Kozmikus ritmusok és hétköznapi jelek
– Négy alkotói világ találkozása az Apollo Galleryben
A Fények, jelek és az idő rétegei című kiállítás négy különböző alkotói világot kapcsol össze, amelyek más-más irányból közelítik meg ugyanazt a kérdést: miként válik a világ érzékelése – legyen az kozmikus, fizikai, társadalmi vagy szimbolikus – művészetté? A tárlaton, amelyet kétéves kurátori kutatómunka előzött meg, Luca Missoni, Pietro Pirelli, Silvio Monti és Véronique Perrard‑Monzini művei között bontakozik ki izgalmas párbeszéd.
A kiállítás terében a művek nem elkülönülnek, hanem egymást értelmezik. Missoni a Hold időtlen arcát hozza közel, a kozmikus ciklusok lassú, mégis állandó változását. Monti ezzel szemben a jelen pillanat töredezett valóságát vizsgálja: újsághírek, reklámok és emléktöredékek között kutatja az emberi lét elveszett egyensúlyát. Pirelli a fizika törvényeit fordítja át érzéki élménnyé: nála a hang fényként rezdül, a fény pedig zenévé válik, így teremtve transzcendens, testet körülölelő installációkat. Perrard‑Monzini a matériát szellemíti át: újrahasznosított anyagokból, kalligrafikus jelekből és női szimbólumokból épít hidat keleti és nyugati kultúrák között.
A négy művész együtt hoz létre olyan érzéki és gondolati tájat, ahol a kozmikus ritmusok, a fény és hang rezdülései, a hétköznapok töredékei és a kulturális szimbólumok egymást erősítve jelennek meg. A kiállítás éppen ezért nem lineáris útvonal, hanem folyamatos átmenetekből álló élmény: a látogató számára a művek közötti kapcsolódások épp olyan fontosak, mint maguk az alkotások. A Fények, jelek és az idő rétegei nem csupán cím, hanem a tárlat lényege: annak feltárása, hogyan érzékeljük a világot és hogyan alakítjuk át azt művészetté.
Silvio Monti: CleptoArt Quatidiana (fotó: Balogh Edina)
Kerekasztal-beszélgetés a művészet, a dizájn és az asztrofotográfia találkozásáról A kiállítás első napjára szervezett esemény többek között arra keresi a választ, hogy miként válik egy tudományos megfigyelés absztrakt művészetté, és miként szövi át a híres Missoni-örökség a világűr képeit. Hogyan válik a több mint húsz éve tartó, szinte tudományos Hold-megfigyelés személyes művészi dokumentációvá? Létezik-e párhuzam a Hold fázisai és a Missoni-szövetek ritmikus mintázata között? Hogyan határozza meg a szülők által teremtett kreatív közeg és a kötöttáru-tervezői háttér a kompozíciót? Milyen módszerrel születik meg a képeken látható festői színpaletta? Tudatos tudomány vagy az objektív mögötti érzelmek kivetülése? Az angolul zajló kerekasztal-beszélgetés résztvevői Luca Missoni képzőművész és Lengyel Emese egyetemi kutató. Időpont: 2026. március 18., 18:00 |
Luca Missoni olasz fotóművész több mint húsz éve szenteli munkásságát a Hold megfigyelésének és ábrázolásának. Gyermekkora óta vonzza a csillagászat, és következetesen ugyanabból a pozícióból, ugyanazzal az eszközzel fotózza égi kísérőnket, hogy a fény változásai és az árnyékhatár finom elmozdulásai váljanak képeinek főszereplőivé. 2019-ben, a Holdra szállás 50. évfordulójára jelent meg Moon Atlas című kötete, amely két évtized munkáját foglalja össze. Missoni kutatása nem csupán asztrofotográfia, hanem a megfigyelés rituáléja: művei a kiállítás szilárd alapját adják, emlékeztetve az égi állandóságra és az emberi kíváncsiság végtelenségére.
Luca Missoni: Moon Atlas (fotó: Balogh Edina)
Pietro Pirelli művészete a fény és a hang határterületein mozog. Kutatásai során a hangot fényként, a fényt pedig zeneként kezeli, így alkotva meg sajátos, érzéki univerzumát. Az olasz művész túllép a hagyományos műfaji kategóriákon: Idrofono és Idrofanie című projektjei a víz mozgásán és a fény törésén keresztül teszik láthatóvá a láthatatlant, technológiai költészetet teremtve a térben. Installációi immerzív élmények, amelyekben a rezgés, a ritmus és a fény dinamikája újfajta érzékelési módokat nyit meg.
Silvio Monti művészete a valóság töredékeiből építkezik. A „cleptoart” fogalmával újsághíreket, reklámokat, emlékképeket „lop be” a művészetbe, hogy új jelentéstartományba helyezze őket. Az olasz alkotó szemében az újságpapír átjáró a mindennapok elveszett egyensúlyához és az emberi természet mélyebb rétegeihez. Monti munkái a kiállításban a társadalmi valóság és a személyes emlékezet közötti feszültséget hozzák be, a hétköznapok antropológiáját, amelyben minden apró jel hordoz valamit az emberiség egészéből.
Pietro Pirelli: Autoritratto con mani (fotó: Balogh Edina)
Véronique Perrard‑Monzini francia–olasz művész újrahasznosított anyagokkal és változatos technikákkal dolgozik. Művészetét a nyugati és keleti – különösen kínai – kultúrák találkozása inspirálja. Művei Hongkongtól Franciaországon és Olaszországon át Magyarországig több országban szerepeltek kiállításokon. Alkotásai a természet és a női szimbólumok nyelvén szólnak, hangsúlyozva, hogy a művészet jelei nem igényelnek fordítást – közvetlenül a szívhez szólnak.
A kiállítás kurátora: Balogh Edina
A kiállításmegnyitó időpontja: 2026. március 17., 18:00
A kiállítás megtekinthető: 2026. március 18–28. között.
Helyszín: Apollo Gallery, 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 1.
További információ ITT.
Nyitókép: Részlet Luca Missoni Moon Atlas című művéből (forrás: Apollo Gallery)
Lásd még:
Lelassulás és a létezés megélése – Interjú Balogh Edina művészeti menedzserrel
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, legyen ön is mecénás és támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelent meg A mecenatúra magyarországi története 1900–2025 című kiadványunk, egy könyv azokról, akik fontosnak tartották, illetve tartják a művészet pártolását.
A kötet megvásárlásával a munkánkat támogatja.
