Magyar filmes nyerte a legjobb dokumentumfilm díját Peruban

Tavaly decemberi magazinunkban írtunk arról, hogy vannak önzetlen segítők ebben az országban, még ha nem is tudunk róluk feltétlenül. Mert inkognitóban akarnak maradni. Mint a mesékben a titokzatos jótündérek. Így történt ez Vörös Eszter, a Nagy Parranda című film alkotója és B. Bea mecénás esetében is. Eszter munkáját legutóbb 2021 októberében, az inkák földjén, Peruban díjazták: elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó elismerést.

Jótett helyébe díjnyertes film című cikkünk arról szólt, hogy Vörös Eszter újságíró, bandoneonművész, videós 2013-ban látott a Facebookon egy nemzetközi újságírói ösztöndíjpályázatot. Gabriel García Márquez „falak nélküli iskolája”, az Új Latin-amerikai Újságírásért Alapítvány (mai nevén Fundación Gabo) írta ki. Két témában hirdették meg, az egyik a cartagenai klasszikus zenei fesztivál volt, a másik a barranquillai karnevál, amely a riói után a második legnagyobb, és komoly szerepet tölt be az ottani társadalomban. A kiírás szerint az ösztöndíjasoknak egy-egy hetet Cartagenában, illetve Barranquillában kellett tölteniük, képzésen és a városokban zajló programokon kellett részt venniük, majd cikket kellett írniuk az említett témákban. Mintha Eszternek találták volna ki ezt a pályázatot: újságíró is volt, Dél-Amerika is érdekelte (sokszor járt ott), spanyolul is tudott. És nem utolsósorban már régóta játszott tangót bandoneonon – ami egy elsősorban azon a földrészen népszerű, szabad nyelvsípokkal működő billentyűs hangszer, harmonikaszerű légszekrénnyel (nem azonos az úgynevezett tangóharmonikával).

Végül három intenzív hetet töltött Kolumbiában. Már az elejétől olyan nagy hatást gyakoroltak rá a városok, hogy sokszor szinte látta szembejönni az utcákon a García Márquez-regények szereplőit. Úgy érezte, vissza kell térnie egy kamerával, hogy megmutassa ezt a világot azoknak, akik nem juthatnak el oda.

Vörös Eszter (fotó: Kleb Attila)

Egy évvel később szeretett volna visszamenni, de akkoriban a puszta megélhetését sem tudta önerőből fedezni, nemhogy egy egzotikus utazás költségeit. Próbált szponzorokat szerezni, de senki nem szállt be. Miért is szponzoráltak volna egy „őrült” nőt, aki a fejébe vette, hogy kimegy Kolumbiába filmet forgatni García Márquezről? De az erős belső indíttatás nem ismer lehetetlent. És történt is egy csoda. Eszternek volt egy repülőjegy-foglalása a barranquillai karnevál idejére, és eljött a nap, amikor el kellett döntenie, hogy megveszi-e a jegyet. Úgy gondolta, ad magának még egy esélyt, felhív két-három embert, és ha nem jön össze a támogatás, lemondja a foglalást. Beszélt valakivel, aki javasolta, hogy kérjen tanácsot B. Beától, ő járatos a média világában. Egy korábbi munka révén ismerték ugyan egymást, de kevés találkozásuk óta is évek teltek el. Bea meg sem várta, hogy Eszter végigmondja, miről van szó, azt kérdezte: „Mennyi pénzre van szükséged?”. És másnapra ott volt a számláján a félmillió forint. Mint a mesékben.

Vörös Eszter és Joaquín Armenta Gabriel García Márquez szobránál Barranquillában

Amikor Eszter meghatottan megkérdezte Beától, miért teszi ezt, elmondta, hogy az ő élete fontos időszakaiban is voltak váratlan segítségek, ami arra ösztönözte, hogy ő is segítsen másokon. Elintézte annyival, hogy előző nap, váratlanul, épp akkora összeget kapott a biztosítótól, és kérte Esztert, hogy fogadja el, mert neki ez jólesik. Ha egyszer az életben vissza tudja adni, akkor visszaadja, ha nem, nem. Bea hitt a filmben, és ez óriási lökést adott, innentől kezdve egyértelmű volt, hogy bárhogyan is, de meg kell csinálni.

Két további kolumbiai forgatás, rengeteg saját pénz befektetése és hatéves munka eredményeként megszületett a Nagy Parranda – Történetek Gabriel García Márquezről című lenyűgöző, lírai mű, amely itthon 2020-ban elnyerte a 65. Országos Függetlenfilm Fesztivál egyik kategóriadíját. Idén októberben pedig a 6. Cuzco Undergound Cinema Festival (CUCIF) legjobb dokumentumfilmnek járó díját.

A CUCIF független nemzetközi filmfesztivált Peru délkeleti részén, Cuzco gyönyörű, turisztikai szempontból is nevezetes, a nemzet történelmi fővárosaként ismert településén rendezik meg.  Az évezredes inka kultúra otthona különleges miliőt kölcsönöz a filmünnepnek.

 Cuzco

Az idei CUCIF díjazottjai:

Best Feature Narrative: LA MACHETERA / ITALY. YANET PAVON BERNAL
Best Feature Documentary: THE GREAT PARRANDA / HUNGARY. ESZTER VÖRÖS
Best Short Narrative: IT'S AN ILL WIND / IRELAND. TOM SULLIVAN
Best Short Documentary: ONE WORD SAWALMEM / UNITED STATES. MICHAEL "POM" PRESTON & NATASHA DEGANELLO GIRAUDIE
Best Short Experimental: NORTH STAR / UNITED STATES. LOUIS J HOCK
Best Short Horror: EL TESORO, EL BENDITO Y LA BESTIA / BRAZIL. TULIO BEAT
Best Short LGBT: IMPETUS / AUSTRIA. BENJAMIN KNOEBL
Best Short Animation: MY DEAR QUARANTINE / POLAND. EWA MARIA WOLSKA
Best Latin American Short: SEA`S LION / BRAZIL. LULIK LOMBA DE FARIAS
Best Short Screenplay: MISS. 45: LADY VENGEANCE / UNITED STATES. RAYMOND ARCHIE DAVENPORT
Jury Special Mention:TINDER TANGO / MEXICO. CECILIA ROBLES
​MANDEVILLE / UNITED STATES. CHARLIE WALDEN

A Nagy Parranda továbbra is arra vár, hogy felfedezzék a patrónusok, és egyengessék a közönséghez vezető útját. Itthon is. Ha már az indulását egy igazi mecénásnak köszönheti, miért ne találhatna a forgalmazásához is az irodalom, a zene és a film iránt elkötelezett adakozót?

További információk Vörös Eszter honlapján és a film Facebook-oldalán.