Közös érdekünk, hogy az itteni buli legyen minden produkció életében „A KONCERT”

Tizenkettedik évadát kezdi hamarosan a Budapest Park, ahol fellépni mára mindenki számára igazi rangot és elismerést jelent. Május 21-én egy különleges együttműködés keretében a Katona József Színház művészeivel, valamint többek között Péterfy Borival, Vitáris Ivánnal és Lábas Vikivel idézik meg az 1960-as évek táncdalfesztiváljainak világát. Ennek apropóján kérdeztük Pálffy András alapító-vezérigazgatót, de szóba került az is, kiket tekintenek konkurenciának, van-e olyan előadó, akit biztosan nem léptetnének fel, és visszaesett-e náluk a jegyelővétel a gazdasági válság hatására.

Pálffy András (fotó: Nagy Márton)

Mit szóltak a felkéréshez, és hogyan alakult ki a koncert koncepciója, miután megismerték az alapötletet?

Nagyon örültünk a megkeresésnek a 40. évadát ünneplő Katona József Színház részéről. Az ötlet a jubileumi együttműködésre Kazimir Annamaritól, a színház kommunikációs munkatársától származik, akit nem mellesleg a törzsvendégeink között tudhatunk. Régóta dédelgetett álmunk volt, hogy a színházat mint műfajt, behozzuk a Budapest Parkba. Nagyon fontos művészeti ágnak tartjuk, és célunk, hogy a zenerajongó, de a színház világát kevésbé ismerő közönségnek is megmutassuk, mekkora érték ez.

Kik alkotják a célközönséget, milyen életkori összetételre számítanak?

Talán túlzásnak hangzik, de tényleg azt gondoljuk, hogy az egészen fiataloktól az egészen idősekig bárki megtalálja benne a maga érdeklődési körét. Már csak azért is, mert a színházi társulat a Parkban gyakori vendégnek számító énekesekkel egészül majd ki, akiknek a közönsége külön-külön is nagyon sokszínű skálán mozog. Egyébként van egy általános tévhit arról, hogy a színház csak az idősebb korosztály számára érdekes, de szerintem ez egyáltalán nem igaz, a Katona József Színház esetében pedig pláne nem. Talán ezzel a mostani koprodukcióval sikerül a legfiatalabbak számára is vonzóvá tenni a műfajt. A célközönséget tekintve azon dolgozunk, hogy egyfajta hidat tudjunk képezni az élőzene és a színház között ezzel az újszerű megközelítéssel.

Forrás: Budapest Park

Néhány héttel korábban, május 4-én Korda György és Balázs Klári is fellép a Parkban, ami eléggé új irányvonal. Voltak viták a stábban azzal kapcsolatban, hogy nyissanak-e ebbe az irányba?

Igen, természetesen voltak viták, egészen pontosan minden, a Park színpadán új fellépő esetén, sőt sokszor a régiek kapcsán is „challenge”-eljük a javaslatot. Megvizsgáljuk rengeteg szempontból – például vonzerő, közönségösszetétel, értékképviselet –, és az évad kulturális arányait is figyelembe vesszük.

Van olyan műfaj vagy előadó, akit semmiképp nem léptetnének fel, vagy bárki jöhet, ha elég nagy közönséget tud bevonzani?

Nem mondanám, hogy a közönség mérete az elsődleges szempont. Sok olyan produkció fordul meg nálunk évről évre, amelyeknél akár előre tudjuk, hogy nem fogják azt a nézőszámot hozni, amitől rentábilis lesz a rendezvény. Persze egy minimális elvárt szám van – hiszen az előadónak sem lenne jó, ha egy hatalmas, üresen pangó térnek játszana –, de sokkal fontosabbnak tartjuk a sokszínűséget, és hogy egy szezonban a lehető legtöbb ember szerezzen jó élményeket. Szeretnénk elhozni minél több előadót, akikre büszkék vagyunk, és többek között az ő érdekükben is egyensúlyt kell találnunk a kulturálisan kevésbé jelentős, de sok profitot termelő előadókkal. Biztosan van olyan előadó, akit nem léptetnénk fel, de annak inkább minőségi okai vannak, illetve ha valakinek a művészete szöges ellentéte a mi saját, belső értékeinknek, az kizáró ok lehet. Ez a stílustól teljesen független. De nagyon figyelünk arra, hogy jól megfontolt döntéseket hozzunk.

Beton.Hofi, Citromail Gang Találkozó (fotó: Nagy Márton)

Ugorjunk kicsit vissza az időben: hányadik szezonjában vált a Park stabilan nyereségessé, és mennyire egyenes út vezetett idáig?

Mindenkinél máskor jött el az a pont, amikor már stabilnak érezte a Parkot, de nagyjából a negyedik évadunk tekinthető ennek a pillanatnak. Egyenes útnak ez semmiképp nem nevezhető, nagyon hosszú folyamat volt. Erről egyébként részletesen mesélünk a tavaly megjelent Backstage című könyvben.

A Covid okozta visszaesést mára teljesen sikerült kiheverniük?

A Covid alatt felhalmozott tetemes veszteséget már sikerült ledolgoznunk. Viszont azóta is számos nehézséggel kell szembenéznünk, nemcsak nekünk, hanem általánosságban a világnak: orosz–ukrán háború, infláció... Személy szerint – bár nyomaszt a világ helyzete – optimista típus vagyok, mindenesetre most azon dolgozunk, hogy elkerüljük az újabb törést.

