Mácsai: „Ha én lennék a kultuszminiszter, bevezetném a színjátszást mint iskolai tárgyat” 

(...) „a színház nem bízhat semmit az utókorra. Mert nincs neki. Színházat csinálni csak a jelenben lehet. Ha egy előadás nem valósul meg, ha életpályák nem indulhatnak el, az utóbb jóvátehetetlen. Aczél alatt is így volt, rengeteg a hasonlóság. Groteszk, ahogy az egyébként sebesen cserélődő kultúrkorifeusok szidják a hajdani elvtársakat, miközben ugyanúgy működnek, ahogy ők” – mondta Mácsai Pál a Forbes Magyarországnak adott interjújában. Az Örkény Színház igazgatója beszélt többek között a szabad és független művészet erejéről, kifejtette, hogy miért lenne fontos megőrizni és fejleszteni a színjátszás szabad formáit, valamint kitért arra is, milyen változással járt, hogy az intézmény a fővároshoz került. 

Miután a Kultúrbrigád bejelentette, nem működteti tovább az Átrium Színházat Mácsai Pál azonnal felajánlotta, hogy az Örkény Színház befogadja valamelyik előadásukat. Arra a kérdésre, hogy mit szól ahhoz, hogy Lakatos Péter, az Átrium épületét kezelő cég tulajdonosa kifogásolta, nem egy tehetséges társulat új produkciójának kínáltak fel játszóhelyet, hanem egy késznek, aminek a létrehozását más már finanszírozta, Mácsai ezt felelte: „Nem pusztán én ajánlottam ezt fel, hanem az Örkény társulata. A kifogásra azt szólom, hogy mi nem inkubátorház vagyunk, a mi gesztusunk a szolidaritás kinyilvánítása. Ami annak szól, hogy egy színházi alkotóközösség, amely jó ideje jó nívón működik, megszűnni kényszerül a színháztámogatási rendszer egyoldalúsága miatt. Az Átriumban együtt van jelen a független és üzleti modell. Ám ha üzleti vállalkozás is, megszűnésük oka akkor is az, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének kultúrpolitikája protekcionista, világnézeti és politikai hűség-alapú támogatási rendszert épített ki, amelybe ők ideológiai alapon nem férnek bele. Így az Átrium, vagy ezen belül a Kultúrbrigád elsorvadása a jelen kultúrpolitikájának következménye. Ez ellen tiltakozva álltunk melléjük. És azt is szólom a kifogáshoz, hogy az elmúlt két évadban öt független produkció talált nálunk játszóhelyre.” 

Mácsai Pál (forrás: az Örkény Színház Facebook-oldala)

Mácsait arról is megkérdezték, mit gondol Vilmányi Benett kijelentéséről, miszerint „ez a fasisztoid autokrácia”, annyira uralja a kulturális teret, hogy (...) „egyszer csak, ennek a hatására a Föld alól igazi művészet fog sarjadni.” Az igazgató kifejtette, hogy Vilmányinak igaza lehet, majd azt hozta fel példaként, hogy a XIX. század második felében Párizsban az akadémiai festészetet ismerték el anyagilag is, miközben „a Montmartre tövében, nyomorogva csinálták az új művészetet”. Hozzátette, „ma csakis utóbbiakért járunk múzeumba, és senki nem emlékszik, mi volt az, ami a szalonkultúrában pénzt ért és a hivatalosságnak tetszett. Azóta is a szabad televényben születik az új művészet legalább felerészben, mert természetesen az akadémiai vagy establishment kultúrából is keletkeznek értékek. Ám mindig az underground művészet szivárog fel a mainstreambe, és nem fordítva. És mivel az szabad és független, ezért a merev ízlésű kormányzatok, mint a miénk, félnek tőle, lenézik azt, és igyekeznek megszégyeníteni. ” 

Ennek kapcsán elmondta, hogy míg festeni a padlásnak is lehet (...) „a színház nem bízhat semmit az utókorra. Mert nincs neki. Színházat csinálni csak a jelenben lehet. Ha egy előadás nem valósul meg, ha életpályák nem indulhatnak el, az utóbb jóvátehetetlen. Aczél alatt is így volt, rengeteg a hasonlóság. Groteszk, ahogy az egyébként sebesen cserélődő kultúrkorifeusok szidják a hajdani elvtársakat, miközben ugyanúgy működnek, ahogy ők. Sajnos ki lehet mondani, hogy az elmúlt száz évben ami fontos és maradandó a magyar művészetben, az majdnem mind »annak ellenére« jött létre. Most is létre fog jönni, de jobb lenne, ha az »annakellenéreségnek« vége lenne. Nekünk gazdagabb, áradóbb kultúránk lehetne.”

Mácsai Pál (forrás: az Örkény Színház Facebook-oldala)

Arra a kérdésre, hogy mi érez a legnagyobb veszteségnek, az igazgató azt válaszolta, hogy a létezés minőségét. „Ma az emberek világérzékelése átcsúszott a képernyőkre, ez befejezett tény. Ahol ma is közvetlen, élő emberi interakció van, az a színház. A színháznak, és általában az előadóművészetnek ez a jellemzője becsesebb, kivételesebb ma, mint a múltban. A független, váratlan, kísérletező kedvű, fiatal színházban még inkább. Ha én lennék a kultuszminiszter, bevezetném a színjátszást mint iskolai tárgyat. Ott nincs mobil, élő emberek jelen időben, egymásra figyelve cserélnek gondolatokat, váltanak ki érzelmeket, közösségi élményben hatnak más emberekre. Nem mellesleg legtöbbször irodalmi szövegekkel. Ennek a sokezer éves kultúrjelenségnek a megóvása, fejlesztése, helyzetbe hozása helyett a színjátszás szabad és kíváncsi formáinak fojtogatása zajlik. Mintha a tüdőszanatóriumban kötelező lenne dohányozni: éppen az ellenkezője történik annak, amire szükség lenne.”

Mácsai Pál (forrás: az Örkény Színház Facebook-oldala)

Az interjúban szó esik arról is, hogy az Örkény Színház közvetlenül a fővároshoz került ez pedig változást hozott az intézmény életében is: „A jelen hatalma központosító hajlamú, ami azt is jelenti, hogy az önkormányzatiságot kitartóan redukálják. Ez a színházakat is érinti. És hát a főváros, ami ellenzéki, különösen szorongatott helyzetben, magyarul büntiben van, ez pedig nagyon is hat a mi büdzsénkre. Nehézkesebb lett a finanszírozás, a tartalékainkat is fel kell élnünk. Nem tudunk fejleszteni, beruházni, épületet karbantartani” – mondta Mácsai Pál.  

A teljes interjú ITT olvasható. 

Lásd még: 

Koncertekkel, előadásokkal és jógával készülnek a színészek az Örkény-Kerten

Színikritikusok Díja: az Örkény Színház alkotói kapták idén a legtöbb jelölést

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Mácsai Pál (forrás: az Örkény Színház Facebook-oldala)