Láthatóvá tenni a queer művészetet

Az LMBTQ+-közösség történelmének és kultúrájának lenyomatai láthatóságot érdemelnek, hiszen amellett, hogy gyönyörködtetnek, a kommunikáció, az edukáció és persze az emlékállítás fontos eszközei is. Fontosak az egész társadalom számára, az alkotók láthatóvá tétele pedig nemcsak az érintettek feladata. Vállalati támogatásuk azonban, amennyiben csak júniusban, a Pride-hónap alatt történik, nem több profitszerzési vágynál. Lássuk, mely külföldi múzeumok és nemzetközi cégek tűzték – nem csak ideiglenesen – zászlajukra a szivárványt!

Miből válik közösség? Az LMBTQ+-közösséget nemcsak a jogok hiánya, az azokkal kapcsolatos munka, az évi évi felvonulás kell(ene), hogy összetartson, hanem saját történelme, kultúrája és persze kulturális hagyatéka. Hősei, alkotói, aktivistái mindent megtettek azért, hogy a közösség büszkén képviselhesse magát. Ők olykor hangosak voltak, máskor csendesek, voltak, akik köveket hajítottak el a rendőrség felé, politikai színtérbe emelték az LMBTQ-jogokat, mások pedig – művészként – alkottak. Mindannyian nyomot hagytak maguk után és az emlékük, emlékezetük, hagyatékuk gondozása nemcsak állandó identitáspolitikai kérdés, de kinyilatkoztatás is: ez a közösség mindig az emberiség része volt és az is lesz. 

A queer művészet lehetőség is: nemcsak emléket állít, de az aktivizmus eszköze is, különleges kommunikációs, sőt edukációs kellék. A nem heteronormatív alkotások általában nehéz és kemény kérdéseket fogalmaznak meg: a szabadság, a gender, a szexualitás kérdése olykor az arcunkba tolva, hangos és óriási kérdőjelekkel jelenik meg, máskor pedig akár egy olyan gesztussal is, ami a heteronormatív művészetben akár semmisnek tekinthető. Más üzenettel bír ugyanis egy meztelen női test Boticellinél és mást jelent egy ruhátlan férfi ábrázolása Dallos Ádámnál és Tom of Finlandnál. Egy queer művész alkotását nehéz nem politikai felkiáltásként értelmezni, hiszen már létezése önmagában is politikai kérdés.

A queer történelemhez tartozó emléktárgyak azonban gyakran lehetnek meglepően hétköznapiak. Az LMBTQ+-közösség történelme során sokáig létezett csendben, megbújva a színfalak mögött, perifériára szorítva, mégis, valamilyen módon mindig óvatosan jelezve: jelen van és látszani akar. Műtárgyai a különböző korok jogi lenyomatát, társadalmi hangulatát őrzik, és persze a közösség emlékezetét, akik nem háborúkkal vitték előre a világot, hanem a szabadság és egyenlőség iránti igényeikkel.

De ki teszi be a múzeumba?

A queer művészet és emlékezet ezzel együtt lehetőség a pink-, vagy rainbow washingra, más néven szivárványkapitalizmusa is: azaz arra, hogy egy cég (vagy politikai) párt az LMBTQ+-közösség ügyét, szimbólumait (ez esetben: művészeit, alkotásait és kinyilatkoztatásait, emlékállításait) kizárólag saját célra használja fel, anélkül, hogy a profitból bármit visszaszolgáltatna az érintetteknek. Egyszerűen fogalmazva: sok cég áll be rövid időre egy-egy queer kiállítás vagy galéria mögé, kipipálva ezzel a DEI- és ESG-vállalásait* és egy kis pozitív láthatóságot is kölcsönözve magának. Ráadásul deluxe láthatóságot: hiszen művészetet támogatni nemcsak sikkes és művelt dolog, de bizonyos queer alkotók esetében meglehetősen nagy bátorságra is vall.