Mekkora a konkurenciaharc ebben a szegmensben, melyik intézményeket tekintik konkurenciájuknak (ha van ilyen)?

Semelyik szereplőt nem tartom klasszikus értelemben vett konkurenciánknak. Szerintem amúgy is előremutatóbb szemléletmód, ha figyelnek egymásra a piaci szereplők, de nem hasonlítgatják össze magukat, inkább mindenki mérje magát önmagához, és törekedjen a lehető legjobbra.

Mi az, amiben a Park teljesen unikális?

A Budapest Park azért különleges, mert a klub, a fesztivál és a stadionkoncert metszéspontjában van, és ilyenről korábban nemigen hallottam. Különlegesek vagyunk attól is, hogy minden egyes koncertet a zenekarokkal közös munka előz meg. Sok esetben együtt találjuk ki a tematikát, együtt fektetjük le a kommunikációs koncepciót, és igyekszünk abban is a lehető legrugalmasabbak lenni, hogy a helyszínen technikailag megvalósítsuk a legvadabb elképzeléseiket is. Mindannyiunk közös érdeke, hogy ez legyen a produkció életében „A KONCERT”, és ehhez mérten mi is különleges eseményként tekintünk rá.

Máshol szerintem nem jelenik meg egyszerre az erős marketingmunka, a magas színvonalú színpadtechnika és az emberi bánásmód. Utóbbiról azt gondolnánk, hogy alap, tehát nem kell emiatt unikálisnak tekinteni. Mégis azt látom, hogy sok cégnél, intézménynél, vezetőnél nem épült még be a működésbe zsigeri szinten, hogy az emberekkel emberként kell bánni – munkavállalóként, ügyfélként, felhasználóként, vendégként, vagy fellépő művészként egyaránt kölcsönös alázattal.

Carson Coma (fotó: Nagy Márton)

Van-e olyan szakmai platform, ahol eszmét cserélnek, megosztják a tapasztalataikat?

Alapvetően jó viszonyt ápolunk a szakmában szinte mindenkivel, így szervezett körülmények nélkül is tudunk akár tanácsért is fordulni egymáshoz. Ezen kívül rendszeresen szervezünk zárt körű, kötetlen összejöveteleket a Park backstage-ben, aminek pont ez a célja. És legfőképp erre a célra jött létre a Music Hungary konferencia is, mely remekül működik.

Milyen lábakon áll jelenleg a Park, melyek az üzleti stratégia legfontosabb pillérei?

Ez eléggé komplex kérdés, amiről nagyon hosszan beszélgethetnénk. A lehető legrövidebben talán úgy fognám meg a kérdést, hogy az alapértékeket sorolom fel alappillérekként, hiszen ezekre épül a stratégiánk is: innováció, közösség, igényesség, érzékenység, sokszínűség. Mindez személyes értékeimmel egészül ki, úgy mint az emberség, őszinteség, a szolidaritás és a szelíd erő, azaz úgy teszek erőfeszítéseket, hogy az erővel való visszaélést vagy az erőfitogtatást kerülöm. Úgy gondolom, ezek alapvetően határozzák meg működésüket és kultúránkat a Parkban.

Capa Kortárs Fotográfiai Központ (fotó: Nagy Márton)

Vannak más együttműködéseik is a Katonán kívül?

Multikulturális koncerthelyszín vagyunk, ami túlmutat a zenén. Igyekszünk a legkülönfélébb művészeti ágazatoknak teret adni, és korábban is együttműködtünk olyan intézményekkel, mint a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és a Trafó Kortárs Művészetek Háza. Rengeteg más intézménnyel, szervezettel volt már közös projektünk az elmúlt tizenegy évadban művészeti és jótékonysági vonalon egyaránt.

Vannak-e nagyobb támogatóik, vagy csak a jegybevételből és a pultforgalomból fedezik a működési költségeket?

A legfontosabb bevételi lábunk továbbra is az eladott koncert- és bulijegyek, illetve a vendéglátás, de vannak szponzori megjelenések is (például a különleges helyszínek névadói).

Hogy látják az elővételi adatokból, visszaesett a fizetőképes kereslet a gazdasági- és energiaválság miatt?

Azt látjuk, hogy a jegyelővétel és általánosságban az eseményeink iránti érdeklődés nem csökkent.

A Parkot mennyire érinti érzékenyen a gazdasági helyzet, nőttek-e a kiadásaik?

Természetesen nálunk is markánsan megjelennek a gazdasági helyzet hatásai minden ágon. Az összes szolgáltatónk, beszállítónk jelentősen emelt az árain, a béreken komoly emelést hajtottunk végre, hiszen a munkatársaink személyes kiadásai is drasztikusan nőttek, és persze a fellépők gázsija is emelkedik.

Milyen elvárásaik vannak az idei szezonra vonatkozóan bevételek, illetve látogatottság szempontjából?

Ilyen bizonytalan körülmények között nehéz elvárásokról beszélni, de az eddigi jegyértékesítési adatok alapján úgy látom, hogy képesek leszünk a tavalyi vendégszámot elérni, sőt talán meghaladni.

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Budapest Park (fotó: Nagy Márton)