kell Kevinről!

Vendégjátékokról – komolyan – Beszélgetés Bellaagh Katalinnal, a stockholmi BeKa színház vezetőjével

Nyitókép: Kovalik Balázs (fotó: Borovi Dániel)