A kiállítások támogatásával a cég hozzájárul a nem heteronormatív művészet láthatóságához. És mivel az LMBTQ+-közösség művészei gyakran a múzeumokban, galériákban ritkábban megjelenő kérdéseket dolgozzák fel – ráadásul gyakran másféle vizuális eszközökkel – ez már önmagában óriási gesztus. 

A láthatóság nem csak júniusban vitális kérdés, vagyis ha ezek a támogatások Pride hónapban kezdődnek és érnek véget, a szponzori jótett gyanús. Lássuk néhány követendő példát azokról a vállalatokról, akik egész évben az elfogadásért dolgoznak!

GLBT Historical Society Museum

Forrás: GLBT Historical Society Museum

A San Franciscoban található GLBT Historical Society Museum több mint egy évszázadnyi LMBTQ+-történelmet ölel fel, reflektálva nemcsak a gazdag queer aktivizmussal és múlttal büszkélkedő város speciális hagyatékára, de az egész ország queer kultúrájára. Ennek egyik legnagyobb ékköve a Gilber Baker-féle eredeti szivárványzászló egy darabja, amelyet 2001-ben ajándékozott az intézménynek a Baker Foundation. A múzeum kiemelt tárgyai között találjuk Harvey Milk személyes tárgyait is. 

Az intézmény tárlatait tekintve különlegesen fontos célja a közösségen belüli diverzitás és az ahhoz kapcsolódó megannyi történet és kultúra tüzetes feldolgozása: foglalkozott már külön az afroamerikai queer közösség történelmével és az amerikai őslakosok úgynevezett two-spirit alakjaival is.

A Gilber Baker-féle eredeti szivárványzászló (forrás: Tripadvisor)

A GLBT Historical Society Museum fennállását megannyi vállalatnak köszönheti. Az intézmény az épületet a gyógyszeripari szereplőtől, a Walgreenstől bérli, amely a négyzetméterek egy részét ingyen, a többit pedig kedvezményes áron biztosítja – 2031-ig biztosan. Támogatói mögött olyan cégek is felbukkannak, mint a Levi Strauss & Co és a Starbucks. Utóbbiak közösségi eseményeket és ingyenes belépőnapokat támogatnak kisebb helyi vállalkozásokkal, a Badlands bárral és a Harvey’s étteremmel együtt. Mindettől függetlenül 2021-ben a múzeum megkongatta vészharangjait anyagi helyzetével kapcsolatban – a támogatás tehát mindig jól jön.

Leslie Lohman Museum

Részlet Young Joon Kwak RESISTERHOOD című tárlatából (fotó / forrás: Daniel Terna / Leslie Lohman Museum)

Maradva az Egyesült Államokban, következő állomásunk az LMBTQ+-közösség legfontosabb és legelismertebb alkotóit több mint ezerháromszáz alkotással prezentáló Leslie Lohman múzeum New Yorkban. A felbecsülhetetlen értékű kiállítási anyagban szerepelnek festmények, fotók és installációk Andy Warholtól, David Hockneytől, Catherina Opie-tól, Tom of Finlantől, Jean Cocteau-tól és Robert Mapplethorpe-tól is, emellett állandóak az olyan közösségi, edukációs események, mint a könyv- és előadóestek, művésztalálkozók, különböző wokshopok és átfogóbb oktatási programok. 

A Leslie Lohman Museum homlokzata (forrás: a Leslie Lohan Museum)

Az intézmény mögötti legnagyobb szponzor nem más, mint a Farrow & Ball brit festék- és tapétaforgalmazó. A támogatásuk meglehetősen sokszínű. A cég csatlakozott az intézmény Board of Council for Queer Creativity tanácsadó testületének tagjai közé, illetve múzeum tereinek és irodáinak újratervezésekor a márka szó szerint biztosította a láthatóságát: festékkel, tapétával és munkaerővel járultak hozzá a körülbelül egy éven át zajló renováláshoz.

Queer Britain

Részlet a Chosen Family kiállításból (fotó: QB / LEVI'S)

A Farrow & Ball támogatása ötletes és kézenfekvő, de még ennél is ügyesebb volt a Levi’s a londoni Queer Britainben. A 2022 óta működő kulturális tér igen nagy sikerrel működik, hiszen az első fél évben már ötvenezer látogatót fogadott, és ebben az évben meg is nyerte a Best Small Museum Project díjat a brit Museum Associationből. A We Are Queer Britain kiállítás a londoni Pride ötvenéves évfordulóján nyílt meg és több mint száz évet dolgoz fel a brit queer aktivizmus és művészet történelméből. Nem mindennapi, sőt esetenként igencsak meglepő tárgyakkal, mint Oscar Wilde börtöncellájának ajtajával, Anne Lister, az „első modern leszbikus” és Virginai Woolf naplóinak dokumentumaival, a muszlim LMBTQ+-közösség relikviáival. Az időszaki kiállítások mellett egyéb kulturális és edukációs programokat szerveznek a múzeumban.

Résztvevők a From the Levi’s Archives: Icons in Denim – A Queer Perspective című kiállítás megnyitóján (fotó / forrás: Rahil Ahmad / QB / LEVI'S)

És itt érkezünk el a Levi’shez. A világmárka sokéves partnerség keretében több kiállítást is támogatott, ezek közül kiemelkedik az egyik. A 2023–24 között közönség elé kerülő From the Levi’s Archives: Icons in Denim – A Queer Perspective talán picit zavaróan egyszerű koncepcióra épült: queer hősök, például Freddy Mercury és Harvey Milk által viselt farmereket mutattak be a Levi’s archívumából. Hogy az üzenet itt végül az lett-e, hogy a queer spiritualitás, erő és attitűd örök, vagy inkább az, hogy a Levi’s farmerei milyen jók, jó kérdés. Mindenesetre a brandnek sikerült egy egész kiállításon bemutatni jónéhány modelljét – és azok időtállóságát – ingyen nevekkel.

Spectrosynthesis és Para Site

Részlet a Spectrosynthesis kiállítássorozatból. A képen Hou Chun-Ming Manhole《켕떪》című alkotása (forrás: Artomy Magazin)

Az utóbbi években, évtizedekben nőtt olyan méretűre Ázsiában az LMBTQ+-reprezentáció, hogy valós értékgondozásról és művészeti, szociális edukációról beszélhetünk. Ennek egyik kiemelkedő példája a Spectrosynthesis kiállítássorozat, amely száznál is több művész több mint száz művét mutatta be három rendezvényen keresztül: megtekinthető volt Taipei-ben, Bangkokban és Hong Kongban.

A tárlat mögött a Sunpride Foundation, a hongkongi ingatlanvállalkozó, Patrick Sun alapítványa áll.  A férfi nemcsak pénzemberként tesz a queer kultúráért, de műgyűjtőként, kurátorként és regionális influencerként is szerepet vállal a projektben. Ráadásul nem is kifejezetten magánszektorról beszélünk, hiszen a Spectrosynthesis a régió első, kormányzati múzeumban megvalósuló LGBTQ+-tematikus tárlata.

A Sunpride Foundation támogatja a hongkongi Para Site-ot is, olyan cégekkel egyetemben, mint az ART021 Group, a Juno Capital Management és a White Cube. A Para Site évi nyolc-tíz kortárs kiállítást, konferenciát és kurzust szervez, nem kizárólag LMBTQ+ topikok körül, de itt is jellemzőek a queer és gender-plurális projektek.

QUEER|ART

Montázs a QUEER|ART néhány alkotójának munkáiból (forrás: QUEER|ART)

A queer kultúra és művészet ápolása nem kizárólag fizikai térben történhet, hanem online is – ezesetben is fontos szerepet kapnak a szponzorok. Ilyen a New York-i kötődésű QUEER|ART, amely bár tart néhány programot a Nagy Alma különböző helyszínein is, az intézmény nagyrészt a digitális térben működik: online tekinthetők meg a galériák kínálata, online vehetünk részt művészeti eseményeken, beszélgetéseken és a mentorprogramban is. 

A projekt óriási szelete a queer művészek támogatása. Minden évben tíz mentorált dolgozhat egy éven át egy-egy mentorral, munkájuk gyümölcsbe pedig a QAM Annual Exhibition keretei között tekinthető meg. Emellett 2009 óta hónapról hónapra mutatják be queer filmesek alkotásaikat, az HBO által támogatott Queer|Art|Prize kezdeményezéseken belül pedig queer videóknak, performance felvételek vagy művészeti dokumentációk kerülnek a közönség elé.

Az HBO mellett a vezető támogatók közé tartozik a 21c Museum Hotels, a Jim Hodges Studio, a Blundstone, illetve más cégek is évente több tízezer dollár értékben lépnek be a galéria életébe különböző szinteken – a Sentintels például volt, hogy tizenötezer, a Guardians pedig több mint ötezer dollárt ajánlott fel, nem csak lokálisan, de világszinten biztosítva queer művészek láthatóságát.

Amar Singh Galéria

Jellemzően az online térben mozog az Amar Singh Galéria is – bár 2024 óta néhány szórványgaléria segítségével a fizikai térben ismét életre kelt. Az alapító Singh vállalást tett, hogy 2025-ig ötmillió dollár értékben vásárol műtárgyat az LMBTQ+-közösség és a nők reprezentációjával kapcsolatban. A projekt különlegességét leginkább az adja, hogy helyet kapnak benne LMBTQ+-fókuszú nemzetközi és indiai művészeti tárlatok is.

A legnagyobb támogató a többek között a Louis Vuittont és a Moët Hennessyt tömörítő LVMH cégcsoport. A vállalat a 2021–22-es művészeti projektje során több mint kétszáznegyvenezer dollárt gyűjtött az LMBTQ+-közösség számára, de részt vettek digitális kampányokban is. Egy alkalommal a Rewind Collective anonim feminista és queer digitális művészközösség egy Pride NFT kollekciót hozott létre, ami mögé az LVMH másik márkáját, a Givenchyt helyezte. A kollekciót teljes bevételét – százhuszonnyolcezer dollárt – az LMBTQ+ fiatalokat támogató Le MAG Jeunes franciaországi szervezetnek adományozták.

Nem a cégek dolga lenne

Magyarországról nézve talán meglepő, de az LMBTQ+-kiállítások, galériák és múzeumok fennmaradásában a vállalatok mellett számos országban vállal komoly szerepet az állam. Erre az egyik legjobb példa talán a berlini Schwule Múzeum – az intézmény mögött nincs céges támogatás. És ez is lenne a követendő példa. Bár a magáncégek hozzájárulása nyilván fontos a kisebbségi közösségek művészete felé, egy ideális világban azonban mindennek kizárólag kiegészítő jellegűnek kellene lennie. Hiszen, ha egy társadalom valóban komolyan gondolja a művészet és kultúra gondozását, mindezt teljes spektrumon kell tennie, hiszen – akár tetszik, akár nem – az LMBTQ+-közösség művészete minden ország identitásának része.

* A DEI-stratégia (Diversity, Equity, Inclusion, azaz sokszínűség, esélyegyenlőség és befogadás) célja olyan munkahelyi környezetet teremtése, ahol mindenki egyenlő eséllyel indul, és ahol a sokszínűség értéknek számít. Az ESG-számok (Environmental, Social, and Governance, azaz környezeti, társadalmi, vállalatirányítási) a vállalatok fenntarthatóságát értékelik környezeti, társadalmi és irányítási szempontok alapján.

A nyitókép forrása a QUEER|ART.

Lásd még:

7layers: a kortárs queer művészet rétegei – Csoportos tárlat a Pride 30. évfordulója alkalmából